Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
/^TOUtA\ _ 10 rtlÉPÜJSAG 1981. január 1. Csörsz István; Elsőbbség f 1 Szépvölgyi és a ZöldA I mali út kereszteződ ésé- I I nél két perc alatt ösz- li. .1.. I szetorlódott a forgalom. Egy fehér Skoda állt az út közepén, tetején tanulóvezetőtábla. A volánnál szőke asz- szony ült, mellette Tass, az oktató. A kocsi bal hátsó gumijában lehetett volna egy kicsit több levegő. Négy óra tíz volt. A Skoda mögött olajfoltos Fiat várakozott, ablakában zöld overallos fickó könyökölt. A Fiat mögött kék szemű férfi ült egy Volkswagenben, borostás állát tapogatta és a tanulóvezetőt nézte. — Akár egy ólommadár — morogta. Az overallos elvi- gyorodott és behúzta a kéziféket. Mindenki a szőkét bámulta, még a bal oldalon épülő társasház tetőfedői is: egyikük törölközőt csavart a a fejére a Nap ellen. Hátul dudált valaki. Az asszony egy pillanatra az oktatóra nézett. — Csak nyugodtan — mondta Tass. — A sarök után bálra fordulunk. Az asszony gázt adott. — De eressze ki a kéziféket — morogta Tass. Az asz- szony kiengedte, a kocsi gurulni kezdett hátrafelé. — Ez mindjárt elgázol minket — vigyorgott az overallos. Ő is kiengedte a kéziféket, hagyta a kocsit hátra gurulni — a kék szemű ugyanúgy. A harmadik kocsiban szemüveges tanárnő ült, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket. — Csak nyugodtan — mondta Tass. Egy pillantást vetett az asszony fehér short - jára, amely megfeszült fenekén az erőlködéstől és látszott alatta az asszony bugyija. Lila, gondolta. Na, persze mindegy. Nekem is mindegy, meg ezeknek is ott hátul. Tudta, hogy mindegyik ide képzeli magát most az ő helyébe, és találgatják, mit mond az asszonynak, aki már tizenkét órát vezetett, de nem tudott többet, mint más az első napon. Azért se mondott neki semmit. — Ide figyeljen — kezdte az asszony; gyorsan beszélt, de minden második szó után beszívta az alsó ajkát. Fehér volt a foga, és úgy harapta vele az ajkát, hogy az is el- fehéredett. — Nem vinné át a kocsit a kereszteződésen? — Nem — mondta az oktató. — Maga viszi át. — Elegem van az egészből! Nem akarok levizsgázni! — Dehogy nem akar. A sarok után megállunk. A tetőfedő röhögött odafent. A turbános előre hajolt — közben meglökött egy tucat egymásra rakott palát. A lábujjával fogta meg, amely kilógott a tornacipőjéből: egy pala így is lecsúszott és a járdára pottyant. A kék szemű még mindig az asszonyt nézte. — Fantasztikus! — morogta. Hátul ismét dudáltak. A szőke asszony rángatni kezdte a biztonsági övét, ki akart szállni a kocsiból, de Tass megfogta a karját és visszahúzta. Olyan vékony csontja volt, hogy átérte ujjával a könyöke felett. — Induljon! — parancsolta. Az asszony engedelmeskedett. A kocsi elindult, de három méter után ismét megállt. — Én is elbajlódnék vele — mondta az overallos a kék szeműnek. — Imádom a szörnyű feladatokat. Ismertem egy ilyen asszonyt, új Audija volt, ezerhetes. Azt mesélte, hogy a barátja küldte neki Rómából. Nem hittem el egy szavát sem. Soha egy büdös szavát, el tudja képzelni? Másfél évig vele jártam, és azalatt soha egy szavát el nem hittem. A Skoda végre keresztül jutott a kereszteződésen. — Itt megállhat — mondta Tass. — Iszunk egy kávét, jó? Az asszony a fejét rázta. — Akkor iszik egy szőlőlevet. — Úgy kéne beszélni vele, mint egy gyerekkel, gondolta Tass. Amit az isten se fizet meg. Ebéd után legurított egy fél barackot, mert úgy érezte, romlanak az idegei. Nézte az asszony kezét. Hosszú, barna ujja volt, a körme hold alakú. Nyaka és a válla nagyon barna. Víz mellett volt a nyáron, gondolta Tass. Biztos, hogy nem dolgozik. Akkor vette csak észre, hogy az asszony sír; behúzta a kéziféket, kikapcsolta a motort, és a volánt markolászta, Tass pedig arra gondolt, milyen vidám volt reggel, ruganyosán lépkedett, és vissza-visszanézett a válla felett. Úgy ment a kocsi felé, mint aki vezetni akar. Tass mindjárt észrevette a változást, és egyáltalán nem örült neki. Nem szerette a váratlan dolgokat, különösen nem a nőknél. Egyébként sem szerette a szőke nőket, már repülős korában ugratták ezért a többiek. Nézte kicsit az asszonyt, várta, hogy felé fordul, vagy mond valamit. Ha megint hisztizni kezd, letolom, gondolta. Ha kétszer egymás után ráhagyom, akkor ezt csinálja egész nap. Lehet, hogy én is az oka vagyok, gondolta. Szombaton, amikor ugyanígy megálltak keresztben a villamossínen Újpesten, és kiszállt a villamosvezető, Tass letekerte az ablakot és elküldte a fenébe a fickót. Az tovább kiabált, erre Tass kiszállt a kocsiból, és megindult felé. A villamosvezető visszaugrott a peronra, és volt valami furcsa az arcán. Tass maga sem értette a dolgot. Éppen eléggé utálta ezt a szakmát ahhoz, hogy bárkivel is veszekedjen miatta. Utoljára akkor fordult elő ilyesmi vele, amikor még repült és megmutatta a szerelőnek azt a rozsdás karabinert. A szerelő visszapofázott, mire Tass felvett egy pajszert a földről, és kihajtotta a fickót a hangárból. Végül is ő húzta a rövideb- bet, mert a szerelőnek valami kapcsolata volt a parancsnokságon — egy hét múlva a vitorlázórepülőkhöz küldték Tasst, négy évig húzkodta a vitorlázógépeket, és akkor kezdett inni. Harmincéves korában leszerelték. ire mindezt végiggondolta, az asszony jól kibőgte magát és Tassnak volt annyi esze, hogy ne szakítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asszony elővett egy papírzsebkendőt, gondosan megtörölte a szemét, és megnézte magát a visszapillantó tükörben. — Az ég szerelmére, mondjon már valamit! — szólalt meg váratlanul. — Mit mondják? — kérdezte Tass. — A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? — kiáltott rá az asszony. Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asz. szonyra. — Menjen feli balra — mondta. A kőkerítésre sandító!, amely az utca túlsó oldalán emelkedett, és ataely ugyanolyan volt, mint harminc évvel ezelőtt, amikor átmásztak rajta hátul a kert felől a srácokkal. Egy gróf lakott a villában. Hátul a kertben márvány férfiszobor állt. Tass emlékezett rá, milyen éles pittyenésekkél pattogott le a kavics a szoborról, amikor megdobálták, öt fiatal nő járt a grófihoz. Azt beszélték róla, hogy fotós és aktképeket csinál a nőkről. A fiúk elhatározták, hogy be. törnek hozzá, és ellopják az egészet. Egy szuroksötét este indultak el négyen; Tass ment elöl, 5 volt a legbátrabb közöttük.1 De amikor a kőfalhoz értek, amelyen mozdulatlanul lógtak a vadszőlő indái, ő is félni kezdett, Olyan volt az egész, mintha egy kriptába lopózták volna be, vagy olyan házba, ahol- csak halót, tafc Iáknak. A kert szaga is furcsa volt, Tass azt mondta a többieknek, hogy otthon hagyta a zseblámpát. Valamennyien tudták, hogy hazudik, de látszott a fiúkon, mennyire örülnek a dolognak, és továbbra is Tass maradt az. akit a legbátrabbnak tartottak. — Na, menjen már! — mordult az asszonyra. Az asz- szony bólintott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztönösen előrekapott a jobb kezével. mintha a botkormányt akarta volna elkapni — ugyanakkor hát rápillantott a tükörben, és látta, hogy éppen az ő helyükre áll. az a Volkswagen, amely mögöttük állt a kereszteződésben is. Látta a hegyek felett lilára színeződött cumulusokát, és azt is, hogy a bal oldali ház abiakáln; ahol Perlakiék laktak harminc éve, felhúzza valaki a redőnyt. Tudta, hogy az asszony túl egyenesre vette a kanyart, megfogta hát a kormánykereket. Még azt is látta, hogy az asszony hátranéz a visszapillantó tükörben. Olyan erősen fogta a kormányt, hogy Tass nem tudta félrerántani. — Az istenit! — morogta, és már benne is voltak a kőfalban, a kocsi eléje összeroppant, a szélvédő kitört, és Tass érezte az arcán, hogy eltalálja egy szilánk; A motor leállt; és egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a'kocsiban, az a rejtélyes, átkozott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asszony karija felé kapott. Érezte, hogy ott van, érezte, hogy mi. lyen vékony a csontja, és valahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meghökkent, amint az asszony arcára nézett : átkozottul nyugodtan ült ott. a porban. Mielőtt még szólhatott volna, melléjük kanyarodott a Volkswagen, kiugrott belőle a kék szemű fickó, feltópte az ajtót es kirántotta az asszonyt a kocsiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángatta jobbra- balra, megnézte e! öl-hátul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgy látszik, hogy ő se talált rajta sérülést. áss kimászott a kocsiból, és kipróbálta, haj- lik-e a térde? A férfi közben beültette az asz- szonyt a Volkswagenbe. — Hé! — mondta Tass. — Hová viszi? — Haza — mondta a kék szemű. Az asszony az összetört Skodát, nézte r— csaknem derűs volt az arca. Tass akkor már tudta, hogy soha nem fogja megérteni azt, ami történt. Habár a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni, gondolta. Nézte a férfit, amint hátratolatott, hogy megforduljon. Szóval a férje, gondolta, és már rémflett neki, mintha látta volna kint a gyakorlópályán, aminlt az asszonyra várt egy délután. Idejöhetett volna előbb is,, gondolta dühösen. *A Központi Sajtószolgálat 1980. évi novellapályázatán díjat nyert alkotás. Horoszlkop, 1981 KERESZTURY DEZSŐ: Újévi hajnal Fölrebben egy csapat sirály: a hajnalhozó Napba száll, mely lassan emelkedik a lengő láthatár fölé, s bár még párák f edik a világ már az övé. Fölhajnallanak frissen újévi gondjaink. Bár alakulna minden napfényes kívánságaink szerint! Áiomlesők , \ Lukovszky László rajza Amióta ember él a földön, mindig szeretett volna a jövőbe látni. Igaz, voltak esztendők, amikor arra vágytunk, hogy legalább a múltat lássuk tisztán ... És azzal ugrattuk egymást, hogy milyen nehéz előre látni a múltat. Mostanában azonban — mert a múlttal már nagyjában tisztába jöttünk — inkább a jövő érdekéi bennünket. Minden tájékoztató azzal Végződik, hogy a hallgatóság elégedetlen. Jó, jó, az előadó elmondta, hogy eddig mi volt, szerinte mi van, de mi lesz? Nos, hogy mi lesz jövőre? Ráth Végh István még kilencvenkilenc jóslási módot számolt össze, de közülük egy sem állta ki az idők próbáját. A legelterjedtebb alighanem mindmáig a tenyér jóslás. Valamikor régen azt jósolták, hogy akinek nem kérges a tenyere, annak nem lesz kenyere. Ma már tudjuk, hogy a legtöbb fizikai munka gépesíthető. Csak éppen ma már nehéz a könnyű fizikai munkára is embert találni. Aztán lehet jósolni a csillagok állásából. Tagádhatat- lan, hogy nemcsak az üzem- szervezés divatja szivárgott be hozzánk Nyugatról, hanem az asztrológiának is vannak hívei. És úgy, ahogy hálunk szokás: vagyis nemzeti sajátosságainknak megfelelően. Szépen, csendben, hogy a csillagok lássák a csillagj ósokat. És sóhajtozva: milyen kár, hogy nem szerencsésebb csillagzat alatt születtünk. Továbbá összeegyeztetve a haladó világnézettel, amelyből egy fikarcnyit sem engedünk, legfeljebb korszerűsítjük. Van egy barátom, aki szilárdan vallja: a világot az osztályok harcának törvényei irányítják. Viszont nem mindegy, hogy az elnyomó vagy az elnyomott Oroszlán-e, vagy Hal, Skorpió-e vagy Nyilas. S az is rendkívül fontos, hogy a proletár a Bika, vagy a Szűz jegyében fogant-e. Mert Ugyan bár a világ az anyagelvűség törvényeinek megfelelően állandóan előre halad, egyáltalán ■nem mindegy, hogy hol, mikor, kinek, hogy állnak a csillagjai. . Aztán közismert módszer a kártyavetés is. Évezredek óta csinálják, de a jelentések változnak. Azelőtt, ha egy király ráfeküdt egy dámára, gyerekáldást jósoltak. Manapság viszont az Egészség- ügyi Minisztérium újabb közleményét kapjuk meg a fogamzásgátló szerek szakszerű kezeléséről. Egyre nagyobb jelentősége van a vörös ásznak, bár az is igaz, hogy paklinként csak egy van belőle, úgy, hogy a többi harmincegy lap is gyakran használható ütőkártyaként. Vannak, akik nem is tartják a kártyát jóslásra alkalmasnak. Meg aztán: 1981-ben is lehetnek ugyan Bak-lövések, de továbbra sem lesznek Bak-ugrások. S bár vannak Oroszlánjaink, vigyázunk rá, Ihogy üvöltözések azért ne legyenek. Meg tudjuk mi Szűziesen is mondani a magunkét. Vagyis: szemlesütve, ahogy az ősi erény kívánja. Mert erényeink azért vanak. Megtanultuk: aki nem fekszik le minden szíre-szóra*vaz felkelés után nem bánkódik. Tehát jobb korán ébredni, mert a közmondás is azt mondja, hogy ki korán kél, aranyat lel. A közmondás igaz, de csak jelképes értelemben. Mert az aranyat — sajnos — mégis inkább azok lelik, illetőleg gyűjtik, akik nem szoktak olyan nagyon korán kelni. Már csak azért is, jó lenne következetesen ragaszkodni a lépcsőzetes munkakezdéshez. Mert vanV nak, akik még most sem kezdték el. Mások túl korán hagyták abba. Optimista prognózis: aki ma még harácsolhat, egyszer majd még kopácsolíhat... Lám, lám, érdemes tanulmányozni az égboltot. Azt a bizonyosat, amelyről valamikor egy honfitársunk, aki asztrológusként és jósként is a legnagyobbnak számított, megígérte, hogy a határ csak ott húzódik. Az" illetőről aztán kiderült, hogy bár márciusban, mégis a Skorpió jegyében született, s e jegy fiairól közismert, hogy vállalkozásaik, amelyeknél nem veszik figyelembe a légkört, balul ütnek ki. Tanulság, hogy óvakodjunk a Skorpióktól, de szeressük az Ikreket, mert azokért kétszer jár a gyermekgondozási segély. Továbbá az Ikrek jók, megértők, nem zsarnok természetűek, S akikhez hozzákötik sorsukat, azokkal Ikerként együtt járnak. Például: a háztatarozás és a panaszlevél, a belkereskedelem és a hiánycikkek, a demokrácia és az ellenvélemény, a nyereségrészesedés elosztása és a felháborodás, a tél és a fűtési panaszok, a nyár és a balatoni panaszok, a kapkodás és az adminisztratív eszközök, a higgadtság és a meggyőzés . „. Lám, ha egymáshoz illők az ellentétes tulajdonságúak, nem kell félni a válástól. És mégis, a horoszkóp 1981-re azt jósolja: nem csökken majd a válóperek száma. Mert úgy fogjuk egymást szeretni, ahogy tavaly tettük. Következésképpen kevesebb sem lesz a válás. De hát miért lenne, amikor oly sok a Bika és olyan kevés a Szűz? Meg aztán a Vízöntő csak egy hónapig van egy esztendőben, alkoholt viszont folyton öntenek. Minden égi jel és földi törvény arra vall, hogy 1981-ben is fogunk inni. Ez kedvezőtlen jel. Viszont örvendetes, hogy a csillagok állása kedvezőnek látszik a csontozat, elsősorban a gerinc erősítésére. Azért majd nyelni is kell 1981-ben. Maszek káposztás- lángost és állami krumplis kenyeret, a főnökünk rigolyáit és a bérfejlesztés elosztását, a szomszéd dicsekvéseit és háztartásunk panaszait, a gyerek iskolai előmenetelét és a tanárok intelmeit. Félő, hogy a lapok ismét lenyelnek egy-két kellemetlen eseményt. Viszont bízhatunk benne, hogy ebben az évben sem nyelnek le bennünket azok, akiknek torkában már régen keresztben vagyunk. Természetesen le kell azonban nyelnünk mások nézeteit, viszont ők cserében lenyelik a mi véleményünket. Csak a Kos megy fejjel a falnak, s csak a Hal hallgat. És PÁVA Barakonyi Klára rajza PÁKOLITZ ISTVÁN: Szilveszter Óesztendő Szilveszter Kacsingathat Till Eszter Óesztendő Szilveszter Csitri leány mit heccel Óesztendő Szilveszter Vénülésre nincs kegyszer Óesztendő Szilveszter Aggot jó bor pillesszen Óesztendő Szilveszter A vesztő is kincset lel Óesztendő Szilveszter Almából nem érez fel Óesztendő Szilveszter Kisdeddé lesz mégegyszer majd legfeljébb felnézünk a csillagokra: „Te jóságos ég!” És aztán nyugovóra hajtjuk a fejünket és álmodunk. Egy régi álmoskönyv szerint álomban „fejed, ha kezedben hordozod” igen jót jelent. Ügy látszik, ezért nem látszik némely emberről, hogy miit hord a nyakán. Ugyancsak a régi bölcsesség szerint, ha az ember kancával álmodik, szerencse, gazdagság, lakodalom várja. Karcsú nővel álmodni: kellemetes vendég. Kolbász: minél hosz- szabb, annál jobb — nagy életkort jelent. Hála a mostani gyulaiaknak, alighanem valamennyien soká fogunk élni; Milyen kár, hogy ezek az álmoskönyvek több mint egy századdal ezelőtt készültek. Ki kell egészíteni az álmainkat is, nem vitás. Például: „Televízióműsor: unalom. Televízió-szerviz: izgalom. Fut- foalkpeccs: kudarc. Nagygyűlés: eredmény. Metró: új szakasz jön. Villamos: régi szakaszon nem jön. Rendőrségi idézés: rájöttek. Felmentő ítélet: mégsem jöttek rá. LGT: új aranylemez. Vezércikk: elkoptatott, régi lemez. KÖJÁL: rossz álom. Hatékonyság: szép álom. Persze, az lenne jó, ha a valóság hatna álomnak. Erről azonban egyelőre még mindig hiába álmodozunk. A horoszkóp 1981-re mindenesetre biztató. Mindenekelőtt hívek maradunk szokásainkhoz. Rendkívüli feladataink miatt mind rendesen szívesen elodázzuk. És továbbra sem szeretjük a hulló csillagokat. Egyet biztosan meg le-! hét mondani: hagyunk mi; még munkát 1982-re is. PINTÉR ISTVÁN
