Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1. Képújság s Jeles napok Újévi népszokások „Boldog új évet” — halljuk és mondjuk magunk is ilyenkor december utolsó és január első napjaiban. Szilveszter napján már kora délután trombitálástól hangos az utca, az éjfél körüli órákban a járdákat és az úttestet ellepi a nyüzsgő, zajongó tömeg. Színes forgatag, duda- és trombitaszó, álarcok, maskarák mindenfelé. Az otthonokban és a szórakozóhelyeken terített asztalok, vidám baráti társaságok, tánc, zene és hangzavar. Búcsúztatjuk az óévet, abban a reményben, hogy a következő esztendő szebb, jobb és boldogabb lesz. A legújabb kori óévbúcsúztató szokásoknak sokkal gazdagabb és változatosabb formáját találjuk meg a néphagyományokban. Az év kezdetét jelölő nap minden népnél szimbolikus jelentésű, és egy sor szerencsevarázsló, jósló és gonoszűző hiedelemmel jár, amelyeknek egy része még a mai szilveszteréji szokásokban is tovább él, bár eredeti jelentése, szerepe már elhomályosult. Már a pogány Róma lakói is kicsapongásokkal ünnepelték meg az év kezdetét, és jókívánságokkal, bőséges ajándékozással vélték biztosítani maguknak az elkövetkezendő esztendő sikerét. Magyarországon a középkori oklevelek tanúsága szerint szokásban volt az újévi ajándékozás, városaink kötelesek voltak ajándékot adni a királynak. Mátyás király korától ismeretes a kastélyos uradalmak „sztrénázása”, mikoris a belső cselédek, alkalmazottak, bérlők foglalkozásuk szerszámaival felvonultak uruk köszöntésére, aki aztán ajándékokkal viszonozta a köszöntést. Országszerte elterjedt szokás volt a „kongózás”, „cser- getés”, „nyájfordítás”, vagy „szűzgulyahajtás”. A vidékenként különböző elnevezéssel illetett szokás célja nagyjából azonos volt, elűzni a jószágról a gonosz hatalmakat, illetve a pásztorok megajándékozása. Szilveszter napján sötétedéskor összegyűltek a falubeli béresek, pásztorok, legények hangos ostorpattintgatások- kal, kolompokkal, csengőkkel, dudákkal, ócska edényekkel éktelen lármát csaptak. Estéig tartott ez a füleket próbára tevő zaj, majd elindultak házról házra újévet köszönteni, kántálni. Az ablakok alá állva énekeltek: Uj esztendő, vígságszerző most kezd újulni, Ujulása víg örömet most kezd hirdetni. Alsó kék ég, felső szép ég, dicsérd Uradat, Urad áldjad, menny, föld, tenger, te megtartódat. Aztán egyikük kántáló hangon a következő verset mondta: Adjon az Isten, bort, búzát, borockot, kurtafarkú malacot, csutorába feneket bort bele öleget, hadd ihassuk ölöget! A köszöntőket almával, dióval, pénzzel, kaláccsal ajándékozták meg. Újév reggelén is folytatódtak a jókívánságok, a legények sorra vették a lányos házakat, a gazdák a rokonokat, ismerősöket, helyenként regősök is jártak, hogy egészséget, gazdagságot, jó termést, a lányoknak pedig jó férjet kívánjanak. Sok helyütt maskarákba beöltözve, dramatizált formában adták elő jókívánságaikat. A néphit szerint ami az év első napján történik, az ismétlődik meg a jövendő év során. Ezért az emberek igyekeztek az egész napot kellemesen eltölteni, vidáman, bőségesen enni, inni, és a kellemetlenségeket elkerülni. Azt tartották szerencsésnek, ha újév napján a ház első látogatója férfi volt, az asszony viszont szerencsétlenséget hozott. Mezőcsáton az a hiedelem élt, hogy amilyen nemű látogató tér be elsőnek a házba, olyan nemű borjút fog elleni a tehén. Általában mosott ruha nem lóghatott újév napján a házban vagy az udvaron, mert az a jószág elhullását, vagy a család egy tagjának halálát jelentette. A teregetett ruha a népi képzeletben talán a jószág kiterített bőrére asszociált. A hagyományok szabták meg az újévi étrendet is. Szárnyas állatot nem ettek, mert az „elröpíti”, vagy „elkaparja” a szerencsét. Annál bőségesebben fogyasztották a malacot és a disznóhúst — igaz közeli még az András-napi disznóvágás —, mert a sertés szapora jószág és „a házhoz túrja a szerencsét”. Sok helyen, például Túrán, a disznóhúshoz édes káposzta járt, hogy „édes” legyen az újév. A kocsonya mellett hagyományos étel még a lencse és a bab, amelyek a néphit szerint a pénzt szimbolizálják. Több helyen máig is szokásban vannak a jövő kifür- készését szolgáló praktikák. A jóslások az időjárásra, a. természetre, egészségre, halálra, de leginkább az eladó lány férjhez menetelére vonatkoznak. Az utóbbiak közül a legismertebbek: ólomöntés, galuska- vagy gombócfőzés, kerítéSkaró-számlálás, papírcsillag-vágás, szöszrázás, disznóólrugdosás. A múlt században a Be- reg megyei Lónyán úgy vélték, ha az újévi kocsonyában főtt csontokat az udvarról a kutya elviszi, a csontot kitevő lány még abban az évben férjhez megy. Ormánsági szokás, hogy dióhéjba égő gyertyát helyeznek és az ingatag alkotmányt vízen úsztatják. Ha a láng kialszik, vagy a gyertya felborul, a készítője meg fog halni. Ha két dióhéj-„csónak” találkozik — s az-egyiket lány, a másikat fiú készítette — házasság lesz belőle. Közel száz éve jegyezték fel először, hogy az év utolsó napján Hajdúszoboszlón égő szalmacsóvákat hajigál- tak, lángoló nyilakat lőttek ki a törökök kiűzésének emlékére. Talán ebből a hagyományból ered, hogy új lakótelepeink toronyházainak ablakaiból, erkélyeiről — legújabb szokás szerint — összekötözött csillagszórókat, petárdákat dobálnak le, bár nyilvánvalóan nem a törökökön nyert diadal emlékére, hanem azért, hogy hangulatosabbá tegyék az óév búcsúztatását. LÁSZLÓ KATALIN Tapasztaltuk, hogy elmélyült az ember és a gép viszonya. Kis, páros szundikálás ebédidőben. Energiaínséges korunkban többen próbálkoznak más-más közlekedési megoldásokkal. íme egy példa. Az alkoholizmus elleni küzdelem még sok kívánnivalót (bor, sör, stb.) hagy maga után, mert vannak akik az anyatejjel szívják magukba — mármint az alkoholt. Egy $ más A fotós jár, kel, néz, figyel, s ki így tesz, az lel is valamit. Sokszor e leleményesség olyasmit is feltalál, mi más figyelmét elkerüli. Aztán egy kis fotóstrükk... Mi is jártunk, keltünk az év során erre-arra és láttunk, leltünk egy, s más dolgokat, miket — mivel a téma az utcán hever — felvettünk — filmszalagra. A filmekről fényképek készültek, melyekből most egy kis összeállítást adunk át a kedves olvasónak: Gott- vald Károly, Bakó Jenő, Czakó Sándor, Kapfinger András, lapunk fotósai. I ________________________ H ogy kinél van, annak a bizonyos nagykapu melletti kisebb átjárónak a kulcsa, nem sikerült kiderítenünk.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—------------------------------------------A z egészségügyi' felvilágosítás eredményes. Ki itt belépsz, Amodent szájsprével spréheld szájba magad. Lesz elegendő sör... van aki már hitét vesztette és... Ez a kép kimaradt a „Kezek, karmesterek” című összeállításunkból. párunk több jó terméket állított elő. Ezt a harisnyanadrágot — úgymond — Kistormástól akár Sárközig lehet nyújtani, mégsem szakad el.
