Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

1981. február 15. TOtN*'\ "ríÉPÜJSÁG 3 A tél még nem ért véget. A fagy és olvadás, ami már ed­dig is az átlagosnál több kárt okozott a megye úthálózatán, tovább rongálja az utakat. A kátyúk megszüntetését, a nagyobb úthibák kijavítását megkezdték. De ennél na­gyobb feladat lesz a tolnai utak korszerűsítése, a hidak átépítése, kijavítása. A KPM Szekszárdi Közúti Igazgató­sága ezekre a munkákra 1981-ben kereken 200 millió forintot költ. Az összeget a tervezésnél két részre bontották. Kilenc- venkétmillió jut a kivitelező vállalatokkal elkészítendő feladatokra. Ezáltal több út­szakasz lesz simább, széle­sebb, megszelídítenek veszé­lyes útkereszteződéseket, s át­építenek, kijavítanak három hidat is. Tavasszal kezdik meg az egyik nagyon veszélyes köz­úti csomópont, a 63-as és a tengelici út kereszteződésének átépítését. Itt az elmúlt évek­ben több halálos baleset is történt. Földgépekkel lefarag­ják az útszéli dombot, ami az útkereszteződés beláthatósá­gát akadályozza, s ívet alakí­tanak ki az alsóbb rendű úton, úgy, hogy a kanyar még azo­kat is lassításra kényszerítse, akik figyelmen kívül hagyják a stoptáblát. Dombóváron négysávosra szélesítik a 61-es út Duna- földvár felőli bevezető szaka­szát, mintegy háromnegyed kilométer hosszban. Új burkolatot kap az 55-ös, Bajára vezető főút öt kilo­méteren, Alsónyéknél. A me­gye főúthálózatának jelenleg még ez a legrosszabb szaka­sza. Bonyhádon is munkához látnak az útépítők. A hatos úttól a város központjáig megerősítik az aszfaltot. A megye másik fiatal városá­ban, Pakson már megkezdő­dött a munka. Itt a paks— cecei utat az első kilométeren átépítik. Ezt a munkát segíti a városi tanács is, ugyanis a közművek elkészítését ők fi­nanszírozzák. A megyeszékhelyen több helyen is korszerűsítik az út­burkolatokat. Elkészül az év során a városban két új vil­lanyrendőr. Az egyik a város északi szélén, az 56-os út, és a benzinkúthoz, AFIT-hoz ve­zető út kereszteződésében lesz. A másik pedig — ha majd a Séd bdfedése befeje­ződik — a Skála előtt teszi biztonságosabbá a forgalmat, így az év végére már 4 lám­pa lesz a szekszárdi főutcán. Ez azonban lelassítja a for­galmat, ezért később itt ki­alakítják a zöldhullámot. Az idén a szükséges méréseket végzik el, s elkészítik a jelző­lámpák összehangolásának tervét. A közúti igazgatóság idegen vállalatokkal végezteti el a hidak javítását. Az idén be­fejezik a munkát az előszál- lási felüljárónál, elkezdik Mözsnél a 6-os út burkolatát tartó, a vasút feletti felüljáró átépítését, kijavítják a 61-es úton a simontornyai Sió-hí- dat, s megerősítik az 55-ös út alföldi szakaszán a vasbeton hidat. Ami újszerű, hogy a 6-os úton a vasúti felüljáró átépí­tésére az igazgatóság verseny- tárgyalást hirdet. A döntő szempont az lesz, hogy me­lyik cég csinálja meg hama­rabb. Mert az építkezés ide­jére el kell terelni a forgal­mat, s könnyen kiszámítható, hogy a többlet út megtétele — napi sok ezer járműnél — sok-sok ezer forintnyi üzem­anyagot jelent. Az útépítéseknél a fékezés, majd gyorsítás is növeli a járművek fogyasztását. Így az idén már jobban vigyáznak arra, hogy a munka minél rövidebb ideig lassítsa a for­galmat. Baksai Ervin, a KPM Szek­szárdi Közúti Igazgatóságá­nak vezetője egy másik vál­tozásról is beszámolt. Üj szisztéma szerint végzik az idei évtől kezdve saját mun­kájukat, az alacsonyabb ren­dű úthálózaton a burkolat megerősítését, amire ebben az esztendőben 108 milliót for­dítanak. Tervük az, hogy a megye egy-egy részére össz­pontosítják a gépeket. A több éves program szerint az idén a szekszárdi járás és a bony­hádi városkörnyék útjainak megerősítésére kerül sor. Itt a legtöbb a gond, s ezért egy­millió négyzetméternyi útfe­lület kap új burkolatot. A gyakorlat azt bizonyította, hogy ilyen felületkezelés bő három évre konzerválja az út állapotát. A mezőgazdaság­ban ismert vetésforgó mintá­jára háromévenként a megye valamennyi alsóbbrendű út­jára sor kerül. Ezzel a mód­szerrel a korábbinál gyorsab­ban, gazdaságosabban dolgoz­hatnak. A burkolat megerősítését az igazgatóság dolgozói végzik, akik emellett meg is szélesí­tenek három utat. Az Iz- ménybe, Nagy székelybe veze­tőt, valamint az Űzd és Kö- lesd közöttit. — sz 1 — Itt születtünk, innen jártunk iskolába (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Aki Paks felől utazik Né- metkérre, alighogy elhagyja a lassan faluvá terebélyese­dő Gyapát, máris szemébe tűnik az út bal oldalán, fák­kal körülvett területen egy hiidroglóbusz, néhány épület­tel. Behatóbb szemlélődés után a fel-lfelcsgpódó füst- gomolyag szétszórt település nyomait- sejteti. Egyik ilyen lakóépületben él Molnár Ist­ván és családja. Mindig cso­dáltam, de egyetlen pillana­tig sem irigyeltem az ilyen környezetben élő embereket. Én ugyanis megszoktam, hogyha valamire szükségem van, elugrok a boltba és megveszem, ha segítségre szorulok, átszaladok egyik vagy másik szomszédomhoz, Megszoktam, s ha netán mindez nem így lenne, nem érezném jól magam. Azt még talán meg tudnám szok­ni, hogy gyufát, fűszert és egyéb apróságot nem egy-két napra kell ezentúl vásárol­nom, hanem hosszabb távra, de azt már kevésbé tudnám elviselni, hogy ne érezzem állandóan az emberek jelen­létét. Mi tagadás, szeretem tudni, hogy mi történik kö­rülöttem. Az emberek a nagyobb te­lepülések felé orientálódnak. Tanyák, kisebb lélekszámú települések válnak máról holnapra lakatlanná, mert az ott élők szakítanak eddigi életmódjukkal, s valami mást, újat akarnak kezdeni. — Mi itt születtünk, innen jártunk iskolába, ide köt minden emlék, s maga a munkahely is — mondja Molnár István, a családfő, majd így folytatja: Nem is áll szándékunkban megválni az ősi hajléktól. Itt is tu­dunk olyan körülményeket teremteni magunknak, mint bent a faluban. Van immár villanyunk, fél éve vezetékes vizünk is, amelyet saját költ­ségünkön vezettünk ide. Barátian invitálnak az ép­pen átalakítás alatt lévő há­zukba. Szépen bebútorozott szobák, modern fürdőszoba fogadja az idegent. Előkészü­letben van a központi fűtés szerelése is. — Az ember ott tud barát­ságos, meleg otthont terem­teni magának, ahol jól érzi magát — mondja a beszél­getésbe bekapcsolódó Mol- nárné. — Azon túl, hogy itt szü­lettek, csak van valami, ami ideköti, ami miatt szeretik ezt a községtől távollévő he­lyet? — A jó levegő, az átlagos­nál nagyobb „szabadság” megfizethetetlen. Itt nem kell senki hóbortját eltűrni, nincs mezsgyevitánk, nem ismerjük a tyúkpert. A pusz­tai élet nem kárhoztat tét­lenségre. Sőt, ellenkezőleg! A magány parancsolólag munkára ösztönöz. A mun­kában, az állattartásban él­jük ki magunkat. Nincs le­hetőség és mód elmaradoz­ni a szomszédoknál. Csak az a probléma, hogy a felesé­gem nem áll munkaviszony­ban, s így a nyugdíjba nem számít be az itthon végzett tevékenysége. Annyi álla­tunk van, hogy tartásuk, gondozásuk napi nyolc órá­nál többet vesz igénybe. Ha valaki a háztáji gazdaságban segíti az ország zöldség- és húsellátási gondját megolda­ni, akkor mi biztosan. Még több állat tartására vállal­koznánk, ha az itthoni mun­ka beszámítana a nyugdíj- időbe. Így azonban előbb­utóbb felszámoljuk az állat- állományunkat. — Két gyermekük is van, Tibi hetedik, Julika első osz­tályos. Jó időben kerékpár­ral teszik meg az utat az is­koláig, de esőben, hidegben probléma lehet az utazásuk. Nem gondoltak arra, hogy miattuk beköltöznek a falu­ba? — Nem. A tsz sertéstele­péig van csak földesút. A mintegy 250 méteres útsza­kasz rendbetételéről magunk gondoskodunk, amikor szük­séges. Mindig járható itt az út. Ha az idő nem kedvez, nem sajnáljuk a Ladánkat, azzal visszük őket iskolába. Sokszor a buszt is igénybe vesszük, a megállótól egy kilométerre lakunk. A gyere­kek szeretik az itteni életet. Tibi szőrén megüli a kétéves csikónkat, megtanult már személygépkocsit, ZIL teher­gépkocsit, traktort, de még kombájnt vezetni is. Ezt a faluban nem tanulta volna meg. Sokat barkácsol az ap­jával. Bárcsak a tanulásban is így jeleskedne. A bejárás a távolság miatt bizonyos hátrányt jelent a gyerme­keknek, de ezt kárpótolni tudjuk mással. Meditáltam: pusztának, ta­nyának, szétszórt település­nek nevezzem-e a falutól négy kilométerre lévő csalá­di otthont? Egyes emberek viszolyognak még a pusztán lakás gondolatától is, mert csupán hátrányait látják, s nem számolnak annak sok előnyével. Ezeket az előnyö­ket megismerni nekem is csak úgy adatott meg, hogy közelebbről bepillantottam egy olyan család életébe, melynek hétköznapjait, de sokszor ünnepnapjait is a munka öröme tölti meg. NAGYFALUSI ALBERT Sokan vagyunk és egyre többen leszünk. Hinnünk kell a jóslatoknak, miszerint is a Föld lakossága egyre gyorsabb ütemben nö­vekszik. A sajnálatos ebben az, hogy a vi­lág élelmiszer-termelése — különösen a nagy népességű földrészeken — nem tud lépést tartani az igényekkel. Nyolcszázmil­lió ember alultáplált, magyarán éhezik, és ettől válik az élelmiszer egyre fontosabbá, ahogy Nyugaton mondják, stratégiai ténye­zővé. Mi egyelőre nem panaszkodhatunk, kü­lönösen, ha végignézünk magunkon és meg­számláljuk fölösleges kilóinkat. Aki nem ilyen önkritikus, az a számokból is eliga­zodhat: az egy főre jutó hústermelésben — miként a gabonatermelésben is — másodi­kak vagyunk a világon. Ez egyben felelős­séget is jelent, hiszen c tény önmagában is mutatja, hogy lehet többet, jobbat! Az előttünk álló tervidőszak programjai is er­re ösztönöznek bennünket. getett infrastruktúrához hozzátartozónak véljük a telefont is. A fent említett kis fal­vakban néha valóban létfontosságú lenne egy éjszaka is könnyen elérhető és szak­nyelven szólva „berepülőzött” állomás, hi­szen ez életeket, értékeket menthet, nem beszélve arról, hogy az ott lakóknak meg­nyugtató érzés lenne ez a „köldökzsinór”, mely a nagyvilággal összeköti őket. öröm­mel olvastam, hogy a megyében öt újabb falut kapcsoltak be a távhívásba. Az előb­biek mellett ez gazdasági és főként gazda­ságossági célokat is szolgál, hiszen sokkalta olcsóbb telefonálni valahova, mint gépko­csit indítani. Sokat beszélünk a takarékos­ságról, de valószínűnek tartom, hogy ez is egyik módja, méghozzá igen hatékony módja. Emellett a sajtóból, a rádióból könnyedén értesülhetünk az ország, világ dolgairól, de kevesebbet a szomszédban történtekről. Ezért is örömteli az ilyen ese­mény. Az idén huszonnegyedik alkalommal megrendezett mezőgazdasági könyvhónap is ezt a célt szolgálja. Köztudott, hogy negyven mázsáról ötven mázsára feltor­nászni a búza hektáronkénti átlagát köny- nyebb, mint ötvenről hatvanra, és minél magasabbak az átlagok, annál nagyobb súllyal esik latba a szaktudás. Ennek egyik alapvető Forrása a könyv, a nyomtatott in­formáció. Tavaly negyvennégy szakkönyv jelent meg. Ez elég széles választékot sej­tet, hiszen a növényvédelemtől a házikertek virágos növényeivel kapcsolatos tudnivaló­kat egyaránt meg lehet találni bennük. Nem csekély a száma azoknak a könyvek­nek, melyek újonnan keletkezett igényeket próbálnak kielégíteni — a megnövekedett szabad idővel egyre több embernek hobbi­ja a kert, vagy a pár száz négyszögöles par­cella. A szakembereknek természetesen en­nél több, korszerűbb, frissebb kell, és ezt a hetilapként megjelenő szaksajtó tudja csak adni. Figyelemre méltó ezeknek a köny­veknek a példányszáma, és egyben sejteti az érdeklődés mértékét is. Kell tehát a könyvhónap, felkelteni az érdeklődést és szerencsés időszakra esik, hiszen ilyenkor Szakkönyvek az egyik szekszárdi könyvesboltban kevesebb a tennivaló a földeken, föl lehet készülni szellemileg is a kezdődő tenyész- időszakra. FALUSI ISKOLÁK Nem hétről hétre, inkább évről évre ala­kult ki a falusi iskolák sorsa. Jobbára az ötszáz vagy ennél kevesebb lelket számláló települések helyzetét vizsgálják manapság egyre alaposabban. Nem kétséges, hogy a távlati településfejlesztési koncepció ezek­nek a falvaknak a sorsát érinti leginkább. A körzetesítés során hozzávetőleg száz fa­lusi iskola szűnt meg a megyében. Sokszor esett szó már ennek előnyeiről, de nem árt a másik oldalt látni. Magában csak az, hogy ez legalább két-háromszáz megüresedett tantermet jelent. Aztán itt van a bejárás. Jó időben kellemes buszra várni — de ak­kor nem is igen késik. Amikor késik, ak­kor látalában esik a hó, hideg van, kegyet­lenebb az időjárás, és a kisebb önfegye­lemmel bíró iskolások nehezen viselik el a fagyoskodast a buszmegállóban, ami — fa­lusi lévén — nem mindig fedett hely. A másik faluban lévő tanító nehezebben tart kapcsolatot a szülőkkel — elég csak az em­lített közlekedésre hivatkozni. Ráadásul az ilyen kis falvakban nem hemzseg az értel­miségi, és ilyenkor egy-két tanító is számít, tudjuk, hogy ez mit jelent, illetve, hogy most már mit nem jelent. Legalább tudták a falu lakói, hogy május elseje van, mert a kisiskolások műsort adtak ... Most ez sincs. Beismerem, apróságok, de néha kévésén múlnak. A megmaradt kisebb falusi iskolák is vegetálnak, sorvadnak. Természetesen nem tudnak olyan színvonalon oktatni, mint a jobban felszerelt, központosított he­lyeken, és ez az amúgy is hátrányos hely­zetű gyerekek sorsát nem javítja. Érvek szólnak mindkét oldalon. TELEFON Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a huszadik században a sokszor emle­GÉPJAVITÁSOK A mezőgazdaságban egyetlen viszonylag hosszabb időszak van, amikor a gépek egy - része nem tud dolgozni; ez a tél. Ez egy­Gépkocsik fogyasztását mérő tesztműhely a szekszárdi Keselyűsi úton ben a gépek javításának időszaka. Az idei ősz meglehetősen kizsigerelte a betakarító­eszközöket, traktorokat, munkagépeket egy­aránt. Van tehát mit javítani, hiszen ha tö­rik, ha szakad, ezeknek a gépeknek tavasz­ra üzembe kell állniuk, mégpedig üzemké­pes állapotban, ez ugyanis a folyamatos termelés alapfeltétele. Nem kis munka vár a szerelőkre, és a nekik téli időszakban se­gítő traktorosokra, gépészekre. Münden évben gyakran foglalkozik az al­katrész-ellátással nemcsak az anyagbeszer­ző, hanem a sajtó is. Ebben a kérdésben fokozott jelentősége van az előrelátásnak. Nem akkor kell ugyanis a meghibásodott szérkezetrész után futni, amikor baj van, hanem illdomos jó előre beszerezni a több évi tapasztalatok alapján előre várható meghibásodások kijavításához szükséges egységet. Természetesen, ha lehet, és ez az egyik fő kérdés. Sokan, amikor hiánycik­kekre tehetnek szert, feleslegesen nagyra növelik a raktárkészletet. Mindenképpen üdvözlendő a dombóvári Alkotmány Tsz kezdeményezése, hogy-» az így kialakult fe­lesleget szívesen rendelkezésre bocsátja más üzemeknek, ahol szükség van ezekre a részegységekre. Egyre égetőbb kérdés az üzemanyag. A téeszek megyei szövetsége által idén létre­hozott tesztszerviz a fogyasztás szabályozá­sát végzi. Ez a gépkocsivezetőknél az üzemanyagjegyek megszűnése óta szó sze­rint zsebbe vágó kérdés, és valószínűleg az eddiginél sokkal népszerűbbek lesznek az ilyen szolgáltatások. Ez természetesen nem­csak egyéni, hanem üzemi és népgazdasági érdek is. ZÁRSZÁMADÁSOK Javában tart a múlt év eredményeinek számbavétele és az idei tervek készítése a megye termelőszövetkezeteiben. Ezen a hé­ten tíz közös gazdaságban tartották meg a zárszámadó és tervtárgyaló közgyűléseket. Tegnap a szekszárdi Aranyfürt Termelő- szövetkezet vezetősége számolt be a tag­ságnak az elmúlt év eredményeiről. A köz­gyűlésen részt vettek: Váncsa Jenő mező- gazdasági miniszter, dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára, valamint a város párt- és állami vezetői. Heimann Ferenc,.a szövetkezet elnöke a három szekszárdi szövetkezet egyesülése óta elért legnagyobb eredményről adhatott számot a tagságnak: tizennyolcmillió forint tiszta jövedelemmel zárták az évet. Felszólalásában Váncsa Jenő mezőgazda- sági miniszter elismeréssel szólt a szövet­kezet tagjainak munkájáról, eredményeiről, hozzáfűzve, hogy ez egyben kötelezi a kö­zös gazdaság dolgozóit a további előrelé­pésre. St. Útjavítások - korszerűsítések Versenytárgyalás a hídépítőkkel - Gyorsabb munka, kevesebb üzemanyag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents