Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
a Képújság 1981. február 10. Moziban Nosztalgia vagy alternativa Ekkora forgalmi dugót, azt hiszem, — akár méreteit, akár időtartamát tekintve — még a forgatókönyvírók sem nagyon láttak. Nem tudni, hol az eleje, hol a vége. Majd egy egész napon át tart, bőségesen időt biztosítva és teljesen újszerű keretet adva a film alkotóinak az emberi összezártságból adódó dramaturgiai lehetőségek kihasználására. Rengeteg autó vesztegel a sztrádán a tűző napon, majd a hűvös éjszakában. Bennük, szinte hozzájuk láncolva, emberek ezrei. A néhány perccel korábban még száguldó járművek mozdulatlanságra kárhoztatva, csigaházként tartják fogva utasaikat: a nápolyi családot, a sikeres ügyvédet, az ezüstlakodalmát ünneplő jól szituált házaspárt, a barátnőjéhez igyekvő felaj- zott fiatalembert, a közismert sztárt, a csinos nőt és a szimpatikus teherautósofőrt. A mentőautóban pedig vérben és verejtékben úszva haldoklik egy közúti baleset sérültje. A motorok rég állnak, a Nap egyre elviselhetetleneb- bül ontja sugarait. Ahogy az már ilyen kritikus helyzetben lenni szokott, indulatok szabadulnak el, és ä mindent látó kamera előtt előtűnnek az emberi egyéniségek negatív vonásai. Mindennek oka és kiváltója a motorizáció, a technika, a gép, amely az ember fölé nőtt, irányíthatatlanná vált és amely elpusztít minden jót, felszínre hoz minden rosszat — legalábbis a film szerint. Az alternatíva bemutatásának szándéka vagy egyszerűen csak nosztalgikus felvillanás hozza a vászonra a béna autók között cikázó kerékpárost, a racionális mozgással tovahaladó távgyaloglót? Erre és a filmben [felvetett többi — valljuk be: aktuális — kérdésre, nem kapunk egyértelmű választ. Gondolkodnunk kell rajta. És ez az egyébként természetes tény, meg a színészek — köztük Alberto Sordi, Annie Girar- dot, Fernando Rey, Stefánia Sandrelli, Marcello Mast- roianni — kitűnő játéka, a rendező, az operatőr, a zeneszerző szép teljesítménye minden elismerésünket megérdemli. — gy — Jövő héten a Norma Rác című színes szinkronizált amerikai filmről írunk Kossuth-könyvek A 290. számú auschwitzi fogoly Második kiadásban, most a Szivárvány könyvek sorozatban jelent meg Wiestaw Kie- lar könyve: A 290. auschwitzi fogoly. Egy lengyel a túlélők közül, aki tizenkilenc éves korában érkezett a táborba, és akkor így vélekedett: „Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom.” Megtudta, öt esztendőt töltött a pokolban, ahol megtanulta a túlélés művészetének minden csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. Az embertelenséggel együtt megismerte a fogolytársakban az emberséget is, és bármily (furcsa, még humoros epizódok is akadtak a koncentrációs tábor életében. A haláltáborok után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amelyről a haladó embe- ség nem feledkezhet meg soha, azért, hogy még egyszer meg ne történhessen, ami a náci Németországban megtörtént. Rádió Unokatestvéreink irodalma Mi magyarok egykék vagyunk, így meddő dolog azon meditálni, hogy miként viselkednénk, ha történetesen lennének testvéreink. Káin és Ábel példájára gondolva nem lehet azt mondani, hogy az emberiség testvéri kapcsolatai túlságosan biztató előjelekkel indultak volna... Tagadhatatlan, hogy unokatestvéri kapcsolataink se pá- váskodni valók. Nem mintha finn atyafiságunkat, melyet ma már senkinek se jutna eszébe „halszagúnak” minősíteni, kizárnánk szerete- tünkből. Sőt! Érzelmeink nagyon pozitívak, végtére elég nagy a földrajzi távolság köztünk. Szeretetünket szívesen hangoztatjuk, sőt tisztelnünk is van miiért finn unokatestvéreinket. De mindezek jórészt csak szavak, melyek mögül hiányzik az ismeret, a tényleges tudás.-Ide értve az irodalmat is. Finn irodalmi ismereteink a legfinomabban fogalmazva, hézagosák, pedig nem kisebb literátorok kísérleteztek elmélyítésével, mint néhai Ko- dolányi János, napjainkban pedig Képes Géza. Utóbbi bevezető előadásával kezdődött ma egy hete a rádió irodalmi osztálya által indított „Élő világirodalom” című sorozat, aminek már a címe is rokonszenves. Első részeiként nem kevesebb, mint tizennégy előadást szentelnek a finn irodalomnak, a Nobel-díj as Sillan - pääniak, Mika Waltarinak, Arvo Turtiainennek, Väinö Linnának, Hella W-uolijuki- nak és a többieknek. Ennek csak tapsolni lehet. Mégis, a megvalósításnak az a formája, melyet Képes Géza Sil- lanpää esetében választott — és ami a többinek sejthető- leg előképe — csak félsiker. Hiába élvezzük a nagy tudású költő előadását, ízlelgetjük az ismeretlenségükben ismerős hanglejtésű finn neveket, szavakat. A tájékoztatás foghíjas marad a művek ismerete nélkül. Egy- egy húszperces előadás ösz- szehasonlíthatatlanul többe t érne, ha a tárgyalt szerző valamelyik művének legalább szemelvényes bemutatása csatlakozna hozzá. Irodalmi ismeretek nélkül miért nyissunk ki egy irodalmi lexikont? (ordas) Bartók-ünnepség az NSZK-ban Vasárnap Duisburgban megnyitották a Barfók-cen- tenári-um NSZK-beli ünnepségsorozatát. A ruhr-vidéki város Wilhelm-Lehmbruck múzeumában Pozsgay Imre művelődési miniszter jelenlétében Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság NSZK- beli nagykövete nyitotta meg az Allegro barbaro című kiállítást, amely Bartók hatását tükrözi a magyar képző- művészetre. Az ünnepségen jelen voltak a Bartók család tagjai, Duisburg főpolgármestere, a rendező északrajna-vesztfá- liai tartományi kormány több tagja, a nyugatnémet kulturális és társadalmi élet számos személyisége. A kiállítás megnyitása előtt -Pozsgay Imre nemzetközi sajtóértekezleten szólt a Bartók-ünnepségsorozat magyarországi és nemzetközi eseményeiről, a magyar— nyugatnémet kulturális kapcsolatok alakulásáról. Mint a sajtókonferencián elhangzott: először 1926-ban mutattak be Bartók-művet Németországban. A csodálatos mandarin ősbemutatója botrányba fulladt, az akkori kölni polgármester — Konrad Adenauer, később az NSZK első kancellárja — a premier után betiltotta az előadást. Ezt követően 1945- ig egyetlen alkalommal sem szólaltatták meg Bartókot német pódiumokon. A nagy zeneszerző születésének századik évfordulója alkalmából rendezett koncertsorozat késő őszig tart, neves magyar és külföldi vendégművészek fellépésével. Bozsó-gyűjtemény Kecskeméten Bozsó János, a tanyavilág híres festője Kecskemétnek ajándékozta értékes magángyűjteményét. A festő a Bács megyei tanács és a városi tanács támogatásával a Klapka- házat múzeummá alakította 1979 nyarán. Most itt mutatja be a gyűjteményt az érdeklőd őknek. Az egyházi, néprajzi és a XVII., XVIII. századi iparművészeti tárgyak kiállítását eddig csaknem húszezer ember tekintette meg. Bozsó János népra jzi emlékei között Megkezdődött a XIII. magyar játékfilmszemle Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjének díszbemutatójával vasárnap este a budapesti Vörös Csillag filmszínházban megkezdődött a XIII. magyar játékfilmszemle. Az ünnepi díszelőadás közönségét — köztük kulturális életünk több vezető személyiségét, s számos, a szemlére érkezett külföldi vendéget — Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, a játékfilmszemle igazgatója köszöntötte. Megnyitóbeszédében a többi között hangoztatta: a magyar filmek némelyike évi egymillió nézőt is vonz, ugyanakkor mostanában nem teljesen harmonikus a mozit szeretők kapcsolata az alkotásokkal. — A szemle szervezői remélik: a bemutatott filmeket kísérő fokozott érdeklődés hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmművészet újabb ütközeteket nyerjen a közönségért folytatott csatában — mondotta Farkasinszky Lajos. - A megnyitó előadás műsorán szereplő Köszönöm, megvagyunk — a Budapest Stúdió produkciója — csütörtöktől az országos- mozihálózat programjában is megtekinthető. A mai munkáskörnyezetben játszódó történet főszereplője a Vasárnapi szülők című filmben feltűnt tehetséges fiatal amatőr színésznő, Nyakó Juli, valamint Madaras József és Szabó Lajos. A Vörös Csillag mozi hétfőtől csütörtökig egész napon ót tartó vetítésein 23 — a tavalyi pécsi szemle óta elkészült — művet mutat be. Az Alföld februári száma Az Alföld februári számát Szabolcsi Miklós Irodalmi folyóirataink a hetvenes években című dolgozatával nyitja. A dolgozat eredetileg a múlt évi debreceni irodalmi napok főreferátumaként hangzott el. A folyóirat közli Tóth Erzsébet, Ószabó István, Fábián István, Szkárosi Endre, Csordás Gábor, Osztojkán Béla, Géczi János, D. Németh István, Petrőczi Éva és Zalán Tibor verseit. Megjelent Kocsis István A megkoszorúzott (Jászai Mari monodrá- májámak) második része. Kisprózát Csálog Zsolttól olvashatunk. Igen fontos témát érint Bánlaky Pál tanulmánya: az értelmiségi magatartásmo- delleket vizsgálja kisvárosokban. Ezúttal szokatlanul gazdag a folyóirat dokumentumokban. József Attila, Németh László, Veres Péter, Szabó Pál és Sarkadi Imre vonatkozásokat közöl a folyóirat. A kritikai rovatban Pomo- gáts Béla, Imre László, Balogh Ernő, Laczkó András, Simon Zoltán, Niklai Ádám, Tüskés Tibor, Aczél Géza, Bertha Zoltán recenzióit olvashatjuk — többek között Lászlóffy Csaba, Jókai Anna, Tóth-Máté Miklós, Simonyi Imre legújabb köteteiről. A Figyelő rovatban Székelyhídi Ágoston köszönti a hatvanéves Mocsár Gábort, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a debreceni irodalmi élet és az Alföid című folyóirat minőségi fejlesztésében. Görömbei András Nagy László Betűképek, képversek, rajzok című kiállítását méltatja. Ismét a múzeumlátogatók előtt A múzeumok munkájának egyik legfontosabb része a gondjaikra bízott műtárgyak védelme, restaurálása, hogy az idők során megrongálódott alkotásokat az ismert legkorszerűbb eszközökkel, módszerekkel és technológiával megmentsék, megőrizzék. A közelmúltban több értékes műtárgy nyerte visz- sza így eredeti állapotát, s kerülhetett a múzeumlátogatók elé. A Magyar Nemzeti Galériában több mint féléves munka után befejeződött az úgynevezett Tüskevári madonna restaurálása. Az 1450— 60 körüli évekből származó, ismét eredeti szépségét visz- szanyert faszobor a középkori művészetet bemutató állandó kiállításba került. A Néprajzi Múzeum nemrég megnyílt állandó kiállításához hat darab, Uj-Gui- neából származó szobrot kellett restaurálni. Az eredetileg festett faszobrokat az 1940-es években lakkal konzerválták, emiatt azonban részben elvesztették színüket, részben besötétedtek. A becses műkincseknek ezeket a részeit a hasonló alkotások alapján festették újra eredeti színükre. Külföldi írókat várnak hazánkba Garai Gábor az írószövetség ez évi programjáról — Az idén tovább bővülnek az írószövetség nemzetközi kapcsolatai, különösen a szocialista országok társ- szervezeteivel válik hatékonyabbá, gyümölcsözőbbé az együttműködés — mondotta Garai Gábor, Kossuth-díjas költő, a Magyar írók Szövetségének főtitkára Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — A nemzetközi kapcsolatainkban kiemelt hely illeti meg a szovjet írószövetséggel való együttműködésünket, -amelynek keretében számos rendezvényre, tanácskozásra, tapasztalatcserére kerül sor. Programunkat az idén január végén aláírt együttműködési munkatervünkben fogalmaztuk meg. „Az emberi kapcsolatok a családon belül és kívül a jelenkori szovjet és magyar irodalomban” címmel Budapesten rendezünk alkotói találkozót, a Szovjetunióban pedig a második világháború témakörével foglalkozó ke- rekasztal-beszélgetést tartunk, magyar íródelegáció utazik a szovjet írók VII. kongresszusára, amelyet ez év nyarán rendeznek meg. Ugyancsak részt vesznek magyar alkotók a Szovjetunióban a gyermekkönyvhét eseményein, valamint a Goldoni munkásságát méltató nemzetközi szimpozionon. A szép- irodalom fordítására és kiadására alakított szovjet— magyar vegyes bizottság soron következő ülésszakát is a Szovjetunióban tartjuk meg. — Folytatjuk együttműködésünket az égjük legjelentősebb közös munkánkban, a Kézfogás című antológia újabb kötetének előkészítésében. A négy évvel ezelőtt napvilágot látott első kötetben budapesti írók Moszkváról,'ottani alkotók pedig fővárosunkról adtak közre irodalmi riportokat, költeményeket, más műfajú alkotásokat. Tavaly több írónk járt a Szovjetunióban, hogy anyagot gyűjtsön e kötet tervbe vett folytatásához, s több kiváló szovjet írót, költőt fogadhattunk hazánkban, akik a szovjet—magyar kapcsolatok területeiről gyűjtöttek tapasztalatokat, élményeket. Az új kötet témaköre már nemcsak a fővárosokra terjed ki, hanem a két ország egészére. Gyümölcsözőnek bizonyultak és tovább folytatódnak a magyar és a szovjet irodalmi folyóiratok munkatársainak, szerkesztőinek kölcsönös tapasztalatcsere-látogatásai. A tervek között szerepel, hogy vendégül látunk egy fiatal szovjet költőt, azzal a céllal, hogy anyanyelvi környezetben ismerkedhessék meg a magyar nyelvvel, s később irodalmunk szakavatott fordítójává váljék. Ez év áprilisában—májusában pedig ifjú szovjet írók ismerkednek hazánk irodalmi életével. — Az idén nyolc szocialista országgal újítjuk meg, frissítjük fel munkatervünket, együttműködésünket. Az NDK-ban közös titkársági ülésen értékeljük együttműködésünk eddigi eredményeit, s fogalmazzuk meg a további tennivalókat. Bulgáriában az idén emlékeznek meg a bolgár államiság 1300. évfordulójáról. Ehhez kapcsolódva bolgár írók részvételével rendezünk irodalmi megemlékezést. Tavaly határoztunk arról, hogy a szocialista országok írószövetségi vezetőinek rendszeres találkozóját nem évenként, hanem kétévenként rendezzük meg. A soros fogadóország 1982- ben Mongólia lesz, s a tanácskozás előkészítésére, programjának megbeszélésére ez év végén közös eszmecserét tartunk. — Gazdagítani igyekszünk kapcsolatainkat más országok íróival is. Ez év tavaszán Helsinkiben megújítjuk a finn írószövetséggel kötött megállapodásunkat. Ez évben nyolc műfordítót várunk az északi országból, akik magyar kollégáikkal kerekasz- tal-beszélgetésen cserélnek tapasztalatot műhelymunkájukról. Finnországhoz kapcsolódik az is, hogy Lahtiban az idén ismét megrendezik a nemzetközi írótalálkozót, amelyre már megérkezett hozzánk a meghívó. A közelmúltban a Szíriái Arab Írószövetséggel 5 éves együttműködési megállapodást kötöttünk, amelynek értelmében írókat látunk kölcsönösen vendégül, tájékoztatjuk egymást irodalmaink újdonságairól. Tervezzük, hogy hasonló megállapodást írunk alá a ghanai írószövetséggel is.
