Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1. Képújság 11 Bartók a rádióban Hangversenyek - Sorozatok - Kortársak emlékezései Szinte .alig van olyan nap az 1981-es évben, amikor a rádió ne sugározna Bartók-zenét, Bartók-műsort. Hangverseny-közvetítéseik, rádiós hangverse nyék, a zeneszerzőről szóló előadások, kortánsiak, művészek emlékezései, zeneelemzések, vetélkedők gazdagítják a programot, amellyel a Magyar Rádió Bartók Béla emlékének tiszteleg. Kilépve a stúdiók köréből, a rádió hangverseny sorozat olka t is rendez az évforduló tiszteletére. Hommage a Bartók (Tisztelek Bartóknak) címet viseld az a hangversenysorozat, amelyet a Pesti Vigadóban rendeznek. Február 25-én a Bartók vonósnégyesnek volt koncertje, április 1-én Igor Ojsztnaih hegedűestjére, április 7-én Ránki Dezső zongoraestjére, május 19-én Jevgenydj Nyeszterenko dalestjére, május 29-én Kocsis Zoltán zongoraestjére és június 4-én Alfréd Brendel zongoraestjére kerül sor e sorozatban. A hangversenyeket természetesen élőben közvetíti a rádió. A másik sorozat a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának közreműködésével az ifjúságnak szólóan hangzott el a Zeneakadémián januárban és februárban. Olyan karmesterek vezényletével, mint Lukács Ervin, Lehel György, Kórodi András és Mihály András. A műsorok tavasszal az évforduló hetében és őszszel a budapesti zenei hetek Idején a zenei eseményeket követve sűrűsödnek. Természetesen közvetíti a rádió a március 25-S ünnepi hangversenyt a Zeneakadémiáról, amelyen Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, a Győri Leánykar és a Miagyar Állami Hangversenyzenekar működik közre, Ferenosik János vezényletével. Számos hangversenyt hallhatunk a Zeneakadémiáról, az Erkel Színházból, a Pesti Vigadóból és a Magyar Nemzéti Galériából élő közvetítésben. Többek között Rados Ferenc zongoraestjét, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső két- zongorás hangversenyét, Tokody Ilona és Gulyás Dénes dalestjét, a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Bartók vonósnégyes, az Új Budapest vonósnégyes, a Liszt Ferenc kamarazenekar, vagy Yehudi Menuhin és Jeremy Menuhin hangversenyét. A hangversenynközvetítések az év közbeeső időpontjaiban sem hiányoznak a rádió műsorából. A hiang- versenyévad legjelentősebb estjeit csaknem kivétel nélkül az eseménnyel egy időben élvezhetik a rádióhallgatók is. Februárban a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenyét Lukács Ervin vezényelte a Zenéakadémián. Márciusban Zempléni Kornél zongoraestje és Perényi Miklós és Rohmann Imre hangversenye lesz jelentős rendezvény. Áprilisban Nagy Péter zongoraművész, az Éder vonósnégyes, az ifjú zenebarátok klubjának központi énekkara és az MRT szimfonikus zenékara ad hangversenyt. A májusi események az ÁHZ koncertjei Mihály András és Erdélyi Miklós vezényletével. Júniusban közvetíti a Magyar Nemzeti Galériából az MRT szimfonikus zenekarának hangversenyét Fischer Iván vezényletével. Októberben és novemberben a Liszt Ferenc kamarazenekar estjeit és november, decemberben az ÁHZ öt hangversenyét közvetíti a rádió. A műsoron a Concerto, A fából faragott^ királyfi, a Négy zenékari darab, a Fiatalkori hegedűverseny és A csodálatos mandarin szerepel. Ott lesz a rádió .a nemzetközi Liszt— Bartók zongoraverseny döntőin és a győztesék hangversenyén, szeptember végén. A sorozatok, a Bartókra emlékező műsorok már az év elején vagy még tavaly elkezdődtek. Bizonyára sokan hallgatták, hallgatják a Bartók-művek legszebb hangfelvételei című — 38 alkalomra tervezett sorozat adásait, amely a zeneszerző műveinek jelentős rádió-, illetve hanglemezfelvételeit tartalmazza, felölelve a bartóki életmű teljes skáláját a színpadi művektől a szimfonikus és kamarazenék ári alkotásain át dalaiig, kórusműveiig. Tíz adásból áll a Bartók összes zongora- felvételei című sorozat, amelyben a virtuóz zongorista Bartókot ismerheti meg a hallgató. Meghirdette a Magyar Rádió Pro muisicia nemzetközi rádióműsor versenyét, amelyen külföldi rádiók műsorai vehetnek részt. A verseny témája: Bartók Béla — ahogyan mi látjuk. Februárban indult a Dupla vagy semmi című zenei kvíz műsor, a vetélkedő témája Bartók élöte és művészete. Havonta jelentkezik a Miért szeretem Bartókot című műsor. Akik erről vallanak: a Bartók vonósnégyes tagjai, Leonard Bernstein, Pierre Boulez, Doráti Antal, Ferenosik János, Herbert von Karajan, Witold Lutosliawski, Yehudi Menuhin, Mihály András, Jevge- nyij Nyeszterenko, Ránki Dezső, Solti György. Emlékek, nyilatkozatok Bartók Béláról címet viseli az a so- zat, amely sokoldalúan eleveníti fel Bartókot, az embert, a barátot, a zongoraművészt, a folkloristát, a tanárt. A rádió hangdokumentációjában őrzött szalagokról Ernest Ansermet, Robert Cassadeus, Kisfialudd Stróbl Zsigmond, Kodály Zoltán, Doráti Antal, Németh László, Pátzay Pál, Székely Mihály, Szigeti József, Szent-Györgyi Albert emlékei, nyilatkozatai elevenednek meg. Bartók zenéjét olyan avatott zenetörténész elemzi, mint az 1974-ben elhunyt Szabolcsi Bence. Az élvezetes rádióelőadások olyan témákat ölelnek fel, mint Bartók és a világirodalom, az ember és a természet Bartók világában, Bartók és Kodály hangszeres beszéde. Somfai László hat előadást tart a rádióban á iBartók-műVék előadási problémáiról. A néhány évvel ezelőtt elhangzott sorozat — Népdalgyűjtő úton Bartók Béla nyomában — legérdekesebb 25 adását újból sugározza az idén a rádió, amely műsorokban sok szó esik a magyar népzenéről, de feleleveníti Bartók romániai és észak-afrikai gyűjtéseit is. Fodor András költő hangjátékot írt Bartók Béláról, élete fordulópontjait, zeneszerzői pályafutását, személyiségét és ars poeticáját felelevenítve. A művet március 24-én mutatja be a rádió. S. N. Három kiállítás Sugár Gyula képei a múzeumban Sugár Gyula a megye ösztöndíjasa volt, és Szekszárdon — úgy tudjuk — most mutatkozik be először. Rómában tanult és Budapesten, ahol Ber- náth Aurél és Domanovszky Endre növendéke volt, s Ra- binovszky Máriusz tanársegédeként is dolgozott a főiskola művészettörténeti tanszékén. Jó mesterek egyengették útját s kiállítások során át, itthon és külföldön, mérhette le eredményeit, munkásságának hatását. Gyümölcskosár című képe, ami kiállításán a látogatót fogadja, Cézanne termékenyítő hatását mutatja, Sugár Gyula azonban nem maradt meg a korszakos jelentőségű mester eredményeinél, sajátos álomvilágot épített fel, melynek nemcsak külön törvényei vannak, de önálló mitológiája is. Itt már nem a hatások felmérése a fontos, az itt-ott felbukkanó Picasso-nyomok például, vagy Chagall. Kokoschka erőteljes ihletése, mert Sugár minden jelenséget saját világába kényszerít, ahogy annak idején Gulácsv tette. Sugár szürrealizmusának ereje és gyengesége a színekben rejlik, nyugtalan, esetenként önkényes színeire bízza mondanivalóját, s ennek kedvéért tulajdonképpen a szerkesztésről is lemond. Ami a Gyümölcskosárban tudatos és hatásos szerkezet, az a későbbi képeken esetlegessé válik, s a hatás kizárólag azon múlik, megtaláljuk-e a kulcsot átmitologizált világának kapujához. Legtöbbször nem, vagy csak nagyon nehezen, s ilyenkor elbizonytalanodunk, nem azért, mert a Primavera vagy Pomona képe kapcsán egészen másra gondolunk, hanem azért, mert ebben az átértékelt mitológiában nehezen találjuk a helyünket. S itt már nem az a baj, hogy Sugár Gyula modern, hanem az, hogy nem eléggé modern. A művészi hatás mindig azon múlik, elfogadjuk-e olyannak a világot, ahogy a képeken megjelenik, otthonosan tudunk-e élni ebben a környezetben. Sugár Gyula elsősorban azzal vívja ki tiszteletünket, hogy konok következetességgel újra és újra megfesti álomképeit, harsogó színekkel, de miközben elfogadjuk, hogy ilyen világ is van, inkább néhány részletszépségnek örülünk, amelyek Sugár Gyula festői kvalitásainak igazi bizonyságai. Azt is meg kell mondanunk, esetenként vannak megoldatlan részletek, de nem ezek jellemzik, hanem az összefoglaló szándék, ami vonalak és formák új viszonyrendszerét igyekszik megteremteni. Néha szinte elementáris erővel, ilyenkor egy autochton világot tud teremteni. Legjobb alkotásainál úgy érezzük, egy ígéretes művészpálya indulásának vagyunk tanúi, Ugocsai László ugyanis nagyon fiatal művész, több csoportos kiállítás után a szekszárdi második önálló bemutatkozása. Kopócsy Judit utón ismét egy igazán modern művész, Ugocsai László jelzi, hogy a Képcsarnok igyekszik kilépni abból a szerény, de végtére ma már korszerűtlen posztimpresszionizmusból, ami eddig jellemezte. Ugocsai László, mint maga mondja, „a jelenségek mögötti rendet és változatosságot” keresi, ezért a szerkezetet tartja fontosnak, ahol a képnek nem kell szükségszerűen ábrázolnia, mert nem elmond vagy közöl, hanem megjelenít egy lehetséges formát. Ugocsai László rokonszenves következetességgel járja a maga útját, s Itt nem az a fontos, hogy az európai avant- garde milyen tanulságokkal szolgál, egyébként is Borsos Miklóstól tudjuk, hogy „csak a dilettánsoknak nincs apja, anyja, ez aztán az eredeti”. Ugocsai mindent síkban helyez el, a valóság egyes elemei egy szerkezet részeként jelennek meg képein, a látvány mindig önmagával azonos, nem akar asszociációkat kelteni, vagy elbeszélni. Az apa a század elején került Bajára, s elsősorban monumentális freskóival hívta fel magára a figyelmet, melyek jónéhány templomunkban ma is láthatók, így Szászváron is. A biztos készség jellemzi ezeket a munkákat, München és a Benczúr-iskola jegyében. Fia, ifj. Eber Sándor kisebb körben építette világát, s eszközeit is majdnem kizárólag a pasztellre redukálta, a porózus krétára bízva mondanivalóját. Nem az impresszionistáktól tanult, a távolabbi múltba nyúlt visz- sza, Liotard, a velencei Ro- salba Carriera technikája nagyobb hatással volt rá, mint Rippl-Rónaié. Ha művészetének helyét keressük, valószínűleg valahol az alföldi iskola tagjai között van, ahova Koszta, Tornyai mellett Nagy Istvánt is sorolják. Éber Sándor számára az utóbbi volt a leg/fontosabb, hisz Nagy István, korán Bajára került, s érthető, ha hatott is rá. De ez a hatás inkább külsőleges: Nagy István tájainak drámai ereje, kompozícióinak szilárd biztonsága Éber Sándor képein feloldódik, lírává, meseszerű vidékké szelídül. Bravúrosan kezeli a pasz- tellt, de Nagy Istvánnal ellentétben, aki kemény vonalakkal szerkeszti meg lényegre szorítkozó tájait, itt minden lágy, idilli, Éber természetében az évszakok is csak egy állapotot jelentenek, s minden évszaknak megvan a maga költészete. Néha nagyon meggyőző, mint zúzma- rás téli fái, de legtöbbször az idillért feláldozza azt az erőt és drámaiságot, ami Nagy Istvánt minden képén jellemzi. Ami marad, az sem kevés, mert lírája soha nem hagyja cserben, s a pasztellel úgy tud bánni, mint nagyon kevesen. Ezt a technikai kizárólagosság számára teljes világ, éppúgy, mint a soproni Horváth Józsefnek az akvarell, anélkül, hogy korlátáit kellene érez- nünk. Határai másutt vannak, valahol ott, amit a művészet a „kellemes” kategóriába foglal, mert képein mintha azért fogtak volna össze a természet erői, hogy szüntelenül örülni tudjunk ennek a szép idillnek. Így nem is az alföldiekre gondolunk elsősorban, hanem a magyar tájfestészet szolidabb, naturálisabb hagyományaira, ahol a természet békés modell, nem pedig drámai erők küzdőtere. Manapság, amikor a művészet gyakorta már önmaga ellen is lázad, szolid álomvilág Éber Sándor szekszárdi kiállítása, aki megingathatatlan hittel és biztos technikával évtizedek óta úgy mondja el újra meg újra, hogy milyennek látja a Duna környékét, mintha közben a művészet felett megállt volna az idő. CSÁNYI LÁSZLÓ Sugár Gyula: A Majomkirály története. (Foto: dr. Gaal At tila.) Részlet a kiállításról, melynek megnyitásán mutatkozott be a Fúvósötös. Sugár Gyula: Danaidák. (Fotó dr. Gaál Attila) Ugocsai László: Város
