Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
2 ^ÉPÜJSÁG 1981. január 30. Haig első sajtóértekezlete SALT - gabonaembargó - Lengyelország Alexander Haig, az Egyesült Államok külügyminisztere szerdán először lépett a sajtó képviselői elé, és az általa elmondottakat még a nyugati tudósítók is „példátlanul élesnek” minősítették. Kérdésekre válaszolva Haig „a szovjet magatartástól” tette függővé a SALT-tárgya- lások felújítását, s ezzel mintegy megerősítette a Reagan által is többször említett „összekapcsolási” elméletet. Haig szerint az Egyesült Államok „megfontolás tárgyává teszi a SALT—II megállapodás rendelkezéseit”. Ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a Szovjetunió tartja magát á megkötött fegyverzetkorlátozási megállapodásokhoz. A Szovjetuniónak szerinte az amerikai „felülvizsgálat” befejeztéig „tartózkodnia kell minden olyan lépéstől, amely a két nagyhatalom kapcsolatainak további romlásához vezethet”. Ez azonban Haig számára a fegyverzetkorlátozáson kí- vüleső feltételeket is jelent: mint mondotta, az Egyesült Államok nem ratifikálhat SALT-egyezményeket függetlenül attól, „hogyan viselkedik a Szovjetunió a fegyverzetkorlátozás területén kívül eső kérdésekben”. Azzal a képtelen váddal állt elő, hogy a Szovjetunió, „kubai közvetítéssel támogatja a nemzetközi terrorizmust”, márpedig a „nemzetközi terrorizmus elleni harc ezentúl még az emberi jogoknál is fontosabb lesz Amerika számára”. Az amerikai külügyminiszter szerint „az emberi jogok elleni legnagyobb fenyegetést a terrorizmus jelenti”. Haig Képünkön: Alexander Haig, aki számos nemzetközi kérdésben kemény álláspontot foglalt el. olyan politikát körvonalazott, amelyben az elsőbbséget nem az emberi jogok, hanem az amerikai érdekek élvezik. Ennek megfelelően állást foglalt a salvadori kormánynak nyújtott támogatás folytatása mellett is. Haig kijelentette, hogy egyelőre nem óhajt szovjet vezetőkkel találkozni, bár szükségesnek tartja „mindennapi kapcsolatok” fenntartását a szokásos diplomáciai csatornákon. Nem adott egyenes választ arra a kérdésre, hogy Reagan korábbi ígéretéhez híven, megszüntetik-e a Szovjetunió elleni „gabonaembargót”. Közvetve elismerte viszont ennek az intézkedésnek a kudarcát, hangoztatva: a jövőben nem szabad olyan intézkedéseket tenni, amelyek „az amerikai gazdaság egy meghatározott szektorára nézve jelentenek megterhelést”. Az új kormány Haig szerint „nem tekinti sürgetőnek” a Palesztinái autonómiáról szóló egyiptomi—izraeli tárgyalások felújítását, bár elvben támogatja a Carter kezdeményezésére létrejött Camp David-i megállapodást. „Spekulációnak” nevezte Haig azokat az amerikai sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint az Egyesült Államok felújította a fegyverszállítást Iránnak. Haig üdvözölte Giscard d’Estaing francia elnök keddi javaslatát, hogy az afganisztáni kormány meghívása nélkül rendezzenek értekezletet az „Afganisztán bel- ügyeibe való beavatkozás megszüntetéséről”. A külügyminiszter ezután élesen bírálta Líbia csádi tevékenységét. Lengyelországgal kapcsolatosan Haig hangoztatta, hogy az Egyesült Államok gazdasági segítséget nyújtott és nyújt a jövőben is az országnak. Ugyanakkor hozzátette, hogy „ezt nem tartja elégséges megoldásnak, a helyzetet csak maguk a lengyelek oldhatják meg”. Megismételte, hogy Washington — úgymond — nem tűr semmifajta külső beavatkozást Lengyelország belügyeibe, s azzal fenyegetőzött, hogy „mindenfajta ilyen akció súlyos és hosszan tartó következményeket vonna maga után a kelet—nyugati kapcsolatokban”. Haig első sajtóértekezletének washingtoni fogadtatása kifejezetten csalódást tükröz. A szerda esti televíziós beszámolók Haig formuláit „homályosnak”, válaszainak tartalmát zavarosnak és kevéssé informatívnak találták. Budapesten a KNK parlamenti Hivatalos, baráti látogasára csütörtökön Budapestre érkezett a Kongói Népi Köztársaság népi nemzetgyűlésének küldöttsége Jean Ganga- Zandzounak, a Kongói Munkapárt Politikai Bizottsága tagjának, a népi nemzetgyűlés elnökének vezetésével. küldöttsége A küldöttség — amely az országgyűlés meghívására érkezett Budapestre — itt-tar- tózkodása alatt megbeszéléseket folytat a két parlament kapcsolatainak fejlesztéséről, megvitatja a kölcsönös érdeklődésre számot tartó, időszerű nemzetközi kérdéseket. A kongói vendégek több vidéki városba is ellátogatnak, i^pierkednek a szocialista építés tapasztalataival. A kongói parlamenti küldöttséget a Keleti pályaudvaron Péter János, az ország- gyűlés alelnöke fogadta. Jelen volt Jacob Okanza, a Kongói Népi Népköztársaság budapesti nagykövete is. A huszadik születésnap előtt A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata PANORÁMA NYÍREGYHÁZA Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter csütörtökön Szabolcs-Szatmár megyébe látogatott. Nyíregyházán, a megyei pártbizottság székházában Tar Imre első titkár és Pénzes János, a megyei tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a keleti országrész helyzetéről, eredményeiről, gondjairól. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa hivatalos közlönyének 1981. évi második száma közli a Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendeletét arról, hogy megfosztják szovjet állampolgárságától Vaszi- lij Akszjonovot. Az író hivatalos engedéllyel távozott külföldre és az Egyesült Államokban él. A rendelet szerint azért fosztják meg állampolgárságától, mert rendszeresen foglalkozik a Szovjetunió ellen irányuló tevékenységgel és magatartásával kárt okoz a Szovjetunió tekintélyének. MADRID Marian Dobrosielski külügyminiszter-helyettes, a lengyel küldöttség vezetője csütörtökön bírálta egyes nyugati küldöttségeknek a madridi találkozón tanúsított magatartását. A zárt ajtók mögött tartott plenáris ülésen elhangzott felszólalásában megütközéssel állapította meg, hogy az amerikai, az angol és néhány más nyugati küldöttség vissza akar térni a vádaskodások gyakorlatához. Rámutatott: a közösen elfogadott napirend maga is az előretekintésre, az új javaslatok megvitatására ösztönzi a résztvevőket. VARSÓ A „Szolidaritás” szakszervezet országos vezetőségének szerdai határozata ellenére Lengyelország hét vajdaságában csütörtökön is folytatódtak a „Szolidaritás” helyi szervezetei által korábban kezdeményezett sztrájkakciók. Sziléziában, a Beszkidek vidékén összesen 120 üzem állt le. Szünetel a városi közlekedés, második napja nem jutottak el az újságok a kiosztókba, ugyanakkor nem volt fennakadás a vasúti forgalomban és a kommunális szolgáltatásokban. Rágalmazásnak minősítette a Szovjetunió külügyminisztériuma csütörtöki nyilatkozatában azokat az amerikai állításokat, amelyek szerint a Szovjetunió „mintha meg akarta volna/ nehezíteni” a Teheránban fogva tartott amerikai diplomaták kiszabadulását. A külügyminisztérium nyilatkozatát csütörtökön nyújtották át Moszkvában az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivőjének. A szovjet állásfoglalás azzal függ össze, hogy az amerikai külügyminisztérium a közelmúltban nyilatkozatban kifogásolta a szovjet sajtónak a túszügy befejezésével kapcsolatos megnyilatkozásait. Az amerikai nyilatkozat, ahogy azt most a szovjet külügyminisztérium leszögezi, olyan tendenciózus állításokat is tartalmazott, amelyek igyekeztek sötét színben feltüntetni a Szovjetuniónak a kérdésben tanúsított magatartását. Az amerikai nyilatkozatot széles körben publikálták, s ez a szovjet külügyminisztérium megítélése szerint csupán azt bizonyítja, hogy az egész próbálkozásnak egy célja volt: a Szovjetunió ellen akarta hangolni az Egyesült Államok közvéleményét. A szovjet nyilatkozat hangsúlyozza: teljességgel alaptalanok azok a kifogások, amelyeket az Egyesült Államok a szovjet sajtóval, és általában a szovjet magatartással kapcsolatban terjesztett elő. A túszüggyel kapcsolatban a szovjet álláspont következetes és félremagyarázhatatlan volt. „A Szovjetunió feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a diplomáciai személyzet sérthetetlenségéről a bécsi' konvencióban összefoglalt, általánosan elfogadott nemzetközi normákat maradéktalanul megtartsák. Az incidens kapcsán szovjet részről ezt többször is kinyilvánították, s ennek megfelelően a Szovjetunió is megszavazta a Biztonsági Tanács határozatát 1979 decemberében, amelyben felhívták Iránt a diplomaták szabadon bocsátására, az Egyesült Államok és Irán kormányát a viták békés úton történő rendezésére. Az amerikai nagykövetség személyzetének az Egyesült Államok és Irán kormánya között létrejött megállapodásával történt szabadon bocsátása természetesen megelégedést kelt” — hangoztatja a szovjet nyilatkozat. „Az ilyen szovjet magatartás fényében enyhén szólva is különösek, lényegüket tekintve pedig rágalmazóak az olyan állítások, amelyek szerint a Szovjetunió mintha a kérdés pozitív rendezésének megnehezítésére törekedett volna — hangoztatja a nyilatkozat. — A tények egészen mást mutatnak: azt, hogy az Egyesült Államok, ürügyül használva fel az amerikai nagykövetség személyzetének fogva tartását, hatalmas haditengerészeti erőket összpontosított a Perzsa-öböl térségében. A Szovjetunió ezt a tényt valóban elítéli, határozottan állást foglal az Irán belügyeibe történő külső beavatkozás ellen. Nyíltan kimondottuk, hogy az amerikai diplomaták fogva tartására való hivatkozás csak ürügy volt az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy e térségben megvalósítsa messzemenő terveit.” A szovjet külügyminisztérium állásfoglalása rámutat: ha ez nem így lenne, akkor az Egyesült Államok hadihajóinak a túszok kiszabadulása után már távozniok kellett volna Irán partjai közeléből — erről azonban semmit sem hallani. „Akaratlanul is felmerül az a gondolat, hogy a volt amerikai túszok ügye körül indított szovjetellenes kampányt az Egyesült Államokban azért folytatják, hogy megkíséreljék álcázni az ebben a térségben való amerikai katonai jelenlét tartósítására irányuló szándékokat. A katonai jelenlét eszköz arra, hogy durva nyomást gyakoroljanak a térség országaira” — szögezi, le a szovjet nyilatkozat, emlékeztetve arra, hogy a Szovjetunió álláspontja közismert: a térség békéjét és biztonságát úgy kell biztosítani, ahogy azt Brezsnyev fejtette ki Ui- Delhiben elhangzott beszédében. Ez a javaslat, amelyet az amerikai fél is jól ismer, s amelyet számos ország, a széles körű nemzetközi közvélemény pozitívan fogadott, változatlanul érvényben van — hangsúlyozza a szovjet külügyminisztérium nyilatkozata. Az el nem kötelezettek a nagyvilágban A Perzsa-öböl biztonságát csak a térség államai szavatolhatják Leonyid Brezsnyevnek az indiai látogatása alkalmával a Perzsa-öböl békéje érdekében előterjesztett ötpontos javaslata változatlanul a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. Ez érthető. A térség két országa pusztító háborút folytat egymás ellen, s az Indiai-óceánon az Egyesült Államok és más észak- atlanti országok hadihajói fenyegető flottatüntetést rendeznek. A szovjet javaslat tehát —, hogy áz Egyesült Államok, a nyugati nagyhatalmaik, Kína, Japán és minden más érdekelt állam kössön szerződést a térség békéjét és biztonságát szavatoló rendszabályokról —, enyhíthetné a feszültséget, csökkenthetné a konfliktus kiterjedésének veszélyét. A szovjet javaslat értelmében nem létesítenének külföldi támaszpontokat a Perzsa-öböl térségében, nem helyeznének el ott nukleáris fegyvereket, nem alkalmaznának erőszakot a terület államai ellen, nem avatkoznának belügyeik- be és tiszteletben tartanák el nem kötelezettségüket. A Perzsa-öböl térségében fekvő államok ugyanis az „el nem kötelezett világihoz” tartoznak. Érthető, hogy a világsajtó, amikor a szovjet javaslat fogadtatását elemzi, vizsgálódásait nem szűkíti le a térség országaira, hanem az egész el nem kötelezett mozgalom állásfoglalására kíváncsi. A szovjet békejavaslat éppen abban az országban hangzott el, amely egyik alapítója és jelentős tényezője az egész mozgalomnak. A Brezsnyev-látogatás előestéjén született meg az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának döntése a februárra, Űj-Delhibe összehívott külügyminiszteri tanácskozás napirendjéről. Megvizsgálják ott, hogy az el nem kötelezetteknek milyen lépéseket kell tenniök a háborús veszély elhárítására. Bizonyos, hogy a Leonyid Brezsnyev által megfogalmazott békejavaslat az új-delhi találkozó napirendjére kerül. A VITÁK HÁTTERE A februári tanácskozáson heves vitákra lehet számítani. Az el nem kötelezettek mozgalma, amely már mintegy száz országot egyesít, rendkívül heterogén. Tagjai olyan feudális királyságok, mint például Szaúd-Arábia vagy Marokkó, csatlakoztak hozzá olyan egykori gyarmatok, amelyek függetlenségük kivívása után a tőkés fejlődés útját járják. Vannak közöttük olyan szocialista orientációjú országok, mint Etiópia vagy Angola, de tagjai szocialista országok is, minit Kuba, Jugoszlávia, Vietnam, Laosz és a Koreai NDK. Jelen vannak a mozgalomban a gazdag olajtermelő államok és a Föld legszegényebbjeinek némelyike: Pakisztán, Bangladesh, Elefántcsontpart, Togo, Uganda. A mozgalom ebben az évben ünnepli húszadik születésnapját: Két évtizede, 1961- ben ült össze az első, belgrádi csúcsértekezlete. Ott még csak 28 ország képviseltette magát. Az el nem kötelezett országok mozgalma azóta gyorsan fejlődött. A három- évenként egymást követő csúcsértekezleteken mind több ország vett részt. 1964- ben, a kairói csúcstanácskozáson a Föld akkor független államainak majd a fele (47), az 1970-es lusakai találkozón 53, az 1973-as algíriin 75, az 1976-os colombóin 86 és a legutóbbi, havannai „csúcson” már 95 állam képviselője vett részt. A számszerű növekedés mellett az Egyesült Államok és a nyugati nagyhatalmak kénytelenek voltak tapasztalni, hogy a mozgalom olyan jelszavakat fogalmaz meg, amelyek keresztezik céljaikat. Növekvő nyugtalansággal figyelhették az el nem kötelezettek derékhadának radi- kalizálódását. Ezért arra törekedtek, hogy megosszák e csaknem száz országot és olyan többséget hozzanak létre a mozgalmon belül, amely szembefordul a haladó, anti- imperialista erőkkel. Különösen a tavalyi havannai csúcsértekezlet előkészítése idején lehetett ezt tapasztalni. Meg akarták akadályozni már azt is, hogy a szocialista szigetország legyen a csúcsértekezlet házigazdája, hiszen ez egyúttal azt jelentette, hogy az 1982-es államfői értekezletig Kuba képviselője az el nem kötelezett országok elnöke. KUBA IGYEKEZETE A szocialista szigetország vezetése azóta mindent megtesz, hogy megfeleljen az elnöki tisztségből eredő feladatnak. Az iráni—iraki háború ügyében a kubai diplomácia például rendkívüli erőfeszítéssel próbál közvetíteni a harcoló felek között. Minden válságban igyekszik olyan kompromisszumos megoldást találni, amely egyaránt elfogadható a haladó irányvonalat, illetve a feudális királyságokat képviselő el nem kötelezetteknek. Természetesen ennek megvannak a határai, hiszen mit sem ér egy olyan kétértelmű vagy semmitmondó nyilatkozat, amelyet az el nem kötelezettek egyhangúan elfogadnak, de nem járul hozzá a problémák megoldásához. Várható tehát, hogy Üj- Delhi előtt és alatt ismét fellángolnak a viták. A szocialista és a haladó orientációjú államok e nagy világpolitikai súlyú mozgalom révén az enyhülés irányába szeretnék befolyásolni a nemzetközi légkört. ÁRKUS ISTVÁN Szerdán a késő esti órákban a „mekkai nyilatkozat” elfogadásával és rövid közlemény kiadásával véget ért az iszlám komferencia szervezetének harmadik csúcsértekezlete. Bizonyossá vált, hogy hiába várnak az iráni küldöttekre, s távollétükben a résztvevők nem látták értelmét, hogy a tanácskozást még egy nappal meghosszabbítsák. A záró ülésen ezért röviden megvitatták az iráni —iraki konfliktussal kapcsolatos kérdéseket: felszólították a feleket a harcok beszüntetésére és arra, hogy békés úton keressenek megoldást a vitás kérdésekre. Leszögezték: Irán távolléte akadályozta meg az értekezletet abban, hogy a konfliktus megoldását szolgáló érdemi döntéseket hozzon. Elhatározták, hogy Jasszer Ara- fatból, a PFSZ vezetőjéből, valamint hat iszlám ország — Banglades, Pakisztán, Törökország, Guinea, Gambia és Szenegál — államfőiből békéltető bizottság alakul, amely egyelőre csak tanulmányozza az iráni—iraki ellentétek kérdéseit. Az iszlám országok kapcsolatainak alapelveit rögzítő „mekkai nyilatkozat” kimondja, hogy aláírói „szent háborút” hirdetnek Izrael ellen, azaz „minden rendelkezésükre álló eszközzel” harcolni fognak a megszállt területek — így Jeruzsálem — felszabadításáért, a Palesztinái arab nép önrendelkezéséért és saját — a PFSZ által vezetett — állam alapítására való jogának elismeréséért. A dokumentum a többi között hangoztatja, hogy az Arab- (Perzsa) öböl biztonságáért kizárólag a térség államai tartoznak felelősséggel, nekik kell szavatolniuk a- hajózás szabadságát az ottani víziutakon, így a Hor- muzi-szorosban is. Afganisztánnal kapcsolatban a dokumentum a szovjet csapatok „azonnali kivonását” követeli. A résztvevők megállapodtak „iszlám fejlesztési alap” létrehozásában, amely Szaúd- Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek hozzájárulásaiból 2,3 milliárd dollárt tesz ki. A következő csúcsértekezletet 1984-ben, Marokkóban tartják, a szervezet külügyminiszteri értekezletét pedig jövőre Bagdadban hívják össze.