Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

1981. február 11.

a mai program

Ma, szerdán Kaposváron a Rákóczi ellen játszik HDN- kupa mérkőzést a Szekszárdi Dózsa NB Il-es labdarúgó- csapata. Kezdés: 14.30-kor. A Mezőföld kupa két mérkőzése: a Paks Sárbogárdon a Videoton ellen lép pályára 15 órakor, míg ugyanebben az időben a Pincehely a Mező- falvát fogadja.

Ökölvívás

Baranya-Tolna

22-8

A teljes csapattal és az ökölvívó sportágban a legeredményesebbek között szereplő négy szakosztályból összeállított, az eddigi fordulók legerősebb csapatával kiálló Baranya megye ellen szoros eredményt várt a szakvezetés. Nagyszerűen mutatkozott be Árvái. A megbízhatóság mintaképei: Szujó II. és Kalcsu kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Eredmények (elöl a győztesek):

Serdülők. Papírsúly: Keszeg (Baranya)—Kovács

(Tolna) döntő fölénnyel nyer. Harmatsúly: Mikina (Tolna)— —Orsós (Baranya) pontozásos győzelem. Váltósúly: Bohnert (Baranya)—Karsai (Tolna) pontozásos győzelem. Középsúly: Kovács (Baranya) —Pécsi (Tolna) a harmadik menetben feladta.

Ifjúságiak: Légsúly: Árvái (Tolna)—Kákái (Baranya) második menetben feladta. Pehelysúly: Dunai (Baranya) —Herbszt (Tolna) pontozásos győzelem. Váltósúly: Bajusz (Baranya)—Szántó (Tolna) a harmadik menetben feladta. Középsúly: Nyitrai (Baranya) —Rigó (Tolna) a második menetben 'feladta.

Felnőttek. Légsúly: Vladár (Baranya)—Till (Tolna) az első menetben feladta. Pehelysúly: Szujó II. (Tolna)—Flan- der (Baranya) pontozásos győzelem. Könnyűsúly: Ur- szán (Baranya) ellenfél nélkül győzött. Kisváltósúly: Kosztics (Baranya)—Pollák (Tolna) a harmadik menetben feladta. Nagy váltósúly: Kalcsu (Tolna)—Szabó (Baranya) az első menetben feladta. Félnehézsúly: Kocska (Baranya) ellenfél nélkül győzött.

Asztalitenisz

A meglepetések bajnoksága

Harminchét év óta semmit sem vesztett varázsából, népszerűségéből a megyei felnőtt egyéni bajnokság. A Tolnai VL NB I-eseinek kivételével minden további megyei versenyző számára változatlanul ez a legrangosabb verseny. Ezt bizonyítja a nevezések nagy száma, de a rendkívül éles harc, küzdelem a helyezésekért is. Különösen a férfi mezőnyre vonatkozik ez, amely ezúttal is a legtöbb meglepetést szolgáltatta.

A 60 felnőtt férfi mezőnyében már a legjobb 16 között nagy meglepetések születtek. A harmadik helyen kiemelt Holtz Kocsistól, dr. Bátorfi pedig Majnáitól szenvedett vereséget. A következő fordulóban az első helyen kiemelt Németh búcsúzott a további küzdelemtől, legyőzője Mernyei volt. Az elődöntők során Heronyányi győzött Mernyei ellen, majd a legnagyobb meglepetés: Kocsis legyőzte Sáth Gyulát is. A döntőben Heronyányi néhány éve mutatott kitűnő játékát megismételve biztosan győzött: 1. Heronyányi István (Sz. Szöv.),

2. Kocsis János (Sz. Szöv.), 3. Mernyei Károly (Sz. Szöv.) és Sáth Gyula (Tolnai VL).

A 33 női versenyzőnél az első meglepetés Pintér győzelme volt a kiemelt helyen játszó Bódiss ellen. Pintér a következő fordulóban is folytatta jó sorozatát, és tőle régen látott jó játékkal legyőzte Pata Terézt, így a döntőbe került. A másik ágon Rencz

Rencz Rita (Tolnai VL)

Rita biztosan jutott a döntőbe, ahol elsősorban taktikai mérkőzésen biztos 2-0 arányú győzelmet aratott Pintér ellen: 1. Rencz Rita (Tolnai VL), 2. Pintér Mária (Sz. Szöv.), 3. Balics Katalin (Sz. Szöv.) és Pata Teréz (Tolnai VL).

A férfiak páros versenyében meglepetés nélkül jutott a mezőny az elődöntőkig. Itt viszont a Vicze—Mernyei'kettős legyőzte az első helyen kiemelt dr. Bátorfi—Sáth párost, és jó sorozatukat a dön^ tőben is folytatva, ugyancsak győztek a Heronyányi—Holtz páros ellen is. Ebben a számban nagy meglepetés a harNyolc órán át tartott a meglepetések bajnoksága

Heronyányi István (Sz. Szöv.)

madik szekszárdi pár dobogós helyezése: 1. Vicze—Mernyei (Sz. Szöv.), 2. Holtz— Heronyányi (Sz. Szöv.), 3. Kocsis—Kizakisz (Sz. Szöv.) és dr. Bátorfi—Sáth (Tolnai VL).

Talán a női páros versenyszám volt a bajnokság egyetlen „sima” száma. Itt meglepetések nélkül jutott a mezőny a döntőig, ahol a jobban összeszokott Link—Rencz páros biztos győzelmet aratott a Pata—Bódiss páros ellen: 1. Link—Rencz (Tolnai VL), 2. Pata T.—Bódiss (Tolnai VL),

3. Horváth—Mencző (Sz.

Költségv.) és Pintér—Péterné (Sz. Szöv.—Sz. Költségv.).

A legvaskosabb meglepetések a vegyes párosok versenye során születtek. Az első és második kiemelt pár — Sáth—Bódiss és Kerti—Link már a legjobb nyolc között búcsúzott a mezőnytől. De legyőzőik sem sokáig örülhettek a sikernek, mert a Vicze—Péter párost a Tauker— Pata kettős, a Mernyei—Péterné párost pedig a Heronyányi—Balics kettős ütötte el a további küzdelemtől. Döntőben a Tauker—Pata T. páros látványos jó játékkal nyert bajnoki címet: Tauker —Pata T. (Tolnai VL), 2. Heronyányi—Balics (Sz.

Szöv.), 3. Vicze—Pintér (Sz. Szöv.) és Mernyei—Péterné (Sz. Szöv.—Sz. Költségv.).

— L —

Atlétika

Kovács 3,90, Böde 6,96

Három fedettpályás versenyen indultak szombaton és vasárnap a Szekszárdi Dózsa atlétái. Budapesten az olimpiai csarnokban a 60 méteres síkfutásban két futamot rendeztek a legjobbak részére, melyen Kovács Attila nagyszerűen szerepelt. Az első futásnál nem talált legyőzőre és a leggyorsabb hazai futónak bizonyult. Ellenfelei

azonban a második futásnál visszavágtak. A két futás legjobbjai:

I. futam: 1. Kovács A. (Szekszárdi Dózsa) 6,90, 2. Kiss F. (Csepel SC) 6,94. 3. Nagy I. (Hevesi SE) 6,99. II: futam: 1. Kiss F. 6,88, 2. Nagy I. 6,88, 3. Kovács A. 6,90.

Böde József Budapest ifjúsági bajnokságán szerepelt

és két számban arany-, egy számban ezüstérmet szerzett. Eredményei: 60 m: 1. Böde 6,96, 200 m: 2. Böde 22,3, 400 m: í. Böde 49,8.

Pécsett a PMSC versenyén Mozolai Annamária 535, Csende Zsuzsa 508 cm-t ugrott távolban és Tóth István 14,98-at, Gyulai Tibor 12,53- at lökött súllyal.

Országos hatáskörű tröszt budapesti és vidéki telephelyeire

EGYETEMET,

VAGY FŐISKOLÁT VÉGZETT

revizorokat, főrevizorokat keres

Pályázatokat életrajzzal „MEZŐGAZDASÁG” jeligére a T. m.-i Lapkiadóba kérjük.

(248)

A dombóvári Unió Ipari Szövetkezet azonnali belépéssel

felvesz :

ÜVEGEZŐ,

FESTÖ-MÁZOLÖ,

VÍZVEZETÉK-SZERELŐ,

KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ,

KŐMŰVES

SZAKMUNKÁSOKAT ÉS ÉPÜLETGÉPÉSZ ÜZEMMÉRNÖKÖT.

Jelentkezni lehet a munkaügyi vezetőnél.

7200 Dombóvár, Köztársaság u. 10.

(102)

Buzánszkytól Wollekig (II.)

Vidéki labdarúgók a nagyválogatottban

írásunk első részében elmondtuk, hogy 1902-től 1980- ig vidéki sportegyesületekből 129 játékos került az A válogatottba, és azzal a 26 futballistával foglalkoztunk, akik — vidékiként — legalább nyolcszor szerepeltek a legjobbak között. A további 103 labdarúgó mindegyikéről nem ejthetünk szót. A maiak pályafutása közismert, így csak azokról a múltbeliekről szólunk, akiknek személyéhez valamilyen érdekesség kapcsolódik. (Akik fővárosi csapatból is válogatottak lettek, azoknál zárójelben közöljük az összes válogatottság számát.)

A hétszeres válogatottak közül Kárpáti Béla (19), Sárvári-Spiélmann Ferenc és Teleki Pál neve kívánkozik az élre. A győri Kárpáti (később a Vasasban folytatta) az aranycsapatban is játszott 1953 és 1956 között — a hátvédsor minden helyén. A nagyváradi Sárvári, a mozgékony, gólveszélyes középcsatár, sokszoros román válogatott is volt. A kitűnően irányító Teleki volt a híres debreceni ötösfogat szellemi vezére. Az 1934-es VB-n is játszott, s ott gólt is lőtt.

Hatszor szerepelt a válogar tottban a szegedi Korányi Lajos (40), aki a 30-as években Bíró Sándorral Európa- hírű hátvédkettőst alkotott. Az 1938-as VB-n is egyik oszlopos tagja volt ezüstérmes csapatunknak. Az ötszörös válogatottak közül a szolnoki Kolláth Ferenc és a tatabányai Szepesi Gusztáv nevét említjük. Kolláth a Szolnoki MÁV gólzsákja volt, aki csapatából —Szántó Józseffel együtt — elsőként került a válogatottba, ahol 3 gólt ért el. Szepesi, a „Gar- rincha-ölő”, az 1966-os VB-n a brazilok elleni pompás győzelem (3-1) egyik főhőse volt a világhírű jobbszélső teljes kikapcsolásával.

A négyszeres válogatottak között is akadnak emlékezetes nevek: Danka Imre, Kis- péter Mihály (11), Novak Dezső (9) és Tóth György (15). Pécsett negyedszázaddal ezelőtt is volt egy nagyszerű kapus: Danka. 1955-ben négyszer őrizte a magyar hálót, mindig győztes találkozón és csak 2 gólt kapott! A hosz- szúra nőtt hátvéd, a szegedi Kispéter Szolnokról került a válogatottba, hogy azután vérbeli FTC-játékos váljék belőle... A szombathelyi No- vák, a Fradi jelenlegi vezető edzője, olimpiai örök rangelső 2 arany- és 1 bronzérmével, sőt — világválogatott is volt! Legkiválóbb kapusaink egyike volt a szegedi Tóth,

Novak Dezső (jobbról) nem érte be a hátvédek hagyományos szerepkörével, megmozdulásai veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára is.

a hajdan népszerű „Popeye”, aki most az MLSZ mellett működő tanácsadó testület tagja.

A háromszoros válogatottak közül Horváth Ferenc, Kotász Antal (37), és Tóth Kálmán nevét említjük. A szolnoki Horváth, a nyúlánk kapus, mindháromszor győztes mérkőzésen védett, köztük azon is, amikor 1947-ben az osztrákok ellen 5-2-re nyertünk az Üllői úton, miközben a lelátó egyik része leszakadt... Dunaújvárosból (akkor még Sztálinváros volt a neve) Kotász jutott be elsőként a nemzeti 11-be, de azután Honvéd-játékosként lett sokszoros válogatott. A tatabányai Tóth tagja volt az 1972-es olimpián ezüstérmet nyert csapatunknak. A kétszeres válogatottak közül Baróti Lajos, Solti Mihály és Vasas Mihály neve kívánkozik tolira. A szövetségi kapitányként világhírűvé vált Baróti technikás, kulturált jobbfedezet volt, a Szeged FC- ből lett válogatott. A szegediek első válogatott futballistája a balszélső Solti volt, aki bemutatkozáskor (1922. Lengyelország ellen 3-0) 2

pompás góllal adta le névjegyét. Vasas salgótarjáni játékosként öltötte magára a címeres mezt, amelyben egy érdekes gól fűződik a nevéhez. 1958-ban csereként a 71. percben lépett pályára és a következő percben óriási gólt zúdított a román kapuba !

Az egyszeres válogatottak (pontosan 50-en vannak) között is sok érdekes személy található, de csak néhányuk- ról szólhatunk.

A fővárosból elszármazott, de oda (az FTC-be) hamarosan visszatért kapus, Amsei Ignác (8) lett először válogatott Békéscsabáról, 1921-ben. Évtizedekig Dél-Amerikában élt, ott is halt meg. Az első diósgyőri válogatott (1941) egy keménykötésű, nagy lövőerejű csatár, Berecz István volt, aki évekig játszott Franciaországban is. A pécsiek első válogatottja — 1930-ban — egy fővárosi csatár, Kautzky József (nemzeti 11-ünk 200. játékosa) volt, aki a „Töri”-ből szerződött a Pécs-Baranya FC-hez. A győri „első” Kovács Imre középfedezet, a rokonszenves „Mu- rok” volt, aki 1946-ban Ausztria ellen játszott (2-0). Szombathely először jobbszélsőt adott a válogatottba Krutzler József személyében, mégpedig 1925-ben. A tehetséges játékos 3 évvel később, fiatalon elhunyt, s öt árvát hagyott maga után...

Az első vidéki labdarúgó a nagyválogatottban a pozsonyi Nimsee Gyula volt, aki 1907-ben Ausztria ellen (1-3) jobbhátvédet játszott. Alighanem kevesen tudják, hogy Opata Zoltán (17) utolsó válogatottságát miskolci (Attila FC) játékosként érdemelte ki 1930-ban. A pécsiek volt kiváló kapusa, Rapp Imre „veterán” korban, 36 évesen viselhette a címeres mezt. A 77-szeres válogatott Sipos Ferenc bátyja, István, a Szegedi Honvéd játékosaként lett válogatott. A Szegedi VSE egyetlen nagyválogatottja, Tihanyi II. András apró termetű, de igen ügyes középcsatár volt, aki válogatottságát (1942, Németország 3-5) 1 góllal ünnepelte. A szintén szegedi Tóth Jenő a magyar válogatott „mini rekordere”: 1926-ban Spanyol- ország ellen (2-4) mindössze 3 percet (!) tölthetett a pályán... A Pécsi VSK egyetlen válogatottja, a balszélső Vezér Antal volt nemzeti 11-ünk sorrendben 400. játékosa.

összeállításunkat a fehérvári Wollek Tibor, a kitűnő fizikumú jobbszélső nevével zárjuk, aki egyetlen válogatottságát (1974. Luxemburg 8-1) egy pompás góllal tette emlékezetessé.

ANTAL ZOLTÁN