Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981. január 25. ^ÉPÜJSÁG 11 Jeni-Palánk: Martalócok mindennapjai A történelem érdekes és igazságtalan. Tudott dolog, hogy uralkodó, vár és palota kevesebb volt, mint alattvaló, polgárház és jobbágyviskó. Mégis előbbiekről tudunk többet és utóbbiakról kevesebbet, ami írásos és tárgyi emlékekre egyaránt vonatkozik. Amazoké időtállóbbaknak bizonyultak, többnyire jobb anyagból is készültek. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy hazánkat most nem uralkodók ivadékai népesítik be, akik viszont joggal kíváncsiak elődeik mindennapjaira. Azokra a „szürke” hétköznapokra, melyekkel kapcsolatban a régész egészen biztosan soha nem használja ezt az unalmasság képzettársítását keltő jelzőt. Röviden hírt adtunk már arról, hogy Simontomyán január 13-án megnyílt és február 28-ig látható az a kiállítás, mely a Szekszárd tő- szomszédságában dr. Gaál Részlet a kiállításból. Háttérben a falon Jeni-Palánk alap falainak fényképei. Attila által nagyrészt már feltárt török erődítmény, Jeni-Palánk életéből ad ízelítőt. Mindennapi életéből, mert történelméből nem túlságosan érdemes. Amikor III. Mehmet szultán 1596-os hadjáratakor megunta, hogy az itteni mocsár sorra nyelje el ágyúit, parancsot adott alkalmas átkelőhely, ennek védelmére pedig egy sövényfalas, földbástyás erősség készítésére. Ez a hatalmas hadseregnek nem lehetett különösebben nagy feladat, maga az erősség pedig helyi jelentőségű volt, de ennek ellenére fontos. Az előbb említett ok miatt is, de mint vámhely szintúgy. Tán száz katona állomásozott benne, fél tucatnál alig több ágyúval. Vezetőjük török lehetett (egy bizonyos Szulejmán Alinak a gyűrűje is előkerült). A helyőrség azonban zömmel mohamedánná lett bosnyák- marta- lóc, akik családostól éltek itt. Valami nagyon békés életük nem lehetett, hisz a várat 90 éves fennállása alatt egyszer a hajdúk is felgyújtották. Mindennapi életük azonban nem sokban különbözött a környékbeli magyarokétól. A kiállítás látogatója olyan edényeket, szerszámokat szemlélhet, melyek egyenesági utódait esetleg a saját háztartásában is megtalálhatja, Csészék, tányérok, tálak, köcsögök, kések. Egy csont- nyelű bugylibicska, melyhez hasonló napjainkban sok zsebben ott lapul. Függőón, hálósúlyok, egy körző maradványa. Ennek hátán elmosódott francia felírás. „Importcikk” lehetett, akárcsak nem egy, a mai papírboltokban. Fennmaradt egy karcolt önarcképféle is, melyhez hasonlóval gyerekkorunk rigmusát illusztráltuk egykoron: „Ali basa, nagy a hasa...” A feltárás során a mező- gazdálkodás emlékei is előkerültek. Például szőlőmag- vak, melyeknek gazdaságtörténeti jelentőségük van. A tisztes ipart egy bőrösmester csipkézővasa képviseli, a háziasszonyokat egy kézi őrlőkő. Még lehetne folytatni... Az eltűnt Jeni-Palánk mindennapjai az egyáltalán nem hozzáértő előtt is megelevenednek a simontornyai kiállítás tárlóiban. Ezt bizonyítja a megnyitó két gyári munkás résztvevőjének meghallott spontán megjegyzése is: — Ez többet ér, mint az arany! Tulajdonképen eltűnt Jeni- Palánk? Az agyagfalaknak, cölöpöknek, sövényeknek csak talajelszíneződésekből lehetett a nyomára bukkanni, tehát bármily nagy is a régészeti teljesítmény, cseppet sem mutatós. A teljes vár feltárása után itt szó se lehet valamilyen romkert létesítéséről, hisz a klasszikus értelemben ismert „rom” egyáltalán nem található. írásos adatok bizonyítják azonban, hogy nem sokkal Jeni-Palánk 1696-os pusztulása után a martalócok ivadékai kérvényezték a császári kormánytól visszatelepülésüket. Az engedélyt megkapták. Meglehet, hogy leszármazottaik köztünk vannak...? ORDAS IVAN Bábori Sándor rajza Hetvenöt éves a Szent István bazilika Budapest egykori külvárosai, így a Lipótváros is, a múlt század elejétől gyorsan benépesültek. A túlnyomóan katolikus vallású lakosok templomot igényelték, s ezért a mai Szent István bazilika helyén 1817-ben Zitterbarth János tervei alapján ideiglenes templomot építettek, és már 1845-ben gyűjtést kezdtek új, nagyméretű épület létesítésére. Felépítése 1849-ben egyszerre sürgős lett, mert a régi kis templom Hentzi bombáitól eltalálva leégett. Az új templom tervezésével Hild Józsefet bízták meg, az egri és esztergomi székesegyház építőjét. Hild úgy vélte, hogy a kapott feladattal építészeti pályafutását megkoronázza. Empire Stílusú kupolás templomot tervezett, amely szépen beilleszkedett volna a Lipótváros hasonló stílusú házai közé. A templom belseje Az alapozást 1851-ben kezdték meg, de a munkát pénzhiány miatt többször abbahagyták. 1867-re a kupola belső bordáival 51 méter magasságig készen voltak, ekkor Hild váratlanul meghalt. A munka folytatását Ybl Miklósra bízták, ő azonban leállította az építkezést, mert a kupola állapotát aggasztónak találta. A kupolát tartó vegyes kő- és téglafalazat egyenlőtlenül ülepedett, s emiatt repedések keletkeztek. A kiváló építész szerint ezen to Mozgatással, aládúco- lással nem lehetett segíteni, s a kupolának és tartó falainak teljes lebontását indítványozta. Megállapítását az illetékesek kételkedéssel fogadták és bizottságot küldtek a javaslat tanulmányozására. Mielőtt azonban döntés születhetett volna meg, 1878. január 21-én egy erős vihar súlyosan megrongálta az épületet, Ybl jelentette a fővárosnak, hogy a falak hamarosan ledőlnek és az építkezés közeléből mindenkit el-- távolított. Ezzel megelőzte.- hogy emberéletben kár essen, mert a következő nap délutánján hatalmas rázkódta- tással az egész épület összeomlott. Ybl ezután új tervet készített. Hild elgondolásából csak az alaprajzot és az oldalhomlokzatot tartotta meg, az empire stílust olaszos neore- neszánsszá alakította át. Ennek alapján a bazilikát elsősorban az ő művének kell tekinteni. Terve megfelelt a budapestiek óhajának is, mert nemcsak templomot akartak, hanem az egész főváros díszéül szolgáló monumentális épületet is. Az építkezéshez 1873-ban fogták újra hozzá, de pénzhiány miatt továbbra is rendkívül lassan dolgoztak. Közmondássá lett: „Akkor váltja be ígéretét, ha készen lesz a bazilika”. A templomot ugyanis már elkészülte előtt ezen a néven emlegették, noha nem bazilika stílusú, de a bazilika, azaz királyi épület nevet szívesen adták más monumentális templomnak is. (Bazilika stüus: téglalap alaprajz, a főhajónál alacsonyabb oldalhajók, az ablákok az oldalhajók fölötti falon helyezkednek el.). A templom céljára állandóan gyűjtötték, 40 000 forint volt az évi állami támogatás és 1882-ben felvetődött a gondolat, hogy a szükséges összeg egy részét nyeremény- kölcsönnel szerezzék meg. 1886-ban a bazilika felépítésére, valamint a Mátyás templom, a kassai és bártfai műemléktemplomok restaurálására a műemléki bizottság 800 000 egyenként1 öt forint névértékű kötvényt bocsátott ki. Ennek hasznából a bazilika építésére közel 1 millió korona jutott (időközben áttértek a forintról a korona pénzegységre), adományokból összesen 576 000 korona folyt be, az állam 1 350 000 koronát adott, a költségek oroszlánrészét, több mint 5 millió 'koronát a főváros viselte. Mikor 1889-re az épület külseje nagyjából elkészült, Ybl elhunyt, anélkül, hogy a belső berendezésre tervet hagyott volna hátra. Az építés befejezését Kauser Józsefre bízták. Nagy volt a megdöbbenés, mikor Kauser közölte, hogy e célra még 1 300 000 korona szükséges. Bár ezt az összeget a fővárosi építkezési felügyelőség 1 millióra faragta le, ennek előteremtése sem bizonyult köny- nyű feladatnak. Ezért húzódott el a munka még 16 évig. összesen 54 esztendőig tartott az építkezés. Az ünnepélyes felszentelésre 1905 végén került sor. A bazilika központi elrendezésű kupolás templom, alaprajza görög kereszt. Hossza 86 méter, szélesssége 55, magassága 30 méter, alapterülete 4147 négyzetméter, 7000 ember fél el benne. Ybl olyan kupolát akart létrehozni, amely messze kimagaslik Pest háztengere fölé. E cél elérésére magasságát, amely 96 méter, a templombelsőhöz képest túl kellett méretezni. Nehogy azonban belülről kürtőszerűnek hasson, egy alacsonyabb belső kupolát is épített. A főhomlokzaton két karcsú torony közt széles ívvel oszlopcsarnok nyílik. Különösen sikerült a főbejárat . V ünnepi kiképzése. A fölötte levő timpanon szoborcsopor- tozatát, Magyarország nagyasszonyának és a magyar szenteknek képmásait, valamint a szentély és a kupola szobrait Fessler Leó tervezte. Belseje gazdag képzőművészeti remekekben, melyeket a korabeli legnevesebb művészek alkottak. A főoltár fölötti falat Benczúr Gyula által tervezett öt mozaikkép díszíti, ezek egyes részeit szimbolizálják. A bazilikában elhelyezett többi festmény és mozaik alkotói: Feszty Árpád, Lotz Károly, Nádler József, Stettka Gyula, Ros- kovich Ignác, Székely Bertalan, Than Mór, és id. Vas- tagh György, a szobroké: Damkó József, Fadrusz János, Ferenczy Béni, Mayer Ede, Pátzay Pál, Sennyey Károly, Stróbl Alajos és ifj. Vastagh György. Kár, hogy a bazilika elhelyezése nem szerencsés: lenyűgözőnek szánt homlokzatai a környező szűk utcák miatt nehezen érvényesülnek. Szép volt az altemplom térhatása, de mikor 1944-ben a főváros levéltárát biztonsági okokból itt helyezték el, elválasztó falakkal részekre osztották. A levéltári anyag jelentős részét helyszűke miatt azóta is itt őrzik, noha az iratok az altemplom nedvessége miatt ki vannak téve a penész pusztításának. Budapest ostromakor a kupolán légvédelmi figyelő állást létesítettek és bizonyára ezért is irányítottak a bazilikára sok aknát. Ezek szerencsére nem okoztak helyrehozhatatlan pusztulást. A károk helyreállításához 1947-ben fogtak hozzá. A munkások <á kupola belső részén dolgoztak, s egy szakszerűtlenül végzett forrasztás nyomán tűz keletkezett, s a külső kupola leégett. A belső főkupola, s vele együtt a bazilika többi része a tűzoltók gyors munkája következtében sértetlen maradt. A főváros a kormánytól kapott 1 millió forintból azonnal megkezdte a helyreállítást és újra vörösrézzel burkoltatta be a házak fölé magasló kupolát. VÉRTESY MIKLÓS A bazilika Török kori háztartási edények
