Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
1981. január 11. tíÉPÜJSÁG 5 Évkezdet - bizakodással Elkezdtük. Ha az olvasó is elfogadja véleményemet, tulajdonképpen nem is rosszul kezdtük az új esztendőt. Nem a hatnapos ünnepségdömpinget akarom dicsérni — a végére már ugyancsak hosszú, sőt unalmas volt —, hanem az a véleményem, hogy az elmúlt esztendő, nem kevés gondjával-bajával együtt, jobb indítást biztosított az ideinek, mint amilyet vár- tunk-hittünik-gondoltu nk. Egynémely beruházásunk, köztük nagyberuházás is, némileg megkésett, hanem amikor a párt- és állami vezetés határozottabb hangot kezdett használni, akkor egyszeriben kiderült, hogy tudunk jobban szervezni, dolgozni, irányítani, sőt, még kooperálni is. Az időjárás ugyancsak nem kényeztetett el bennünket, de nemhogy katasztrófa nem történt, hanem még amolyan nagyon nagy baj sem. Olcsó fogás lenne most arra hivatkoznom, hogy a nagyüzem — mint már annyiszor — ismét kiállta a próbát, bár mint minden közhelyben, ebben is sok az igazság. Sokkal inkább az emberek érdemelnek dicséretet. Amikor minden fölösleges kapkodás, „hórukkmódszer” helyett többet és főleg meggondolta'bban használták az eszüket vezetők és vezetettek és a jobb munkaszervezés és a gazdaszemlélet, amely immár tényleg vérünkké kezd válni, megteremtette gyümölcsét. Ahol nem, ott vessenek magukra azok, akiknek a munkát megszervezni, elvégezni lett volna kötelességük, és ne hivatkozzanak az „objektív” helyzetre annak ér- • dekében, hogy saját mulasztásaikat tisztára mossák. Ennek ellenére, kétségtelenül voltak nehézségek, amiképpen lesznek a jövőben is, de az, hogy azok milyen mértékben sújtanak bennünket, legfőképpen magunkon múlik. Az emberek hangulata jó, tulajdonképpen megelégedett és bizakodó. Ez mindenekelőtt a meglévő helyzetnek, ha úgy tetszik, az eredményeknek köszönhető, de nem kevésbé annak az őszinte kritikus és önkritikus hangnak, amellyel a párt, a kormány, a szakszervezet — folytathatnám — beszélt és beszél az ország lakosságával. Irányító szerveink megértést kértek, és megítélésem szerint kaptak is, a gondok leküzdéséhez és nagyon komoly ígéretet munkánk mennyiségi, de főként minőségi javításához. A XII. pártkongresszus világos és megvalósítható célokat tűzött elénk. Sajátos eszközeivel ezt erősítette és támogatta a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa és az országgyűlés legutóbbi ülése, amely megalkotta a VI. ötéves tervtörvényt. Minden fórum a jobb, a szervezettebb munkára ösztönzött. Mindenütt arról volt szó, hogy anyagi és szellemi erőforrásainkkal takarékosabban és amit még fontosabbnak tartok, ésszerűbben kell bánnunk a jövőben. A munkaidő — egyformán minden beosztású emberről szó van — szolgálja azt, ami a célja, az alkotó, teremtő munkát. Az újítás, a jobbítás szándéka ne sikkadjon el a kicsinyességen, az irigységen, magyarán ne legyen áldozat a butaság oltárán, hanem adjunk szabad teret minden kezdeményezésnek, amely csak valamelyest is a fejlődést tudja szolgálni. Ne a „mundér becsületét” védjük úton-útfélen, akkor is ha az védhetetlen, hanem őrködjünk azon, hogy az a bizonyos mundér tényleg becsületes legyen. Terveink világosak, megvalósíthatok. Nem irányoznak elő túlzott célokat, de a tisztességes munkát megkövetelik. Gondjaink vannak, feltehetőleg lesznek is. Hanem itt álljunk meg egy szóra. Mostanság divat mindent arra a bizonyos „begyűrűzésre” fogni. 'Kétségtelen, hogy a nemzetközi méretű energiaválság nem kerülte el a mii hazánkat seip, de az még nem ingatja, nem ingathatja meg népgazdaságunkat, hogy néhány olajsejk kapzsiságában elvesztette józan ítélőképességét. 1 akarjuk hát azt is az energiaválságra, a „begyűrűzésre” fogni, amiért koránt sem a sokat emlegetett olajsejkek a felelősek, hanem ami a magunk restsége. ötéves tervünk ismert, immáron részleteiben is, vezetők és vezetettek előtt egyaránt. Egyértelmű, hogy követelményeiben szigorúbb a megelőzőeknél, rugalmas alkalmazkodást követel és tételez is fel egyúttal a váratlan eseményekre. Igényli — hogy Havasi Ferencnek, a Központi Bizottság titkárának, a Pártélet legutóbbi számában megjelent cikkéből idézzek — a manőverezési képesség javításét és kiszélesítését az irányítás minden szintjén. Az alapvető gazdaságpolitikai követelmények és célok egyértelmű érvényesítése érdekében a terv a szokásosnál rugalmasabb, egyes kérdésekben nyitottabb, a döntéseket illetően esetenként orientáló jellegű. Ez lehetőséget nyújt a változó körülményekhez való igazodáshoz mind az irányítás, mind a végrehajtás munkájában. Ugyanakkor a terv szelleme fel is tételezi, hogy az irányítás és a végrehajtás dolgozói értik a feladatukat és alkalmasak is azok megoldására. A gazdasági fejlődés ma ismert és várható feltételei közepette a terv gazdaságpolitikai irányvonala és a javasolt előirányzatok jelentik az egyetlen olyan reális utat, amelynek megvalósítása biztosíthatja a gazdaság folyamatos fejlődését, megalapozhatja későbbi folyamatos növekedését, megszilárdíthatja a társadalmi előrehaladás gazdasági alapjait. Lényeges az eltérés a tervben a mennyiségi előirányzatokkal szemben a hatékonysági előirányzatok javára. Ahhoz, hogy mind gazdasági, mind társadalmi téren garantált legyen elő- réhaladásunk, lényegesen magasabb minőségi követelményeket kell támasztanunk az élet minden területén dolgozókkal szemben. Gazdasági életünk fejlődése egyértelműen attól függ, hogy mennyiben tudunk előrelépni a gazdálkodás színvonalának emelésében. A megszokott — s egykor talán bevált — sablonokból ma már nem lehet megélni. A kényelmesség megbocsáthatatlan bűn, valamint az is, ha gondjaink megoldását egyes egyedül az állam támogatásától várjuk. Ha valaha szükség volt az érdekek összhangjának megteremtésére és érvényesülésére, most igazán nagy szükség van. Hangsúlyozom: az összhang megteremtésére, nem pedig egymásnak való alárendelésére, mert az alá-fölérendelés adott esetben szükséges lehet, hasznos lehet, hosszú távon azonban semmiképpen. A termelési tanácskozások, munkásgyűlések tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája találkozott a dolgozók egyetértésével. Nagyra értékelik a vezető szervek őszinteségét és azt, hogy leplezetlenül szóltak és szólnak gondjainkról, de ugyanaltkor bizakodóan, tudván, hogy a dolgozók alkotó ereje nagy tettekre képe®. ) A kiskőrösi lévárdy Imre útmester gondolt egyet: ha már egyszer egész életét az utak mellett élte le, miért is ne gyűjt- hetné össze a munkájával kapcsolatos tárgyi emlékeket. Eleinte csak ezeket gyűjtötte, de aztán a jó kapcsolatok révén meglehetősen súlyos darabokkal is gyarapodott a gyűjteménye. A kiskőrösi kiállítási anyag áttekintést ad a magyarországi útépítési és útfenntartási munkák történetéről. A kiállított anyag muzeális jellegű és a használati eszközök — szerszámok, gépek — mellett az útügyi személyzet tevékenységének emlékeit is bemutatja. Fotó: Bakó Jenő íme egy „filmsztár”, a Robog az úthenger című film főszereplője! Egy ötletes kellék valamelyik útkaparóházból. Talicskából átalakított fürdőszobasarok. Egy bizonyos skót magyarosított nevű, jól ismert úttípusa látható itt kicsiben. A kis maketten egy ma is meglévő útkereszteződés. Egy tábla valahonnan Bá- taszék környékéről Egy mérföldkő Régi közúti tábla ___'________________ Egy „darabka” Margit-híd LETENYEI GYÖRGY
