Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

XXXI. évfolyam, 51. szám. ARA: 1,80 Ft 1981. március 1., vasárnap Mai számunkból HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) RÉSZLETKÉRDÉS? (5. old.) NEMCSAK FORINTBÖL LEHET (7. old.) HÁZAK NŐNEK MAJD KI A FÖLDBŐL (4. old.) Munkagazdaság hazánkban A munkaerő-gazdálkodást egy sor olyan módosulás jellemzi, amelyet a fejlődés mérsékeltebb üteme, a ter­mékszerkezet-váltás, illetve az ezzel összefüggő munka­erőmozgás idézett elő. Ezek a változások már 1976—80. között megkezdődtek, s abban nyilvánultak meg, hogy a munkaerő-állomány több évtizedes gyarapodása után megkezdődött a keresők létszámának apadása. Az új jelenségek közé tartozik, hogy míg a korábban dina­mikusan növekvő ipari, építőipari létszám mérséklődni kezdett, „fordult a kerék” a mezőgazdaságban is — az agrárdolgozók száma növekedésnek indult. Ugyancsak a változások listájára írandó, hogy a vállalatok munka­erő-kereslete csökkent. A számítások szerint az elkövetkező öt évben a mun­kaképes korú lakosság mintegy 50 ezer fővel csökken. Kisebb lesz a nyugdíjas munkavállalók tábora is. A ke­resők létszámának ilyen mértékű apadását nem ellen­súlyozzák a gyesről visszatérő nők. Mindezek alapján az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma 5 év múlva a mostaninál 120—150 ezerrel lesz keve­sebb; várható viszont, hogy a szállításban, a hírközlés­ben, az egészségügyben és a szolgáltatásokban nő a lét­szám. A következő fél évtizedben a munkaerő kereslete és kínálata megközelíti az egyensúlyi állapotot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezután bárki bárhol elhelyezked­het. A gazdaság új követelményei és a foglalkoztatáspoli­tika feltételeinek megváltozása időszerűvé tette a mun­kagazdaság újraértékelését — hangsúlyozták a február közepén tartott III. munkagazdasági konferencián. A VI. ötéves tervidőszak egyik központi feladata várhatóan a teljes és hatékony foglalkoztatás egyidejű megvalósí­tása. A gazdasági fejlődés jellegéből adódóan a koráb­binál több társadalmi és egyéni konfliktus feloldására, enyhítésére lesz szükség. Az említett tanácskozáson a munkaügyi miniszter leszögezte: a két követelmény egyidejű teljesülése egyúttal kifejezi a munkához való jog és az ezzel járó kötelezettség egységét is. A teljes foglalkoztatás emellett azt is jelenti, hogy maximálisan ki kell használni ^ termelés legfontosabb erőforrását: az ember fizikai és szellemi képességeit. A teljes foglalkoztatás megvalósításában változást hoz, hogy az irányító szervek — az állami vállalatok és a szövetkezetek mellett — jobban figyelembe veszik a második gazdaság lehetőségeit. A második gazdaság tér­nyerése egyebek közt azzal magyarázható, hogy ilyen­képpen több mód nyílik a lakosság igényeinek kielégí­tésére, s a verseny kibontakozása feltehetően elősegíti az indokolatlan jövedelemkülönbségek felszámolását. A teljes foglalkoztatás természetesen nem valósítható meg ingyen. A munkaerőmozgást kikényszerítő struk­túraváltással kapcsolatban nem elég a propaganda, nem elég a meggyőzés. Az átképzés, az utaztatás pénzbe ke­rül. • Ami a másik fő kérdést, a hatékony foglalkoztatást illeti, ezzel kapcsolatban mindenkinek vannak rossz ta­pasztalatai. Ezek a következőkben foglalhatók össze: nem egyenletes a terhelés, különböző jogcímeken gyak­ran elvonják a dolgozókat az alaptevékenységtől. To­vábbá: a munkahelyek átszervezésekor, az ösztönzők kialakításakor nem mindig és nem mindenütt veszik te­kintetbe az emberek egyéniségét, a dolgozók érdekeit. A Magyar Villamos Művek Tröszt fogyasztásmérő, terhelési görbéi szerint a hét különböző napjain rend­kívül eltérő a munka intenzitása és hatékonysága. Kü­lönösen hétfőn és a szabad szombat előtti pénteken kúsznak alacsonyan a görbék. Nem törésmentesek a műszakváltások sem. Az ötnapos munkahétre való áttérés is indokolttá te­szi, hogy a vállalatok és szövetkezetek, illetve maguk az emberek — mindenki a maga posztján — az eddigi­nél jobban gazdálkodjanak, a termelés legfontosabb erő­forrásával. A heti munkaidő csökkentése néhány terü­leten már az idén, július 1-én megkezdődik. Az ötnapos munkahét célja a pihenőidő növelése, az életkörülmé­nyek javítása. Ez azonban semmiképpen sem valósítható meg olyan áron, hogy a munkaidő-rövidítés miatt csök­ken a gazdálkodó szervezetek teljesítménye, romlik a termékek és a szolgáltatások minősége, és a termelési kooperáció, netán csökken a dolgozók keresete. Vagyis a rövidebb munkaidőnek termelékenységnövekedéssel kell együttjárnia, s ez — miután új beruházásokra csak gyéren lesz lehetőség — egyúttal a belső tartalékok fel­tárását, a szervezettség színvonalának javítását is igényli MOLNÁR PATRÍCIA Folytatódtak a felszólalások a Szovjetunió Kommonista Pártjának XXVI. kongressznsán Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára szombaton Moszkvában találkozott L. I. Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnökével. Eszmecserét folytattak a magyar—szovjet kapcsola­tok néhány vonatkozásáról és fontos nemzetközi kérdé­sekről. Kádár János melegen üdvözölte Leonyid Brezsnyevet abból az alkalomból, hogy az SZKP XXVI. kongresszu­sán nagy jelentőségű beszámolót mondott. Teljes egyet­értéséről és támogatásáról biztosította a beszámolónak az enyhülés folytatására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére és a béke megszilárdítására vonatkozó ja­vaslatait. A Magyar Szocialista Munkáspártnak eltökélt szándéka — mondotta Kádár János —, hogy hozzájárul a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításához, min­den imperialistaellenes erő összefogásához. Kádár János és Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az elkövetkező évek rendkívül nagy jelentőségűek lesznek a háborús veszély növekedése, a fegyverkezési verseny fokozása ellen vívott küzdelemben. Aláhúzták, hogy a világ békéjének legfőbb biztosítékát a testvéri szocialista országok jelentették s jelentik továbbra is. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szí­vélyes, elvtársi légkörben ment végbe. Az SZKP XXVI. kong­resszusának szombat dél­előtti ülésén GRIGORIJ RO­MANOV, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a leningrádi területi pártbizott­ság első titkára elnökölt. Az első felszólaló a szara- tovi területi pártbizottság első titkára, VLAGYIMIR GUSZEV volt. Ügy gondolom, valamennyi küldött érzéseit fejezem ki, amikor örömmel üdvözlöm külföldi vendégeinket, fegy­vertársainkat a 'közös harc­ban, bajtársainkat a munka hadseregében — mondotta. A felszólalások, amelyek itt, a Kremlben, valamint a mun­kásgyűléseken hangzottak el, nagyra értékelték az SZKP tevékenységét, következetes, internacionalista politikáját. Ez a szolidaritás felmérhetet­len értékű ösztönzés a szovjet emberek számára, segít ab­ban, hogy átérezzük minden­napos munkánk nemzetközi jelentőségét — mondotta be­széde elején a jelenlévők nagy tapsa közepette. Részletesen szólt a terület gazdasági fejlődéséről, s el­sősorban azt sürgette, hogy gyorsítsák meg az öntöző- rendszerek építését: mint mondotta, ezáltal biztosíthat­nák a mezőgazdasági terme­lés jelentős bővítését. A Szovjetunió egyik leg­eredményesebben működő energiatermelő ágazata, a gázipar üdvözletét tolmácsol­ta a kongresszusnak az ága zat minisztere, SZABIT ORUDZSEV. A gázipar, amelynek területén ma 400 ezren dolgoznak, a tizedik ötéves tervben meghaladta az előirányzatot és 1980-ra már 435 milliárd köbméter földgázt termelt. Az iparág­ban a munka termelékenysé­gét öt év alatt egyedülálló mértékben, 43 százalékkal növelték. A miniszter örömmel szá­molt be a kongresszusnak ar­ról, hogy a szocialista orszá­gok összefogásával létrejött Európa legnagyobb gázveze­téke, a Szövetség gázvezeték, amely a KGST tagállamaiba juttatja el a szovjet földgázt. A délelőtti ülésen több külföldi vendég is felszólalt. MOHAMED SZAID MAZU- ZI, az Algériai Nemzeti Fel- szabadítási Front Pártja Po­litikai Bizottságának tagja tolmácsolta Bendzsedid Sadli elnök és a front egész veze­tésének üdvözletét. Hangsú­lyozta: az algériai nép figye­lemmel kíséri a Szovjetunió népeinek sikereit. A Szovjet­unió az emberiség haladásá­nak élén jár, az októberi for­radalom a nemzeti önrendel­kezésért küzdő népek straté­giai szövetségese lett — mon­dotta a többi között. A kok ezer börtönben senyvedő, illegális munkára kényszerített vagy száműze­tésben élő uruguayi kommu­nista, az uruguayi nép üd­vözletét RODNEY ARIS- MENDI, a Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára tolmácsolta. Hangsú­lyozta: Latin-Amerikában az Egyesült Államok ma korlát­lan uralmat akar megvalósí­tani. Fenyegeti Kubát, akció­kat indít Nicaragua ellen, nyomást gyakorol Panamára, összeesküvést szít Grenada ellen. Támogatja a véres diktatúrákat Uruguayban, Chilében, Guatemalában, sa­ját terrorizmusát igyekszik leplezni, amikor igazolni pró­bálja a salvadori junta nép­irtását. Arismendi széles körű egy­séget sürgetett Latin-Ameri- kában és az egész világon az amerikai imperializmus pró­bálkozásai ellen. (Folytatás a 2. oldalon.) TiízíHorganyzok Török Józseffel, aki a szekszárdi MEZŐGÉP horganyzó üzemében dolgozik, néhány hónappal ezelőtt beszélgettünk munkájáról. A savazásról, horganyzásról, a fárasztó és nagy fegyelmet kívánó munkáról. Akkor megállapodtunk, hogy egy későbbi időpontban felkeressük az üzemet, és bemutatjuk olvasóinknak a horganyzók munkáját. Róluk készített képriportunk lapunk ötödik oldalán található.

Next

/
Thumbnails
Contents