Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 35. szám
1981. február 11. NÉPÚJSÁG 5 Diósberény, Szakadat Az egyesülés után egy évvel „Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet vezetőségének, Diósberény Értesítem a termelőszövetkezet vezetőségét, hogy kérelmükre a mezőgazdasági és él elmezésügyi miniszter elvtárs hozzájárult a szakadáti Aranykalász Termelőszövetkezettel történő egyesüléshez. Felhívom a vezetőség figyelmét, hogy a személyes jövedelmek közötti különbségek ki- egyenlítése nem járhat bérpreferenciával, ezért az egyesülni kívánó szövetkezetek dolgozzanak ki egységes munka- díj- és bérrendszert. Szekszárd, 1979. október 31. Tolna megyei Tanács V. É. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya.” A két, egymástól csupán néhány kilométerre lévő szövetkezet az elmúlt év január 1-vel egyesült, a szövetkezet székhelye Diósberény, az elnöke a most is Rákóczi nevét viselő téesz első száma vezetője, Varga Albert lett. Bezárták a szakadáti irodát, az ablakokról levették a függönyöket, az öreg szekrényekben régi iratokat, belépési nyilatkozatokat őriznek. Varga Albert: A növény- termesztésben sok a tartalék Az egyesülést követően csupán három szakadáti té- esztag lépett ki a szövetkezetből, egyébként 46-an sza- kadátiak a 125 aktív dolgozó tagból. A szövetkezet földterületét tekintve még most is a kisebbek közé sorolható: a 2000 hektár összterületből 1350 hektár a szántó, a többi rét, legelő, erdő. — Előnyös volt-e az egyesülés? — kérdem az elnöktől. — Mindenképpen, hisz a szakadáti téesz elég rosszul állt, a munkabérek között is nagy volt a különbség. Legelőször is ezt kellett rendezni. A diósberényi normákat vettük alapul, s a továbbiakban e szerint kapták a dolgozó tagok a fizetésüket. A mi tartalékunk elég jelentős ösz- szeg volt, hogy aztán mi maradt belőle, az majd zárszámadáskor derül ki. — Az egyesülés után majd mindenütt robbanásszerűen emelkednek az eredmények; tag is, vezető is egyaránt bizonyítani akar... Nyit a Palatínus, bezár a Lővér Egyelőre még az iparosoké a terep, de márciusban kaput nyit a vendégek előtt Sopron új szállodája, a Hotel Palatínus. A családias szállodát a középkori belváros műemlék házai közé építették. Szobáiban 62 vendéget fogadhat, s nemcsak kvártélyt, kosztot is kínál majd hangulatos ételbárjában. Sajnos a városban a szállásgondok ezen a nyáron, de még jövőre sem enyhülnek, április elején ugyanis bezárják a legnagyobb soproni szállodát, a Lővért, amelyet — két esztendőn át tartó munka során — átalakítanak, bővítenék. A szállodai szobahiány ellensúlyozására a fizetővendégszolgálatot akarják bővíteni. — A kalászosoknál valóban jobbak lettek a hozamok, kukoricából viszont a korábbi éveknél és a vártnál is kevesebbet takarítottunk be. Igen nagy területet kellett még a tavasszal is felszántani, s csak ezután került földbe a műtrágya, majd a vetőmag. Persze, hogy ebben a földben nem fejlődtek jól a növények. Alaposan elhúzódott a kukorica betakarítása, január 10-e körül végeztünk vele. — Milyen beruházásokra került sor tavaly? — Bővítettük a gépműhelyt: ez eddig egymillióba került. De még mindig kell rá költenünk, idén olyan 5— 600 ezer forintot. Nagyobb gépeket nem vettünk, csupán egy teherautót a hozzá való pótkocsival. — Az új helyzet nyilván új vezetési stílust is követelt... — Kialakult, szervezett, egységes volt a régi diósberényi téesz, s ezt a rendszert az egyesülés után meg kellett változtatni. Az új forma megvalósítása nem megy egyik napról a másikra, ehhez idő kell. Ismerkedünk egymással, a területtel, a földdel. — Milyen a föld termőképessége? — Aranykoronában számolva húsz körüli. Szóval a földjeink jók, a jövedelem 70 százaléka a növénytermesztésből származik, s csupán 30 százaléka az állattartásból. — A jövőben milyen változtatásokat terveznek? — Szakadáton a sertés-, Di- ósberényben pedig a szarvas- marhatartást kívánjuk fejleszteni. Jelenleg csupán egy 300 férőhelyes sertéshizlaldánk van, és egy kis elletőnk. A szarvasmarha-állomány nem nagy: 200-ból nyolcvan á tehén és azt is még mindig kézzel fejjük... A fejlesztés módjait most keressük, nézzük hogyan lehetne a lehetőségeinket kiaknázni. — Bizonyára keresik, hogy miben van itt, ebben a téesz- ben üzlet? — Az állattartásnál sok lehetőség nincs, a növénytermesztésnél viszont annál több. Tavaly például a tavaszi bükköny magját fogtuk, elég jól fizetett. És hát azért mindig próbálkozunk, egyszer az egyik megy jobban, másszor á másik sikerül. Az biztos : pénzügyi problémánk nem volt soha: a diósberényi téesz 10 éve semmilyen hitelt nem vett fel. Az Regszemcséi székhelyű Egyetértés szövetkezetben eddig három gépműhely működött: kettő a szövetkezet központjában, Iregszemcsén, égy pedig Nagyszokolyban. Nemrégiben az utóbbi helyen felépült az új, korszerű gépműhely, ahol 38 autó-, motorszerelő, lakatos, bognár, faiparos dolgozik, javítják a gépeket. Jelenleg a téli nagyjavítást végzik. Harmincnyolc erőgép, 15 IFA tehergépkocsi, 11 egyéb gépjármű és több száz munkagép rendszeres karbantartása a szakiparosok dolga. A téesz-iroda épületének hátsó helyiségében zsákot foltoznak az asszonyok. Az elnök elmondja: a növénytermesztő brigádnál vagyunk, nyáron napraforgót egyelnek, szénát gyűjtenek, magot tisztítanak, az erdőben válogatják a sarjat és ritkítanak. özv. Balaskó Ferencné: Nyáron a növénytermesztésben dolgozunk. özvegy Balaskó Ferencné idén nyáron megy nyugdíjba. — Júliusban, ha megérem — mondja. — ötvenkilenc óta dolgozom a téeszben, s volt idő, amikor majdnem semmiért dolgoztunk, sőt vissza is kellett fizetni. Mentünk, menegettünk szép lassan. Most meg, hogy egyesültünk, jobb lett mint volt. Felkaptatunk az igazán szép, világos és korszerű műhelybe, ahol éppen a nagyjavítást végzik a szerelők. Theisz György a csuklóját nyújtja kézfogásra, a keze csupa olaj. Theisz György: Szép, világos a műhely. — Mióta dolgozik itt? — Hetvennyolc óta. Motor- szerelő vagyok, de elvégeztem Palánkon a gépész szakot, most decemberben pedig technikus minősítő vizsgát tettem Mohácson. Nagyon szeretem a gépeket bütykölni, s itt aztán nincs megállás. Nyáron kombájnra ülök, SZK—5-tel szoktam aratni. Ügy tudom, idén veszünk egy E—512-est, és minden vágyam, hogy arra kerüljek. Az egyesülés után bővült a gépparkunk, jöttek új gépek is, persze akadt, amit le kellett selejtezni. Csak az alkatrész- ellátással ne lenne annyi baj; most sem mondható jobbnak, mint volt azelőtt. Nekünk, gépeseknek igazán jól jött ez az új műhely, kevés téesz dicsekedhet hasonlóval. Szakadát néhány kilométerrel és kanyarral van odébb, Pálinkás Józsefék portája pedig a régi téeszirodától a második ház. Disznóölésre készülődnek éppen: nyugodtan, tempósan, ráérősen, amúgy nyugdíjas módra. — Legtöbbször a tehenek mellett voltam, utoljára meg fásítási felelősnek tettek meg. A téeszbe 1962-ben léptem be, és 1975 óta vagyok nyugdíjas. A legtöbbje úgy állt össze annak idején, hogy jóformán semmije sem volt. Most meg? A tehenészetben négyezret keresnek, még ötöt is. Nekünk ezer forint is sok volt... Pálinkás József: A háztájit megművelik. — Mit szól az egyesüléshez? — Mit szóljon egy öreg nyugdíjas? Nincs benn az ember, nincs közöttük, keveset tud. Ahogy így mondják, az egyiknek tetszik, a másiknak nem. A háztájit megművelik, és beszámítják a 250 négyszögöl szőlőt is. A ház előtt öreg almafa, az ágain itt-ott néhány barnára fagyott gyümölcs. Nem szedték le az ősszel, hogy a cinkéknek is legyen ennivalójuk télire... Visszamegyünk a központi irodába. Az elnök éppen telefonál: „Halló, itt Diósberény. Di-ós-be-rény! Hall engem?” D. VARGA MARTA Fotó: Bakó Jenő. Új gépműhely Nagyszokolyban Kövesdi János szerelő és Jakab László traktorvezető a Rába-Steiger motorját szerelik. Télen a kertben Ilyenkor tél végén tervezik el a kertészkedők, hogy a. kert melyik részébe mit fognak ültetni, milyen vetemény kerül az ágyasokba és máris megkezdődik a növényvédő szerek a vetőmagvak, szőlőoltványok, fa- és bokorcsemeték, nem minden ve- sződés nélküli beszerzése. Most azonban ne erről, hanem néhány időszerű feladatról essék szó! TÖBB GONDOT A TALAJRA Általános tapasztalat, hogy a kertészkedők nagyobb figyelmet fordítanak a növényekre, a fákra, a vetemé- nyekre, mint a talajra. Kertes vidékeken járva, mostanában is gyakran tapasztalom, hogy a föld őszi felásását sokan nem végezték el, pedig ez a munka a jövő évi eredményes termelés egyik feltétele. A felásott talajt a tél folyamán a fagy ugyanis apró mor/tsás szerkezetűre bontja, a talajban lévő tápanyagok felvehetővé válnak és a fellazított föld befogadja a téli csapadékot, tárolva azt a növények nyári szükségletének kielégítésére. Az ásást jobb későn elvégezni, mint elmulasztani. Ezért a még hátralévő ásást az enyhébb téli napokon is folytassuk és fejezzük be. Ahol szerves hulladék (fahamu, lekaszált fű, gyomok, bab és borsó szára, szőlőtörköly, stb.) gyűlt össze, azt is forgassuk az ásás során a talajba. A szerves anyagok tavaszig elbomlanak és javítják a föld termékenységét. A KÉNYES ÖRÖKZÖLDEK A fenyőfák, a boróka, álciprus és más tűlevelű fák, bokrok télen nem térnek nyugalomra: még fagyos időben is folytatják életműködésüket, táplálkoznak és lélegeznek. A fagyos földben azonban a táplálkozáshoz szükséges víz is meg van fagyva, aminek következtében az örökzöldek télen gyakran szomjaznak; ennek következtében tűleveleik egy részét ledobják, kopaszodnak, sőt el is pusztulnak. Ezért ajánlatos az örökzöld bokrokat és fákat a tél folyamán —. fagymentes napon — alaposan megöntözni. Az ősszel ültetett örökzöldek a téli napsütéstől szenvedhetnek. Ezek elé készítsünk árnyékolót (lécből, évelő növények levágott szárából, napraforgószárból, szőlő- venyigéből), ami az éles déli besugárzástól megvédi őket. ÓNOS ESŐ, ÓLMOS ESŐ A gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok legnagyobb téli veszedelme azonos eső. Ez ugyanis ráfagy a gyümölcstermő növények vesszőire és a vastag jégkéreg alatt a termőrügyek elpusztulnak. Ezért, ha azt tapasztaljuk, hogy ólmos eső vagy ónos eső után jégkéreg csillog a fákon, akkor seprűvel veregessük meg a fák koronáját, törjük össze a jégbevonatot. Nagyobb havazás után annyi hó halmozódhat fel a fák és bokrok vesszőin, hogy a súly alatt az ágak letörhetnek. Ezért célszerű — miután kigyönyörködtük magunkat a havas fákban — megszabadítani őket veszélyes terhűktől. Milyen sövényt ültessünk? Gazdag, változatos sövénynek való növénykollekció között válogathatunk, azonban a választást mindig a helyi adottságok döntik el. A teljesség igénye nélkül az alábbi sövényféleségek ajánlhatók: Örökzöld fagyai — Ligust- rum ovalifolium. Jól alakítható, tömör, egységes zöld falat alkot. 2—3 m magas sövény is alakítható belőle. Levelei fényes zöldek, ovális alakúak. Rendkívül hideg télen lefagy a levele, de tavasszal újra kizöldül. Tápanyagban gazdag talajban fejlődik jól, egyenletesen. Régi, bevált jó sövény, napos fekvésben is kitűnően díszük. Amennyiben nem nyírjuk, sárgásfehér, intenzív virágot fejleszt, melyből őszre fekete bogyók fejlődnek. Közönséges fagyai — Li- gustrum vulgare. Igénytelenebb, rossz körülmények között is megélő sövény. Árnyékban is jól díszük. Erősen terjedő tövű, partoldalak megfogására is alkalmas. Amennyiben nem metsszük, júniusban virágzik, fekete bogyótermése tavaszig a vesszőn marad. Lombja nem olyan dekoratív, mint az örökzöld fagyaié. Szíriái mályva — Hibiskus syriacus. Kiváló sövényképző tulajdonságokkal rendelkezik, 2— 4 m magasra nevelhető. Szakszerű metszés esetén tömör, áthatolhatatlan falat alkot. A tápanyagban gazdag talajt szereti, jó vízellátású, napos fekvést kedvel. Virágai 4—6 cm átmérőjű lila vagy fehér színűek. Július közepétől szeptemberig nyílnak. Érdemtelenül mellőzött sövény. Telepíthető egyéves magágyi csemetékből (jóval olcsóbb) vagy kétéves kifejlett sövénycserjéből. Közönséges gyöngyvesszö — Spiraea vanhouttei. 1,5—2 m magasra nevelhető, a metszést kiválóan bírja. Levelei aprók, 2—4 cm hosz- szúak. Mindenütt megél, de a jó talajt, napos fekvést meghálálja. Metszés nélkül töméntelen fehér virágot hoz füzérben, de metszés esetén is előjönnek virágai az oldalhajtások csúcsain. Mivel túl magasra nem növekszik, metszés nélkül is nevelhető sövénynek, jól záródó falat alkot. Metszés nélkül térigénye oldalirányban nagyobb, 1,5—2 métert is eléri. Hóbogyó — Symphoricar- phus albus. 1—1,5 m magasra növő cserje. Terjedő tövű, a partoldalakat jól megfogja. Gyenge talajon is jól megnő, az árnyékot is elviseli. A nyírást jól bírja. Metszés nélkül is viszonylag egyenletes falat alkot. Ősszel megjelenő bogyói dekoratívak. Tűztövis — Pyracantha coc- cinea. Kora ősztől piros bogyóival szinte az ősz jelképe. Egyik legértékesebb sövénycserjénk. Hazánkban most van elterjedőben. Nem igényes, de a tápanyagellátást meghálálja. Sűrű ágtövisei szinte áthatolha- tatlanná teszik. Augusztus elején pirosodó termése sűrű fürtöket képez, termésétől szinte roskadozik a növény. A feketerigók kedvenc őszi, téli csemegéje. Nemcsak szimbolikus kerítést alkot, hanem a tényleges védelmi funkciót is ellátja. Termesztőedényben nevelt cserjét vásároljunk, mert szabadgyökerű állapotában nem biztos az eredés. A jelzett cserjék telepítési ideje lombhullástól rügypattanásig fagymentes időben. A felsorolt cserjeféléken kívül számtalan fajta, változat alkalmas sövénytelepítésre. Részletesebb ismertetőt tartalmaz Móczár Béla: Kerítés élősövényből című könyve.
