Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-20 / 16. szám
1981. január 20. * NÉPÚJSÁG Moziban Arnyékbakszoló Az Ámyékbokszoló című színes, szinkronizált NSZK- film átmenet a bűnügyi film és társadalmi dráma között. Ez az átmenet a legkevésbé sem tesz jót a film színvonalának. A lélektani mélységekre való törekvés és a társadalomkritikai kísérlet lelassítja a krimitörténet folyását. Ezért aztán a film egyszerűen unalmas és a végső tanulsága sem egyéb közhelynél. Nevezetesen: a kapitalizmusban az alvilágban is farkastörvények uralkodnak és a „nagy halak megeszik a kis halakat”. Ez már csak azért is lapos igazság, mert a klasszikus kapitalizmus korára volt jellemző. Manapság már gyakoribb a közepes vállalatok társulása a monopóliumokban, az igazi „nagyhalak” a legkevésbé sem törődnek a kicsikkel: egymással vannak elfoglalva. Ellenőrzik a termelési és az értékesítési viszonyokat, és ezek között a viszonyok között a kicsik is megélhetnek. A történet egy külvárosi kocsmában folydogál, ahol munkanélküliek tengetik életüket és várnak a nagy lehetőségre. A két főhős számára egy véletlen meg is hozza ezt. Több milliós értékű kábítószercsomaghoz jutnak. Persze, kapcsolatok nélkül nem tudják értékesíteni, a kábítószeres banda pedig mindenütt a nyomukban van, és több ízben eltángália őket. Végül nevetséges összegért nekik adják vissza a zsákmányt és új üzletbe kezdenek, de a banda ismét utoléri őket, amiből megint verés lesz. De mit tesz a relativitás, a kék-zöld amatőröket, a kültelki kocsmában egy ottRádió Még mindig Ferenc József... Az ükapám sejthetőleg azt énekelte, hogy „Kossuth Lajos, ha nem lett volna / Katona se lettem volna...” Apám ugyanebben a nótában Ferenc József nevét használta, nagybátyám Horthy Miklósét, nekem Farkas Mihály jutott. Gondolhatná az ember, hogy ez utóbbi három már kiment a divatból, de erről szó sincs. A rádió történelmi vonatkozású „Olvastam valahol...” műsorának szerkesztőihez még 64 évvel a Ferenc Jóskává szelídített aradi hóhér halála után is érkeznek a levelek, melyek a matuzsálemi kort élt és világrekordot döntően hosszú ideig, 68 évig uralkodott császár-király személyével vannak kapcsolatban. Milyen volt a jelleme, ha egyáltalán volt? Ne legyünk igazságtalanok, természetesen volt. A személye iránti érdeklődést pedig Vörös Károly történész (aki a Habsburgok nevét következetesen „s”-sel mondta, pedig „sz”-szel kellene, hiszen nem „sch”-val íródik) éppen uralkadása irdatlan hosszúságával magyarázta. Ahogy az angolok Viktória királynő nevéhez egy békés, felvirágzó kort asszociálnak, úgy ez Ferenc József esetében nálunk történik meg — nem indokolatlanul. Ami azt a bizonyos jellemet illeti, elsősorban a fantáziátlanság, a puritanizmus, zárkózottság és szorgalom voltak alapvető vonásai. Alighanem Ferenc József volt az utolsó európai uralkodó „a régi iskolából”, ahogy maga mondta, aki még hitt hatalma istentől valóságában. Magánélete tragikus volt, de ő maga annyira távol tartott magától minden emberi érzelmet, hogy még őszintén sajnálni se lehetett. Neve — ez a megállapítás Vörös Károly sikerült találata — sorsának kettősségéről is árulkodik. I. Ferenc a lehető legkonzervatívabb, teljesen idejét múlt osztrák— magyar uralkodó volt, II. József pedig szövevényes dinasztiájának leghaladóbb tagja. Konzervatívan gondolkodni egy haladó reformokat követelő korban, eleve reménytelen állapot. Ez volt I. Ferenc Józsefre jellemző. Mindennek tudomásul vétele mellett is megmarad a kérdés: ebben az esetben nem lehetett volna rádiós ismeretterjesztési célra egy másik szereplőt kiválasztani?...-s. -n. Tolna bemutatkozik Somogynak Vasárnap reggeltől késő délutánig Tolna népművészetével ismerkedtek a kaposvári gyerekek a Kilián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban. A január eleje óta nyitva tartó „Tolna élő népművészete” című kiállítás részeként ezen a napon megtanították a kis látogatókat, hogyan készülnek a paravánokon látható szép szőttesek, hímzések. Az egyik teremben például a nyolcvanöt éves, özvegy Perity Mihályné, Má- ri néni irányításával egy sárközi népviseletbe öltözött kislány segített vásznat szőni a szüleikkel, nagyszüleikkel érkező helybeli iskolásoknak, a másik teremben pedig rongy- és csuhébabák születtek. A legtöbben mégis a tánc iránt érdeklődtek. A szekszárdi néptáncegyüttes utánpótláscsoportjának negyven csemetéje ugróst és csárdást táncolt a kaposváriaknak, akik hamarosan csatlakoztak hozzájuk. Közös énekléstől, muzsikálástól hangzott a ház, amíg alaposan ki nem fáradt mindenki. Pihentetőül a szomszéd megye életéről vetített filmet nézték a művelődési központ vendégei. Kossuth-könyvek ft 40. elnök Egy nappal Reagan beiktatása előtt került a megyei ki- rendeltségekhez és a könyvesboltokba Avar János könyve a 40. amerikai elnökről, a Kossuth Kiadó gondozásában. Ronald Reagan közéleti pályafutásának alakulásáról szól a kiadvány, és persze nem mellékesen a választási harcok mechanizmusáról, a pártok politikájáról és sok más politikus elképzeléseiről. Részletes képet kap az olvasó a pártokról, a politikusok ígéreteiről, az ellenjelöltekről, valamint a korábbi elnökökről, így Carterről és látványos vereségének okairól. Elemzi a kötet Reagan várható politikáját, választási beszédéi és egyéb megnyilatkozásai alapján, hozzátéve, hogy valószínűleg folytatója lesz annak a hagyománynak, ami szerint az elnökök nemigen tartják meg választási ígéreteiket. Reagan ugyanis erősen konzervatív politikus. A régi mondás szerint nem azt kell nézni, hogy ki mit mond, hanem azt, hogy ki mit tesz. És Ronald Reagan mától kezdve az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke.. Jövő heti filmjegyzetünket a Revans című román filmről írjuk honról szökött, szakadt fiúcska nagymenőknek nézi. Közben persze vannak szerelmi szálak is, szolid ágyjelenetekkel, és ha a régi és jól bevált filmes paneleket alkalmazva is, de ragyogó mellékfigurák. Azért egy téli szombat délután, ha az embernek nincs más dolga, a tévében sem megy semmi érdekes, és még egy jó könyv sincs kéznél, meg lehet nézni ezt a filmet is. Ihárosi Országos amatőr képzőművészeti és fotópályázat A TOT, a Szolnok megyei Tsz-szövetség, a túrkevei Városi Tanács és a Vörös Csillag Tsz amatőr képzőművészeti és fotópályázatot hirdetett Túrkeve első termelőszövetkezeti várossá nyilvánításának 30. évfordulója tiszteletére. A pályázat célja a mezőgazdasági tsz-ek és a termelőszövetkezeti parasztság életét és munkáját művészien ábrázoló alkotások létrehozása és azok kiállításon történő bemutatása. Mivel a pályázat országos, így megyénk amatőr művészei is részt vehetnek rajta képzőművészeti (festmény, szobor, grafika) és fotóművészeti alkotásokkal, amelyeket március 1-ig lehet a túrkevei Finta Múzeumba elküldeni. TV-NAPLÓ Vasárnap délután A január 18-án első ízben jelentkezett „Vasárnap dél- után”-t a korábbi „Vasárnap délelött”-ök érettebb folytatásaként konferálta be Egri János szerkesztő műsorvezető, és olyan szórakoztató magazint ígért, amelyben igyekeznek minél több érdekességet bemutatni a nézőknek. Már az adás elején a képernyőn feltűnő ajánlás — miszerint a csaknem kétórás műsor felnőtteknek, gyerekeknek, magányosoknak és családosoknak' egyaránt szól — nagy vállalkozást és önbizalmat sejtetett. A helyszínek: a Normafa, az Olimpia szálló, a Kertészeti Egyetem klubja és a stúdió voltak. Mindezek után az emberben óhatatlanul élt a gyanú, hogy nagyobb a füst, mint a lángja lesz, de a közreműködők dicséretére legyen mondva, ezúttal a vártnál többet kapott a tévénéző. Igaz, kissé akadozva indult a műsor (a síelési lehetőségekkel kapcsolatos gondok sorolásakor közbe is szólt Egri János, hogy nem kell azért ilyen borúlátónak lenni), de aztán a különböző helyszínekről érdekes, könnyed, színes, valóban szórakoztató és valóban magazinszerű információkat, képet-hangot- zenét kaptunk. A sokszínű program minden egyes részét felsorolni is hosszú lenne, de néhányat ízelítőül: bemutattak hóágyút, sífelvonót, hasznos, praktikus tanácsokat adtak a sízőknek, és felvételről, lassítva láthattuk az Alpesi Sí Világ-kupa néhány futamát, természetesen szakmai kommentárral. Váltott a kép: a 15 éve együtt, azonos „felállásban” zenélő Expressz együttes percei következtek, majd gyorsan pergő, változatos idegenvezetői játék S tovább szórakoztunk a magazinon... Csodálkoztunk a hivatásos orvos, az érsebész kártyabűvészetén, a modellezők ügyességén, hiszen a sűrített levegővel működő minivonaton a riporter „utazni” is tudott. Kuriózum volt a záróblokk, a rézfúvósokról szóló zenés beszélgetés. összességében kellemes csalódást okozott ez a „Vasárnap délután”. Az ilyen műsorokkal eddig nem kényeztetett el bennünket a televízió. Egri János, valamint a két riporter — Gyulai István és B. Tóth László — teljesítette, amit ígért. Egyetlen kivétellel: ugyanis a műsor elején beharangozott szaunázó csinos hölgyek helyett csak egyetlen férfi vízbeszállását láttuk... V. Z. Színházi esték Alkalmi darab, valami főúri esküvőre készült, a körülményeket nem ismerjük, dfe amint a játék sodrába kerülünk, legott feladjuk altóalmi- ságát, mert ez a tündéri játék csupa ötlet, jókedv, melynek kulcsát maga Shakespeare adja kezünkbe a nevezetes és gyakran idézett sorokkal: Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villán, S míg ismeretlen dolgok vázait Megtestesíti képzeletje, tolla A légi semmit állándó alakkal, Lakhellyel és névvel ruházza fel. Theseus mondja ezeket a szavakat, amiket Hippolyta fesz teljessé: Több az, mint puszta játszi képzelet, S biztos valóvá nő ki az egész. Égi és földi elegyedik ebben a tündérjátékban, s Gyulai Pál megállapítása máig sem vesztette el érvényét: „E művet tulajdonképp érezni, élvezni kell, s egészen átadni magunkat annak az önkény- itelen és naiv felindulásnak, aminőt csak egy bohó, de kedves álomkép, egy rég elhangzott, de folyvást vissza- hangzó népmese emléke költ fel lelkűnkben.” Nincs mit hozzátennünk, s most már csak arra kell válaszolnunk, hogy a kaposvári színház előadása alkalmas-e arra, hogy átadjuk magunkat a „naiv felindulásnak”. A mai színházra — ameny- nyire ismerem, nemcsak itthon — a rendezők feltétlen uralma jellemző, a rendezőik pedig a modernség jelszavával egyre merészebb vizekre hajóznak, s néha már úgy tűnik, az írói alapanyag, ebben az esetben Shakespeare, inkább csak ürügy ahhoz hogy elképzeléseiket megvalósítsák. A remekművek közismert tulajdonsága, hogy minden korhoz van mondanivalójuk, s ez nincs másként a Szentdvánéji álom esetében sem De a fogalmak egyre jobban keverednek, mert a szabadság nem azonos az önkénnyel, s nemcsak az lehet korszerű, ami meghökkentő. Már pedig Ács János mindenképp meg akar hökkenteni, mindent elkövet, hogy ne is emlékezhessünk hajdani Shakespeare-élményeink- re. Puckot férfi játssza, sebaj, néhány szerepet összevon (Théseus—Oberon, Hippolyta—Titánja, sőt Pudk—Phi- lostrat), elviseljük, bár nem indokolt, miként az sem, hogy a színpadkép hálószobát akar formázni, holott a játék nagy része egy Athén melletti erdőben történik. De mindez így együtt sok a meg- hökkenfésb 61, arról nem is beszélve, hogy a kaposvári tündérek minden további nélkül elmehetnének a Mac- beth-be boszorkánynak. Szóval valóban meghökkenünk, de előbb-utóbb bele is fáradunk, mert minden önmagáért van, nem pedig a játékért, s amikor az előadás végén Pudk elköszön tőlünk, arra gondolunk, hogy milyen jó lenne végre egy igazi Shakes- peare-t látni. Pedig a színészek igazán értük Airany gyönyörű szövegét, verset is tudnak monda- nii, bár néha olyan tragikus pátosszal szavalnak, mintha egy görög sorstragédiát kellene megjeleníteniük. Mert a játék, az a „bohó, de kedves álomkép”, amiről Gyulai írt, ebben a felfogásban elveszik, s amit helyette kapunk, hiába állja meg a helyét önmagában, már nem az az álomjáték, aminek Shakespeare elgondolta és megírta. A Comédié Francaise-ben több évszázados hagyománya van a Moliere-előadásoknak, ugyanaz a díszlet, ugyanazok a kosztümök, mintha Möliere- rel megállt volna az idő. Valószínűleg túlzás ez a konok hagyománytisztelet, még Mo- liere esetében is, ám a szerzői szándék következetes tagadása sem lehet cél, s azt hiszem, a klasszikusok több tiszteletét érdemelnének, mint amennyit manapság rendszerint kapnak. A színészeket csak dicsérni llehet, bár ne hallgassuk el, hogy a kitűnő Olsavszky Éva nem idális Hippolyta—Titánja. Az előadás fő erőssége Lukács Andor, aki igazi Zu- boly, mindent tud, mindig hatásos, akárcsak szerepe, s még azt is elviseli, hogy a rendező ugyancsak kíméletlen vele, hisz hosszú időn át a hátán hurcolja Puckot, az ölében pedig Titániát viszi, amii erőmutatvánj^úk sem csekélység. Kitűnő a többi mesterember 'is, Jordán Tamás, Krum Ádám, Kamondy Imre, Gőz István, Stettner Ottó, tudnák is, mernek is játszani, Rajhona Ádám pedig valóban királyi, s olyan szépen beszél, ahogy színészeink közül kevesen. Beze- rédy Zoltán még akikor is hatásos Puck, ha a hajdani Nemzeti Színház előadásából Mészáros Ágira emlékezünk. Mit mondjunk még? Nagyon jó a kaposvári színház, s ez akkor is igaz, ha ennél a Szentivánéji álomnál időnként csóváltuk a fejünket. CSÄNYI LÁSZLÓ Fotó: K. A. Szentivánéji álom Jelent a Szentivánéji álomból. Előtérben Zuboly (Lukács Andor) és Puck (Bezerédy Zoltán)
