Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15. KÉPÚJSÁG 5 Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa (folytatás a 4. oldalról.) cialista programokat tárnod gatja. Vannak zavarosfejű emberek és vannak, akik szereplési viszketegségben szenvednek, hérosztratoszi „hőstettre” pályáznak. Ezek — mert pozitívan nem tud­nak hozzájárulni a társada­lom ügyéhez — legalább Va­lami negatív cselekménnyel szeretnének nevezetessé vál­ni. Vannak felelőtlen embe­rek, akik nem gondolnak ar­ra, hogy a közügy mindenek­előtt való. Ezek az emberek az utóbbi időben egy kicsit felélénkültek. Politikánk, programunk világos és tömegtámogatást élvez Mi szép nyugodtan dolgo­zunk tovább, politikánk, programunk világos és tö­megtámogatást élvez. A pozi­tív vitáktól nem félünk, azo­kat szükségesnek tartjuk és igényeljük. De azt is meg kell mondanom, hogy vívmá­nyaink destruktív támadását seholsem tűrjük el. A fellépés az ilyen támadások ellen az egész társadalomnak, így a népfrontnak is feladata. Mi mindig világosan szoktunk beszélni, itt is meg szeretném említeni: vívmányainkat megőrizzük, gyarapítjuk, de a nép, az ország sorsával ját­szani senkit nem engedünk, azzal játszani nem szabad. Úgy gondoljuk, hogy ez ná­lunk társadalmi egyezség, amit mindenkinek meg kell tartania. Tisztelt kongresszus! A népfrontmozgalom fejlő­dése során nagy történelmi utat tett meg. Más társadalmi viszonyok között, a Horthy- rendszer idején született, a felszabadulás után is élt a népfront-gondolat, majd el­sorvadt, de szerencsére már jó pár éve újjászületett, nap­jainkban pedig újabb virág­zását éli. Erősebb, nagyobb a befolyása, a tömeghatása, mint korábban. Ennek így is kell lennie, és arra kell tö­rekedni, hogy befolyása to­vább növekedjék. A hazafias népfrontmozgalom — amely a párt oldaláról nézve szövet­ségi politikánk megvalósítá­sának kerete — a nemzeti összefogás intézménye, képvi­selője és hordozója minde­nütt. Szocialista rendsze­rünk nélkülözhetetlen alkotó­eleme és az is lesz nagyon- nagyon sokáig! Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocia­lista nemzeti egység ma erő­sebb, mint valaha. Nemzeti összefogás az ország történel­mében más-más időszakok­ban is létrejött. Ilyen erős, mint ma, azonban nem lehe­tett soha, hiszen mai társa­dalmunkat dolgozó osztályok alkotják, amelyeknek alapve­tő osztályérdekei egybeesnek, a nagy osztályösszeütközések korszaka befejeződött, győ­zött a szocializmus. A hazafias népfrontmozga­lom a magyarok és a hazánk­ban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevékenységet is folytat. Jól ismertek olyan in­tézményei, mint például az Országos Béketanács, a papi békemozgalom. Az egyházak a Hazafias Népfront kereté­ben nemzetközileg is jó ügyért szállnak síkra, amikor a békéért, a népek barátsá­gáért munkálkodnak. Folytas­sák ezt bizakodva, még na­gyobb lendülettel. Magyarországon az állam és és az egyház viszonya rende­zett. Ezt még azok is tudják, akik rendszerünkkel nem ro­konszenveznek. Ez ténylege­sen rendezett viszony, ami egyfelől azt jelenti, hogy az egyházak képviselői letették az esküt a Magyar Népköz- társaság alkotmányára, ás azt tiszteletben tartják. Vál­lalják a nép munkájának cél­ját: a szocialista társadalom­nak, a nemzet jobb jövőjé­nek építését, s szavakkal, tet­tekkel segítik azok megvaló­sítását. Másfelől az állam tiszteletben tartja a lelkiis­mereti szabadságot és az egyházak autonóm működé­sét. Ez így van most és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szocialista nemzeti egységnek. Célunk, hogy a továbbiakban is szoro­san összefogjunk mindazok­kal, akik tudatosan vallják a szocialista nemzeti egységet és ennek szellemében csele­kednek. Bízom abban, hogy ez a kongresszus is tovább erősíti ezt az egységet és új lendü­letet ad a hazafias népfront­mozgalom munkájának. Döntő a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása (Mindazok az eredmények, amelyeket a politikában, a gazdasági és kulturális élet­ben, az életszínvonal emelé­sében elértünk, iazt hiszem, jelentős mértékben három dolognak köszönhetők. Elő­ször, hogy helyes utat válasz­tottunk, a szocializmus út­ján járunk, s ebbe azt is be­leértem, ahogyan nálunk a szocializmus a gyakorlatban megvalósul. Eredményeinket köszönhetjük továbbá né­pünk fizikai és szellemi al­kotómunkájának, végül egy­ségünknek. A jövőben is ar­ra kell ügyelnünk, hogy a választott úthoz .tartsuk ma­gunkat, népünk folytassa al­kotómunkáját és erősítsük egységünket. S iákkor meg tudunk birkózni nehéz poli­tikai, gazdasági, kulturális, hazai vagy nemzetközi fel adatokkal is. Bízom abban, hogy a Hazafias Népfront kongresszusa ezt elősegíti. Tisztelt kongresszus! Az elmúlt öt év eredmé­nyeiről mérleget készítet­tünk, amelyeknek számú már ismertek. A nemzeti jövedel­met 17 százalékkal növeltük, a lakosság fogyasztása 13,5 százalékkal emelkedett, s 453 ezer lakás épült, több, mint bármelyik korábbi öt­éves tervidőszakban. Mindez azért is említést érdemel, mert eredményeinket olyan években értük el, amikor a külső gazdasági körülmények miatt példátlanul nagy ter­hek nehezedtek a magyar népgazdaságra. Ez egyben meggyőzően (bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársaság­ban szilárd és erős alapokon nyugszik a társadalmi rend, nagy .terhelést is kibír a ma­gyar népgazdaság. Még ren­geteg a teendőnk, a javítani­való, de érezni, tudni kell, hogy a gazdasági munkában is szilárd talaj van a lábunk alatt. A gazdasági helyzet elem­zése alapján a XII. párt- kongresszuson is megfelelő következtetéseket kellett le­vonni. Mérsékelt fejlődési ütemet tudtunk csak javasol­ni a termelésben, és sajnos az életszínvonal, az életkö­rülmények javításában is. Nyíltan meghirdettük, hogy a gazdasági munkában most döntő a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása. Mert, ha ezt nerft tartjuk megfelelően kézben, akkor tönkre teszünk mindent, amit az életszínvonal terén, jö­vőnk megalapozásában eddig elértünk. Alapvető feladat, hogy rendkívül nagy felelős­séggel kezeljük a gazdasági egyensúly kérdéseit. Idetar­tozik a külkereskedelmi mér­leg, a költségvetés, a vásárló­erő és az árukínálat egyen­súlya csakúgy, mint az ener­giamérleg és más tényezők. Csak e feladatokat megoldva tudunk előrehaladni és tud­juk növelni az ország gazda­sági erejét. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a kongresszus résztvevői (Képtávírónkon érkezett.) Bár a növekedési ütem most alacsonyabb, megfelelő fejlődést kell elérni a VI. ötéves tervidőszakban az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a közle­kedésiben, s az életkörülmé­nyék javításában egyaránt. A fejlődésről, a technikai ha­ladásról tehát továbbra sem mondhatunk le, mert akkor lemaradunk. De a fejlődés­nek differenciáltnak kell len­nie. Ez a termelési ágazatok között már egy kissé érzé­kelhető. A mezőgazdaságra büszkék vagyunk, mert olyan fórumon is, mint az SZKP XXVI. kongresszusa, elisme­réssel szóltak róla, és meg­szívlelendő, jó tapasztalat­ként említették. De teendőink ebben az ágazatban is van­nak, -mert a döntő kérdés az, hogy mi mibe kerül és mek­korák a hozamok. A kulturális életben is sok még a .teendő. Most százszo­rosam igaz, hogy a tudomány közvetlen segítségére nagy szükség van a technika fej­lesztésében, új eljárások, újí­tások, szabadalmak kidolgo­Nagyok a feladatok és a lehetőségek az életkörülmé­nyek javításában. A beru­házási tervek 'is jelentős esz­közüket szánnak ilyen célok­ba. Az egészségügyi beruhá­zások például — az egyéb fejlesztések ütemét messze meghaladva — csaknem 40 százalékkal emelkednek öt év alatt. Az életkörülmények javítását úgy is értjük, hogy továbbra is segítséget kell nyújtanunk ia gyermekneve­léshez az anyáknak, a csalá­doknak, továbbá az alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak, s a pályakezdő fiataloknak. Minderre nagy figyelmet kell fordítanunk a jövőben is. Tisztelt kongresszus! Az MSZMP XII. kongresz- szuisának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfel­sőbb fórum'a jó, reális prog­ramot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. Bizonyos értelemben szigorú ez a program, mert nagy ok a kö­vetelmények. Mivei a beru­házási lehetőségeik, az anyagi eszközök korlátozottak, az emberi tényezők, a hozzáál­lás, a szándék, a tudás, a fegyelem és a rend jelentő­sége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk bizakodva te­kinthet a legközelebbi évek­re is. Természetesen a mun­kaképes embereknek dolgoz­niuk kell. zásában és azok minél gyor­sabb hasznosításában. Egy fejlett iparral és me­zőgazdasággal rendelkező or­szág, amilyen hazánk is, mind több és kvalifikáltabb, nagyobb műveltségű, jobban képzett és kulturáltabb em­bert kíván. Ebben nagy sze­repük van a termelés, a tu­domány, a technika, a kul­túra és a közoktatás terüle­tén dolgozó értelmiségiek­nek. Kérjük, hogy dolgozza­nak nagy lendülettel e fel­adat megoldásán, s bízunk is benne, hogy segíteni fog­nak. E téren sokat tehetnek a népfront aktivistái is. Az életszínvonalat illetően most csak azt tűzhetjük ma­gunk elé, hogy megőrizzük az elért szintet és mihamarabb megteremtsük a további emelkedés feltételeit. Az egyik tsz-közgyűlésen hang­zott el: az életszínvonallal meg vagyunk elégedve', már meg is szoktuk, ezt meg1 akar­juk tartani, és ha kell, még többet és jobban fogunk dol­gozni érte. Ezt a szellemet, nézetet 'kell terjeszteni, tá­mogatni mindenütt. Amikor a népről beszélek, nem szeretem azt a kifeje­zést használni, hogy többet kell dolgozni. Persze egye­seknek ezt sem árt emleget­ni. De a népről szólva in­kább azt mondanám, hogy hatékonyabban és ésszerűb­ben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a .tartalékok, A szocializmus (alapjai le­rakásának, a szocialista épí­tésnek a kezdeti korszaká­ban még azzal törődtünk, hogy amire szükségünk van, az legyen, senki sem szá­molta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakon túlva­gyunk. Továbbra is fontos, hogy ami szükséges, az ren­delkezésünkre álljon, de most már .az’ is számít, hogy mi­be kerül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. A minőségnek már csak azért is nagy a jelentősége, mert szinte az egész világgal kell kereskednünk. Nyilván­való, hogy szívességből sen­ki nem vesz át tőlünk rossz minőségű árut, a tőkés cégek néha még a jó minőségűt is csak nehezen. A szocialista építés előrehaladtával a szo­cialista országokban is alapo­sabban megnézik, hogy a szá­mukra felkínált termék mi­be kerül, milyen a minősége. Mi magunk is ilyen igények­kel lépünk fel, amikor part­nereinkkel tárgyalunk. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gon­doskodni kell. A munkaké­pes embereknek azonban dol­gozniuk kell és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz munkája, és aki dolgozik, az keresni fog és aki becsületes bérét megke­reste, az meg is tudja vásá­rolni azt, amire szüksége van. Ez program és feladat is szá­munkra, amit meg kell és meg is fogunk oldani. Tár­sadalmunk munkája, megél­hetése, szociális ellátása biz­tosított, népünk biztonságban élhet, bizakodással nézhet a jövőbe. A jövőt azonban mindnyájan formáljuk. Tisztelt kongresszus! Bará­taim! Kállai Gyula elvtárs elnöki megnyitójában említette nemzeti ünnepünket, március 15-ét, a múlt században, a nemzet születésének korsza­kában kibontakozott forrada­lom évfordulóját. Százhar­minchárom éve annak, hogy a piros-fehér-zöld zászlót a márciusi ifjak magasba emel­ték. Azóta lobogónkat sokfelé meghurcolták, az sok minde­nen átment. Hatékonyabban, ésszerűbben dolgozni Együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld színű lobogó, öt világrészben, a magyar kö­vetségeken, konzulátusokon más intézményeken jelképe­zi a Magyar Népköztársasá­got a piros-fehér-zöld zászló. Eleink harcaira és mai való­ságunkra gondolva mérhetjük fel, hogy népünk milyen na­gyot lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorában van, becsülettel megoldja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazánkat kül­földön, a világ minden táján. Van tekintélyünk és becsüle­tünk. Olyan a helyzetünk, hogy a magyar embernek, aki külföldön jár, nem kell el­hallgatnia, hogy a Duna—Ti­sza tájáról jött, hogy a Ma­gyar Népköztárs’aság állam­polgára, ahol sok, nagyon ne­héz feladatot erős akarattal, életrevalóban megoldottak. Né­pünkben él a bizalom és az akarat, hogy terveinket a jö­vőben is végrehajtjuk. így hát minden alapunk megvan arra, hogy őrizzük és gyara- pítsuk a szocializmust építő magyar nemzet becsületét. Végezetül a kongresszusnak jó munkát kívánok. Tisztele­temet fejezem ki a Hazafias Népfront több százezer akti­vistájának és kívánom, hogy jó egészségben, sikerrel dol­gozzanak határozataik meg­valósításán. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt a helyén van, dolgozik. A Hazafias Népfront-mozga­lom építhet rá. A párt a jö­vőben is becsülettel betölti történelmi hivatását. A kom­munisták áldozatkészen, nagy felelősséggel szolgálják né­pünket mindenütt, így a Ha­zafias Népfront-mozgalomban is. * * Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után felszólalt Földesi Imréné, a Gardénia Csipkefüggönygyár igazgató­ja (Győr-Sopron megye), Cse- pelyi Tamás, a fehérgyarmati járási-városi pártbizottság el­ső titkára (Szabolcs-Szatmár megye), Márta Ferenc akadé­mikus (Budapest), dr. Dobos László nyugalmazott bírósá­gi elnökhelyettes, a népfront Bács-Kiskun megyei Bizott­ságának elnöke, Gál László, a SZOT főtitkár-helyettese (Budapest), Tényi Mária egyetemi tanár (Csongrád megye), dr. Lékai Lászlói bí- goros, esztergomi érsek, a ka­tolikus püspöki kar elnöke. Sziebert Ferenc termelőszö­vetkezeti brigádvezető (Bara­nya megye), Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszter, Szóda Sán- dorné, a Tatabánya városi HNF-bizottság titkára (Ko­márom megye), Bánffy György, a József Attila Szín­ház Jászai-díjas, érdemes művésze (Budapest), Cseh Károlyné állattenyésztő, álla­mi díjas szocialista brigádve­zető (Veszprém megye), Bí­ró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Boldizsár Iván- író, Lakos Zol­tánná ktsz-dolgozó (Zala me­gye), Herczeg József kon­zervgyári főművezető (Tolna megye), Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára és Káli Fe­renc tanár (Fejér megye). Herczeg József felszólalása A népfrontkongresszus első munkanapján szót kapott Herczeg József, a Paksi Kon­zervgyár főművezetője is. A többi közt hangsúlyozta:, hogy tíz évvel ezelőtt Tolna volt az ország egyetlenegy megyéje, amelyben csak a megyeszékhely, Szekszárd ‘vi­selt városi rangot. A végbe­ment óriási (gazdasági fejlő­déssel együtt változott és alakul ma is szűkebb hazá­jának arculata. A várossá .válás és fejlődés érdekes pél­dáját szolgáltatta Paks, az atornváros. Az atomerőmű építésiének megkezdése év­százados álmából ébresztette fel a települést. Kezdetben azonban sokan tartottak at­tól, hogy az óriási építkezés megindításával megváltoz­nak a megszokott életformák. A Palksra újonnan érkezőket a népfront aktivistái megis­mertették a város múltjával, történetével, a régen itt élőknek meg lehetővé tették, hogy megtekinthessék az építkezést, s ezzel az atom­erőművel kapcsolatos aggá­lyaikat segítették eloszlatni. A népfront aktivistáinak, ál­dozatkész tevékenységének köszönhetően elsimultak a kezdeti ellentétek, s ma már senki sem beszél két Paksról. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja munkáját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents