Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
XXXI. évfolyam, 10. szám. ARA: 1,40 Ft. Mai számunkból 1981. január 13., kedd KÖZEL-KELETI KÖRKÉP (2. old.) MÜVEK ÉS MŰVÉSZEK (4. old.) edzéslAtogatAson AZ SZ. DÓZSA LABDARÚGÓINÁL (6. old.) MADOCSÄN A TÉL IS DOLGOS (3. old.) „Az alkalmazott találmány boldogít0 Letűnőben. lennének a „nehéz emberek”? Elfáradtak volna a fáradhatatlannak tűnő, újításukkal lankadatlanul küzdő ötletgyárosok? Bizonyára nem, csak nem ugyanazok verekszik végig magukat a műhelyekben, üzemekben, vállalatoknál, intézetekben, hivatalokban, szerkesztőségi szobákban, vagy a tévé képernyőin újításaikkal, mint régen. Viszont az is vitatthatalan tény, hogy az elemzések, adatdk arra vallanak: az újítőkedv alábbhagyott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatai néhel csupán megtorpanásról, másutt visszaesésről adnak számot. Az újítókedv lankadásában az elemzések a korábbinál nagyobb szerepet tulajdonítanak a pénzügyi erőforrások megcsappanásának. Ilyen körülmények között kiváltképp figyelemre méltó, hogy a vállalatok, intézmények, szövetkezetek közötti ötletcsere elenyésző. A hasznosított megoldásoknak jelenleg még mindig kevesebb, mint egy százalékát adják át más gazdálkodó szervezetek részére. „Nem a díjazott, hanem az alkalmazott találmány boldogít!” — nyilatkozta nemrégiben gazdasági hetilapunk hasábjain a fiatal feltaláló, mintegy magyarázatul azok számára, akik ferde szemmel figyelik az ötletei bevezetéséért perlekedő újítót. Az újító szándéka, hogy felismeréséből tartósabb, jobb minőségű, vagy röv.idebb idő alatt, pontosabban előállított termék, takarékosabb termelés, biztonságosabb munkahely feltételei teremtődjenek meg. Az újító — hiszen presztízse, önbecsülése is szellemi szüleménye terjesztését kívánja — aligha állítana ötletének sorompót a műhely, az üzem, a gyár, a vállalat: a szőkébb környezet „kerítésénél”. Hiszen az újító anyagilag is érdekelt ötlete átadásában. A „vevő” vállalattól ugyanolyan díjat kaphat, mint a saját cégétől. Következésképpen az újítóról kétszeresen sincs okunk feltételezni, hogy útját állná a vállalatok közti ötletcserének. Az már inkább előfordul, hogy belefárad a házalásba. Szervezett cserebere ugyanis nemigen van, vagy ha igen, csak gyér sikerrel. A Kohó- és Gépipari Tudományos Informatikai- és Ipargazdasági Központ évente két alkalommal 1000—1200 hasznosítható újítást ismertető kiadványt jelentet meg. Ezek közül általában 300—400 után érdeklődnek és legfeljebb 30—40 tálál vevőre. Mi lehet vajon a nagyfokú érdektelenség óka? Talán bizony a szabályozók késztetik a vállalatokat az „önmegtartóztatásra”? (Mi másnak lehetne nevezni ezt, a hasznot hajtó ötletek átvételétől húzódozó magatartást?) Nos, erre sem lehet egyértelmű igennel felelni — sőt. A vá Hála tok ugyanis a vásárolt újításokat a költségek között számolhatják el — nem pedig a részesedési vagy a béralap terhére, amiből saját dolgozóik újításait finanszírozzák. Jóllehet, országosan az összes béralap fél százalékát sem teszik ki az újítási díjak, sokan mégis úgy érzik: megrövidítik őket az ötletekért kifizetett összegekkel. Azt már kevesebben veszik számításba, hogy ezek’ az ötletek a vállalati jövedelmeket gyarapítják. Tavaly például 225 millió forintot fizettek ki az országban újítási díjként, ugyanakkor ezek becsült gazdasági eredménye 3,8 milliárd forint volt. Ez az összeg megsokszorozható lenne az újítások vállalatok közti cseréjének szorgalmazásával. A téma szakértői közül többen úgy vélik: mindez — részben legalábbis — előmozdítható a személyi érdekeltség fokozásával. Magyarán: ott kell kitapintani az érdekeltségi pontokat, ahol az újításók átvétele eldől (és természetesen ezt megelőzően a folyamatos tájékozódásra, informálódásra apelláló ösztönzőkre is szükség van.) Az is elképzelhető, hogy az információnak a vértnél is nagyobb szerepe van. A Szakszervezetek Győr-Sop- ron megyei Tanácsa kezdeményezésére például újítási kiállítást és börzét rendeztek. A rendezvényt követően háromszorosára nőtt a más vállalattól átvett, hasznosított újítások száma. Jóllehet, ez az eredmény abszólut számban még mindig szerény, ám a korább’iákhoz képest ugrásszerű az előrelépés. Bizonyára ez utóbbi összehasonlítás vezérelte a fővárosi újítási kiállítás és börze rendezőit, — amikor az ötletek továbbadása érdekében több mint 900 újítást, és a televízió „Felkínálom ...” című műsorából mintegy négyszáz, hasznot hajtó eljárást programoztak számítógépbe. A hírek szerint ez a betáplálás sem mentes a — veszni hagyott forintókban is kifejezhető — szépséghibáktól: az egyes kategóriák túl nagy témaköröket ölelnek fel, s így a számítógép helyett az ember feladata a böngészés, az ötletek közti válogatás. De talán még így is akadnak keresgélők. Olyanok, 'akik nem restek az újítómozgalom időszerűvé vált megújításán, és ezzél együtt a másutt kitalált módszerek hasznosításán fáradozni. Elvégre őket — s velük együtt vállalatukat — valóban az alkalmazott újítás „boldogítja”. MOLNÁR PATRÍCIA A takarékpénztár mérlege és terve Több mint három és fél milliárd forint betétben Módosultak a betételhelyezés ám hitelezés feltételei Szekszárdon, az OTP-ben megszokott látvány az, amit 1981. január 12-én örökítettünk meg. Sok a befizető és természetesen mindig akadnak olyanok is, akik kivesznek a betétkönyvükből. Az emberek zöme lakásra, tartós fogyasztási cikk vásárlására gyűjt: erre rakja be és veszi ki a pénzét, természetesen tetemes OTP-hitellel együtt. A lakásépítések és -vásárlások 80 százalékát támogatja a takarékpénztár hitellel, a tartós fogyasztási cikkek mintegy ötven százalékát is kölcsönnel vásárolja a lakosság. A közép- és rövid lejáratú „AMI AZ 1976—1980. közötti éveket illeti, ezeknek fő jellemzője, hogy az OTP minden üzletágban teljesítette célkitűzéseit, s volt, ahol túl is szárnyalta azokat. Ebben az öt évben a takarékpénztári, postai és takarékszövetkezeti együttes betétállomány országosan több, mint 63 milliárd forinttal nőtt, s 1980 végén elérte a 144 mil- liárdot” — mondotta sajtó- tájékoztatóján dr. Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója. A számok összehasonlításra ösztönöznek, kiváncsivá teszik az embert: az országban elért eredményekben miként tükröződik Tolna megye. Az OTP Tolna megyei Igazgatóságától kapott adatok alapján érdekes dolgokat tudhatunk meg megyénk takarékossági helyzetéről. A már említett 63 milliárd forintos betétállomány-növekedéshez Tolna megye lakossága 1 milliárd 660 millió forinttal járult hozzá, s az 1980. végére elért 144 milliárdos betétállományból 3 milliárd 660 millió forint Tolna megyei betéteseké. Az elmúlt öt évben országos átlagban a betétek 77, Tolna megyében ettől jobban, 84 százalékkal növekedtek. A betétnövekedés mellett természetesen nőtt a hiteligény is. A már említett időszakban az OTP országosan 134 milliárd forint hitelt folyósított, 68 százalékkal többet, mint 1971—75 között. Tolna megyében 2 milliárd 80 millió forint hitelt adtak ebben az időszakban, 80 százalékkal többet, mint a negyedik ötéves terv éveiben. A HITELEK zömét a lakosság lakásépítésre és -vásárlásra kérte. Ilyen célra országosan 69 milliárd forintot folyósítottak és ebből 150 ezer családi, 30 ezer társasházi lakást építettek és 120 ezer lakást vásároltak. Tolna megyében ilyen célra 1 milliárd 700 millió forintot vettek igénybe. Ennek az ösz- szegnek a segítségével 3753 családi, 1050 társasházi lakás felépítésére és 2710 lakás megvásárlására nyílt lehetőség. fogyasztási és termelési hitelek is jelentősek voltak mind a lakosság, mind a népgazdaság szempontjából, 1976 —80 között az országban 8,5 millió — Tolnában 250 ezer — esetben, összesen 65 milliárd forint — Tolnában 1 milliárd 940 millió — összegben folyósítottak ilyen kölcsönöket a takarékpénztári fiókok és a takarékszövetkezetek. Mintegy 445 ezer lakás épült fel az országban az ötödik ötéves terv időszakában és ennek 90 — Tolna megyében 80 — százalékában közreműködött az OTP. Feltűnő, hogy itt 10 százalékkal alatta maradunk az országosnak. A magyarázat: a paksi atomerőműhöz tartozó lakások építésének finanszírozásában az OTP nem vesz részt. A már említett hitelezési tevékenységen kívül közel 155 ezer tanácsi lakás (Tolna megyében 600) építését finanszírozta az OTP. Az országban 68 ezer lakás készült el — megyénkben 2114 — takarékpénztár beruházá- sábcin KÖZTUDOTT, hogy a takarékpénztár szervezi és bonyolítja le a lakosság körében népszerű szerencsejátékokat is. Szeretünk játszani. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az elmúlt öt évben 3,3 milliárd totó- és lottószelvényt vásárolt az ország lakossága, 31 százalékkal többet, mint a megelőző ötéves terv időszakában. Megyénk lakossága az országos átlagnál is játékosabb kedvű volt: 60,8 millió totó- és lottószelvénnyel próbált szerencsét 1975—80 között. Megyénkben a növekedés az országos átlaghoz képest tíz százalékkal volt nagyobb: kerek negyvenegy százalékkal több szelvény talált gazdára. Az 1980-as év is eredményes volt. A takarékpénztárak 1980-ban országosan 89 ezer — megyénkben 1500 — lakás építésében működtek közre. A betétállomány mintegy 8 milliárd — Tolna megyében 215 millió — forint- (Folytatás a 3. oldalon.) Megszűnik a kötelező munkaerő-közvetítés A munkaügyi miniszter 1981. január 1-től módosította a munkaerő közvetítésével és toborzásával kapcsolatos szabályokat. Az új rendelet — több kötöttséget föloldva, a VI. ötéves terv gazdasági és foglalkoztatáspolitikai irányvonalához igazodva — lehetőséget teremt a munkaerő-közvetítő és -toborzó tevékenység rugalmas alkalmazására, a tanácsi munkaerőközvetítő szervek sokoldalú információinak úgyszólván korlátlan igénybevételére. Ennek célja, hogy egyrészt a munkát kereső állampolgárok fokozott segítséget kapjanak az elhelyezkedésükhöz, másrészt támogatásban részesüljön a vállalatok tudatos munkaerő-gazdálkodása, amelynek keretében a valós igényekhez igazítják a létszámokat. A munkaügyi miniszter új rendeletének lényege, hogy a munkaerő-közvetítés nem a munkaerő-ellátást szabályozza, hanem szolgáltatást biztosít ahhoz. Az úgynevezett kötelező munkaerő-közvetítés megszűnik. A megyei (fővárosi) tanácsok elnökei csak kivételesen és csak egyes munkakörökben, például a megváltozott munkaképességűek munkába helyezésének támogatása érdekében köthetik munkaerő-közvetítéshez a munkaviszony létesítését. Tehát a vállalati önállóságon alapuló munkaerő-gazdálkodás — természetesen a munkajogi szabályok betartása mellett — szabadon érvényesülhet. Mind a vállalatok, mind a személyek részére megszűnnek a kötöttségek. Ezen túl a munkáltatók a betölteni szándékozott munkahelyeiket minden korlátozás nélkül meghirdethetik. Amennyiben munkaerőszükségletüket a munkára jelentkező helybeliekből és a közvetítettekből nem tudják kielégíteni, az esetben a vállalat telephelyén kívül más területen munkaviszonyban (tagsági viszonyban) nem álló vagy várhatóan a munkahelyükön feleslegessé váló mun- • kavállalók körében munkaerő-toborzás is végezhető. Ehhez azonban a területileg illetékes tanács munkaügyi szervének az engedélye szükséges és tájékoztatni kell a szándékról a munkáltató telephelye szerint illetékes tanácsot is. Ezáltal ugyanis esetenként megelőzhető a dolgozók felesleges ingáztatá- sa, illetve a céltalannak ígérkező toborzás. A szezonális munkákhoz szükséges toborzás azonban külön engedély nélkül folytatható a munkavégzés helyétől számított 30 kilométeres körzeten belül. A munkaerőközvetítő szerveknek igen fontos feladata lesz az, hogy a munkaerőéllá- tási gondok megoldása érdekében a munkáltatók számára tájékoztatást adjanak az elhelyezkedni szándékozókról, illetve felvételi ajánlást tegyenek mind a dolgozó, mind a munkáltató szempontjából megfelelőnek ígérkező igények kielégítésére. A tényleges megfelelés esetén elvégzik a közvetítést —vállalási kötelezettség tehát egyik részről sem áll fenn. A közvetítő szervek szolgáltatási tevékenysége elsősorban az állampolgárok érdekeit szolgálja. Az új rendelet ezért a következőkről intézkedik: a munkáltatók kötelességévé teszi, hogy — miközben bejelentik a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges pontos munkaerőigényeiket — egy-egy félévre előre számszerű tájékoztatást is adjanak foglalkoztatási szándékaikról, nevezetesen a várható teljes munkaerőszükségletü'kről, valamint \ (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar-mongol megállapodás Damdinzsavin Majdar, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának első elnök- helyettese, a mongol tudományos és műszaki állami bizottság elnöke vasárnap elutazott hazánkból. A mongol vendég tárgyalásokat folytatott Szekér Gyulával, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökével. A két ország műszáki-tudományos együttműködésének eddigi tapasztalata alapján meghatározták a további együttműködés legfontosabb feladatait. Megállapodást írtak alá Magyarország műszaki segítség- nyújtási keretének felhasználására az 1981—1985-ös évekre. D. Majd art fogadta Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. A mongol délegáeió több magyar intézmény kutatási és fejlesztési eredményeivel ismerkedett meg.
