Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
1981. március 15. NÉPÚJSÁG 3 Megkezdődött a Hazafias Népfront VII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) Sokszor felteszik a kérdést: segíti-e a vita, a mások véleményének a meghallgatása a fejlődést, illetve a célok megközelítését. Mi természetesen azt válaszoljuk, hogy igen. Mert ha ezt tagadnék, eleve olyan légkört teremtenénk, amely ellentmond a szocializmus és a demokrácia követelményének. Nincs csalhatatlan és tévedhetetlen ember, vagy testület, nincs és nem lehet olyan időszak, amikor egy ember akaratától függhet csupán bármilyen terület sorsa vagy jövője. A Hazafias Népfront fórumait alkalmasnak tartjuk arra, hogy azokon a társadalmunk minden égető gondja napirendre kerüljön. Ezek megtárgyalásakor sor kerülhet a mienkétől eltérő, vagy azzal éppen szembenálló nézetek kifejtésére is. Vállalnunk kell és vállaljuk is az így kialakuló vitát, mert tudjuk, hogy a más véleményen lévők érvekkel és nem visz- szautasítással győzhetek meg céljaink helyességéről. A demokrácia közös gondolkodást, a cselekvésre való közös felkészülést jelenti és a „több szem többet lát” alapon is azt kell mondanunk; hogy minden időben csakis demokratikus módszerekkel lehet előrehaladni. Arra szólítunk mindenkit, hogy demokratikus módon éljen, művelődjön, alkosson és viselkedjen. Ez azt is jelenti, hogy olyan légkört teremtünk, amelyben az állampolgár a véleményét nyugodtan elmondhatja, nem kell félnie az elhangzó vélemény esetleges visszaható következményeitől, semmiféle háttérbe szorítástól. A Hazafias Népfront mintegy :a letéteményese a demokrácia széles körű érvényesülésének. Bizottságaink helyesen járnak el akkor, ha ebiben a vonatkozásban is fejlesztik a meglévő kapcsolataikat a tanácsokkal és a tanácstagokkal, hiszen a helyi gondok és fejlesztési programok sorsa az ő jó munkájuk eredményességétől függ. A tanácsi munka a demokrácia olyan iskolája, melynek sikere az egész társadalmi élet demokratizálódását segíti. Sarlós István ezt követően a cslaládi élet kiegyensúlyozottságának, belső demokratizmusának, a kölcsönös megbecsülésnek és tiszteletnek társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Majd így folytatta: Az életre neveléshez tartozik, hogy a felnövekvő nemzedékek a legkisebb kortól kezdve tapasztalják: minden, ami az élethez szükséges, nagyon sok ember munkájának eredményeként jön létre. Ezért azt kell megta- nulniofc, hogy becsüljék minden emberi munka értékét, hogy így alakuljon ki a gyermekekben az a törekvés, hogy dolgozó emberiként,, ők is más emberiek ügyét, szükségletét is szolgáló javak közvetett vagy közvetlen előállítói legyenek. Az életben tett első lépéseknél a családnak jelentős — csaknem kizárólagos — szerepe van. A bölcsödébe, óvodáiba, iskolába kerülő gyermek esetében a társadalom intézményei a tudatos nevelő és oktató tevékenységükkel lépnek be minden gyermek életébe. Ettől .kezdve a nevelés felelőssége megoszlik a család és az oktatási intézmény között. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a szülői munka- közösségek teremtsék meg a szülői ház és 'az iskola, a szülők és a pedagógusok között az őszinte és az egyenrangúságon alapuló kapcsolatot. Az együ'ttélő nemzedékek .véleményében, magatartásában mindig mutatkoztak és .mutatkoznak eltérések. Ez természetes, hiszen a felnövekvő nemzedéknek nem az ,a dolga, hogy tudomásul vegye azt, ami van, s hogy annak a megszokott módon való folytatására vállalkozzék. Az az ifjúság dolga, hogy megértse, miként jött létre az előző nemzedékek fáradságos, sok áldozattál járó munkájával az, amii van, adózzon ezért elismeréssel — ugyanakkor gazdagítsa az életet a saját új, gyorsuló fejlődést igénylő elképzeléseivel. Az idősebbek dolga pedig, hogy jóindulattal, megértéssel fogadják a keletkező újat, s abban ne a saját tevékenységük elmarasztalását, hanem annak a kor követelményeihez igazodó folytatását J ássák. A további előrehaladás biztosítéka a VI. ötéves terv Amikor a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor azt mondjuk, hogy a kétségtelenül meglévő gondok ellenére is kiegyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságnak a megállapítása ne megnyugvást eredményezzen, hanem az előrehaladás új eszközeinek és útjainak kimunkálására ösztönözzön. Jó nálunk a helyzet, többek között .azért is, mert jó a gazdaságpolitikánk. A további előrehaladást biztosító gazdasági programnak tekintjük hazánk VI. ötéves terMét, valamint a munka minőségének javítására, az ágazatok összhangjának erősítésére, a hatékonyságra és a takarékosságra vonatkozó elképzeléseket. Kongresszusunkon is arra kérjük állampolgárainkat, jobb munkával, kezdeményezőkészséggel járuljanak hozzá a terv meg val ósí tásáh oz. Lakosságunk ismeri a VI. ötéves tervet és megértette, hogy most az elért eredmények megszilárdítása a fő feladatunk. A meglévő megtartása is komoly, körültekintő munkát igényel, de ez a munka meghozza a gyümölcsét: a további előrehaladás lehetőségét. Az állampolgárok tenni .akarását igazolják .azok az erőfeszítések, amelyek révén 1979-iben és 1980-ban jelentős lépéseket tettünk az egyensúlyi helyzet megteremtésére, a termelés •hatékonyabbá tétele és az ésszerű termelési iszterkezet kialakítása irányában. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitűzött célokat és ezen belül is á gazdasági helyzetünk megjavítására előirányzott programot. Ezen a fórumon .is megerősítjük, hogy e programok és a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A szocialista társadalom a munka társadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden 'jól végzett munkát és tisztelettel kezel minden dolgos embert. Nagyon fontos a sorrend. Első helyen áll az elvégzett munka és ezt ismeri el a munkabér. És mivel az emberek képességeiben, készségében és szorgalmában eltérések vannak, ennek érződnie kell a bérekben is. Túl kell lépni azon az állapoton, .amikor a béreket egyenlősdi alapon és nem a végzett munka minősége szerint osztják el. De ■az emberi munka értékét nemcsak anyagi eszközökkel, hanem erkölcsi elismeréssel is lehet nyugtázni. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elismerő jó szót, a dicséretet nehezebben adják, mint az anyagi jutalmat. Csoportérdek és egyéni érdek A társadalom fejlődése átalakította a tulajdonviszonyokat, magasabb erkölcsi, értelmi és politikai színvonalra emelte az embereket. Megváltoztak és állandóan változnak az ember életkörülményei is. Észrevétlenül keletkeznek új igények, s létrehozzák azt a feszültséget, amely a lehetőségek lemaradása miatt keletkezett. Ez a lemaradás csaknem természetes — de csökkenthető a mértéke, ha egyre több ember előtt válik világossá: előbb elő kell állítani a javakat, s csak azután kerülhet sor az elosztásukra. Az igények és a kielégítésük lehetősége közötti összhang valamennyiünk közös, jó munkája révén javulhat. A tulajdonviszonyok fejlődése előtérbe emelte a köztulajdon fogalmát. Ez azonban kevés: el kell érni, hogy ezt a köztulajdont megbecsüljék és óvják is. Olyan közszellemre van szükség, amely elítéli a közvagyon rongálását és amely fellép az ilyen cselekmények elkövetői ellen. Az utóbbi években gazdaságpolitikai és erkölcsi kérdésként is állandóan napirenden van nálunk az érdekeltségi viszonyok helyzete. Társadalmunkban a meghatározó közösségi érdek teszi lehetővé, hogy érvényesüljön a törvényeinket és erkölcseinket tiszteletben tartó keretekben a 'csoportérdek és az egyéni érdek. A társadalomnak nemcsak az a dolga, hogy biztosítsa, hogy a munkával arányosan anyagi eszközökhöz jussanak az állampolgáraink, hanem az is, hogy a pénz okos, célszerű fel- használásának a lehetőségeit is megteremtse. Ehhez szükséges a fogyasztási cikkek minőségi színvonalának javítása, a választék bővítése, a beszerzés megkönnyítése. Mindez nem lehet kizárólagosan állami feladat: a mi bizottságaink is tehetnek és tesznek is lépéseket azért, hogy a dolgozók megértsék: mindez a közös munka eredményességének a kérdése is. Sokszor halljuk azt a szót: tehetség. De ezt a kifejezést néha helytelenül, csak a művészi, esetleg a tudományos területre korlátozva használják, pedig a szó maga arra utal, hogy valaki valamilyen munkában, valamilyen közösségi cselekvésben többet tud nyújtani, mint az átlag, és többet nyújt, mint amit esetleg az adott körülmények látszólag lehetővé tesznek. Ezért fel kell ismernünk azokat, akik dolgukban kiemelkedőt tudnak teljesíteni, hogy azután segíthessük tehetségük kibontakozását. Támogassuk kezdeményezéseiket, hogy még több örömöt leljenek a munkájukban, alkotásnak érezzék azt, amit csinálnak. A tehetségek felkarolása társadalmi kötelesség. Tekintélyes azoknak a száma, akik arra is készek, hogy a saját szükségleteik kielégítése érdekében többlet munkát vállaljanak. Sokan vannak azok is, akik rendszeresen részt vesznek a településeink fejlesztését szolgáló társadalmi munkaakciókban, Más területen is jelentős a lakosság közreműködése a termelésben, az intézmények fenntartásában, a szolgáltatások bővítésében. A kisebb termelő- egységekben, kisiparban, társulásokban, kis szövetkezetekben, melléküzemágakban, vagy a szabad időben végzett mezőgazdasági, ipari, szolgáltatási munka természetesen nem helyettesítheti a nagyüzemek termelését és versenyre sem kelhet azzal. De miközben tehermentesíti népgazdaságunk egyéb területeit a nagyüzemekkel összhangban, azokkal együttműködve, jelentős méretű és tényleges szükségleteket elégít ki. A magyar nép mindig dolgos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek valameny- nyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megteremtik a művelődés lehetőségét. Támogatunk minden olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolában és azon kívül is széles körben terjeszti, a műveltség színvonalát emeli és a tudás révén új értelmet ad az emberi életnek. A kultúra közkincs. És hogy valóban az legyen, azért nemcsak a kultúra alkotóinak kell dolgozniuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszerzése érdekében az állampolgárnak is erőfeszítéseket kell tennie. A kultúra termékeit a köz szolgálatában kell megalkotni és a kultúra alkotói akkor tudnak valós értéket létrehozni, ha a közízlést ismerik, ha a közösség igényeit ki akarják elégíteni, és ha felkészültségükkel, készségükkel és tudásukkal az ízlés csiszolódá- sát, az igények növelését segítik elő. A kultúra közikincs- csé tételét állami feladatként biztosító intézményekben olyan programokat kell kidolgozniuk, melyekben feltárják az élet jelenségeit, melyekben őszintén szólnak arról is, ami rossz, arról is, ami feszültségeket okoz —, de az legyen a fő törekvésünk, hogy emellett és mindenekfölött olyan emberi- magatartásra ösztönözzenek, amely a társadalom javát szolgálja. Szocialista életmód Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek ízlése rendkívüli módon eltérő. Nem is tudunk elképzelni . olyasmit, hogy az emberek azonos íz- lésűek legyenek. Nem is szabad meggátolni senkit abban, hogy egyéni ízlésének megfelelően alakítsa az életét. De legyen társadalmi egyetértés abban, hogy az egyéni ízlés ne sértsen másokat, ne lazítsa az erkölcsöket, ne kezelje le az igazi értéket és ne nevezzen ki értékké valamit, aminek nincs értéke. Ez olyan program, amelyben az államnak, az állam intézményeinek, a társadalom szerveinek egyaránt részt kell venniök. Már az iskolában ki kell alakítani a folyamatos továbbképzésre és a művelődésre való igényt. Most különösen indokolt az a törekvés, hogy a kiművelt emberfők sokasága segítse jövőt formáló munkánkat. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: milyen legyen a szocialista emberek életmódja, milyenek legyenek életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társadalom magasabbrendű, akkor az ezt megteremtő embernek is ilyennek kell lennie. Ez természetesen követelményeket támaszt mindannyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak legyünk a korhoz, mely 1917 után az októberi forradalom győzelme hatására létrehozta a nemzetközi életben' egyre inkább meghatározó szerepet játszó szocialista világot. Ez pedig olyan életet jelent, .melynek teljességéhez a jól végzett munka, az emberekkel', való szoros, segítőkész kapcsolatok erősödése, a nagyobb tudás megszerzésére irányuló törekvés, az élet szépségeinek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hozzátartozik, mint a hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. A mi dolgunk, hogy feltárjuk az élet kínálta lehetőségeket állampolgáraink előtt, a mi kötelességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak, támogassuk a közösséget szolgáló tevékenységükben. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, nekünk is, a Hazafias Népfront tisztségviselőinek és aktivistáinak is példát kell mutatnunk emberségben, munkaszeretetben, közösségi magatartásban. Az egyetértés hozott el bennünket erre a kongresszusra. Az egyetértés tette tehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és reméljük, hogy még inkább ismérve lesz a jövőnknek. Bízunk abban, hogy az országos tanács beszámolója találkozik az önök véleményével. Kérem, hogy a beszámolót, az állásfoglálás- tervezetet, az írásban kiadott jelentéseinket vitassák meg és fogadják el. Az Országos Tanács beszámolóját követően László Andor, az országos pénzügyi és t'lenőrbizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a beszámoló és az előterjesztések feletti vita. Hozzászólások A népfrontkongresszus elnökségi tagjai (Képtávírónkon érkezett.) PAPAI ZSOLT, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa (Budapest) elmondta: A nyílt várospolitika a fővárosban mindennapos gyakorlattá vált. Az utóbbi övékben a Fővárosi Tanács vezető testületéi szinte minden fontos városfejlesztési kérdésiben igényelték — még a döntéseik meghozatala előtt — a széles költi társadalmi vitát. A lakosság elvárja, kért is a fejlesztésekkel kapcsolatos .tájékoztatót. A 'segítőkészséget, a tenniakarást jól tükrözi, hogy míg a IV. ötéves tervben a lakóhély fejlesztéséihez 253 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a budapestiek, addig az ötödik ötéves tervben, tavaly például — csupán egy év alatt 290 millió forint értékűvel. A jövőben minden eddiginél szervezettebb, ösz- szehiangoltabb, szélesebb körű társadalmi munkaiakéió indul a fővárosban az új lakótelepek fejlesztéséért, pánkok, játszóterek építéséért, s a régi épületek felújítása, a milliárdos értékek megóvása ugyancsak elképzelhetetlen széles körű társadalmi összefogás nélkül. JUHASZ FERENC, Kossuth-díjas költő, az Üj Írás főszerkesztője (Budapest) rámutatott: A költészet dolga, hogy szép hitet adjon az életre. A jelenre és az -el- jöwendőre. A költőtől minden ai2)t kérdezi: miért élünk? miért tettünk? . miért vagyunk? mi az értelmünk? mi a jelentésünk? miféle egyetemes összefüggés részei vagyunk mi? S a költő 'kötelessége a reményes választ adás. Költészetünk nem nélkülözheti a haza és haladás kemény, elváró és kötelességre küldő fogalmait. A nép is, mint minden népe az emberiségnek, csak .a jót érdemli. De a jót, így a társadalmi jót is: tudni is kell akarni. Emberi önismerettel, világönismerettel, ha kell tévhiteinkkel való .bátor leszámolással. A cselekvő munkához csak ez adhat okos bizalmat — mondotta. BÓJÁN FERENCNÉ, gyári munkás (Szolnok megye) kifejtette: munkahelye, a Pannónia Szőrmekikészítő Vállalat fidtal kunszentmártoni gyárának létrejöttével új közösség kovácsolódott _ össze, tanult szakmát, élte át a munkássá -válás folyamatát, Rájuk, a munkásokra a helyi népfrontbizottság minden szebbet, jobbat akaró . tervében, elképzelésében támaszkodhat — mondotta. Ma már természetesnek veszik, hogy időről időre kikérik véleményüket a község fejlesztésének ügyeiben. Cselekednek is, nemrég kommunista műszakokat szerveztek az új óvoda és iskola felépítésének támogatására. A népfrontbi- zobtság is mind több közösségi együttiétre teremt alkalmat, fórumot, népszerűek például a gyermekgondozásról, -nevelésről szóló hasznos előadások, tanácsadások. RÁCZ SÁNDOR, tsz-tag (Békés megye) arról szólt, hogy még egy olyan kisközségben, mint szűikebb hazája, Békéssámson —, ahol a tanács évente alig 370 ezer forint beruházási kerettel gazdálkodik — 'lépésről lépésre valóra válhatnak a településfejlesztési célok, a helyi üzemek, mezőgazdasági munkahelyek, a lakosság társadalmi segítségével. Az utóbbi öt éviben például több mint 6 millió forint értékű önzetlen társadalmi munka- értékkel gyarapították lakóhelyüket. Bővítették a helyi iskola épületét, gazdagították felszerelését, is a szabad időben vállalt erőfeszítések kamatoztak .a törpevízmű létrehozásában is. A békéssámsoniak büszkék arra, hogy az elmúlt öt évben az egy főre jutó társadalmi munkában egyszer .megyei elsők és egyszer megyei másodikak lettek. Aiz erkölcsi elismerésen (Folytatás a 4. oldalon.)
