Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

Mai számunkból „HARCÉRINTKEZÉSBEN” EURÓPA KÖZEPÉN (2. old.) ÍGY GONDOLTA? (3. old.) NAGY ÍGÉRET VOLT (4. old.) NÉPSZERŰEK A VANDORTABOROK (6. old.) MALMOK AZ EGER PATAKON (7. old.) Kommunisták a lakóterületen A szocialista társadalom építésének fontost jellemzője és egyben jelentős forrása is a közösség érdekében vég­zett önzetlen munka. Pártunk XII, kongresszusa ilyen összefüggésben is méltatta a lakóterületi pártszervek és az ott dolgozó kommunisták helytállását, széles körű öntevékeny munkáját. E pártszervezetek taglétszáma a társadalmi folyamatok hatására fokozatosan növekszik, napjainkban közel kilencvenezer párttagot tötmörítenek saraikban. Ennek a jelentős számú párttagságnak mint­egy 82 százialéka a nyugdíjasokból tevődik össze. A lakóhelyeken lévő pártszeövezeteink a község-, a várospolitikában, a tanácsválasztások alkalmával, a la­kóhely szépítésében', a lakosság ügyesí-bajos dolgainak intézésében az elmúlt években nagy tekintélyt és elis­merést vívtak ki maguknak. Bizonyították, hogy nincs tétlenségre utalva, — vagy ahogy némelyek mondják — „politikailag is leértékelődve” az, aki a több évtize­des fáradságos munka után elérkezik a nyugdíjazáshoz, és aki természetesen továbbra is akar valamit tenni a köz érdekében. Ma is akadnak a pártnak olyan: nyug­díjba kepülő tagjái, akik bizonytalansággal, tartózko­dással!, nem kevés fenntartássá! lépik át a lakóterületi alapszerívezetek küszöbét. Mint később ez bebizonyoso­dik, ezek a fenntartások indokolatlanok.. Alapszenveze- teink nyitott ajtóval, és nyitott szívvel, hizlalómmal, köz­vetlen elvtársi légkörben várják az érkezőket és a leg­több helyen, minden segítséget megadnak áhhoz, hogy az úji kollektívába, a korábbitól eltérő munkakörülmé­nyekbe a beilleszkedés minél gyorsabb legyen. Joggal mondhatnánk, hogy a kommun,isták számára a párt 'ügyeiben, a társadalom, érdekében végzett munka bármilyen körülmények között a szervezeti szabályzat­ból eredő alapvető kötelesség,1 A nyugdíjba kerülő párt­tagok helyzetét azonban nem lehet csak a kötelességek­re leegyszerűsíteni. Aki igazán szerette munkáját, be­csülte hivatását, tiszteletét adott és kapott munkatársai­tól!, harminc-, negyvenéves aktív tevékenységét nem tudja egyszerűen úgy abbalhágyhi, hogy ma leteszi a szerszámot és holnap már csaik a nyugdíjasévek követ­keznek. A régebben nyugdíjba menők ma mér sokszor mosolyogva emlékeznek, a fiatalabb generáció viszont talán nem is gondol arra, hogy milyen mély érzelmi hatásokat kell magukban leküzdeni azoknak, akik élet­vitelük új szakasizába érkeznek. Ez alól a kommunisták sem kivételek,. Nagyfokú megértést, mind a munkahelyi, mind a lakóterületi pártszervek részéről figyelmes mun­kát igényeli, hogy az aktív munkában eltöltött hosszú évek után a régi, megszokott munkahelyi, elvtársi kö­zösségekben átsegítsék őketarra a területre, ahol gazdag politikai tapasztalataikat, közéleti jártasságukat a jövő­ben is hasznosítani tudják. Pártszervezeteink széles­körűen keresik azokat a lehetőségeket, amelyek az át­vezető utat lerövidítik, illetőleg amelyek feloldjak az új környezet adta szorongás, bizonytalanság érzését. Miár eddig is bizonyított, hogy e tekintetben az egyik legalapvetőbb dolog olyan munkalehetőségek biztosí­tása, melyek sorún meggyőzővé válik, hogy van értel­mes célja és hasznossága annak a viszonylag aprónak tűnő, de a párt, a társadalom szempontjából mégis, igen magas értékű tevékenységnek, mélyet a lakóterületen lőhet és keli' kifejteni. Ezt pedig másként nem lehet megvalósítani, csak úgy, hogyha minden itt dolgozó párttag a korábbi közéleti munkáját, felkészültségét, egészségi körülményeit következetesen, figyelembe vevő pártmegbízatást kap. Hiszen ma már egyre nagyobb számban, kerülnek a lakóterületi pártszervekhez felső­fokú állami és politikai iskolát végzett párttagok, volt párt-, állámi és gazdasági vezetők. A lakóterületi 'pártszervezeteink az irányító .pártszer­vekkel karöltve napijainkban is azon, fáradoznak, hogy mind gazdagabb tartalommal töltsék meg munkájukat Több helyen' már rendszeresítették a fórum jellegű pártnapokat. Másutt meghonosodtak a politikai vita­körök. Irányító pártszerveink egyre magasabb száma ismeri fel azt a lehetőséget, hogy a területén lévő lakó- területi alapszervezetek tagsága mintegy állandó társa­dalmi aktíva gárdaként mozgatható. Lehetne sorolni tovább azon alkalmas és célratörő kezdeményezéseket', melyek lakóterületi pártszerveze­teink és tagjaik sajátos helyzetének legjobban megfelel­nek, hiszen ahány terület, annyi lehetőség. Azonban minden erőszakolt munkaforma vagy olyan feladatkö­rök ellátására való törekvés, melyhez nincs meg a párt- szervezstéktfen a feltétek nem vonz, hanem Inkább ta­szít.1 A lakóterületi alapszerv ezetekfoe, érkező és az ott dől. igozó párttagok jó politikai közérzetének lényeges kér­dése az értelmes, céltudatos munka mellett az egymás iránt érzett felelősség, a kollektíva segítőkészségénék ki­bontakoztatása. Szerencsére túl vagyunk már azon, ami- tor e .pártszervek fórumain gyakran a személyeskedés, egymás érdemeinek vitatása kötötte le az időt és a fi­gyelmet. A beteglátogató csoportok munkája, a szociá­lis bizottságok,' a tagság életkörtiiményeivel foglalkozó taggyűlési napirendek mind bizonyítékai a közösségi együvé tartozás, az egymással törődés megvalósulásá­nak. Fontos szerepet tölthetnek be ebben a vonzóvá tett párthelyiségek is. A cél az, hogy lakóterületi pártszer­vezeteink helyiségei ne valamiféle „hivatalos irodák” legyenek, hanem meleg elvtársi közösség, klubszerű élet kialakításával váljanak mozgalmi centrumokká. dr. Latos István az MSZMP KB alosztályvezetője Munkásgyűlések az év első munkanapján Vasárnap reggel, az új év első munkanapján az ország több vállalatánál munkás­gyűlések vezették be az év­indító, hajniali—reggeli mű­szakokat. A vállalati veze­tők beszámoltak az elmúlt év és a befejeződött ötéves terv­időszak eredményeiről és is­mertették ,az új esztendő, to­vábbá a most induló VI. öt­éves te*-v legfontosabb helyi feladatait. Vázolták azokat a módszereket, amelyekkel ele­get tehetnek a magasabb kö­vetelményeknek. Az Ikarus-autóbuszok mi­nőségének további javítását és a még takarékosabb gaz­dálkodást jelölte meg a gyá­ri kollektíva idei legfontosabb feladatának Toldi József ve- zériagzgató, a mátyásföldi gyáregység munkásgyűlésén. Egyben azt is hangsúlyozta, hogy a nagyvállalat vezetői­nek még intenzívebb piaci munkával kell hozzájárulni­uk az elkövetkező öt eszten­dőt jobban megalapozó sta­bil rendelésállományhoz. A vezérigazgató, emlékeztetett arra, hogy a gyár 1976—1980 között 64 ezer autóbuszt állí­tott elő, az export évről évre ugrásszerűen növekedett. Száz százalékosan kielégítették va­lamennyi autóbusz szerviz- és pótalkatrész-igényét. A jelen­legi nemzetközi, gazdasági versengésben azonban sok esetben még a kiváló árut is nehéz eladni, a korábban megszerzett jó hírnevet meg­tartani^ ezért az eddiginél jobb munkára van szükség minden szinten. Azt is beje­lentette, hogy megkezdődött a felkészülés az új autóbusz­gyártmánycsaládok kifejlesz­tésére. Szovjet—magyar koo­perációban elkészültek az új városi autóbuszok prototípu­sai, s a távolsági buszok terv­dokumentációi. A magyar kőolajipar egyik jelentős háttérüzemében, a nagykanizsai' Dunántúli Kő­olajipari Gépgyárban új, DKG—MAPEGÁZ elnevezésű gömbcsapcsalád gyártásával indítják az új évet. Ezt jelen­ítette be az év első munkanap­ján a reggeli munkásgyűlésen. Tornyos Ferenc gyárigazgató kiemelte, hogy ezeket a fon­tos alkatrészeket eddig csak importból tudták beszerezni a kőolaj-, a vegyipar és néhány más ágazat részére. Az elmúlt években sikeres technológiai rekonstrukciót valósítottak meg, új üzemet építettek, amelybe nagy termelékenysé­gű, nagy értékű gépeket tele­pítettek. Az igazgató utalt ar. ra, hogy a licenc alapján készülő, új típusú gömbcsa­pok iránt máris nagy az ér­deklődés a fejlett ipari or­szágokban, s hogy az új ter­mékekkel minden piacon megállják a helyüket, már az első naptól kezdve selectmen, tesen, jó minőségben kell ter­melni. — Az 1980-ás jó-közepes eredmények után az új évben tovább növelik a Lenin Ko­hászati Művekben a keresett, versenyképes termékek körét, ami egyben nagyobb nyeresé­get is jelent — mondotta az évnyitó műszaki-gazdasági konferencián Szeppelfeld Sán­dor, a vállalat vezérigazgató- já. A korszerű gyártás fontos feltételét teremtették meg az­zal, hogy az elmúlt év végén elkészült és megkezdte próba, üzemét a kombinált acélmű konverter üzeme, amely a próbagyártás során több mint ötezer tonna kifogástalan, mi­nőségű acélt gyártott. Az új üzem január 4-től, tehát va­sárnaptól már teljes kapaci­tással dolgozik. Jó ütemben épül a folyamatos acélöntő- mű és egy ívfényes kemence is, amelyek elkészültük után szintén kiváló minőségű acé­lok gyártására lesznek alkal­masak. A fejlesztések segít­ségével az idén az igényeknek megfelelően rekordmennyisé­gű, 1 millió 100 ezer tonna acélt gyártanak, s várhatóan hengerelt áruból is minden igényt kielégítenék. A koráb­binál többet gyártanak a rendkívül keresett húzott acélokból, csavarárukból és vasontvényekből is. A Videoton Elektronikai Vállalat munkásgyűlésén Papp István vezérigazgató rá­mutatott, hogy a vállalat 18 és fél ezer dolgozójától az idén több mint 9 milliárd fo­rint értékű terméket várnak, s ennek 80 százalékát külpia­cokon értékesítik. A létszá­mot nem növelik, ahhoz, hogy feladataikat teljesíthessék, a VI. töéves terv minden esz­tendejében/, 11 százalékkal kell növelniük a termelékeny­séget. Erre azzal ösztönzik a dolgozókat, hogy a béreme­lésre szánt összegeket szigo­rúan a teljesítmények, s min­denekelőtt a munka minősége szerint osztják el. Termelésük értékét számottevően növelik azzal, hogy nagyobb arányok­ban gyártanak korszerű elekt­ronikai termékeket. A rádió, kát és televíziókat 198'1-től kizárólag tranzisztorizált, mo­dulrendszerű kivitelben ké­szítik és évente 40 ezer színes televíziót is kibocsátanak. Tanácskozás Namíbiáról Közös közlemény kiadásá­val zárult szombaton este Luandában az öt „front­ország” (Angola, Bostwana, Mozambik, Tanzánia és Zambia) tanácskozása, amely­nek az volt a célja, hogy kö­zös stratégiát dolgozzanak ki a január 7-én kezdődő genfi Namíbia-értekezletre. A köz­lemény hangsúlyozza a részt­vevőknek azt a reményét, hogy a genfi konferencia elő­relépést jelent majd Namíbia függetlensége megteremtésé­ben és a f rontországok támo­gatásáról biztosítja a SWAPO igazságos harcát. Berlinguer Nápolyban Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára szombaton és va­sárnap Nápolyban tartózko­dott és a város kommunista vezetésű közigazgatási szer­veivel egyeztette, milyen pót­lólagos segítséget tudna nyúj­tani a párt a hajléktalanok­nak, akik valósággal elözön- lötték Nápolyi. Csaknem 70 ezer emberről van szó. Egy részüket lakókocsikban, a ki­kötőben horgonyzó hajókon, jobb esetben pedig szállodák­ban helyezték el. Valameny- nyi ideiglenes szálláshelyet a városi tanács kutatta fel. A kormányszervektől csak csekély támogatást kaptak. Berlinguer Maurizio Va- lenzi polgármesterrel és a végrehajtó bizottság többi kommunista, illetve szocialis­ta és szociáldemokrata tagjá­val folytatott megbeszélése után elismerően szólt a váro­si vezetés munkájáról. Me£Újult művelődési ház Uj tervek Gyünkön Az 1980-as év utolsó hetei­ben befejeződött a gyönki művelődési ház újjáépítése és ezzel a nagyközség közepén álló, szép, kései klasszicista stílusú épület történetében új szakasz kezdődött. A régi beszálló vendéglő a felszaba­dulás után népi kollégium lett, majd iskolaként szolgált, később már-már lebontásáról volt szó, de aztán újjáépítése mellett döntöttek. A teljes külső-belső tatarozással, fö­démcserékkel járó munka 2,3 millió forintba került és bár a 100 évesnél idősebb épület szigetelését nem oldotta meg, Gyönköt egy feltűnően szép küllemű, kibővült központi művelődésügyi intézményhez juttatta. Az emeleten könyv­tár van, szakkör, és kiállító­helyiség és iroda. A földszin­tet két kisterem, társalgó, fotólabor, oktató-, zongora­szoba és nagyterem foglalja el. Ez utóbbi az építészeti adottságok miatt tulajdon­képpen csak közepes méretű, Gyönk közművelődése „iga­zi”, megfelelő befogadóképes­ségű nagyteremnek változat­lanul híján van. ■» 1981. január 1-től a műve­lődési ház, a könyvtárral és Az újjávarázsolt 100 éves épület az általános iskolával együtt integrált intézményként mű­ködik, amint azt Lönhardt Ferenc igazgató elmondotta. Ez új lehetőségeket kínál és csak a könyvtár esetében nem egészen sikeres megoldás, melynek személyi és fenntar­tási terheit innen fedezik, könyvbeszerzési költségeit azonban változatlanul a kö­zös tanács számlájáról „áll­ják”. A művelődési ház szak­mai irányítása alá tartoznak a társközségek, Diósberény, Szakadat, Szárazd, Miszla, Udvari és Varsád művelődé­si intézményei is. Az új épületben, új körül­mények közt elsősorban az intézmény szolgáltató funk­cióit tervezik erősíteni. így például a földszinten infor­mációs szobát létesítenek, ahol az érdeklődők a boltok nyitva tartási idejéről, ügye­letekről, autóbusz- és vasúti menetrendről éppúgy tudo­mást szerezhetnek, mint a szükséges és időszerű nö­vényvédelmi, állategészség­ügyi tennivalókról, de a kö­zelebbi és távolabbi környék művelődési eseményeiről is. Szereztek egy villany-varró­gépet és községszerte plaká­tok hirdetik, hogy bárki itt szabhatja ki, varrhatja meg ruháit. A „dombóvári modell” gyönki viszonyokra történő alkalmazása még sok további finomítást igényel és mát minden terv próbája a gya­korlat, abban egyeztünk meg a művelődési ház dolgozói­val, hogy az új év egy ké­sőbbi időpontjában visszaté­rünk, a tervek megvalósultá­ról is hírt adni olvasóinknak. O. I. Fotó: K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents