Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

2 Képújság 1981. február 18. Lengyelország Jaruzelski a kormány munkastílusáról Vendégjárás Kairóban Kedd esti kommentárunk. Élénk a diplomáciai forgalom Kairóban: Kreisky osztrák kancellár után szerdán újabb nyugat-európai pcflitikust fo­gadnak a Nílus partján. Ezúttal Hans-Dietrich- Genscher, az NSZK külügyminisztere látogat Egyiptomba. Szadatnak a közelmúltban tett luxemburgi és párizsi útja, a Kairóba érke­ző nyugati vendégek számának látványos gyarapodása jelzi a közel-keleti rendezés érdekében tett próbálkozásokat. Ezt iga­zolja Genschemek az A1 Ahramban kedden közzétett interjú­ja is. A nyugatnémet külügyminiszter a többi között arról beszélt, hogy „ténymegállapító” látogatást tesz Kairóban. Nagyjából ismert, hogy mihez óhajt bővebb információkat beszerezni a bonni politikus. A Közös Piac tagállamainak az a törekvésük, hogy kimozdítsák a holtpontról a közel-keleti rendezés szemmel láthatóan megfeneklett szekerét. Nincs könnyű dolguk, mert túlontúl sok szempontot kell figyelembe Venniök. Mindenekelőtt azt, hogy az Egyesült Államok új ad­minisztrációja — legalábbis egyelőre — nem óhajtja fölrúgni a Camp David-ben két éve kötött különalku rendelkezéseit. Izrael tapodtat sem enged a palesztin kérdésben, s a június 30-i rendkívüli választásokig talán nincs is értelme Tel Avivot meggyőzni merev álláspontjának tarthatatlanságáról. Ami Kairót illeti, Szadat helyzete egyre bizonytalanabb: az arab államok körében szinte teljesen elszigetelődött, Izraellel vi­szont a palesztin-kérdés miatt nem képes dűlőre jutni. Az egyiptomi elnök ráadásul egy kellően át nem gondolt lépésre is elszánta magát. Kreiskyvel folytatott megbeszéléseit követően azzal a javaslattal állt elő, hogy a palesztinok hoz­zanak létre emigráns kormányt. Egy napba sem telt, a kairói elképzelés máris jókora vihart kavart. A Palesztin Felszaba- dítási Szervezet nyilatkozatban utasította el Svadat javasla­tát, arra hivatkozva, hogy a palesztinai arab népnek ők az egyedüli törvényes képviselői. Izrael is haragosan reagált: a külügyminisztérium szerint Szadat javaslata sérti Camp Da­vid szellemét. Genscher tehát olyan időpontban érkezik a Nílus part­jára, amikor sok új vonással aligha tudja kiegészíteni a Kö­zel-Keletről alkotott korábbi képet. Nem lesz könnyű dolga a Közös Piacnak sem: korábbi kezdeményezéseihez képest je­lenleg — úgy tűnik — nincs számára kiút, ha csak nem vál­lalják annak kockázatát, hogy az Egyesült Államokkal szem­behelyezkedve próbáljanak kitalálni a jelenlegi zsákutcából. Erre viszont — ismerve a körülményeket — aligha vállal­koznak. GYAPAY DÉNES Ecuadori küldöttség tárgyal Havannában A lengyel kormánynak, a központi és a területi vezető szerveknek új munkastílusra van szükségük — jelentette ki Wojcieh Jaruzelski mi­niszterelnök a lengyel kor­mány hétfői ülésén. A tanács­kozáson, amelyen meghatá­rozták a tízpontos program­mal kapcsolatos személyi ha­tásköröket, a kormányfő hangsúlyozta: „A kormány­nak gyorsan, határozottan kell cselekednie, és oly mó­don kell működnie, hogy a társadalom lehető legszéle­sebb körű támogatására ta­láljanak a válság megoldásá­ra irányuló törekvései.” Szorosabbá kell tenni az együttműködést a szejmmel, mindenütt meg kell szabadul­ni a bürokrácia terheitől, operatív módon kell reagálni a legfelsőbb ellenőrző kama­rától és az ügyészi szervektől érkező megállapításokra, ja­vaslatokra, le kell vonni a megfelelő következetetéseket az olyanokkal szemben, akik hanyagságból vagy munkake­rüléssel kárt okoznak az or­szágnak — mondotta a kor­mányfő. Jaruzelski rámutatott: a munkásönkormányzati szer­vek szerepének növeléséhez Vizsgálat a túszügyben Irán erőit jórészt belső el­lentétek kötik le. Az egyházi körök belső viszályait tükrözi Shirazi ajatollahnak a nyu­gatnémet Der Spiegelben idé­zett nyilatkozata. Ebben a nép „félrevezetésével” vádol­ta a kormányt, a vallási erő­ket tömörítő Iszlám Köztár­sasági Párt (IRP) vezetőinek fjedig „gátlástalan hatalom­vágyukat” rótta fel. Az iráni parlament külügyi bizottsága megkezdte a vizs­gálatot annak kiderítésére, vajon az amerikai túszok sza­badon bocsátásáról kötött megállapodás megfelel-e a medzslisz, a parlament ál­tal előzőleg megszabott négy feltételnek. nem szükséges megvárni kü­lönféle törvények végleges kialakítását. A gazdasági re­form érdeke úgy kívánja, hogy az emberek minél széle­sebb köre vegyen részt a ter­melés irányításában, és az így nyert tapasztalatok jól szol­gálják majd a szakszerveze­tek szerepének fokozását, az önkormányzat megfelelő mo­delljeinek kialakítását. A LEMP vajdasági bi­zottságai is az új feladatok­ról, a nyolcadik plénum hatá­rozataiból eredő tennivalók­ról tanácskoznak. A napi­rend mindenütt ugyanaz, vagyis a központi határozatok értelmezése és a helyi körül­ményekhez való alkalmazása. A bielsko-bialai vajdasági pártbizottság ezenkívül meg­vitatja azokat az okokat, amelyek január végén és feb­ruár elején több mint tíz na­pos általános sztrájkhoz ve­zettek ebben a vajdaság­ban. — Lengyelországban az ütóbbi napokban érezhetően envhült a /feszültség. Az or­szág különböző vidékeiről — hosszabb idő óta először — arról érkeznek jelentések, hogy nyugodt termelő munka fo­lyik és nem sztrájk, hahem Kedden Brüsszelben kül­ügyminiszteri szinten össze­ült az Európai Gazdasági Kö­zösség miniszteri tanácsa. A résztvevők mindenekelőtt megvitatták a Közös Piacnak Japánnal és az Egyesült Ál­lamokkal fenntartott gazda­sági kapcsolatait, s kedden délután kiadott nyilatkoza­tukban „nagy és növekvő nyugtalanságuknak” adtak hangot japán gépkocsik Nyu- gat-Európába, s főként a Be- nelux-államokba való áram­az időnként felbukkanó anyaghiány okoz kisebb- nagyobb leállásokat. A fővá­rosba továbbra is olyan le­velek, táviratok érkeznek, amelyekben különféle mun­káskollektívák, üzemi, körzeti szakszervezetek (így a Szo­lidaritás helyi szervezetei is) támogatásukról biztosítják a Jaruzelski-kormányt és a miniszterelnöknek azt a múlt heti felhívását, hogy követ­kezzék kilencven nyugodt, vagyis sztrájkmentes nap. A helyzet normalizálódása ellenére tovább tart — im­már több, mint 25 napja — a lődzi főiskolai diákok sztrájk­ja. Akciójuk támogatására hétfőn „okkupációs sztrájkot” kezdett a krakkói Jagelló Egyetem és a Bányászati— Kohászati Főiskola összesen több mint két és fél ezer hall­gatója. — jelentette kedden délben a varsói rádió. A lod- zi diákokkal megszakadtak a tárgyalások, mivel a függet­len diákszövetség képviselői vasárnap nem jelentek meg a bejegyzésükről szóló megálla­podás aláírására. A Lengyel Szocialista Diákszövetség a keddi lapokban ismételten a sztrájk beszüntetésére szólí­totta fel az egyetemi és főis­kolai hallgatókat. lása miatt. Sürgették, hala­déktalanul folytassák a tár­gyalásokat Japánnal nemcsak a gépkocsik, hanem egyéb árucikkek, például a tv-kép­ernyők, a tv-készülékek és a szerszámgépek áradatának feltartóztatására is. Egyúttal felkérték az Európai Közös­ségek Bizottságát, mielőbb tegyen jelentést a miniszteri tanácsnak a japán árucikkek beáramlásának megfékezését célzó „statisztikai ellenőrző intézkedések” első eredmé­nyeiről. PANORÁMA BUDAPEST A szovjet hadsereg és hadi­tengerészeti flotta megalaku­lásának 63. évfordulója al­kalmából kedden ünnepséget rendeztek az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport pa­rancsnokságán. Részt vett az ünnepségen Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Faluvégi La­jos. a Minisztertanács elnök- helyettese, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Czinege Lajos hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter és Somo­gyi Sándor, a budapesti párt- bizottság titkára. Ott voltak a társadalmi és tömegszerveze­tek vezetői, a kormány több tagja, a Magyar Néphadsereg tábornoki, parancsnoki kará­nak tagjai, a társfegyveres testületek több magas rangú képviselője. TRIPOLI Február 11. és 17. között Tripoliban megtartotta 7. ülé­sét a magyar—líbiai gazdasá­gi és műszaki-tudományos kormányközi vegyes bizott­ság. Magyar és líbiai vállala­tok szerződéséket készítenek elő, egyebek között állatte­nyésztő-farmok és gyümöl­csösök Líbiában való létesíté­sére, valamint a korábban vállalt építkezési tevékeny­ség folytatására. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere kedden Moszkvában megbeszélést folytatott SttVfan Andrei-al, az RKP KB Politikai Végre­hajtó bizottságának póttagjá­val, a Román Szocialista Köz­társaság külügyminiszterével. Stefan Andrei hétfőn érkezett Moszkvába, a szovjet kor­mány meghívására. GENF A genfi leszerelési bizott­ság keddi plenáris ülésén ha­tározatot hozott négv mun­kabizottság elnökségéről. A radiológiai fegyverek eltil­tásával foglalkozó munka- csoport elnöki teendőinek el­látásával dr. Kőmíves Imrét, a Magyar Népköztársaság ál­landó genfi ENSZ-képvise- lőjét bízták meg. Háromtagú ecuadori kül­döttség érkezett Havannába, hogy a kubai kormánnyal tár­gyalást kezdjen a fegyvere­sek által túszként őrzött ecuadori diplomaták kiszaba­dításának ügyében. Mint jelentettük, Ecuador havannai nagykövetségére pénteken 29 felfegyverzett kubai hatolt be erőszakkal és túszként foglyul ejtett három diplomatát és egy követségi alkalmazottat. Azt követelik, hogy Ecuador „politikai me­nekültekként” fogadja be őket és szavatolják számukra a sértetlen odajutást. A Granrna, a Kubai KP lapja leszögezte, hogy Kuba nem enged a fegyveres zsa­rolásnak, mert az ilyen en­gedmény csak újabb erősza­kos akciókhoz vezetne. Mint ismeretes, Havanna már ko­rábban lehetővé tette, hogy a kivándorolni kívánók törvé­nyes keretek között elhagy­hassák az országot. Kitűnt azonban, hogy a kivándorol­ni akarók többsége bűnöző vagy antiszociális személy, és emiatt a szóba jövő országok elzárkóznak befogadásuk előli. Közös Piac Külügyminiszteri értekezlet Katonai hírmagyarázatunk „Eurohadászat” - az európaiak ellen A Reagan-adminisztráció szóvivője szerint nem való­színű, hogy az új kormány­zat júniusnál előbb napirend­re tűzné a SALT—2 szerző­dés ügyét. Ennyi késés — két esztendő — a haditechnikai forradalom felgyorsulásának korszakában elég sok. Olyan viszonyok között, amikor a tárgyalási mechanizmus amúgyis jóval lassúbb, mint a fegyverkezés „lázgörbéjé­nek” emelkedése, a kihagyott lépések előre ki nem számít­ható, negatív következmé­nyekkel járhatnak. KÉTSZÍNŰ JÁTÉK Ma már tudjuk, a Carter- kormány kétszínű játékot folytatott a SALT—2 ügyé­ben. Washington — számot vetve a két vezető nukleáris hatalom hadászati erőegyen­súlyával — eleinte titokban, majd mind nyíltabban támo­gatta azt a katonai fejlesz­tési programot,' amely éppen a paritás felborítását, az egy­oldalú előnyszerzést célozta. Csupán emlékeztetésül: a több robbanófejjel felszerel­hető, változtatható tüzelőállá­sú, interkontinentális, MX- rakétarendszer hazai kiépíté­séről Carter már 1979 máju­sában, vagyis egy hónappal a bécsi SALT-tárgyalás előtt döntött. A megállapodás ké­sőbb ugyan mindkét fél szá­mára lehetővé tette egy-egy „nehéz” hadászati rakéta ki- fejlesztését, a szóban forgó MX-rendszer — rejtett moz­gatásánál fogva — gyakorla­tilag rendkívül megnehezíti az ellenőrzést. Lehetőséget ad a SALT—2 kijátszására és ezzel az esetleges „első csa­pás” képességére. Szovjet részről nemegyszer szóba hozták, hogy amikor közös egyetértéssel 2250—2250 egységben állapították meg a hadászati rakéták számát, tu­lajdonképpen a fegyverkezés új hullámának megindulását akarták megakadályozni. Csakhogy ez a politikai aka­rat az Egyesült Államoknál nem volt egyértelmű. Wa­shington NATO-szövetségesei hamarosan meggyőződhettek erről. Nyugat-Európában reáli­sabb szemléletű körök úgy vélték és vélik: ha a SALT— 2-t ratifikálja az amerikai szenátus, kedvezőbb lesz a légkör a SALT—3 folyamat megkezdéséhez. Mire irányul­na ez? A SALT—2-vel nem korlátozott — az úgynevezett szürke övezetbe sorolt — rakéta-atomfegyverek kölcsö­nös csökkentésére. Csakhogy a SALT—2-t Car­ter —■ az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai se­gítségre hivatkozva — jégre tette. NATO-partnereit vi­szont — „eurohadászat” jeli­gével még 1979 decemberé­ben rábírta, hogy „pótfegy­verkezés” keretében járulja­nak hozzá 572 új típusú ame­rikai nukleáris fegyver (108 darab Pershing—2 tüzérségi rakéta és 464 darab robot­repülőgép) nyugat-európai A hadászati feladatok vég­rehajtására szánt Per­shing—2 és hatótávolsága (a Zolnierz Polski, a len­gyel néphadsereg magazin­ja szerint). elhelyezéséhez. Ezek az úgy­nevezett eurorakéták. Az elhatározás merőben el­lentétes a SALT szellemével, hiszen az 1983-tól telepítésre szánt 572 „eurorakéta” a SALT—2-ben az USA számá­ra engedélyezett 2250 rakéta­atomfegyveren felüli többlet­nek tekinthető. Ám nemcsak egyszerűen mennyiségi, ha­nem lényeges minőségi elem­ről van szó! Rair Szimonjan szovjet vezérőrnagy, a had­tudományok doktora kifejti, hogy az európai kontinensre, illetve a földrész közelébe te­lepített amerikai nukleáris erő jelenléte mellett, az em­lített fegyvereknek a NATO- ba integrálásával olyan ve­szélyes helyzet állhat elő, amikor esetleg nem az Egye­sült Államok területén lévő hadászati eszközökkel mér­nék az első tömeges és meg­semmisítő csapást, hanem a Pershing—2-vel és a robot­repülőgépekkel, a szárnyas rakétákkal. „EGÉSZEN AZ URALIG” Ha figyelembe vesszük, az „eurorakéták” ismérveit, a 3000, illetve a 2500 kilométe­res hatótávolságot, a nukleá­ris töltetek nagy romboló­erejét és a szinte méternyire kiszámítható találati pontos­ságot, nem nehéz megérteni, hogy a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés részéről miért váltott ki oly éles reagálást a NATO-tanács emlékezetes 1979. decemberi döntése. Egy másik szovjet szakértő, G. Birjujrov tábornok felhívja a figyelmet arra, hogy a no­vemberben véget ért Autumn Forge ’80 fedőnevű NATO- hadgyakorlat-sorozaton már imitálták a nagy mélységbe, egészen az Uraiig ható „euro­rakéták” bevetését. Rámutat: a Pershing—2-ket elsősorban a legfontosabb politikai­katonai központok, honvédel­mi, gazdasági objektumok és a hadászati erők elleni csa­pásra szánják. A robot­repülőgépek, amelyek szinte „láthatatlanul” jutnak célba, messze nem védelmi jelle­gűek, hanem a meglepetés­szerű agresszió terrorfegyve­rei. A Varsói Szerződés termé­szetesen nem nézheti tétle­nül ezt a készülődést. Már évekkel ezelőtt rendszerbe ál­lították a Nyugaton SS—20- as kódjellel említett közepes hatótávolságú rakétát. (Az elnevezés az angol nyelvű „Surface-to-surface” — azaz a „föld—föld” megjelölésből ered.) Ez a rakéta — hang­súlyozza V. Sztarodubov mér­nök-vezérőrnagy — nem vál­toztatta meg a NATO és a Varsói Szerződés katonai egyensúlyát. Célja kizárólag az Európában elhelyezett amerikai hadászati támadó­eszközök lefogása, tehát kor­látozott rendeltetésű. Vele az Egyesült Államok területe nem érhető el. A Szovjetunió ismételten kifejezte, hogy a kölcsönössé­get és a hadászati paritást fenn kell tartani. Ha a „ra­kétahatározatot” jóváhagyó nyugat-európai kormánykö­rök belátják, hogy ők azzal tulajdonképpen az Egyesült Államok nukleáris túszaivá váltak, remélhetőleg utat tör a politikai realizmus, az el­fogadható közös megoldás keresésének óhaja. A siker, persze a Reagan-kormányon is múlik. SERFÖZÖ LÁSZLÓ alezredes Az amerikai robotrepülőgép, azaz az szárnyas rakéta

Next

/
Thumbnails
Contents