Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18. KÉPÚJSÁG 11 Találkozásaink Medgyessy Ferenccel (Születése százéves évfordulójára emlékezve) Atyai jóbarátunk volt. Jó órákban derű és bölcsesség, nehezekben támasz és segítség. Bármikor érkeztünk Debrecenből, otthon lehettünk, nála, családtagok. Mindent megosztott velünk, csak a bajáról nem beszélt, súlyos óráiban is fontosabbnak tartotta a művészetet. Rosz- szat senkiről nem mondott, inkább hallgatott. Szelíd odaadással, nagy alkotóhoz illő alázattal becsült minden arra érdemes munkát. Becsülte véleményünket. Párhuzamos beszélgetéseink is voltak: amit elmondott Feri bácsi, elmondta Mária asszony is. ki-ki a saját szemszögéből. Ha pontosabb akarok lenni, ezt írom: Feri bácsi huncutan hunyori ‘ szeme sarkából. Mária kételkedőn, de mindig nevető szeméből. Feleségéről. Máriáról, erről a Taskentből ideszakadt asz- szonyról sokat fecsegtek, értelmetlenül. „Családi békében telik életünk” — írta Medgyessy faliszőnyegükre, rovásírással. Folyton civakodtak, mindég megbékültek és annyi ellentét ellenére egyek voltak: mások iránt való jóakaratban. Mária asz- szonyról is illenék már egyszer illően beszélni, s azokról a sokszor furcsának és érthetetlennek tűnő találkozásokról, melyek életünket tovább lendítik. így Medgyessy és Mária asszonyérői. Medgyessy ízes debreceni nyelve adták Mária első magyar találkozásait. „Azonnal belém is ragadt” — mondta s ha valamit hangsúlyozni kívánt, jöttek magyarul a tömör kifejezések. Öt. mintázta, rajzolta bárki nő is volt a modellje — ki érti ezt? „Szobrot kell csinálni, mert az marad meg, nem a modell”. Talán ez a fellebbez- hetetlen esztétikai megfogalmazása bevilágít Medgyessy egyszerűnek, áttekinthetőnek látszó, de valójában sokrétű művészi szemléletébe, életébe. Visszatekintve barátságunkra, az egyenes, tiszta lelkű emberen, s munkáin kívül művészi szemléletét érzem maradandónak. Amikor a rosszul értelmezett tükrö- zési elmélet divatozott, Medgyessyt idéztük: „Nem is lu az, ha szobor" — mondta debreceni rokonának, aki azt kifogásolta, hogy a szobor lovának a nyaka vastag, dereka rövid, szügye magas. Ebben a rövid válaszban minden esztétikai értékelés benne van. Vagyis: „Lovat a csődör is tud csinálni, szobrot nem”. És: „A modern szobrászatnak nem célja a természet másolása, a művészben benne él a természet minden mozzanata, a modell csak emlékezteti a valóságra...” „Nincs egyetlen szomorú szobrom se, az én műtermemben senki nem sír, senki nincs válságban, egyetlen modellem sem ütközött össze a fennálló világrenddel.” „A nevetés és a munka megóvja az ifjúságot”. „A nők csodálatosak, olyan húrokat szólaltatnak meg az emberben, melyről ezelőtt nem is tudott. Az ujjamban kell éreznem őket” — mondta, amikor kitapintotta testüket. Szülővárosát, a mostanában őt ünneplő Debrecent is „ujjábán érezte”, mindhaláláig. Ezért ment el utolsó útja előtt is a város meghívására, félig bénán Debrecenbe, ezért álmodott a debreceni panteonról, a Csokonai- síremlékről. Móricz ZsigMedgyessy Ferencről szobrot készített Peter Zlatarev bolgár szobrászművész. Képünkön: Medgyessy a szoborral. mond kérdezte tőle Leányfalun, amíg Medgyessy mintázta a nagy diófa alatt: „Meddig emlékszel vissza gyermekkorodra?” — mert Móricz úgy tartotta, hogy az író gyermekkori élményeit írja meg élete végéig. „Amit akkor éreztem, amikor hazajöttek a tehenek a Bethlen utcai udvarunkban!” — felelte Medgyessy. „Zsiga este szerepelt a rádióban. Meghallgatom, mondom, s hallom ám, hogy az én Zsigám gyermekkori visszaemlékezései között elmondja az én históriám, mintha az övé lett volna.” Ez Medgyessy világos és egyszerű esztétikája. A szobrász egyetlen mondatba sűríti össze gyermekkorát, és aki tudja, milyen élmény volt, amikor a hazaért tehén végigdörzsölte oldalát a bokrokon, annak nem kell magyarázni, hogy ebben az egyetlen Medgyessy fogalmazta mondatban egy egész Móricz Zsigmond-regény benne van. „Negyvenöt évvel ezelőtt egymás mellett álltunk, minden héten kétszer, egy-egy órahosszáig a debreceni kollégiumban a tornaórán, ahol ő volt az I. gimnáziumban, nagyság szerinti sorrendben a legkisebb, tehát az utolsó az A osztályban. A B-ben pedig én” írta Móricz 1937-ben. Nemrég Móricz Zsigmond emlékét ünnepeltük, most Medgyessyét. Utolsókból, legkisebbekből lettek az elsők. A jogásznak neveltből író, az orvosnak neveltből szobrász. Művészeink java az ő neveltjük, nemzedékek nőttek fel művészi szemléletükön, Móricz megfogalmazta Medgyessyt: „Vadul egészséges vért kaptunk az ősöktől, s ez az egyetlen betegségünk, ahogy szegény Ady mondta rám.” És Medgyessy megmintázta Móricz Zsigmondot, ott van domborműve a debreceni kollégium falán, ott áll a szobor is a Déri Múzeum előtt. c Szobrász volt, de képei mutatják, hogy valóban szerette a színeket. Emlékemben őrzöm a MÁV-kórház ablakán besütő sárga Nap ragyogó színét. Utolsó otthoni estjén még fogta a - kezem a Százados úti rézágyon. Felnyitotta egyik szemét, amelyikbe nem világított a lámpa. Fintor nélkül bevette Máriától a vízzel kevert, apróra tört Ultraseptilt. „Talán még ízlett is” — mondta csendesen. „Fene, aki megeszi” — hunyorított és elmosolyodott. Kis tömzsi kezével tartotta az enyém, míg el nem szenderedett. Másnap vitték a kórházba. Mankóval bicegő munkás feküdt mellette. Nem is feküdt, hanem odaadó törődéssel igazgatta Medgyessy takaróját, oltotta szomját. Talán fogalma sem volt róla, ki fekszik ott az ablak felől a lemenő Napban, végső percéig küzdve_az életéért. Medgyessy eszméletlen óráiban sem omlott öszsze. Mint szobrászi eszménye, mint egy szumír isten, keményen és biztosan indúlt- a messzeségbe. Csak a véső hiányzott összeszorított kezéből. KOCZOGH ÁKOS általában, később az egyiptomi keresztényeket illették. A kopt művészet kialakulását a kereszénység terjedése, s az ókori Egyipom társadalmának mélyreható változása siettette. Megszűnt az óegyiptomi és az antik művészet különállása — s új, egységes művészet alakult ki. Gyökerei a görög—római kultúrához vezetnek, s bár a kopt művészek megtagadták a fáraók korának pogány művészetét — hatása alól nem tudtak szabadulni. A kopt művészetre mégse az utánzás, vagy az idegen művészeti stílusok ötvözése a jellemző, hanem az a stilizálá- si törekvés, amely önálló, sajátos jelleget biztosít. Művészetükből viszonylag kevés maradt ránk. Többnyire építészeti emlékek és textilmaradványok őrzik a kopt művészek alkotásait. Szögletes, dőlt falú, előre- ugró homorú párkányzatú kolostoraik emlékeztetnek a régi pogány templomokra. A templomépítészetben a görög —római oszlopfőket a klasz- szikus díszítőelemeket absztrakt ornamentikává alakítják. A 6—7. századbeli erődítményszerű kolostoraik az egész kora-keresztény világ templomépítészetére hatottak. A képzőművészetben nem követték a perspektivikus ábrázolást — megtartották az ősi szimmetrikus és asszimmetrikus elrendezést, az alakokat a nézővel szembefordulva ábrázolják. S bár a kopt művészet is vallásos volt, mégsem kapcsolódott szorosan a túlvilághoz. A népi jelleg a sok díszítőelemet tartalmazó, de erősen stilizált ábrázolásban a kopt textíliákon jelentkezik. Kezdetben az anyagra szőtték a mintát, később külön és ráKopt művészet címmel kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban, amelyen a Berlini Állami Múzeumok korakeresztény és bizánci gyűjteményének anyagából látható gazdag válogatás. * só korszaka (i. sz. 4 századtól a 7. század közepéig!. Az elnevezés görög eredetű, a görögök ugyanis aigüptosznak nevezték az egyiptomiakat, ennek elarabosított változata a gibt vagy gubt, ebből alakult a kopt szó, amellyel kezdetben az egyiptomiakat varrták a ruhákra, térítőkre. A sok textil-lelet kopt sírokból került elő. A halottakat ugyanis ünnepi ruhájukban temették el, s az egyiptomi klíma megőrizte az anyag épségét. A berlini kopt gyűjtemény számos épületelemet, domborművet, oszlopfőt, sírkamrákból származó faragott fareliefeket, mécseseket, sírköveket (sztéléket! terakotta szobrocskákat sorakoztat fel. Különösen értékesek a textilemlékek — térítők, ruhadíszek, szőttesek —, amelyek a kopt művészet legjellegzetesebb példái. KADAR MARTA A kopt művészet az ókori Egyiptom művészetének utolfSftg Oromcsoport (4—5. század) Krisztus bevonulása Jeruzsálembe (dombormű 7—8. század) Konzol. Dániel az oroszlánbarlangban (6—7. század) Medgyessy Ferenc szobra Móriczról
