Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

( TOLNA \ _ 6 "NÉPÚJSÁG 1981. január 20, Ilyen még nem volt Kisdo- rogon, sőt a közeljövőben — legalábbis öt évig — nem is lesz. A volt sportolók talál­koztak. A feldíszített terem falán tablók, 20—25 éves újságok, fényképek reprodukciói. A feliratok, idézetek, mely mind a sport szépségét, erkölcsi ér­tékét dicséri. És mindjárt te­gyük hozzá: Boda Keresztély nyugdíjas pedagógus ízléses és - szorgalmas munkájának eredménye. A vendégeket is ő fogadta, mivel a község szülöttje, ott élte le életét, az ő keze alól kerültek ki a ta­nítványok, akik később hír­nevet szereztek nemcsak a sportegyesületnek, hanem az életben is megállták helyüket. Egy mozi- vagy színház­előadásra nem érkeznek olyan pontosan a nézők, mint ide az egyesület volt tagjai. Csak kapásból néhányat: Illés Lá­zár, aki az általános iskolá­nak volt az igazgatója, Szek- szárdról, a Csörgő-házaspár Iregszemcséről, Domokos László Pusztavámról, a négy Fazekas Tolnáról jött, de ta­lán felesleges is sorolni. Az viszont már természetes, hogy megérkezett — Pécsről — Szőcs Lázár, Szekszárdról Varga Ferenc is. — Van egy újságom, mely- lyel kevés edző dicsekedhet. 1972. január 1-én szerződtem Kisdoroghoz és a napokban írtuk alá az újabb szerződést, mely 1987. júliusában jár le — mondta Losonczi István edző. Az ünnepi megemlékezést Gscheidt Mátyás, a csapat egykori tagja, a sportegyesület elnöke, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója tartotta. Kedves és felejthetetlen ünnepség volt Az egykori és mai sportolók találkozója Kisdorogon reztek, megállják helyüket az életben. Akad ugyan egy- kettő, aki az élet periférikus területére sodródott, őket őszintén sajnáljuk — mond­ta többek között Gscheidt Mátyás. — Nem titkolt célunk, a jelenlegi bajnokságban olyan helyezést elérni, hogy maga­sabb osztályba jussunk, terü­leti bajnokságban indulhas­sunk — mondta az egyesület elnöke befejezésként, majd Krómer János, Csörgő István­ná, Läufer János, Jónás Fe­renc mondott köszönetét, hogy a találkozót megszervezték, ismét alkalom nyílt elbeszél­getni az egykori játékostár­sakkal. Érdekes módon alakultak a csoportok. Külön foglaltak helyet az ötven körüliek, kü­lön a mai labdarúgók és ter­mészetesen a nők, akik egy­kor röplabdások voltak. Ér­dekes jelenetekre került sor: — Marika, nem látjuk a férjedet, a Pista bácsit? — mondta az egyik asszony. — Ne viccelj, itt áll mel­lettem. — Te jó isten, a Pista bá­csi? így meghízott... Domokos László .15 évig ját­szott az egyesület színeiben. Pusztavámról jött haza és bi­zony többször kijött a köny- nye, mikor volt társait ölel­gette. — Már az este végignéztük a képeket, nagyon jó érzés volt felidézni a múltat. Vala­mikor a baráti kör vezetője voltam, az alapító tagok kö­zé számítok — mondta Kar­dos Zoltán. Simon Annát ma Csongrádi Istvánnénak hívják. 1962-ben ment férjhez, 23 éve dolgozik a tanácsnál — ez az első munkahelye —, a férje a tsz- nél traktoros. Négy gyermeke van, közülük kettő iker. A nagyobbik gyermeke 16 éves, és amire külön büszke, a 13 éves fiát meghívták a megyei serdülőválogatottba, sőt két­szer már volt Budapesten a magyar serdülőválogatott ed­zésén. A férje is-nagy szur­koló, minden labdarúgó­mérkőzésen ott van. Kóka Mária ma Pálinkás Károlyné: — Már az iskolá­ban is röplabdáztunk, de amikor Marika 1954-ben ide­került, kiválogatott bennün­ket és a jókból lett csapat. Az NB II-ben is játszottam, 1955-ben férjhez mentem, és amire a legbüszkébb vagyok, 11 gyermekem van. Az egyik fiam 24 éves, energetikus, Szekszárdon a déli fűtőmű­nél dolgozik. Van egy katona­fiam is. Életem egyik leg­szebb napja a mai: ismét ta­lálkozhatok régi társaimmal. De arra is jól emlékszem, amikor 1954 augusztusában Budapesten, a Debrecen ét­teremben magának nyilat­koztunkba Spartakiád orszá­gos döntőn voltunk akkor, és másnap, a faluban mindenki olvasta azt az újságban. Jergler János több mint öt évig volt — amikor megala­kult a MEDOSZ sport egyesü­let — elnök. Azóta is szereti a sportot, eljár a mérkőzé­sekre. A Juhéi Állami Gaz­daság főagronómusa volt, most a Hőgyészi Állami Gaz­daság termelési igazgató- helyettese. Boda Keresztélyt fedeztük fel az egyik sarokban. Kóka Istvánnal beszélgetett. — Emlékszel, amikor lovas kocsival, télen a legnagyobb hidegben utaztunk Szekszárd- ra, az úttörő sakkbajnok­ságra ? — Hogyne emlékeznék — válaszolta Kóka —, 13 éves voltam, majd megfagytunk a lovas kocsin. Mondjam az eredményeket? — és már so­rolta is. — Csapatban elsők szinte „ontotta” a tehetsége­ket, mely elsősorban Boda Keresztély munkáját, hozzá­értését dicséri. Beszélt azok­ról az évekről, amikor á templom mögötti tisztáson rúgták a rongy-, vagy tenisz­labdát. Elismerőleg nyilatko­zott azokról, akik Boda Ke­resztély mellett sok tehetsé­get neveltek, mint Déghy László, Újvári Mihály vagy Csörgőné. Említette az ötve­nes évek nagy fellendülését, amikor még NB Il-es női röplabdacsapata is volt a községnek. Külön foglalko­zott a labdarúgással, mely a mezítlábas focival kezdődött — az ötvenes évek végén —, és 1960-tól megszakítás nél­kül a megyebajnokságban szerepelnek. A húsz év alatt mintegy százhúsz játékos kép­viselte a község színeit, be­csülettel. Külön megemlítette 1975. május 8-át, amikor a társadalmi munkával felújí­tott létesítményen a magyar öregfiúk válogatottja 2500 né­ző előtt mutatta be tudását. Hangsúlyozta: a múlt felidé­zése nem lenne teljes, ha nem tenne említést a helyi ter­melőszövetkezet, az állami gazdaság jelentős anyagi tá­mogatásáról. Ennek eredmé­nye, hogy ma már nincsenek filléres gondjaik, az utazás és általában minden kulturált körülmények között történik. — Szurkolóink hálásak a jó játékért, de bosszankod­nak, ha elvétve lélektelen já­tékot, unalmas mérkőzést lát­nak. Nagy büszkeséggel fi­gyeljük azokat a játékosain­kat, akik tőlünk elkerülve, magasabb szinten űzik a sportot, így például Szőcs és Varga. Büszkén mondhatom, hogy sportolóink valamilyen szakmát vagy képesítést sze­Röviden áttekintette az egye­sület történetét. — A régi feljegyzések sze­rint 1947 elején alakult meg a Kisdorogi Falusi SK. 1952- ben a Juhéi Állami Gazda­ság átvette az anyagi bázist, ezzel együtt a vezetést is. 1974-től MEDOSZ az egyesü­let neve. A kezdeti évekhez viszonyítva" ugrásszerű volt a fejlődés, növekedés. Az egye­sület biztosította az anyagi feltételeket, hogy magasabb szinten sportolhassanak a ta­gok. Azt azonban meg kell jegyezni, nem lett volna ké­pes az egyesület minderre, ha nem támogatja az egész község. Kevés hely van a me­gyében, ahol annyira szeretik a sportot — és annyira érte­nek hozzá — mint Kisdoro­gon. Továbbiakban elmondta: négy évtizeden át az iskola — Mivel jöttek? — Kocsival. Csak vita volt, melyőnk kocsijával. Aztán úgy döntöttünk, hogy a Pa­liéval jövünk. Szabó Elemér négy évig volt edző Kisdorogon. Az egyik meglepetést ő szolgál­tatta: elhozta azt a jegyzet­tömbjét, melyben mérkőzés­ről mérkőzésre értékelte a játékosai teljesítményét. Óriási sikere volt. Ennél na­gyobb meglepetést nem sze­rezhetett volna. Ide kívánko­zik az is, hogy keze alatt a felnőttek egyszer a 3., az ifis- ták a 2. helyen végeztek a bajnokságban. Egerben volt a falusi spar­takiád országos döntő, 1959- ben. Akkor Erős Teréz kép­viselte Tolnát gránátdobás­ban. 1960 óta Ott Józsefné... Pécsre ment férjhez. Csak ritkán jár haza, de ezúttal férjével együtt jött a találko­zóra. Mintha tegnap történt volna, úgy emlékezett vissza, az egri spartakiádra, ahol or­szágos negyedik lett. A söntéspultnál Bittner Mátyás nevetve mondja: — Tessék elképzelni, amikor Szabó Elemér volt nálunk az edző, mellettem Szőcs Lázi nem fért be a csapatba. — Ez igaz? — fordultam Lázihoz. — Igaz. Ilyen az élet. Nem sok kellett volna, hogy Bitt­ner lenne ma labdarúgó és én itt csapos. — Igen, Kisdorognak min­dig erénye volt a lelkesedés és ez fél győzelmet jelentett. — Halottunk egy elejtett mondatot Domokos Lászlótól. Ekkor már bizony oda kel­lett figyelni, hogy értsük egy­más szavát és ebben közre­játszott Antal Géza is, aki­nek két fia is szerepelt egy­szerre. Ö harminc éve pénz­táros, a mérkőzések elmarad­hatatlan „tartozéka” közé számít. Kedves és felejthetetlen ün­nepség volt. E sorok írójával együtt a sportolóknak is sok­szor megfordult a fejében: de rég is volt, hogy elszaladt az idő... Szombaton este is elszaladt az idő, szinte észre sem vet­tük. Az emlék viszont na­gyon sokáig él mindenkiben... — ny — Fotó: K. A. lettünk, egyéniben miénk lett az 1., 2., és 3. hely. Az egyé­niben Tamás Menyhért lett a legjobb. — A Menyhért röplabdá­ban is jó volt — válaszolt vissza a nyugalmazott tanító. Tolnáról négyen jöttek: a Fazekasok. A Gáspár, az Ist­ván, a Pál és a Dezső. CISDOROGi HlkíVioNDC ...gyerekek, ez nem igaz! Ezek mi voltunk? Gscheidt Mátyás tartotta az ünnepélyes megemlékezést, köszöntötte a résztvevőket A múlt és a jelen. Balról jobbra: Domokos László, Szőcs Lázár, Varga Ferenc és Domokos Sándor A tablók mindenkit érdekeltek Előkerültek a régi plakátok Egy Népújság-cikk és ol­vasói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents