Tolna Megyei Népújság, 1981. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-14 / 38. szám
1981. február 14. ( 'tolna'' __ KÉPÚJSÁG 3 Gépjavítási gondok (11.) Néhány fontos alkatrész hiányzik - Készlethalmozás sok helyen A mőcsényi téesznek előkészítették a rendelt alkatrészt a tavaszi kezdésre úgy, ahogy összeállnak — kijavítva — a gépek. Az alkatrészellátási feszültségnek pillanatnyilag több oka van — más években más okok is közrejátszottak. Az elmúlt őszi nehéz betakarítás idején sokkal több alkatrészt vásároltak és építettek be a gazdaságok, mint a megelőző években. Az alkatrész-gyártó üzemek szállítói teljesítése rendetlen. A harmadik ok, hogy még 1979-ből is van „elszámolatlan” tétel a gyárak és a kereskedelmi vállalatok között. Tavaly a tervezetthez képest húsz százalékkal maradtak el az alkatrész-szállítási teljesítések. Ez sok gondot okoz! Egy másik ok: a külkereskedelmi szervek általában csak a második negyedévre, annak is a végére tudják megkötni szállítási szerződéseiket, és az anyagok jó része csak az aratási felkészülésre érkezik meg. Most — sajnos — hiányok vannak az ellátásban. Érdemes néhány konkrét esetet is megemlíteni. A megyében 1400 MTZ 50-es traktor van. Ezek javítása a legnagyobb gond, hiszen többségüket a termelőszövetkezetek átszervezésének első éveiben vásárolták, tehát a gépek selejtezésre érettek — nem pedig javításra. Nincs az erőgépekhez kuplung, se komplett, se alkatrészenként; hiánycikk a főtengely, a hengerhüvely és a dugattyú. A T 150- es alkatrészeinek hiánylistája oldalakat töltene meg. Az E 280-as szálastakarmány-be- takarítóhoz nincsen vízhűtő, légszűrőbetét, kaszafej és kasza. A kombájnok javításához nem tudnak adni indítómotort, hengerhüvelyt, szal- marázót. Az SPC-vetőgépek- hez nincs rugalmas keverőkerék, kerékagy és pneumatikus cső. Nincs az MTZ, a K—700-as és a T—150-es erőgépekhez első és hátsó gumi... Mit lehet ilyen nehéz helyzetben tenni? Vannak a bajból kivezető módszerek. A gépek javításához elsősorban alkatrészre van szükség. Ha nincs, útnak lehet indítani az anyagbeszerzőt, hogy keressen, kutasson, és alkatrész nélkül ne térjen haza. Az Agroker Tolna megyei raktárbázisán több mint százmillió forint értékű alkatrész vár vevőre. Százmillió forintért lehet vásárolni ötven Rá- ba-Steiger traktort. De ez a százmilliós raktárkészlet legalább hat-hétezer cikkből áll. Tehát van filléres és forintos is. Korszerű a raktározási körülmény, a kiszolgálás kulturált módon történik. De gyakorta mondják a vállalatnál a vevőjelöltnek, az anyag- beszerzőnek: „Sajnos, nincs.” S az anyagbeszerző beül az autóba és utazik, nyeli a kocsi a kilométereket, holott... — Véleményünk szerint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok legalább any- nyi értékű alkatrésszel rendelkeznek összességében, mint mi, — mondja Biczó Ernő, a Tolna megyei Agroker Vállalat igazgatója. — Felvásárolják, — teljesen jogosan — az alkatrészt és tárolják a felhasználásig. Egyfajta üzembiztonság miatt van erre szükség. A másik oka az alkatrész ilyen biztosításának, hogy egyes cikkekből nagyon rossz az ellátás. Valóban rossz! Hiszen bárhova is megyünk a téli gép- javítási időszakban, mindenütt tudnak felsorolni alkatrészt, amely „beszerezhetet- len”. És az anyagra várás miatt húzódik a gép javítása, késik a soron következő gép munkába vétele. Végeredményben a javító üzem kapkodva tud csak működni, s Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben a múlt évi nehéz ősz után teljes kapacitás- sel javítják a gépeket, felszereléseket, a tavaszi munkakezdésre üzemképes gépparkkal akarnak indulni. A gépjavítási gondokról írunk cikksorozatunkban. Emeletes raktár, amelynek folyosói között elektromos liften gyűjtik össze a téeszek alkatrészrendeléseit. Dombóvár térségében az Agroker megkereste a gazdaságokat — itt a tsz-ek közös raktárt akarnak üzemeltetni, — s kérte, ha van gépalkatrész a raktárukban, olyan, amelyet nem használnak fel a javításhoz, ajánlják fel megvételre, az Agroker kifizeti, és másnak lehetővé teszi a megvásárlást. Az Alkotmány Termelőszövetkezet volt az első, amely a leváltott 516-os kombájnok alkatrészeit „eladta” az Agrokernek. Megoldás tehát, ha a szövetkezetek anyagbeszerzői a hiányzó cikket elsősorban a szomszédságban keresik, ahol azonos típusú gépparkkal dolgoznak. Így nemcsak kilométereket takaríthatnak meg az anyagbeszerzés révén, hanem folyamatossá válik a javítómunka is. Mert alkatrész minden gazdaságban van. Magunk is több alkalommal tapasztaltuk, hogy egészen kicsi gazdaságok milliós értékű alkatrészkészlettel rendelkeznek, s olyan gépalkatrészt is tartanak, amilyen gép nincs is a környéken, mert már rég kiselejtezték . azokat. Nagyon jó módszer az alkatrészek előrendelése. A paksi és a Dalmandi Állami Gazdaság egy évre előre rendeli az alkatrészt. Az Agroker-vállalatok és a MEGÉV között „hiánycikk- kapcsolat”-ot építettek ki. Tudják, hogy az országban mely cikkek keresettek, s azokat gyorsan tudják oda diszponálni, ahol a legnagyobb szükség van rájük. Végső soron a vállalat legyártatja a szükséges alkatrészt valamelyik gépgyárral. Tavaly több ilyen eset fordult elő. Említsük csak meg a magyarkeszi téesz traktorának ügyét: a lehajtóművet a. szekszárdi Mezőgép javította meg, illetve gyártotta le a hozzá szükséges alkatrészt... És végül a legrosszabb — kényszer-szülte — megoldás a hiány pótlására, hogy az Nagy Ferenc teveli anyag- beszerző nem üres autóval megy haza Agroker udvarán eladásra váró új kombájnokról, traktorokról, munkagépekről leszerelik a szükséges alkatrészt. Tavaly harminc alkalommal szereltek le kisebb- nagyobb alkatrészt és elégítették ki így az őszi nagy munkák idején a sürgős alkatrész-igényeket ... Az Agrotröszt és a külkereskedelmi vállalatok a megyei vállalatok és az alkatrészt gyártó hazai üzemek állandó kapcsolatban vannak. Az ellátási szint azonban a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem emelhető. Nem is várható, hogy a következő hetekben javulás áll elő, a gépjavítási gondokból, inkább a helyi lehetőségek — együttműködés — kihasználása a kivezető út. Egyébként jegyezzük meg azt is, hogy nem minden gazdaságban jelentkezik súlyosan az alkatrészhiány. Ahol tervszerűtervszerű munka folyik évek óta, ritkán fordul elő „katasztrofális” helyzet. A gépek kijavítása a tavaszi munkakezdésre mindenkinek jól felfogott érdeke és kötelessége! Az Agroker szakemberei ezekben a napokban is sorra járják az üzemeket, tanácsokat adnak a beszerzési lehetőségekről, ajánlatokat tesznek együttműködésre. A gépjavítási gondok voltaképpen nem általánosak és nem mélyrehatóak. Ahol azonban egy hen- gerhüvely-garnitúra is hiányzik — gond keletkezik, és ez gyűrűzik, húzza a barázdát maga után, szaporítja az egyébként sem kevés termelőüzemi gondot. Cikkeinkben próbáltuk megvilágítani a gépjavítás ügyét. A teljességre nem törekedtünk, hiszen a gépjavítás már akkor kezdődik, amikor a termelő gazdaságok visszafogták a gépvásárlást, érthető ha reflektorfénybe kerül a régi elhasználódott gépek javításának problémaköre, amelyre eddig kevesebb fény jutott. A munka- és erőgépekhez való köpenyekből nagy a választék, de a nehéztraktorokhoz nincs. PALKOVÁCS JENŐ Kiállítások az oktatási igazgatóságon A Tanácsköztársaság évfordulójára, 1979-ben született a kiállítás ötlete a Tolna megyei oktatási igazgatóság párttörténeti tanszékén. Akkor el is készült az első a Tanácsköztársaság dokumentumaiból. A kiállítások lényege, hogy nem az ismert országos dokumentumokat dolgozzák fel, hanem a speciálisan Tolna megyei eseményeket. Ezt követte a második, alkalomhoz kötődő kiállítás, amely a felszabadulás 35. évfordulójára került ki a falakra, a tanszék munkatársainak jóvoltából. Még az elmúlt év októberében, az NDK megalakulásának évfordulójára rendezték meg a testvérmegyénket, Karl- Marx-Stadtot bemutató dokumentumkiállítást az ottani pártiskola segítségével. Ezzel egy időben döntött úgy a tanszék, hogy az oktatási igazgatóság folyosóin állandó kiállítás legyen, amely hosszabb idő alatt bemutatja a megye iparának, mezőgazdaságának fejlődését. A kiállítások megszervezésénél is szempont volt az aktualitás, ezért ebben a sorozatban először a 200 éves Simontomyai Bőrgyár történetét mutatták be. Ezt követte a 30 éves TOTÉV-et bemutató kiállítás. Amint úr. Gyurkovits Lajos tanszékvezető elmondta, a terveik között szerepel Tambov megye bemutatása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. A megyei sorozat pedig egy állami gazdaság, majd egy termelőszövetkezet dokumentumaival folytatódik. Vb-iilés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási Nagyközségi Közös Tanács V. B. februári ülésén gazdag programot tárgyalt. A vb tagjai először a tanács elnökének jelentését hallgatták meg a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról és a vb hatáskörében tett intézkedéseiről. Ezután Gyürki László, a költségvetési üzem igazgatója számolt be az 1980. évi feladatok teljesítéséről, majd ismertette az 1981. évi feladattervet. A beszámoló elfogadása után dr. Mózes György tanácselnök ismertette a falugyűléseken felvetett közérdekű javaslatok és bejelentések megoldásának ütemezését. A vb jóváhagyta és elfogadta Tamásiban az eddig tett intézkedéseket, és a következő évekre ütemezett feladatokat. Ezt követően dr. Reichert Ödön vb- titkár ismertette a tanács 1981. évi fejlesztési és költségvetési tervét, majd a középtávú közművelődési tervet. Állást foglalt a vb a közművelődési intézmények összevonásával kapcsolatban. Ezután jóváhagyta a testület a Szabadság utcában építendő 18 lakás, plusz üzletek beruházási programját, majd elfogadta a 10 plusz 2 munkahelyes rendelőintézet beruházási programját. Az ülés befejezéseként a felszabadult iskolaépületek hasznosításáról döntött a vb. ÉKES LÁSZLÓ Búcsú a meó-asztaltól (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Bonyhádi Cipőgyár Bo- tond márkájának fontos őrei a meósok. Az évről évre legyártott, kb. másfélmillió pár cipő tekintélyt szerzett magának, és nemcsak belföldön, hanem sok szocialista és nyugati államban is keresett cikké vált. Hogy a jó cipő Huszonkét évig volt meós készítéséhez milyen sok feltétel kell, azt egy cikk keretében leírni nem lehet. Ezernyi szál fonódik egybe, amíg kialakul az abszolút feltétel a sokféle profil legyártásához. Ilicz Jenő szakképzett cipész 22 évvel ezelőtt került arra a fontos helyre, amelyet meónak neyeznek és ami nélkül nem lehet megtartani a minőséget, nem mehet ki egyetlen pár cipő sem az üzemből. Megszerzett munka- viszonya 40 esztendő, amelyet viszonylag rövidebb megszakítással a cipőgyárban töltött. A napokban búcsúztatták a népszerű meóst, a jól képzett szakembert. Ilicz Jenő hozzánőtt a gyárhoz, a munkáskollektívához és sok-sok millió pár cipőre nyomta rá a meó-bélyegzőt, vagy ha kellett, használta a hibajelölő krétát. Az utóbbit mindig segítőkészséggel: felhívta a figyelmet arra, hogy a gyártási műveleteknél hová kell jobban odafigyelni. Ez használt, olyannyira, hogy egyre gyakrabban lehetett a Meo I- es bélyegzőt a Botond márkába benyomni. A mester búcsúztatása megható volt. Az ünnepélyes ígéret most is elhangzott, hogy ez a búcsú csak a hivatalos aktust jelenti, mert mindig visszavárják, ha segíteni kell. Fotó: Czakó Sándor. HORVÁTH JÓZSEF
