Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

/^TOUtA\ _ 10 rtlÉPÜJSAG 1981. január 1. Csörsz István; Elsőbbség f 1 Szépvölgyi és a Zöld­A I mali út kereszteződ ésé- I I nél két perc alatt ösz- li. .1.. I szetorlódott a forgalom. Egy fehér Skoda állt az út közepén, tetején tanulóvezető­tábla. A volánnál szőke asz- szony ült, mellette Tass, az oktató. A kocsi bal hátsó gu­mijában lehetett volna egy ki­csit több levegő. Négy óra tíz volt. A Skoda mögött olajfoltos Fiat várakozott, ablakában zöld overallos fickó könyö­költ. A Fiat mögött kék sze­mű férfi ült egy Volkswagen­ben, borostás állát tapogatta és a tanulóvezetőt nézte. — Akár egy ólommadár — morogta. Az overallos elvi- gyorodott és behúzta a kézi­féket. Mindenki a szőkét bá­multa, még a bal oldalon épülő társasház tetőfedői is: egyikük törölközőt csavart a a fejére a Nap ellen. Hátul dudált valaki. Az asszony egy pillanatra az oktatóra nézett. — Csak nyugodtan — mondta Tass. — A sarök után bálra fordulunk. Az asszony gázt adott. — De eressze ki a kézifé­ket — morogta Tass. Az asz- szony kiengedte, a kocsi gu­rulni kezdett hátrafelé. — Ez mindjárt elgázol minket — vigyorgott az ove­rallos. Ő is kiengedte a kézi­féket, hagyta a kocsit hátra gurulni — a kék szemű ugyanúgy. A harmadik kocsi­ban szemüveges tanárnő ült, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket. — Csak nyugodtan — mondta Tass. Egy pillantást vetett az asszony fehér short - jára, amely megfeszült fene­kén az erőlködéstől és lát­szott alatta az asszony bu­gyija. Lila, gondolta. Na, per­sze mindegy. Nekem is mind­egy, meg ezeknek is ott há­tul. Tudta, hogy mindegyik ide képzeli magát most az ő helyébe, és találgatják, mit mond az asszonynak, aki már tizenkét órát vezetett, de nem tudott többet, mint más az első napon. Azért se mondott neki semmit. — Ide figyeljen — kezdte az asszony; gyorsan beszélt, de minden második szó után beszívta az alsó ajkát. Fehér volt a foga, és úgy harapta vele az ajkát, hogy az is el- fehéredett. — Nem vinné át a kocsit a kereszteződésen? — Nem — mondta az ok­tató. — Maga viszi át. — Elegem van az egészből! Nem akarok levizsgázni! — Dehogy nem akar. A sarok után megállunk. A tetőfedő röhögött oda­fent. A turbános előre hajolt — közben meglökött egy tu­cat egymásra rakott palát. A lábujjával fogta meg, amely kilógott a tornacipőjéből: egy pala így is lecsúszott és a járdára pottyant. A kék szemű még mindig az asszonyt nézte. — Fantasztikus! — morog­ta. Hátul ismét dudáltak. A szőke asszony rángatni kezd­te a biztonsági övét, ki akart szállni a kocsiból, de Tass megfogta a karját és vissza­húzta. Olyan vékony csontja volt, hogy átérte ujjával a könyöke felett. — Induljon! — parancsol­ta. Az asszony engedelmes­kedett. A kocsi elindult, de három méter után ismét meg­állt. — Én is elbajlódnék vele — mondta az overallos a kék szeműnek. — Imádom a szörnyű fel­adatokat. Ismertem egy ilyen asszonyt, új Audija volt, ezer­hetes. Azt mesélte, hogy a barátja küldte neki Rómából. Nem hittem el egy szavát sem. Soha egy büdös szavát, el tudja képzelni? Másfél évig vele jártam, és azalatt soha egy szavát el nem hit­tem. A Skoda végre keresztül jutott a kereszteződésen. — Itt megállhat — mondta Tass. — Iszunk egy kávét, jó? Az asszony a fejét rázta. — Akkor iszik egy szőlő­levet. — Úgy kéne beszélni vele, mint egy gyerekkel, gondolta Tass. Amit az isten se fizet meg. Ebéd után le­gurított egy fél barackot, mert úgy érezte, romlanak az idegei. Nézte az asszony kezét. Hosszú, barna ujja volt, a körme hold alakú. Nyaka és a válla nagyon bar­na. Víz mellett volt a nyáron, gondolta Tass. Biztos, hogy nem dolgozik. Akkor vette csak észre, hogy az asszony sír; behúzta a kéziféket, ki­kapcsolta a motort, és a vo­lánt markolászta, Tass pedig arra gondolt, milyen vidám volt reggel, ruganyosán lép­kedett, és vissza-visszanézett a válla felett. Úgy ment a kocsi felé, mint aki vezetni akar. Tass mindjárt észrevet­te a változást, és egyáltalán nem örült neki. Nem szeret­te a váratlan dolgokat, külö­nösen nem a nőknél. Egyéb­ként sem szerette a szőke nő­ket, már repülős korában ugratták ezért a többiek. Néz­te kicsit az asszonyt, várta, hogy felé fordul, vagy mond valamit. Ha megint hisztizni kezd, letolom, gondolta. Ha kétszer egymás után ráha­gyom, akkor ezt csinálja egész nap. Lehet, hogy én is az oka vagyok, gondolta. Szombaton, amikor ugyanígy megálltak keresztben a villamossínen Újpesten, és kiszállt a villa­mosvezető, Tass letekerte az ablakot és elküldte a fenébe a fickót. Az tovább kiabált, erre Tass kiszállt a kocsiból, és megindult felé. A villa­mosvezető visszaugrott a pe­ronra, és volt valami furcsa az arcán. Tass maga sem ér­tette a dolgot. Éppen eléggé utálta ezt a szakmát ahhoz, hogy bárkivel is veszekedjen miatta. Utoljára akkor for­dult elő ilyesmi vele, amikor még repült és megmutatta a szerelőnek azt a rozsdás ka­rabinert. A szerelő visszapo­fázott, mire Tass felvett egy pajszert a földről, és kihaj­totta a fickót a hangárból. Végül is ő húzta a rövideb- bet, mert a szerelőnek valami kapcsolata volt a parancsnok­ságon — egy hét múlva a vi­torlázórepülőkhöz küldték Tasst, négy évig húzkodta a vitorlázógépeket, és akkor kezdett inni. Harmincéves korában leszerelték. ire mindezt végiggon­dolta, az asszony jól ki­bőgte magát és Tass­nak volt annyi esze, hogy ne szakítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asszony elővett egy papírzsebkendőt, gondo­san megtörölte a szemét, és megnézte magát a visszapil­lantó tükörben. — Az ég szerelmére, mond­jon már valamit! — szólalt meg váratlanul. — Mit mondják? — kér­dezte Tass. — A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? — kiáltott rá az asszony. Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asz. szonyra. — Menjen feli balra — mondta. A kőkerítésre sandí­tó!, amely az utca túlsó olda­lán emelkedett, és ataely ugyanolyan volt, mint har­minc évvel ezelőtt, amikor átmásztak rajta hátul a kert felől a srácokkal. Egy gróf lakott a villában. Hátul a kertben márvány férfiszobor állt. Tass emlékezett rá, mi­lyen éles pittyenésekkél pat­togott le a kavics a szobor­ról, amikor megdobálták, öt fiatal nő járt a grófihoz. Azt beszélték róla, hogy fotós és aktképeket csinál a nőkről. A fiúk elhatározták, hogy be. törnek hozzá, és ellopják az egészet. Egy szuroksötét este indultak el négyen; Tass ment elöl, 5 volt a legbátrabb kö­zöttük.1 De amikor a kőfalhoz értek, amelyen mozdulatla­nul lógtak a vadszőlő indái, ő is félni kezdett, Olyan volt az egész, mintha egy kriptá­ba lopózták volna be, vagy olyan házba, ahol- csak halót, tafc Iáknak. A kert szaga is furcsa volt, Tass azt mondta a többieknek, hogy otthon hagyta a zseblámpát. Vala­mennyien tudták, hogy ha­zudik, de látszott a fiúkon, mennyire örülnek a dolognak, és továbbra is Tass maradt az. akit a legbátrabbnak tar­tottak. — Na, menjen már! — mor­dult az asszonyra. Az asz- szony bólintott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztö­nösen előrekapott a jobb ke­zével. mintha a botkormányt akarta volna elkapni — ugyanakkor hát rápillantott a tükörben, és látta, hogy ép­pen az ő helyükre áll. az a Volkswagen, amely mögöttük állt a kereszteződésben is. Látta a hegyek felett lilára színeződött cumulusokát, és azt is, hogy a bal oldali ház abiakáln; ahol Perlakiék lak­tak harminc éve, felhúzza va­laki a redőnyt. Tudta, hogy az asszony túl egyenesre vet­te a kanyart, megfogta hát a kormánykereket. Még azt is látta, hogy az asszony hátra­néz a visszapillantó tükörben. Olyan erősen fogta a kor­mányt, hogy Tass nem tudta félrerántani. — Az istenit! — morogta, és már benne is voltak a kő­falban, a kocsi eléje össze­roppant, a szélvédő kitört, és Tass érezte az arcán, hogy el­találja egy szilánk; A motor leállt; és egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a'kocsi­ban, az a rejtélyes, átkozott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asszony karija felé kapott. Érezte, hogy ott van, érezte, hogy mi. lyen vékony a csontja, és va­lahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meghök­kent, amint az asszony arcá­ra nézett : átkozottul nyugod­tan ült ott. a porban. Mielőtt még szólhatott volna, mellé­jük kanyarodott a Volkswa­gen, kiugrott belőle a kék sze­mű fickó, feltópte az ajtót es kirántotta az asszonyt a ko­csiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángatta jobbra- balra, megnézte e! öl-hátul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgy látszik, hogy ő se ta­lált rajta sérülést. áss kimászott a kocsi­ból, és kipróbálta, haj- lik-e a térde? A férfi közben beültette az asz- szonyt a Volkswagenbe. — Hé! — mondta Tass. — Hová viszi? — Haza — mondta a kék szemű. Az asszony az összetört Skodát, nézte r— csaknem de­rűs volt az arca. Tass akkor már tudta, hogy soha nem fogja megérteni azt, ami tör­tént. Habár a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni, gondolta. Nézte a férfit, amint hátra­tolatott, hogy megforduljon. Szóval a férje, gondolta, és már rémflett neki, mintha lát­ta volna kint a gyakorlópá­lyán, aminlt az asszonyra várt egy délután. Idejöhetett volna előbb is,, gondolta dühösen. *A Központi Sajtószolgálat 1980. évi novellapályázatán díjat nyert alkotás. Horoszlkop, 1981 KERESZTURY DEZSŐ: Újévi hajnal Fölrebben egy csapat sirály: a hajnalhozó Napba száll, mely lassan emelkedik a lengő láthatár fölé, s bár még párák f edik a világ már az övé. Fölhajnallanak frissen újévi gondjaink. Bár alakulna minden napfényes kívánságaink szerint! Áiomlesők , \ Lukovszky László rajza Amióta ember él a földön, mindig szeretett volna a jö­vőbe látni. Igaz, voltak esz­tendők, amikor arra vágy­tunk, hogy legalább a múltat lássuk tisztán ... És azzal ug­rattuk egymást, hogy milyen nehéz előre látni a múltat. Mostanában azonban — mert a múlttal már nagyjában tisz­tába jöttünk — inkább a jö­vő érdekéi bennünket. Min­den tájékoztató azzal Végző­dik, hogy a hallgatóság elé­gedetlen. Jó, jó, az előadó elmondta, hogy eddig mi volt, szerinte mi van, de mi lesz? Nos, hogy mi lesz jövőre? Ráth Végh István még kilenc­venkilenc jóslási módot szá­molt össze, de közülük egy sem állta ki az idők próbá­ját. A legelterjedtebb aligha­nem mindmáig a tenyér jós­lás. Valamikor régen azt jó­solták, hogy akinek nem kér­ges a tenyere, annak nem lesz kenyere. Ma már tudjuk, hogy a legtöbb fizikai munka gépesíthető. Csak éppen ma már nehéz a könnyű fizikai munkára is embert találni. Aztán lehet jósolni a csil­lagok állásából. Tagádhatat- lan, hogy nemcsak az üzem- szervezés divatja szivárgott be hozzánk Nyugatról, ha­nem az asztrológiának is van­nak hívei. És úgy, ahogy há­lunk szokás: vagyis nemzeti sajátosságainknak megfelelő­en. Szépen, csendben, hogy a csillagok lássák a csillagj óso­kat. És sóhajtozva: milyen kár, hogy nem szerencsésebb csillagzat alatt születtünk. Továbbá összeegyeztetve a haladó világnézettel, amely­ből egy fikarcnyit sem enge­dünk, legfeljebb korszerűsít­jük. Van egy barátom, aki szilárdan vallja: a világot az osztályok harcának törvé­nyei irányítják. Viszont nem mindegy, hogy az elnyomó vagy az elnyomott Orosz­lán-e, vagy Hal, Skorpió-e vagy Nyilas. S az is rendkí­vül fontos, hogy a proletár a Bika, vagy a Szűz jegyében fogant-e. Mert Ugyan bár a világ az anyagelvűség tör­vényeinek megfelelően állan­dóan előre halad, egyáltalán ■nem mindegy, hogy hol, mi­kor, kinek, hogy állnak a csillagjai. . Aztán közismert módszer a kártyavetés is. Évezredek óta csinálják, de a jelentések változnak. Azelőtt, ha egy király ráfeküdt egy dámára, gyerekáldást jósoltak. Ma­napság viszont az Egészség- ügyi Minisztérium újabb köz­leményét kapjuk meg a fo­gamzásgátló szerek szakszerű kezeléséről. Egyre nagyobb jelentősége van a vörös ász­nak, bár az is igaz, hogy paklinként csak egy van be­lőle, úgy, hogy a többi har­mincegy lap is gyakran hasz­nálható ütőkártyaként. Van­nak, akik nem is tartják a kártyát jóslásra alkalmas­nak. Meg aztán: 1981-ben is le­hetnek ugyan Bak-lövések, de továbbra sem lesznek Bak-ugrások. S bár vannak Oroszlánjaink, vigyázunk rá, Ihogy üvöltözések azért ne legyenek. Meg tudjuk mi Szű­ziesen is mondani a magun­két. Vagyis: szemlesütve, ahogy az ősi erény kívánja. Mert erényeink azért vanak. Megtanultuk: aki nem fek­szik le minden szíre-szóra*vaz felkelés után nem bánkódik. Tehát jobb korán ébredni, mert a közmondás is azt mondja, hogy ki korán kél, aranyat lel. A közmondás igaz, de csak jelképes érte­lemben. Mert az aranyat — sajnos — mégis inkább azok lelik, illetőleg gyűjtik, akik nem szoktak olyan nagyon korán kelni. Már csak azért is, jó lenne következetesen ragaszkodni a lépcsőzetes munkakezdéshez. Mert vanV nak, akik még most sem kezdték el. Mások túl korán hagyták abba. Optimista prognózis: aki ma még hará­csolhat, egyszer majd még kopácsolíhat... Lám, lám, érdemes tanul­mányozni az égboltot. Azt a bizonyosat, amelyről valami­kor egy honfitársunk, aki asztrológusként és jósként is a legnagyobbnak számított, megígérte, hogy a határ csak ott húzódik. Az" illetőről az­tán kiderült, hogy bár márciusban, mégis a Skor­pió jegyében született, s e jegy fiairól közismert, hogy vállalkozásaik, amelyeknél nem veszik figyelembe a lég­kört, balul ütnek ki. Tanul­ság, hogy óvakodjunk a Skor­pióktól, de szeressük az Ik­reket, mert azokért kétszer jár a gyermekgondozási se­gély. Továbbá az Ikrek jók, megértők, nem zsarnok ter­mészetűek, S akikhez hozzá­kötik sorsukat, azokkal Iker­ként együtt járnak. Például: a háztatarozás és a panaszle­vél, a belkereskedelem és a hiánycikkek, a demokrácia és az ellenvélemény, a nye­reségrészesedés elosztása és a felháborodás, a tél és a fűté­si panaszok, a nyár és a ba­latoni panaszok, a kapkodás és az adminisztratív eszkö­zök, a higgadtság és a meg­győzés . „. Lám, ha egymáshoz illők az ellentétes tulajdonságúak, nem kell félni a válástól. És mégis, a horoszkóp 1981-re azt jósolja: nem csökken majd a válóperek száma. Mert úgy fogjuk egymást sze­retni, ahogy tavaly tettük. Következésképpen kevesebb sem lesz a válás. De hát miért lenne, amikor oly sok a Bi­ka és olyan kevés a Szűz? Meg aztán a Vízöntő csak egy hónapig van egy eszten­dőben, alkoholt viszont foly­ton öntenek. Minden égi jel és földi törvény arra vall, hogy 1981-ben is fogunk in­ni. Ez kedvezőtlen jel. Vi­szont örvendetes, hogy a csillagok állása kedvezőnek látszik a csontozat, elsősor­ban a gerinc erősítésére. Azért majd nyelni is kell 1981-ben. Maszek káposztás- lángost és állami krumplis kenyeret, a főnökünk rigo­lyáit és a bérfejlesztés elosz­tását, a szomszéd dicsekvése­it és háztartásunk panaszait, a gyerek iskolai előmenetelét és a tanárok intelmeit. Félő, hogy a lapok ismét lenyelnek egy-két kellemetlen ese­ményt. Viszont bízhatunk benne, hogy ebben az évben sem nyelnek le bennünket azok, akiknek torkában már régen keresztben vagyunk. Természetesen le kell azon­ban nyelnünk mások nézete­it, viszont ők cserében le­nyelik a mi véleményünket. Csak a Kos megy fejjel a fal­nak, s csak a Hal hallgat. És PÁVA Barakonyi Klára rajza PÁKOLITZ ISTVÁN: Szilveszter Óesztendő Szilveszter Kacsingathat Till Eszter Óesztendő Szilveszter Csitri leány mit heccel Óesztendő Szilveszter Vénülésre nincs kegyszer Óesztendő Szilveszter Aggot jó bor pillesszen Óesztendő Szilveszter A vesztő is kincset lel Óesztendő Szilveszter Almából nem érez fel Óesztendő Szilveszter Kisdeddé lesz mégegyszer majd legfeljébb felnézünk a csillagokra: „Te jóságos ég!” És aztán nyugovóra hajt­juk a fejünket és álmodunk. Egy régi álmoskönyv szerint álomban „fejed, ha kezedben hordozod” igen jót jelent. Ügy látszik, ezért nem lát­szik némely emberről, hogy miit hord a nyakán. Ugyan­csak a régi bölcsesség sze­rint, ha az ember kancával álmodik, szerencse, gazdag­ság, lakodalom várja. Karcsú nővel álmodni: kellemetes vendég. Kolbász: minél hosz- szabb, annál jobb — nagy életkort jelent. Hála a mos­tani gyulaiaknak, alighanem valamennyien soká fogunk élni; Milyen kár, hogy ezek az álmoskönyvek több mint egy századdal ezelőtt készültek. Ki kell egészíteni az álmain­kat is, nem vitás. Például: „Televízióműsor: unalom. Te­levízió-szerviz: izgalom. Fut- foalkpeccs: kudarc. Nagygyű­lés: eredmény. Metró: új sza­kasz jön. Villamos: régi sza­kaszon nem jön. Rendőrségi idézés: rájöttek. Felmentő íté­let: mégsem jöttek rá. LGT: új aranylemez. Vezércikk: el­koptatott, régi lemez. KÖ­JÁL: rossz álom. Hatékony­ság: szép álom. Persze, az lenne jó, ha a valóság hatna álomnak. Erről azonban egyelőre még mindig hiába álmodozunk. A ho­roszkóp 1981-re mindeneset­re biztató. Mindenekelőtt hí­vek maradunk szokásaink­hoz. Rendkívüli feladataink miatt mind rendesen szíve­sen elodázzuk. És továbbra sem szeretjük a hulló csilla­gokat. Egyet biztosan meg le-! hét mondani: hagyunk mi; még munkát 1982-re is. PINTÉR ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents