Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
1981. január 27. "NÉPÚJSÁG S órákat töltöttek együtt Felejthetetlen Akik szervezték a találkozót: balról jobbra: Vigh János, Sz. Nagy Károly, Korsós Dezső, Németh Lajos, Tárnok Károly és Nagy János. Az asztalon a tombolatárgyak egy része. gozik, a TANNINPEX vezérigazgatója, a magyar— USA gazdasági tanács magyar szekciójának elnöke. Balogh József, vagy „becenevén” Nyöszi, Budapestről érkezett: kitörő örömmel fogadták. A tizenötszörös magyar ifjúsági és huszonötszörös magyar B válogatott, Török Bálint is örömmel köszöntötte Baloghot: — Az ő labdaszedője voltam, a pálya széléről csodáltam technikai bravúrjait. Most elmondta, hogy az újságból figyelte sportpályafutásom és nagyon örült, amikor az NB I-ben és a különböző válogatottban helyet kaptam. Egy féltve őrzött kincs járt kézről kézre. Hogy mi ez? Emléklap, mely Tolnavármegye Sportegylet labdarúgó- csapata első nyilvános szereplése alkalmából készült. Az együttes tagjai saját kezűleg írták alá: Sztaniszló László intéző, aztán a csapat tagjai, felállási sorrendben: Folch (Csöpög) János, Hermann Ferenc, Nagy László, Albert Nándor, Kovács László, Fekete ^József, Horváth (Cirdi) József, Dóra László: minden idők legjobb szekszárdi csatára, valamint Kovács András, Teszelszky András, Hegyi Gyula és Gáli István. Közülük még ketten élnek, Dóra László és Folch János. Az utóbbi ott volt szombaton. egyedüli, aki él. Petrits István a harmincas évek csapatának volt erőssége. Elhozta azokat az érmeket, melyeket akkor az első, illetve második helyért kaptak. Joó Sándor 1914-ben a Törekvés ifjúsági csapatában játszott először. 1919. május 1-én tagja volt annak a csapatnak, mely a Vöröskatonák ellen játszott. Utoljára 1932- ben húzott magára mezt. Külön fejezetet érdemelne az a kitüntető szeretet, mely- lyel Bányai Ferit (vagy ahogy a szekszárdiak ismerik, Be- naut) körülvették. Mindig a legnépszerűbb játékosok közé tartozott, még ma is emlékeznek gyenge pontjaira, de az erényeire is. Nem szerette a meleget, a napot, de remekül játszott mély, sáros talajon, esőben, vagy hóban. Mennyi élmény, szép emlék hangzott el, hány sóhaj: de rég is volt! Aztán volt olyan megjegyzés is, hogy . szép volt, a legszebb az, hogy huszonévesek voltunk — mondták. — Érdemes dolgozni, fáradozni, mikor az ember látja az eredményt, a sok boldog arcot — mondta az egyik szervező, Németh Lajos, aki szombaton reggeltől késő estig talpon volt, rakodott, a dekorációt, a tablókat vitte, vagy éppen a sorsolásnál segédkezett. Sok kedves ismerős gyűlt össze és maradt Egy magas, kisport olt termetű férfi érkezett. Körülvették, ölelgették. — Ki ő? — Révész Béla. 1047-ben játszott a szekszárdi csapatban. Ahogy érkeztek a vendégék, úgy 'gyűlt a tombolatárgy. Legalább harininc üveg bor, mindegyiket más- más szőlősgazda hozta. Akinek meg éppen nincs bora, egy üveg pezsgővel, vagy egyéb ajándékkal járult hozzá a tombolatárgyak szálmának növeléséhez., Dr.: Frep- pán Miklós, a TÁÉV edzője, csak később érkezett, de a szép kivitelű ajándéka ott volt, melyet később Somodi Bandi nyert meg. Kedves színfoltja volt a találkozónak a Dózsa sportiskolás fiataljainak jelenléte, akik egy-egy szál virággal köszöntötték a legidősebbekét. Megjelentek az NB II-es labdárúgócsapat tagjai közül is néhányan: Teszler Vendel edző, Somod! András, Pólyák Antal', Tóth. László, Farkas Dezső, Márkus László és Pásztor István. Szémmél láthatóan ijól érezték magukat az idős emberek között, akiktől sok-sok érdekes történetet hallották Bizony sokszor felkapták fejüket, amikor olyan történet hangzott el, melyből érezni lehetett a két háború közötti nehéz időket, amikor lovas kocsival' utaztak és zsebből elővétt zsíros kenyér volt a napi élelem. A szervező bizottság dere- kas munkát végzett, így többek között cflyan meglepetéssel állt elő, hogy hatvan éve készült fényképekről készíttettek reprodu kciókat. A harminc képnek mely időben átfogta a város labdarúgásának fejlődését, nagyon sok nézője és csodálölja volt. Szó szerint csOdálójai, mert például Müller György, aki a negyvenek éveikben aktív játékos volt, ma a száz kiló körül jár, felkiáltott: — Nem értem, hogy tudtunk játszani, hiszen csak csontból és bőrből álltunk. Révész Bélával is váltottunk néhány szót, akinek eseménydús volt élete: — 1946-ban Szekszárdon teljesítettem katonai szolgálatot, tizedes voltam. Erdélyből kerültem ide és Szekszárdon éreztem először azt a szeretetet a közönségtől, melyet azóta sem kaptam meg sehol. Rajongásig szerettek bennünket, labdarúgókat. A büfés Németh Tóni bácsi például sokszor hívott, menjek hozzá, szívesen vendégül lát. A válaszom: nem tudom én azt megfizetni, nincs pénzem. Ö nevetve átkarolt és magával vitt, etetett, itatott engem éppúgy, mint a hozzám hasonló sorsú fiatal sportolókat. Soha nem felejtem el a Szekszárdon töltött időt, ezért is jöttem boldogan a találkozóra. Ja, az életem? Tisztiiskolára kerültem, 1949-ben végeztem Budapesten, majd a nyugati határszélre kerültem, közben 1955-ig aktív labdarúgó voltam, a Győri és a Csornai Dózsában játszottam. 1968- ban értem el az alezredesi rangot, 1975-től nyugdíjas vagyok. A fiam a ZTE NB I- es röplabda-, a menyem a ZTE NB I-es kosárlabdacsapatának tagja. Az összejövetelen ott volt Molnár József -is. A háború alatt, majd az azt követő években kosarazott és rúgta a labdát. Életútja távirati stílusban: Testnevelési FőisRévész Béla (jobbról) üdvözli egykori játékostársát, Sárosi Antalt kola, OTSB, olimpiai attasé, jelenleg is Budapesten dolazdk, akik 40—50 éve játszottak egy csapatban.' Nagy t isztedet tel vették körül a fiatalok és az [idősebbek a 80 körüliekét. A „korednök” BenáCs Lajos vélt, 1896-ban született, mindössze egy évvel fiatalabb dr. Horváth Árpád, majd időrendi sorrendben az 1900-ibani született Landauer Sándor és Joó Sándor követ'kezet t. A 77 éves Horváth Gyuri bácsi — mellettük: — „már Ifiátallnak” tűnt. — Üdvözlöm, Árpi1 bácsi, köszöntőim 'doktor úr — így köszöntötték dr. Horváth Árpádot, aki lényegében Szek- szárd laibdarúgósportjiának megalapítója volt.. Az idős etober szemmel: láthatóan örült a nagy szeretetnek, megtiszteltetésnek, méllyel a hozzá képest fiatal1, de 90 fe- léttiék körülvették. A volt Petőfi -játékosok hasonló szeretettel vették körül dr. Vigh Dezsőt, a megyéi tanács nyugdíjas éünöltóhedyet- tesét, aki — mint köztudott .— szintén fáradhatatlanul dolgozott az egyesület érdekében. Jól kezdődött és ugyanígy végződött szombaton a szekszárdi Garay-szál- lóban az öregfiúk találkozója. Szépen előkészített terem várta az egykori labdarúgókat, játékvezetőket, sportvezetőket. Már akkor több mint száz tombolatárgy sorakozott az asztalon. Az egykori kitűnő labdarúgó, majd játékvezető Streer Tamás is megérkezett Tolnáról. A reklámszatyorból két üveg pezsgő került elő. — Az ÁFÉSZ ÄBC szocialista brigád tagjai küldik tombolatárgynak. Aztán ötösével, hatosával érkeiztek. Néhány név: Landauer Sándor, Sáros! 'Anitái, Marosi Mihály, Hohváth György. Paksról:: Darnai István, Somodi András, Pécsről Bányai Ferenc — első kérdése így hangzott : — Remélem meghívtátok és itt lesz Horváth Árpi bácsi is. — Igen, percéken belül érkezik, küldtünk érte taxit. Megkérünk, mint egykori játékosa, fogadd a bejáratnál! Az idősek közül különösen sokan várták dr.. Horváth Árpádot, a íTolnavártmegye Sportegyesület alapító tagját, aid a harmincas években — majd később is — oly sokat tett a megyeszékhely sportjáért. Boldog viszontlátásnak lehettünk tanúi, előkerültek a zsebkendők és titkon a szemüket törülgették. Volt, aki harminc-haitnincöt év után látta ismét volt játékóstársát, vágy egykori sportvezetőjét. A sportolókat, a találkozó résztvevőit a Népújság szerkesztősége, valámint a Tolna megyéi Lapkiadó Vállalat nevében Benizs Sándor igazgató üdvözölte és kívánt kellemes szórakozást, azt, hogy ezek a találkozók váljanak rendszeressé. A volt játékosok nevében Németh Lajos köszöntött mindenkit, majd megemlékezett azokról, akik már nem Jéhetnék közöttünk, így többek között dr. Kovács Károly főorvosról, akit annyira szerettek, tisztelitek a sportolók, A résztvevők egyperces felállással adóztak az dlhunytak emlékének. Kialakultak a korosztályok szerinti csoportok. Egy asztalnál' a volt játékvezetők. Külön csoportot alkottak a volt Petőfi, a Dózsa és az Építők játékosad. Ugyanígy keresték egymás társaságát A volt Törekvés egykori játékosai Valaha együtt játszottak. Balról jobbra Molnár József, Tischler János és intézőjük, Gráczer Ferenc. Élmények, emlékek | A legifjabb labdarúgók köszöntötték a legidősebb játékosokat Húsz éven át labdarúgók, majd játékvezetők voltak _____________________________________________ Egy talán még régebbi kép is előkerült: 1920-ban készült. Landauer Sándort ismertük fel a csoportból, ő az számukra emlékezetes délután éppúgy, mint a két Bandi fivérnek, vagy a játékvezetőknek.
