Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. évfolyam, 16. szám. ARA: 1,40 Ft. 1981. január 20., kedd Mai számunkból FOLYIK A FÜZVESSZÖ BETAKARÍTÁSA DECSEN (3. old.) EGYKORI ÉS MAI SPORTOLÓK TALÁLKOZÓJA KISDOROGON DUPLA FORDULÓ — SZIMPLA SIKEREKKEL (6. old.) (5. old.) Még több húst, tejet, tojást Legalább ötmillió sertés, csaknem félmillió szarvas- marha, ugyanannyi juh, 35 milliónyi baromfi, százezer­számra nyúl, prémet adó nutria és sok egyéb haszon­állat népesíti be országszerte a kistenyésztők portáit, tanyáit. Állatok millióit etetik, itatják naponta több­ször. Gondozzák, nevelik őket, ha esik, ha fúj, hétköz­nap és ünnepnap egyaránt. Megéri ezt a rengeteg fá­radságot ? Az állattartó kistermelők portáin születik a mező- gazdaság teljes termelési értékének húsz százaléka; s ez nemcsak a hazai élelmiszer-fogyasztás színvonalának jelentős tényezője, hanem az exportban is fontos sze­repet játszik. A kistenyésztők hízott bikái, sertései, bá­rányai, vágónyulai, libái, pecsenyegalambjai keresettek külföldön, s jól meg is fizetik ezeket. Január elsejétől kezdve — tekintettel a takarmány- és az egyéb árak emelkedésére — a felvásárlási árak legtöbbje megváltozott. Két forinttal emelték a hízott sertés kilónkénti, ugyanennyivel a nyúl téli árát. Nőtt a hízott bikáé, a vágócsirkéé, a bárányé, a baromfié, a tojásé. Eddig mennyiségi felárat csak akkor kapott a kistenyésztő, ha húsznál több sertést értékesített éven­te; most kevesebbért is kap, ha a felvásárló nagyüzem összegyűjtve, egy fuvarral húsznál többet szállít a fel­dolgozóba. A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének nö­velése érdekében emelkedik a második és a további tehenek után járó állami támogatás összege: évente hatezer forintot kap a tehéntartó gazda. Előnyös szer­ződést köthet a kistenyésztő üszőnevelésre, borjúérté­kesítésre, hitelt is kaphat állatvásárlásra, takarmány- beszerzésre, ólépítésre, -korszerűsítésre. Mindez azonban nem elegendő. Azzal együtt sem, hogy a nagyüzemek a kistermelést szervező tevékeny­sége sokkal jobb, mint bármikor korábban, s hogy az állattartás gépeiből, eszközeiből bővült a választék. Talán fucsának tűnhet, de leginkább a jó szó, a fel­világosítás hiányzik. Mióta az áfészek központja a na­gyobb településre költözött, s összevonták a kisebb ter­melőszövetkezeteket, amióta sok községben megszűnt a tanács, az iskola, nemigen tud kitől kérdezni a termelő. Távol vannak, akik elmondhatnák, netán saját pél­dájukkal bizonyíthatnák: szükséges és érdemes is a jól értékesíthető vágóállatok nevelésével élelmiszerek ter­melésével foglalkozni. Aki télvíz idején a kisebb-nagyobb községekben meg­fordul, huszadrangú táncdalénekesek fellépéséről érte­sülhet a plakátokról, de termelési akciókról — arról, hogy ki a megbízott, hol mi után lehet érdeklődni —, annak híréről nem hallhat. Gyakori, hogy termelési ta­nácskozásra, szakcsoport-összejövetelre invitáló meghí­vót hord szét a postás, de csak azoknak, akik már termelők, szakcsoporttagok. Akikből ezután lehetne ter­melő, azok nem értesülnek a lehetőségekről, hozzájuk ritkán jut el a biztató szó. Fontos lenne, pedig hogy eljusson, mert bőven van még állattartásra alkalmas, kihasználatlan porta és szunnyadó buzgalom. A húsipar több vágósertést, hízott bikát, a baromfiipar több broilercsirkét, pecsenye­galambot, a külkereskedelem több nyulat várt, a gyapjú­felvásárlók több textilnyersanyagot, bárányt szeretné­nek vásárolni. Országszerte több mint ötezer boltban árulják a ta­karmányt, várják az állattartókat, és azokat, akik csak ezután lesznek azzá_. És ugyan melyik nyugdíjas em­bernek vagy családnak ne jönne jól az állattartásból származó jövedelem? A pártkongresszuson hangsúlyt kapott, az ötéves és az 1981-es tervben nyomatékosan szerepel, hogy nagy szükség van a kistermelők munkájára, mindarra az élelmiszerre, amelyet belföldi fogyasztásra és exportra előállítanak. Lehetőség van a termelésre, szaktudásban, szorgalomban nincs hiány. Óriási hát a feladatuk és a felelősségük azoknak, akik a kistermelés jelenlegi szín­vonalát megtartani, sőt fokozni hivatottak. Azoknak, akik a felvásárlási árat megállapítják, a termelési szer­ződéseket megfogalmazzák, szaktanácsot adnak, a ter­melési akciót közhírré teszik, felvásárolják az állatokat, valamilyen módon kapcsolatban állnak e tevékenység­gel. Valamennyiük lelkiismeretes munkájára van szükség. GONDA IRÉN Ötödször a megye legjobb önálló egysége Munkásőrünnep Dombóváron A dombóvári Udvari Vince munkásőregység szombaton délután tartotta ünnepi gyű­lését a művelődési központ színháztermében. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fo­gadta Kircz László parancs­nok jelentését. A Himnusz, majd Farkas Sándornak, az egri katonai kollégium hall­gatójának szavalata után Po- nekker Zsigmond, az ünnepi gyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, a meghívott vendégek közt a társ fegyve­res testületek parancsnokait, a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport képviselőit, a munkásőrök hozzátartozóit. Kircz László értékelte a munkásőrök elmúlt évi mun­káját, amelyet plyan fontos események határoztak meg, mint a párt XII. kongresszu­sa, és hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója. A szemé­lyi állomány teljesítette a munkásosztálytól, a párttól kapott megbízatását. Teljesí­tette kiképzési feladatait, gon­doskodott az utánpótlásról, amelyhez a pártszervezetek is hathatós segítséget nyújtot­tak. Jó volt az együttműkö­dés a társ fegyveres erőkkel, s a munkásőrök ezenkívül részt vettek az ifjúság nevelé­sében is. összegezve a mun­kát, a feladatok teljesítését, a dombóvári Udvari Vince egység személyi állománya ötödször nyerte el a Tolna megyei parancsnokság leg­jobb önálló egysége címet, a vele járó serleget, oklevelet. Tatár Lajos, a munkásőrség megyei parancsnoka adta át a serleget, s az oklevelet Kircz László parancsnoknak, majd pedig Gyuricza Istvánnal, a városi pártbizottság első tit­kárával a Kiváló parancsnok, Kiváló munkásőr jelvényeket. Kiváló parancsnok kitünte­tést kapott Kircz László, Nagy Gábor parancsnokhelyettes, Somogyvári Pál, a parancs­nok ellátó helyettese, Tulok Sándor szakaszparancsnok, Sánta István és Nagy József rajparancsnok. K. Papp József felszólalása következett ezután. Köszön­tötte a szép sikerrel büszkél­kedhető munkásőröket, hozzá­tartozóikat. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt nyílt politikája miként ösztönözte a munkapadok mellett, a föl­deken dolgozó embereket. Be­szélt a VI. ötéves tervből adó­dó feladatokról is. Bár Tolna megye iparának, mezőgazda­ságának fejlődése elismerésre méltó, további erőfeszítéseket követel a minőségi munka, a kül- és belföldi igényeknek megfelelő termékek előállítá­sa. , K. Papp József után a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet déli hadseregcso­port egyik alakulatának pa­rancsnoka köszöntötte a dom­bóvári munkásőröket és adott át ajándékot. Ismét kitüntetések követ­keztek. Budaházi Gusztáv, az országos parancsnokság kép­viseletében és Gyuricza Ist­ván adta át a 20 éves Szol­gálati Érdemérmet Németh Jánosnak, Sajgó Mátyásnak és Somogyvári Pálnak, vala­mint a 15., illetve a 10. éves fokozatot hét munkásőrnek. Utána az új munkásőrök eskütétele következett. Balásy Botond, az előképzősök pa­rancsnoka tett jelentést, majd az eskütétel után Csapó Gyu­la, a 23 évi szolgálat után le­szerelő munkásőr adta át fegyverét a fiatal Keszthelyi Istvánnak. Gyuricza István, a városi pártbizottság első tit­kára adta át az igazolványo­kat az új munkásőröknek, majd köszöntötte a személyi állományt. Az ünnepség második ré­szében a munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitün­tetett központi kórusa adott műsort a dombóváriaknak Révész László Liszt-díjas kar­nagy vezetésével. Az ünnepség este a Dombó­vár étteremben tartott, ha­gyományos családi vacsorával zárult. Tudósítóink írják: Az 1981-es tervekről, feladatokról Arra kértük tudósítóinkat, hogy számoljanak be az 1981- es év terveiről, feladatairól, mutassák be olvasóinknak, hogy mit jelent ez az év egy-egy üzem, gyár kollektívájá­nak. A Pécsi Kesztyűgyár dombóvári gyárának terveiről Magyarszéki Endre, a Tolnai Selyemgyáréról Schäffler Adám, a Láng Gépgyár dombóvári gyárának 1981-es fel- adatairól Oszlánczi János, a Bonyhádi Zománcárugyáréról Bayer Béla, a Csavaripari Vállalat dombóvári gyárának fel­adatairól, terveiről pedig AI macht Ottó számolt be. _____ M egalapozott optimizmus Igen jó hangulatban kez­dődött az év a Tolnai Se­lyemgyárban. Ennek oka: közvetlenül a karácsonyi ün­nepek előtt átlagosan kétheti fizetésnek megfelelő mozgó­bért kapott minden dolgozó. Január 7-én kézhez kapták az úgynevezett textilespénzt is, 750 forintot, és kifizették azt a pénzt is, ami a múlt évi megtakarításokból (fizetés nélküli napok, betegség, stb.) adódott. A termelési tervek egész évre még nem teljesen ismer­tek. Egy biztos: minden üzemrész egész évben ki­egyensúlyozottan dolgozhat. A múlt évben beindított fonal­festöde valószínűleg maga­sabb tervet kap, mint azt előre látni lehetett. A festö­de a kezdeti nehézségeken túl van, egyre jobb minősé­gű színes fonalat állít elő, s remélhetően rövid időn belül tovább erősíti a gyár eddigi jó hírét. A terjedelmesített fonalak iránt az idén tovább nő a ke­reslet. A korábban már meg­szabott kiváló minőségű áru­val kívánjuk vásárlóinkat megtartani. Az üvegszövete­ket változatlan mennyiség­ben gyártjuk. Többre is vol­na igény, de nincs kapacitás. A gyár termékei közvetle­nül vagy közvetve, jelentős mennyiségben a külpiacra kerülnek. Ez a körülmény meghatározza a feladatokat. A gyár vezetői felkészültek arra, hogy ha a körülmények megkívánják, akkor rugal­mas létszám-átcsoportosítá­sokkal vagy műszakszám­változtatásokkal teljesítsék a adatokat és megalapozott op- feladatokat. timizmussal végzik a mun­A munkások ismerik a fel- kájukat. Biomassza-égető kazán A Láng Gépgyár dombóvá­ri gyáregységében az új év kezdetén nem voltak zökke­nők a termelésben. Az elmúlt év végén, hogy megfelelő le­gyen a termékkibocsátás, az előkészítő műhelyek is bese­gítettek a szerelésbe, a vég­kikészítésbe. Emiatt egy kissé elmaradt az ideálistól a ja­nuári gyártmányok alkatré­szeinek előkészítése. Ezt a problémát átszervezéssel ol­dották meg: most nagyobb létszám dolgozik az előkészí­tő területen. Ezzel a megol­dással biztosítják a szerelők folyamatos munkáját. Az 1981-es évben új ter­mékek gyártását kezdik el Dombóváron. Ilyen új gyárt­mány lesz a Magyar Hajó- és Darugyártól vállalt hajó- térszekció készítése. E gyárt­mány bevezetésével Dombó­vár a hajógyártás háttéripara lett. A dombóváriak által gyártott térszekciókat a hajó­gyár szereli össze és a kész hajót Szíriába szállítják. A másik új termék — a gyártása ugyan már tavaly elkezdődött — a mezőgazda- sági hulladék, az úgynevezett biomassza-égető kazán és a hozzátartozó berendezés. Idén ennek egy továbbfejlesztett, levegő-, füstgáz-előmelegítő- vel ellátott, a melegvíz­termelés mellett közvetlenül a szárítóberendezésre rákap­csolható típusát szállítják majd a megrendelőknek. Vál­lalva a kockázatot, az első félévben többet készítenek, mint amennyire rendelésük van. Úgy számítanak, hogy a betakarítás idején megnő majd ennek a berendezésnek a keletje és akkor raktárról tudnak szállítani. Bíznak e kazán nagy előnyében, hisz elégethető benne a mezőgaz­daságban keletkező bármilyen hulladék: kukoricaszár, a szalma, a fanyesedék, a nap­raforgó szára, a venyige, de •ha a helyzet úgy kívánja, •szénnel, szénporral is működ­tethető. Ebben a gyáregységben az év eleje már megfelelően le­terhelt, de későbbre még van szabad kapacitás. Ennek le­kötésére is van érdeklődés, ajánlat. Uj területet jelent­het a gyáregységnek az im­portkiváltás. A hazai vegyi-, gyógyszer- és kőolajiparnak gyárthatnának fontos beren­dezéseket. (Folytatás a 3. oldalon.) A munkásőrség központi kórusa Tatár Lajos megyei parancsnok átadja a serleget Kircz László egységparancsnoknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents