Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
1981. január 5. MÉPÜJSÁG 3 így gondolta? A személygépkocsi szélvédőjén át szemünkbe tűz a Nap. A hatos fő közlekedési út száraz, a földeken itt-ott piszkosfehér hótakaró. * Medinán egy pásztorkülsejű férfi mutatja az utat Kőszegiékhez. Helyet foglal a kocsi hátsó ülésén és irányít. Köszönésképpen, mielőtt hetykén kucsmájához ütné kezét, még „megnyugtat” bennünket, hogy harapós a kutya, s jobb, ha ő, mint bennfentes hívja ki Kőszegi János üzemgazdászt, aki később házuk egyik szobájában mutat helyet. — Medinán jártam az általános iskolába — kezd beszélni magáról —, majd Palánkon a mezőgazdasági szakközépiskolában végeztem. Utána előfelvételisként sorkatonai szolgálatra vonultam be. 1973-ban kezdtem meg tanulmányaimat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. — Miért éppen egyetemre felvételizett ? — A szakközépiskolából nem sok helyre lehet továbblépni. A tanári pályán kívül, az iskola jellegénél fogva, éppen ez látszott a legesélyesebbnek. A nyúlánk termetű Kőszegi János lassan, nyugodtan formálja a szavakat. Inkább kétszer is nekikezd egy- egy gondolatnak, csakhogy a válasz ne legyen hányaveti, vagy meggondolatlan. — Amikor elkezdte az egyetemet, bizonyára tudta, hogy létezik ösztöndíj-rendszer. Miért csak a negyedik évtől kötött ösztöndíjszerződést? — Az első évben ezt én úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy van még 6 évem a választásra. — A pályázati rendszer bizonyos kötöttsége miatt? — Talán. Egyébként évfolyamtársaim közül sokan már az első évtől megyei és termelőszövetkezeti ösztöndíjasak lettek. Aztán amire végeztünk, a hallgatók zöme ösztöndíjas lett. Mindenki igyekezett munkahelyet lekötni magának. — Végül is miért követtea társak példáját? — Családi körülményeim miatt. Hárman vagyunk testvérek. Apám volt az egyedüli kereső a családban. Úgy éreztem, hogy anyagilag ne-, kém is segíteni kell a szü„Nem végeztem alibimunkát.” leimnek. Helyesebben, köny- nyíteni a család anyagi terhelésén. Kőszegi János jelenlegi munkahelyével, a szedresi termelőszövetkezettel kötött ösztöndíjszerződést. A tsz egy évig folyósította neki a havi 700 forintot, míg ő — formabontó módon? — azt vállalta, hogy legalább három évig dolgozik tsz-ben. — Mint általában a fiatalok, én is nagy tenniakarás- sal kezdtem el dolgozni. Nem volt probléma a fogadtatással sem, mert itt jó a szemlélet a fiatalok megítélését illetően. Három hónapig a tsz-en belül sok munkahelyen dolgoztam, próbáltam megismerni a termelőszövetkezet tevékenységét. Nem végeztem alibimunkát, mert igazán érdekelt mindaz, ami a tsz-ben történik. — Mi a munkája itt egy üzemgazdásznak ? — Hárman vagyunk egy üzemgazdász-csoportban. Feladatunk sokrétű. Éves terveket, napi jelentéseket készítünk a végzett tevékenységről és még sorolhatnám. Tulajdonképpen mi informáljuk a tsz vezetését a munkák állásáról. ' — Volt már összeütközése munkatársaival, vezetőivel? — Olyan beosztásban vagyok, ahol nem áll jogomban parancsolni. Tehát ebből nem keletkezhet ütközés. Csupán javaslattal élhetünk a vezetők felé. Ezt pedig meg is tesszük. Egyébként a KISZ- ben viszonylag több sikert tudtam elérni, mint a munkában. — Hogy érti ezt? — Hazajövetelem után bekapcsolódtam a KlSZ-mun- kába, s nem sokkal rá megválasztottak községi KISZ- titkámák. Arra gondoltam, hogy kis falu Medina, de megérdemlik a fiatalok, hogy foglalkozzon velük valaki. Félre ne értsen, az nem kegy részemről, hanem egy igény felismerése. — Uj ember létére nem vállalt sokat? A tsz vezetői hogyan viszonyultak a társadalmi megbízatáshoz? — Nem fogadták nehezteléssel. Mielőtt elvállaltam volna a titkárságot, egyeztettem velük. Munkámat különben is igyekszem tisztességesen elvégezni. Furcsa kettősség élhet ebben az emberben. Halk szavú, tartózkodó, majdhogynem félszegnek látszik, de tudatossá szőtt beszéde magabiztos embert sejtet. — Mit tagadjam, jól dolgozik a medinai KISZ — gyújt rá beszélgetésünk alatt az első cigarettára Kőszegi János. — Tavasz óta KISZ- iskolába is járok és megbíztak a szedresi KlSZ-titkár- sággal is. Úgy érzem, ezt az utat kell járnom, mert a fiatalok aktívak, s megérdemlik, hogy valóban pezsgő élet vegye őket körül. — Munkahelyén hogyan érzi magát? — Dolgozom. Megpróbálom elképzeléseimet megvalósítani. De mindehhez időre van szükségem. — így gondolta pályakezdését ? — Helyzetemmel nagyjából elégedett vagyok. Azzal azonban, amit eddig végeztem, nem lehetek megelégedve. Én különben is eléggé elégedetlen fajta vagyok. Talán ezért is nincs elég sikerélményem. — Miért? — Amikor elvégzek egy feladatot, rögtön elemzem, és akkor rájövök arra, hogyan lehetett volna jobban csinálni. * A szedresi termelőszövetkezet elnöke, Somorjai Sándor szimpatikus vonásnak találja a fiatal üzemgazdász önmagával való elégedetlenségét. Bizonyára igaza van. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Gottvald Károly A minőség ideje Termelj ^ így hangzott a néhány évtizeddel ezelőtti jelmondat. Félő azonban, hogy nemcsak a szlogen avult el azóta, hanem a hozzátapadó szemlélet is. Legalábbis akkor, ha a világpiac mércéjén mérjük termékeinket. Évente 3—4 millió magyar utazik külföldre, akik nem csukják be a szemüket a fejlett ipari országok nagyvárosaiban, ha kirakatok elé érnek. Igaz, a jobb és korszerűbb áruknak az ára is magasabb, de többet tudnak a régieknél, műszaki paramétereik megbízhatóbbak. Ma még sok vállalat monopolhelyzetben van, tehát hiába keresünk például másik lábast, vagy hűtőgépet, azon ugyanaz a márka áll, hiszen profilgazda nincs másik. Igaz, mondhatja bárki, de vannak azért területek, ahol már többen versenyezhetnek (bútor, televízió), mégis sok baj van a minőséggel, s még ez a verseny sem az igazi. Optimizmusra csak akkor lehetne ok, ha az áruellátás már olyan színvonalon állna, hogy a rossz vagy a gyengébb minőségű termékekre rá sem néznénk. De amíg örülhetünk annak is, ha megkapjuk a régóta várt szekrénysort, addig igazán nem lehet számítani arra, hogy válogatni fogunk. így van ez a legkorszerűbb műszaki cikekkel (Co_ lorion, Videocolor, három- csillagos hűtőszekrény), a divatos játékokkal, és még tovább sorolhatnánk a példákat. Ha valaki hozzájut ilyen készülékhez, annyira megörül neki, hogy minőségi kifogásait gyakran inkább elhallgatja, „majd kijavítja a szerviz” — felkiáltással. Egészén más a helyzet, ha termékeink külföldre kerülnek, és baj van, a minőséggel. Hogy érzékeltessük a dolgot ; exportunk értéke egy évben megközelíti a 300 milliárd forintot, így ha csak az áruk egy százalékára érkezik minőségi reklamáció, már akkor is 3 milliárd forintos tételről van szó. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a veszteség ennél is több, amit sok vállalat egyszerűen kénytelen „leírni”. Miből ered a hiba? Vagy------------ nem tökéletes a t ermék, vagy baj van a csomagolással, esetenként a szállítással. A jogos kifogásokat a legtöbb helyen a termelésre lehet visszavezetni, legalábbis ezt állapítják meg a vizsgálatok, jelentések, hiszen innen ered a hibák nyolcvanöt százaléka. A dolog hátterében pedig 'az áll, hogy a vállalatok inkább „engedékenyen” kezelik a minőségi előírásokat, mintsem veszélyeztessék a szállítási határidőket. Ebből aztán az következik, hogy a magyar termékek árszínvonala sok esetben még a közepes kategóriába sem kerül. Ha viszont nagyobb gondot fordítanának a minőségre, többet kérhetnénk termékeinkért, amelyekben nincs kevesebb anyag vagy kevesebb munka, mint a konkurrens cikkekben. 'Legfeljebb „lazább” a munka. Sok esetben aztán nehezen megszerzett hírnevünket is elveszítjük, ami persze együtt jár azzal, hogy az eladási árak is lej jebb csúsznak. A minőségellenőrzés ma már a termelési folyamatnak szer vas része. Érzékeny műszerek vannak, amelyek kimutatják a hibákat. Mi az oka annak, hogy ennek ellenére még mindig kevés javulás észlelhető a minőségben? A magyarázat a hibás szemléletben keresendő, a piac — legyen az hazai vagy külföldi — lebecsülésében s abban, hogy az eredmények értékelésénél még ma is a mennyiségi mutatók játsszák a főszerepet. Pedig nemcsak a, közgaz- —-----— dászok és a gazdas ági szakemberek tudják és érzik, hogy ezen változtatni kell, hanem mindenki, aki egy személyben termelő és vevő. Mert a rossz- minőséget végső soron úgyis a vevőkkel fizettetik meg. EMÖD PÄL Keresettek a MEDICORgyártmányok A MiEDICOR-művek több új termékétől is hosszú távú piaci sikereket remél. A nagy- vállalat fejlesztőgárdája más intézményekkel együttműködve komplex vizsgálatok elvégzésére alkalmas, új orvosi műszercsaládok kifejlesztésére törekszik. Elsősorban a műszaki egyetemek különböző fakultásaival végeznek közös fejlesztéseket és kísérleteket, amelynek anyagi fedezetét teljes egészében a vállalat biztosítja. A legutóbbi évek jól bevált, sikeres ■ gyártmányaiból pedig még többet készítenek a következő években, nagyrészükhöz már piacot is szereztek j Például az egyszer használatos - injekcióstűknek olyan nagy a sikerük, hogy az igények jelentős részét már nem tudják kielégítem. 1981-ben 200 milliót állítanak elő, s valamennyit előre eladták NSZK-beli, francia cégeknek, a fejlődő országoknak, új piacuk pedig Görögország és Mexikó. Jelentős megrendelésekre számítanak az ugyancsak újdonságnak számító haematológiai automatákból is. Ezt a rendkívül korszerű eszközt egy NDK-beli orvosi műszergyárral közösen alakították ki, a gyártás is kooperációban valósul meg. A készülék elektronikus egységét a MEDICOR, a finommechanikai részt a partnervállalat állítja elő. Ugyanakkor egyik licenc alapján készülő újdonságuk, a komputeres tomográf a vártnál később „érik be”. A berendezés komplex agyvizsgálati rendszert alkot, elsősorban a daganatos betegségek felderítésénél alkalmazzák. A széles körű piaci munka eredményeként a tomográf iránt most megnőtt az érdeklődés itthon és külföldön is. Eddig Budapesten az Orvostovábbképző Intézetben állítottak fel ilyen berendezést, s a kétezer betegnél összegzett tapasztalatok igen kedvezőek. Ezért az Országos Idegsebészeti Intézet is vásárolt egyet, felszerelését megkezdték, s rövidesen Pécsre is telepítenek komputeres' to- mográfot. A közelmúltban megszületett az első exportsiker is, magyar berendezést avattak' égy limai klinikán. Ciprusi és NDK-beli megrendelésre pedig hamarosan útnak indítják a berendezés részegységeit tartalmazó szállítmányokat. (MTI). Szakembereink külföldön Nehéz lemérni a hazai szakemberképzés hatékonyságát — otthon,. Nem hunyhatunk szemet ugyanis a munkakörülmények, a személyi érdekek befolyása felett, mert beléjátszanak kérdésünk megválaszolásába: mit ér valamely szakember tudása, mennyiben járult hozzá a vállalati exporthoz, a versenyképesség növeléséhez sib. Könnyebb lemérni bizonyos teljesítményeket, magát a helytállást külföldi kiküldetésen, főként, ha a szakember „éiles” helyzetekbe kerül, s még inkább, ha tartós kiküldetésben dolgozik. HANNOVERI ESET Nem felejtem például a hazái elektronikus ipart képviselő egyik szakemberünk helytállását a hannoveri vásáron, amely — mint mindén jelentős ipari vásár — a szakújságírók gyülekezőhelye is. A neves nagyipari vállalatok igen sokat adnak azokra a sajtóértekezletekre, amelyeken, a szakújságírók hol szándékosan naiv, hol ravászkodó, esetenként kifejezetten támadó kérdéseket tesznek fel1. iNosi, szakemberünk csatát nyert azon, a szakmái sajtóértekezleten, amelyen magam, is részt vettem. Először is nyelvtudás dolgában. Mintha több anyanyelvű lenne, úgy válaszolt a különböző táljsizólásban kérdező, érvelő újságíróknak., Akik — közvetve és finoman — voltaképp azt akarták tudni, hogy a kicsiny Magyarország mit keres a nagy — Ijápán, NSZK- beli amerikai — elektronikus cégek versenyében a maga egynéhány gyártmányával? Meglőhet, furcsán hangzik, hogy a szákmai jellegű kérdésben már maga ,a nyelvileg rutinos válasz is fontos. Más dolog egy előre megírt papírba kapaszkodva például felsorolni valamely gyártmány paraméteréit és megint más — igazán hatékony váltasz — az, ha akit kérdeznék, 'jó nyelvtudása birtokában képes gyors körképben vázolni válaszának szélesebb állapjait... Mint tette említett szakemberünk, aki utalt a vásáron szerzett tapasztalataira, érzékeltetni tudta, hogy piackutat ásunk révén mennyire tudatos külkereskedelmi és gyártási koncepcióink vannak stb. A következő ütőkártyája a politikai őszintesége volt. Utalt például arra, hogy sok tekintetben, országunk nem ítélhető „kicsinynek”, minthogy például az elektronikus berendeziések, számítógépek gyárt,ásálban nágyobb rendszerben, és ipari, fejlesztési kapacitással dolgozunk, mint számos, a vásáron, kiállító, ismert nyugati vagy távol-keléti cég. HALAS MÉRNÖK PÉLDÁJA Hogyan bizonyíthatnak külföldön kisebb beosztású szakembereink? Például az NDK egyik vagy másik kombinátjában tartós kiküldetésben, vagy mint sokan, „konzuli útlevéllel” dolgozó mérnökeink, technikusaink, szakmunkásaink ... ? Halas Gábor villamosmérnök Halléban az erősáramú berendezések gyárában dolgozik, abban, az üzemben, amelyben az újszerű vasútviBamositás ötletét kidolgozták. Lényege, hogy a vasúti forgalom korlátozása nélkül helikopterek segítségével helyezik el a villamos vezetékek oszlopait és ugyancsak helikopterrel feszítik ki magát a vezetéket,. Az eredmény egyszerű és a gyors villamosvasúti telepítés a bizonyíték arra is, hogy mindig van új a nap alatti iNos, Hálás Gábor és magyar kollégái eredményesen törekedtek arra, hogy ezt a llcencet az NIDK-tól, megvegyük. A li- cencvásárJó — a partnerek számának növekedésével együttjáró nehézségek révén — mindig több munkát és gondot ad. Halas és társai megtelhették volna, hogy „rendesen”^ dolgozva megülnek babéraikon., Nem: ezt tették. Mint sokan mások, akár „egyszerű” szakmunkásaink 'közül1, akik az NDK-bán dolgoznak, olyanok is, akik a hazai ún. hiányszakmát — ilyen- például az erőművi és vegyipart csőszerelő szakma — az NDK- ban tanult,ák meg.' Mibeni tűnnek ki? Éppen abban, amire itthon biztatjuk egyimásit: alkotó jellegű szakmai magatartással, fogékonysággal., És még valamivel], ami nemcsak erkölcsi érték. Bizonyítják, hogy szak ember kép zésün k alapjai jók, a tanultakra építve fogékonyabbak és alkalmasabbak vagyunk a legújabb technikában is kiugró, a hétköznapit új értékkel gyarapító szakmunkára.1 Jó, ha ottlhion sem feledkezünk meg ennek előnyeiről. SZLUKA EMIL Start januárban Ötven helikopter és repülőgép műszaki középjavítását végzik a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálat kaposújlaki repülőterén. A gépek még ebben a hónapban megkezdik a műtrágya szórását.
