Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
1981. január 8. Képújság 5 Innen-onnan, Express-mérleg Mire fogékonyak a fiatalok? A címben feltett kérdés többnyire homlokráncoló felnőttektől ered, akik hajlamosak azt állítani, hogy a fiatalok a kevésbé értékes, kevésbé nemes dolgokra fogékonyabbak. Például a kultúrában, a művészetben. Lásd rock és Hobo és diszkó és a többi. Ugyanezek a felnőttek, vagy más felnőttek viszont hajlamosak a ki mit tud nevű, s ennek mintájára szervezett számtalan vetélkedő nagyszerű pillanatain fellelkesülve, egymást túllicitálva arról áradozni, hogy mennyivel többet tud az előző nemzedéknél, mennyivel tájékozottabb, igényesebb, műveltebb a mi ifjúságunk. Néhány éve a győri Kisfaludy Színház az egyik legnagyobb élő magyar költő, Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művének megzenésítésére kérte fel az egyik legnagyobb élő magyar zeneszerzőt, Ránki Györgyöt. Az új magyar opera természetesen jelentős értékévé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen vegyes volt. És az egymással perlő vélemények két szélső pólusán jól megfigyelhető volt a két tábor közti életkorbeli különbség. Az idősebbek fanyalogtak, vagy legalábbis nem tudtak közel kerülni a műhöz, a fiatalok és köztük az egészen kicsik is, nagyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már az óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői világával, számukra ismerősek és egyértelműek voltak a játékosságnak azok az eszközei, amelyek természetesen ebben az operában is nagy teret kaptak. Az idősebbek számára ennek az eszköztárnak a jelei nem bizonyultak annyira „közmegegyezésesnek”, tőlük tehát a műélvezet több nyitottságot, szellemi érdeklődést és esetleg erőfeszítést követelt. Ugyanígy állt a helyzet a zenével is. Ránki György színes, hangszerelésben különösen gazdag és számtalan folklorisztikus elemet ötvöző muzsikájára „fülük volt” azoknak — a fiataloknak —, akik szolfézst tanultak már az általános iskolában is. Jó, jó, mondhatná bárki, kézenfekvő dolog, hogy a fogékonyság neveltetés kérdése. Tehát, ha valaki megtanulja valamely művészetnek, tudománynak az anyanyelvét, akkor az fogékonnyá is válik majd, ha e nyelven valmit értenie és élveznie kell. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Íme, ennek érzékeltetésére egy másik példa. Ugyancsak Győrött, a közelmúltban mutatták be az Éurópa-hírű kolozsvári magyar rendező, Harag György irányításával azt a Kis- faludy-játéknak nevezett színpadi produkciót, amelyben a helyi színház névadójának emléke előtt tisztelegtek, különös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztelgés rendhagyó volt. Nem a szerző kötelező olvasmányokból ismert (vagy épp ezért nem ismert) valamelyik művét állították színre, hanem több művét különféle művészi, dramaturgiai, sőt művészetpolitikai megfontolásokból ötvözték egybe. És ismét előállt az előző jelenség, csak másképp. Tetszett az izgalmas, színes, a rendező ümert kvalitásait megint csak ellenállhatatlanul tükröző előadás mindenkinek, de az idősebbek — és sajnos: a pedagógusok! — közt jó néhányon akadtak, akik holmi tiszteletlenséget éreztek, amiért nem az eredetit állították színre, tehát amiért nem valami kegyeleti aktust hajtott végre a színház, mit sem törődve azzal, hogy így a megelevenített kötelező olvasmány csak múzeumi légkört árasztott volna, amely a valódi színháztól azért mégis különbözik. De nem így a fiatalok, ök nem törődtek a tisztelettel meg a kegyelettel, ök csak azzal törődtek, hogy érdekelte, szórakoztatta, nevettette és elgondolkoztatta őket, amit a színpadon láttak. Vagyis ők nem előítéletekkel és tradíciókkal közelítették meg a színházi estét, ők fogékonyak voltak arra, ami ott érheti őket, s viselkedésük is, utólagos véleményük is csak azt tükrözte, hogy miként érzik magukat a színházban. És már részben el is szkadva a példától, hadd áruljam el azt is, hogy ők éppen ezért érezhették jól magukat, mert meg tudták (vagy meg merték!) érteni az előadásból azt is, ami társadalomkritikai elem volt, s amely nem csak Kisfaludy idejében volt igaz, hanem az ma is. De nem a színház és a kultúra az egyetlen terület, ahol az ifjúság fogékonysága mérhető. Mindenesetre e területeken látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid eszmefuttatás keretében bármit is elmélyült alapossággal kifejthetnénk e széles problémakörből, egyet a tévedés különösebb kockázata nélkül is leszögezhetünk. A fiatalok fogékonysága éppúgy társadalmilag meghatározott, mint a felnőttek kialakult értékrendszere és előítélet-rendszere. Aki a fiatalokat bármilyen vonatkozásban — akár fogékonyságukat tekintve is — felszínes esetek kapcsán hajlamos megítélni, az nagymértékben teszi ki magát a tévedés veszélyének. Tévedésük a fiatalokat fogja a legkevésbé zavarni. És ez a mindenkori jövő egyik leglényegesebb garanciája. CSERHALMI IMRE Diákdélután, Riporter kerestetik Új tv-műsorok - fiataloknak FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Több mint hetven. középiskolás kezdte meg az évet január másodikén Váralján az úttörő, és ifjúsági táboriban. A megyei KlSZ-íbizottság a középiskoláik országjáró kő. reinek vezétőit, az Ifjú Gárda-parancsnokokat, a diáksportkörök vezetőit és a KISZ-bizottságok sportfelélő, seit hívta össze kétnapos felkészítésre. Tájékoztatást kap. tak a fiatalok az idei mozgalmi év feladatairól, a megyei KISZ-bízottság rendezvény, tervéről, a forradalmi ifjúsági napokról. Reszortfeladataikkal is meg ismerkedhettek a diákok, ezek között is a természet, kultúra, sport nevű játékokról, és az iskolai tömegsport feladatairól. A csoportos foglalkozásokon a diákok számoltak be — tapasztalatcsere céljából — arról, hogy mit végeztek a tanév első felében. Az ifjúságpolitikai munka e sajátos területének képviselői először találkozhattak egymással, de a felkészítést a megyei KlSZ-bizottság a jövőben rendszeressé akarja tenni. — A statisztikai adatok azt igazolják, hogy a klubélet semmit sem változott az utóbbi esztendőkben. A klubok száma is állandó, ugyanannyi új klub alakul, mint amennyi megszűnik. Az azonban igaz, hogy a „hőskor” véget ért. Az az időszak már a múlté, amikor kis csapatok összeálltak és fészerből, pincéből, üres padlástérből ifjúsági klubot varázsoltak. Ha úgy vesszük, akkor most kedvezőbb a fiatalok helyzete. A művelődési házak tárt kapukkal, „kész”, berendezett klubokkal várják őket Sajnos ugyanakkor elveszett a legerősebb közösségformáló erő: a közös munka. — A klubmozgalom hátránya tehát, hogy ma készen kapják a fiatalok a klubokat? — Ezt azért nem állítanám. De azt senki sem tagadhatja, hogy áz építkezés, a takarítás, a klub csinosítása, szépítése közben jó kollektívák alakultak ki. Mielőtt azonban túlzott nosztalgiával vádolnának a klubmozgalom kezdetei- iránt, megjegyzem, hogy a hatvanas évek elején is megtörtént, hogy a közös munka során kialakult kollektíva nem tudott mit kezdeni a kész klubbal, nem tudtak megfelelő programot találni maguknak. — Milyen megoldás kínálkozik az ifjúságiklub-mozga- lom további fejlesztésére? Csehszlovákiában, az Alá. esony-flátrában hódolhat sportszienvedélyének ezen a héten harmincnégy fiatal, aki az Express Utazási Iroda Tolna megyei Kirendeltségének szervezésében utazott a szomszédos országba, őket e hó huszonötödikén követi a szék. szárdi tanítóképző főiskola hallgatóink harmihcíős cső. portja. Ezt és még sok mást Vasz'ani Tibortól, a Tolna megyei kirendeltség vezetőjétől tudtuk meg, aki kérdéseinkre válaszolva többek között elmondta azt is, hogy tavaly 21 733-an vették igénybe szol. gáltatásaikat belföldi, 1644-en pedig külföldi utazáshoz. Ami ez utóbbit illeti1, Bulgária és Jugoszlávia volt a „sláger”, pontosabban ezen országok tengerparti üdülőhelyei. Nem véletlenül, ugyanis áz oda. utazók találták meg leginkább az összhangot többnyire nem túl vastag pénztárcájuk és a kapott, igényelt szolgáltatások között. Persze ez nem jelenti azt, hogy máshonnan feltétlenül csalódottan, esetleg lógó orral térték vissza a zömükben fiatal turisták. Kifejezetten elégedettek voltak például a Szovjetunióban járt csoportok, közülük is főként azok, amelyek az olimpiára utazták. A számszerűm legtöbb tristát az NDK-ba indította a Tolna megyei Express. A kirendeltség dolgozóinak tapasztalata szerint egyre nő az érdeklődés az osztrák utak iránt, de nem kevés azoknak a száma sem, akik az NSZK- ba, Olaszországba, Görögországba kívánnak utazni. Az ilyen igényeket a helyi indí— Általában receptet erre nem lehet adni. De azt tapasztaltam, hogy ha egy klub minden réteg, minden korosztály igényét ki akarja elégíteni, akkor senkiét sem elégíti ki. Észre kell vennünk, hogy ma már a tizenévesek, sőt az általános iskolás korosztály is igényli a klubéletet. Ezekben a tiniklubokban természetes, hogy a zene, a tánc a legfontosabb program. A harmincévesek azonban már nem erre vágynak. Sokuknak családjuk van, s elsősorban egzisztenciális problémák foglalkoztatják őket. De azért róluk sem kell lemondani, nekik is van igényük a közösségi életre, mondjuk egy hobbi kapcsán. tásúalk mellett Budapestről „startoló” csoportokba törté, nő szervezéssel is igyekeznek kielégíteni. A szekszárdi expressesek egyébként az elmúlt év, évek tapasztalataiból többek között arra a következtetésre jutottak, hogy az eddiginél még részletesebben kell tájé. koztatni az utast mind a szolgáltatásokról, mind a programokról, hogy elkerüljék az utólagos reklamációkat, nem éppen hízelgő megjegyzéseket. És sajnos az is világos előttünk, hogy a világszerte tapasztalható áremelkedések nagyobb megfontolásra, óvatosságra ösztönzik a kirándul, ni, üdülni szándékozókat. Eddig többnyire a külföldi utakról esett szó, pedig szám szerint jóval többen vannak, akik határainkon belül vették igénybe az iroda segítségét, szolgáltatásait. Tavaly — Egyszóval több speciális profilú klubra lenne szükség, hiszen a tapasztalatok is azt igazolják, hogy ezek a klubok hosszú éveken át fennmaradnak, életerősek. — Lehet-e segíteni központi intézkedésekkel a klubmozgalmat? — Volt már erre is kísérlet. Az 1977 óta működő Országos Ifjúsági Klubtanács például a klubvezetők képzését tette egységessé, összehangolttá. Előbb műsoros kazettákat készítettek ifjúsági kluboknak, idén pedig ötletes, szórakoztató kisfilmeket, amelyeket hamarosan kölcsönözni lehet. De kötelező programot nem ajánlunk, ennek nem is lenne értelme. Persze a megyei klub tanácsok sokat tehetnek a tartalmas klubéletért. Csak egyetlen példát említenék: a Békés megyeit. Az itteni klubtanács műsort kínál a kluboknak. Fővárosi művészeket, együtteseket hívnak meg a megyébe, akik nem egyetlen helyen lépnek fel, hanem sokszor egy tucatnyi klubban. Előre tájékoztatják a klubvezetőket, hogy mikor, milyen műsor, milyen előadó érkezik a megyébe. ÁROKSZÁLLÁSI év a mint ahogy fentebb említettük — pontosan 21 733-an keresték fel hazánk különböző tájait, vidékeit a szekszárdiak szervezésében. Az ő esetükben az iroda elsődleges célja, hogy biztosítsa a szabad idő hasznos, kellemes eltöltését és különböző országos rendezvényeken, eseményeken való részvételt. Tolna megyei specialitás a már hagyományos tavaszi és őszi balaton- földvári Express-kupa —természetesen a sport jegyében. Ha már a sportnál tartunk, térjünk vissza egy mondat erejéig a moszkvai olimpiára: a közismert „Aranyjelvényesek az olimpiára” akció nyertesei között szűkébb pót. riánkból öten vehettek részt a világra szőlő eseményen, ötven azoknak a száma, akik kétkeréken kerekezve ismerkedtek Tolna megyével, huszonötén pedig a dunai vízitúrát evezték végig. Sajnos nem minden sikerült úgy, ahogy a kirendeltség fiatal dolgozói szerették volna: így például tavaly elmaradt a „Szekszárdi nyári esték” ren. dezvénysorozat, amely pedig korábban igencsak szépszámú tizen-, huszonévesf vonzott. Hogy idén sikerül-e megtartani, nem lehet tudni, annyi viszont bizonyos, hogy az ex- presseseken nem múlik. Végezetül a tervekről csak annyit, hogy a szekszárdi ki- rendeltség az idén több mint húszezer utast „küld” és mint. egy hatezret vár — a belfölre illetve belföldről. Külföldre mintegy 1700 személyt akarnak útnak indítani, és onnan ezer vendéget várnak. Olvasó ifjúságért A Könyv és ifjúság olvasómozgalom folytatásaként Olvasó ifjúságért címmel hirdetett pályázatot a könyvtáraknak és a KlSZ-alapszer- vezeteknek a KISZ KB és a Művelődési Minisztérium. Az 1980-ban kezdődött pályázat három évig tart, első szakasza 1981. április 15-én zárul. Alapvető célkitűzése a fiatalok olvasási és könyvtárhasználati kultúrájának fejlesztése, igényes olvasókká nevelése. Természetesen a pályázat segítségével a KISZ- szervezetek és a könyvtárak között kialakult kapcsolatot is rendszeresebbé, elmélyültebbé kívánják tenni. Az országos szervek felhívásához kapcsolódva a KISZ- mb, a megyei könyvtár, az SZMT központi könyvtára és több, megyénkbeli intézmény, szervezet körlevélben hívta fel a KlSZ-alapszerve- zeteket, a tanácsi, szakszervezeti és iskolai könyvtárakat a pályázatban való részvételre. Az olvasómozgalomba bekapcsolódó fiataloknak három részterületen kell a feltételeknek egyénileg és csoportosan megfelelniük, ezek a következők: könyvtárhasználat, a pályázatra készített rejtvényfüzet anyagának egyéni feldolgozása és beküldése, végül pedig részvétel a pályázat témájához is kapcsolódó KISZ-akcióprogramok valamelyikén. A benevezett csoportok felvették a kapcsolatot valamelyik közművelődési vagy iskolai könyvtárral. Folyamatos egyéni és kétcsoportos látogatás során ismerkednek az általuk használt könyvtár rendjével, könyvállományával, katalógusrendszerével és szolgáltatásaival. Ezt követően írásos beszámolót készítenek munkájukról — a mérhető feladatokat adatszerűén is rögzítik. Üj ifjúsági műsorokkal ismerkedhetnek meg a közeljövőben a tv-nézők. Vendégjeggyel a kongresszusra címmel — a KISZ-kongresszust közvetlenül megelőző időszakban — vetélkedő kezdődik a képernyőn. Játékos formában adnak számot ezekben az adásokban a mai ifjúság részvételéről a termelő- munkában, a tanulásban és a haza védőimében. Egy-egy alkalommal két-két fiatal verseng majd. Ismét megrendezik a népszerű Riporter kerestetik vetélkedőt. A 6 részes sorozatban legsikeresebben szereplők a tervek szerint feladatokat kapnak a KlSZ-kong. resszus eseményeinek közvetítésében is. Kéthavonta, vasárnap délutánonként kerül képernyőre a Diákdélután. A kétórás műsorok — amelyekben a pálya, választástól a szórakozási szokásokon át a viselkedési formákig sokfajta téma szerepel — elsősorban a közép- iskolások érdeklődésére tarthatnak számot. A zenei ismeretek terjesztését segíti a Zene-bona című új gyermekmagazin. A havonta jelentkező program zenélő gyermekeket mutat be, zenei műfajokkal és stílusokkal ismerteti meg a legifjab. halkat, beavatva őket többek között a dal tanul ás rejtelmeibe, a hangszerbarkácsolás mesterfogásaiba. Ifjúsági klubok Nincs egy hely(?) A közelmúltban az egyik országos hetilap vitát indított a párválasztásról, a társkeresésről, a magányosságról. A vitaindító cikk rendkívül élénk érdeklődést váltott ki az olvasókból. Különösen az volt feltűnő, hogy a hozzászólók egytől egyig arról panaszkodtak, hogy „nincs egy hely" sem városban, sem falun, ahol kulturáltan lehetne szórakozni és ismerkedni. A harminc-negyven évesek úgy érzik, a zenés szórakozóhelyek már nem nekik valók, kinézik őket a diszkóból is. De a húszévesek közül is sokan magányosak, ők sem tudják hol a hely, ahol ismerkedni, barátkozni lehet, hasonló korúakkal. Ez a különös vita egyúttal felveti a kérdést: vajon a hatvanas évek elején fellendült ifjúságiklub- mozgalom napjainkban valóban halódik? Kérdéseinkkel Schneider Márta népművelőhöz, a KISZ Központi Bizottságának politikai munkatársához fordultunk. Középiskolások Váralján Archív felvételünk a szekszárdi szakmunkásképző KISZ- klubjában készült
