Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 19. szám

2 ^ÉPÜJSÁG 1981. január 23. A Reagan-kormány első lépései Létszámstop - Kezdődik a vendégjárás Jól vagy rosszul, Ronald Reagan és a republikánus kormányzat „új seprője” mindenesetre igen energiku­san seper Washingtonban. Az új kormányzat első bel­politikai intézkedései: Rea­gan létszámstopot rendelt el az összes minisztériumban és állami hivatalban. Tudtul adta továbbá, hogy meg akar szabadulni Carter valameny- nyi olyan párthívétől, aki nem korábbi karrierje során került hivatali beosztásba, hanem az előző kormány ne­vezte ki. „A közélet tisztasá­gának védelme” nevében Reagan szerdán felmentette az állami felügyelőket, akik­nek feladata a hivatalok el­lenőrzése. Azonnal eltávolí­tott 200 főhivatalnokot és fi­gyelmeztette a többieket: ne számítsanak arra, hogy le­mondásukat nem fogadják el. A hatalmas hírverés köze­pette Nyugat-Németországba szállított túszokról a kor­mányzat igyekszik megfeled­kezni. Richard Allen nem­zetbiztonsági tanácsadó sze­rint „intenzív vizsgálatot” kell indítani a Carter által kötött megállapodásokról, és amíg ez meg nem történik, nem döntenek az Iránnal kapcsolatos további lépések­ről. Reagan kétségkívül ne­héz elhatározás előtt áll, mi­vel „a perzsa-öböli amerikai jelenlét fokozása” legfonto­sabb politikai célkitűzései közé tartozik. Washington­ban feltűnést keltett, hogy „személyes megbízottjaként” Carter volt elnököt küldte el a túszok fogadására, míg sa­ját kormányát senki sem képviselte Wiesbadenben. Megmozdult az új republi­kánus adminisztráció külpoli­tikai gépezete is. Richard Allen bejelentette, hogy Rea­gan első külföldi vendége február 2-án érkezik Wa­shingtonba Csőn Tu Hvan dél-koreai államfő személyé­ben: Reagan már korábban biztosította a dél-koreai re­zsimet, hogy az Egyesült Ál­lamok „saját érdekében” meg fogja erősíteni „elköte­lezettségét” a délkelet-ázsiai országban és ahelyett, hogy kivonná csapatait, fokozni akarja katonai jelenlétét. A meghívás célja nyilván­valóan az augusztusban ha­talomra került rezsim szalon­képessé tétele az elnökvá­lasztás küszöbén. Ehhez el­engedhetetlen, hogy Reagan rábeszélje a dél-koreai ál­lamfőt: hagyjon fel az ellen­zéki vezetők ellen indított irtóhadjárattal. Diplomáciai források szerint a meghívás feltételeként Csőn Tu Hvan ígéretet tett, hogy megke­gyelmez a halálra ítélt Kim De Dzsungnak. Február 23-án Washington­ba látogat Jean Francois- Poncet francia külügyminisz­ter. Allen szerint „folynak az előkészületek” egy ameri­kai—kanadai csúcstalálkozó előkészítésére is. Reagan — beiktatása előtt — Mexikó mellett Kanadába is szeretett volna ellátogatni, Trudeau azonban nem egyezett bele a találkozóba. Washingtoni diplomáciai források úgy tud­ják, hogy a kanadai kor­mányfő nem siet a nagy szomszéd kegyeit keresni, in­kább a független külpoliti­kára támasztott igényét húz­za alá, és március vége előtt nem is szándékozik találkoz­ni a Fehér Ház új lakójával. Gdansk Figyelmeztető sztrájk A lengyel kormány fenn­tartja korábbi dnötését, amely szerint januárban az ország­ban három szabad szombat van, vagyis január 24. mun­kanap. Nem engedhető meg, hogy a másik fél a szabad szombatokkal kapcsolatos el­képzeléseinek érvényre jutta­tására visszaéljen a sztrájk­joggal. Ezt az álláspontot Jó­zef Pinkowski miniszterelnök fejtette ki szerdán este azon a varsói tárgyaláson, amelyet a kormány a „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség or­szágos egyeztető bizottságá­nak képviselőivel folytatott. A kormánynak a 42,5 órás munkahétre vonatkozó javas­latát a „Szolidaritás” nevében Lech Walesa nem fogadta el. Egyúttal közölte, hogy a gdanski körzet összes vállala­tánál „figyelmeztető sztrájk kotr hirdettek meg. „Szolida­ritás” követeli, hogy január 24-ét nyilvánítsák szabad szombattá. A .kormány képviselői a „Szolidaritás” vezetőivel tar­tott szerda esti megbeszélésü­kön a sztrájkjoggal valóvisz- szaélésnek minősítették, hogy az új szakszervezet ilyen lé­pésekkel igyekszik érvényre juttatni saját elképzeléseit a vitatott kérdésekben. A kormány szerint folytat­ni kell a tárgyalásokat a heti munkaidőről. A miniszterta­nács állandó vegyesbizottság létrehozását javasolta a nyár­végi megállapodások végre­hajtásának ellenőrzésére, to­vábbá az időszerű kérdések megvitatására.’ Mint a lengyel rádió közöl­te, csütörtökön reggel nyolc- - tói déli 12 óráig „figyelmez­tető sztrájk” volt a gdanski vajdaságban. Az akciót a „Szolidaritás” gdanski üzem­közi alapító bizottsága hirdet­te meg, és kiterjedt a folya­matos üzemmmódban dolgozó gyárak kivételével valameny- nyi ipari üzemre. Nem volt leállás a víz-, az áram- és a gázszolgáltatásban, dolgoztak az egészségügyi alkalmazot­tak is. A többi vállalat azon­ban — köztük a közlekedé­siek, valamint az élelmiszer- boltok többsége — négy órá­ra beszüntette a munkát. A délelőtt folyamán hasonló sztrájkok voltak Bydgoszcz- ban és környékén is. Nyugat-Berlin Kiútkeresés a válságból Miközben az SPD—FDP koalíció a hatalmon mara­dásán fáradozik, a jobbol­dali ellenzék megkezdte az aláírások gyűjtését egy új választás kierőszakolására. (Képtávírónkon érkezett.) A nyugat-berlini szociálde­mokraták rendkívüli pártér­tekezlete csütörtökre virradó­ra — Willy Brandnak, a nyu­gatnémet SPD elnökének je­lenlétében — 234 szavazattal 2 ellenében és 2 tartózkodás mellett, tehát gyakorlatilag egyhangúlag megerősítette Hans-Jochen Vogel bonni igazságügy-miniszter jelölé­sét a nyugat-berlini kor­mányzó-polgármesteri poszt­ra. A pártkonferencián Vogel síkraszállt a nyugat-berlini szoc iái liberális koalíció fenntartása mellett, „új kez­dést” ígért a. párt és a sze­nátus tevékenységében és sür­gősnek minősítette a nyugat­berlini politikai válságot ki­robbantó Garski-botrány ki­vizsgálását. Az SPD állás­pontja az, hogy noha az el­múlt hetek eseményei „fel­emésztették” a szociáldemok­rata párt helyi vezetését, „nem adja fel harc nélkül Nyugat-Berlint”, ahol a CDU a kormányzati hatalom meg­szerzésére törekszik. fa tuszügy uege Pietsch Lajos, az MTI munkatársa írja: A nemzetközi közvélemény érthető megkönnyebbüléssel fogadta, hogy az Iránban fogva tartott amerikai diplo­maták szabadon bocsátásával lezárult egy olyan ügy. amely súlyos precedenst teremthe­tett a nemzetközi kapcsola­tok történetében, és esetleges következményeivel, ürügy­ként lehetséges felhasználá­sával hosszú időn át veszé­lyeztette a közép-keleti tér­ség és az egész világ békéjét. A diplomáciai mentesség megsértését semmi sem iga­zolhatja, és ez megfogalma­zást nyert az ennek megíté­lésére leginkább hivatott szervezetben, az ENSZ-ben is. A Szovjetunió és más szocialista országok azonban — ennek hangsúlyozása mel­lett — rámutattak arra is, hogy az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének megszállása elválaszthatat­lan volt az iráni—amerikai kapcsolatok történetétől. Egy nagyhatalom, az Egyesült Államok évtizede­ken keresztül az iráni nép­ellenes rendszer legfőbb tá­mogatója volt, kihasználva azt a térséggel kapcsolatos érdekei érvényesítésére. Az iráni nép Khomeini ajatol- lah irányításával felkelt az amerikai érdekeket minden­ben kiszolgáló monarchia el­len és nagy áldozatok árán hertétellé vált a részben örö­költ, részben maga teremtet­te problémákkal küzdő tehe­ráni rendszer számára. Mind súlyosabbá váltak a gazda­sági gondok és pótlólagos terhet jelentett az Irakkal ki­tört háború. S következés­képpen a belső hatalmi harc tovább éleződött, csak éppen a szembenálló erők más te­rületeken — a gazdasági talpraállás kérdéseit, vagy éppen a hadsereg bevethető­ségének problémáit illetően — csaptak össze. Ilyen kö­rülmények között az iráni vezetés — túlsúlyban az em­lített „radikálisokkal” — el­érkezettnek látta az időt az amerikai foglyok problémá­jának megoldására. Nem annyira kompromisszumról, mint az adott helyzet diktál­ta szükségszerűségről volt szó. Ha máshogy nem, Tehe­rán ilyen áron tudott kivív­ni olyan feltételeket, amelyek teljesítése nélkül egyre ne­hezebbé vált a forradalmi folyamat fennmaradása. Vo­natkozik ez mindenekelőtt arra az egész világ előtt tett kötelezettségvállalásra, hogy Washington — még ha nincs is megbízható garancia en­nek betartására — a jövő­ben sem közvetlen, sem köz­vetett formában, sem politi­kailag, sem katonailag nem avatkozik be Irán belügyeibe. győzelemre vitte forradalmi harcát. Amikor az új rendszer küz­delmes, politikai és gazdasá­gi buktatókkal teli létét ugyanez a hatalom beavatko­zással fenyegette, és befogad­ta a trónjáról elűzött egyko­ri uralkodót, az iszlám forra­dalom legradikálisabb ele­mei olyan lépésre szánták el magukat, amelytől iszlám köztársaságuk megszilárdítá­sát, a megbomlott belső egy­ség helyreállítását is remél­ték: 1979. november 4-én megszállták a teheráni ame­rikai nagykövetséget és tú­szul ejtették a „legfőbb el­lenséget” megszemélyesítő diplomatákat. A túszügy „fennállásának” 14 hónapja alatt mindvégig az iráni hatalmi harc közép­pontjában állt. Iránban maga a túszügy hosszú távon nem oldott meg semmit, sőt egyre inkább te­Jimmy Carter már nem elnökként, hanem az USA új el­nökének megbízottjaként üdvözölhette kiszabadult 52 honfitársát az NSZK-ban. (Képtávírónkon érkezett.) Olof Palme Előtérbe került a csendes diplomácia Az iraki—iráni háború mindkét résztvevője egyre jobban felismeri a tárgyalá­sos rendezés sürgető szüksé­gességét. A térségben most a csendes diplomácia kerül elő­térbe — mondotta szerdán New York-i sajtókonferenciá­ján Olof Palme svéd politi­kus, aki Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és a Biztonsá­gi Tanács megbízásából a múlt héten másodszor járt Iránban és Irakban. „ígéretesnek” minősített legutóbbi tárgyalásai folya­mán a svéd politikus a követ­kező három pontot javasolta megvitatásra a feleknek: az erőszakos úton történő terü­letszerzés megengedhetetlen- sége; a másik ország bel­ügyeibe való be nem avatko­zás és végezetül; a szabad ha­józás biztosítása a Perzsa­öböl térségében. Olof Palme értékelése sze­rint a felek komolyan fonto­lóra vették a javaslatot, mi­vel tisztában vannak a hábo­rú romboló jellegével és azzal, hogy a konfliktus felemészti a gazdasági fejlesztéshez szük­séges pénzeket. Palme közölte: február kö­zepén ismét ellátogat Tehe­ránba és Bagdadba, mégpe­dig az iszlám konferencia Szaúd-Arábiában és az el nem kötelezettek Űj-Delhiben tartandó külügyminiszteri ér­tekezlete után, mivel mind­két nemzetközi szervezet na­pirendjén szerepel az iraki— iráni háború kérdése. ♦ Salvador Átcsoportosítják erőiket a felkelő hazafiak A salvadori hazafias erők átcsoportosításokat hajtanak végre új offenzíva indítása céljából — közölte a Fara- bundo Marti Nemzeti Felsza- badítási Front katonai főpa­rancsnokságának szerdán ki­adott 10. számú közleménye. A közlemény szerint a front erői taktikai visszavonulást hajtanak végre. A harcosok­nak a főparancsnokság utasí­tása értelmében a hegyekbe kell húzódniok, hogy ott új fegyverekkel, lőszerekkel és járművekkel lássák el magu­kat. A salvadori juntához közel­álló források is úgy véleked­nek, hogy a hazafias erők át­csoportosítása egy nagyará­nyú támadás előkészítését szolgálja. A következő táma­dás az idézett források szerint az elektromos központok, az üzemanyag-elosztó állomások, a távközlési hálózat csomó­pontjai és a közlekedési esz­közök ellen irányul majd. A hírügynökségi jelentések szerint kétnapos viszonylagos nyugalom után az elmúlt 24 órában számos helyen újabb összecsapások zajlottak le a hazafias erők és a katonaság között. Salvadorban az ott működő külföldi diplomaták szerint — továbbra is „rendkívül ké­nyes a helyzet” — noha a junta azt állítja, hogy ellen­őrzése alatt tartja az orszá­got. A Reagan-kormányzat tisz­teletben tartja Carter Salva­dorral kapcsolatos intézkedé­sét és tovább folyósítja a jun­tának a több mint ötmillió dollárnyi katohai segélyt — közölte szerdán Washington­ban Bili Dyess, az amerikai külügyminisztérium új, ideig­lenesen megbízott szóvivője. PANORÁMA BUDAPEST Péter Jánosnak, az ország- gyűlés alelnökének, az MSZMP KB tagjának csütör­tökön Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe a nagykövetség épü­letében átnyújtotta a Népek barátsága érdemrendet. A ki­tüntetést a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksé­ge — 1980. október 28-i ren­deletével — a magyar—szov­jet barátság és együttműkö­dés elmélyítése érdekében ki­fejtett több évtizedes tevé­kenységének elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából ado­mányozta Péter Jánosnak. * Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön fogadta a Fővárosi Tanács meghívására Budapesten tartózkodó Enri­que Tierno Galván madridi főpolgármestert, a neves spa­nyol szocialista politikust. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. MOSZKVA Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere táv­iratban üdvözölte Alexander Haiget, az Egyesült Államok külügyminiszterévé történő kinevezése alkalmából. BELGRAD Belgrádban csütörtökön ki­bővített teljes ülést tartott a JKSZ Központi Bizottsága. Az ülés napirendjén a párt 12. kongresszusa irányelv-ter­vezetének megvitatása, vala­mint a kollektív vezetés, dön­téshozatal, munka és felelős­ség gyakorlati érvényesítésé­re vonatkozó, több mint két évvel ezelőtt tett titói kezde­ményezés valóraváltása terén eddig elért eredmények ösz- szegzése, a további feladatok kijelölése szerepelt. HANOI Vietnam sajnálatosnak mi­nősítette, hogy Kína vissza­utasította a holdújévi fegy­vernyugvásra tett javaslatát. Hanoi még január 2-án kül- ügyminisztériumi jegyzékben szorgalmazta, hogy állapodja­nak meg: február első heté­ben, a tét, a hagyományos holdújév idején, mindkét fél tartózkodik az ellenséges, fegyveres akcióktól a közös határ mentén. SANTIAGO Chilei egyetemisták egy cso­portja, tiltakozásul a Pino- chet-rezsim felsőoktatási po­litikája miatt, szerdán béké­sen elfoglalta Franciaország santiagói nagykövetségét. A Svédország santiagói nagykö­vetségét egy hete megszállva tartó 50 hajléktalan ember szerdán éhségsztrájkot kez­dett azért, hogy végre meg­hallgatásra találjanak a chi­lei hatóságoknál. A nagykö­vetség megszállói azt követe­lik, hogy a kormány hozzon létre különleges bizottságot a lakáshiány megoldására. BELFAST Szerdán késő este álarcos terroristák megrohanták Sir Norman Stronge északír pro­testáns politikusnak az ír Köztársaság határán lévő kastélyát. Több lövéssel meg­gyilkolták a 86 éves politikust és fiát, majd bombákat rob­bantottak az épületben. A merényletet feltehetően az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egyik terrorcsoportja követte el.

Next

/
Thumbnails
Contents