Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január 1.

1A NÉPÚJSÁG

Ez történt I980-ban

Merre tart a magyar sport?

Egy olyan pillanat 1980-ból, amire szívesen emlékezünk: a moszkvai nyári olimpiai játékokon a kötöttfogású döntőben Kocsis Ferenc (jobbról) legyőzi a szovjet Bikovot, és ezzel megszerzi az aranyérmet. v

iker,ül-e megállítani a

S

'""""! magyar sport vissza- ;i esését? Négy éve, a P Montrealban rendezett olimpia után így fogalmazódott meg a nagy kérdés, hiszen a sportkedvelők már München után sem voltak teljes mértékben elégedettek. A bajor fővárosban,, 19712-ben sorra került olimpián pedig az érmek (34) és pontok (226) száma alapján egyaránt a nemzetközi élvonalhoz tartozott a magyar sport. Csupán * az arannyal ötvözött érmekét (6) kevesellték a Berlin óta már elkényeztetett, legalább tíz olimpiai bajnoksághoz szokott szurkolók. Montreal mérlege (21 érem, 4 arany, 5 ezüst, 12 bronz, 155 ponttal csak a kilencedik helyezés a némzetek pontversenyében), már határozott visszaesést jelentett, azaz a kérdés jogos volt. De határozott választ most négy év múltán,, Moszkva után sem kaptunk. A számszerű eredményeket tekintve (7 arany, 10 ezüst, 15 bronz, azaz 32 érem és 231 ponttal az ötödik helyezés a nemzetek nem hivatalos versenyében,), a helyzet megnyugtató lehet. Csakhogy Moszkvát ugyan a nemzetközi sportvilág joggal tekinti teljes, igazi olimpiának, a győztesek aranyérmeinek jogosságát senki sem vitatja, de azért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a XXII. nyári játékokon a nemzetközi élvonalhoz tartozó Egyesült Államok, az NSZK és Japán sportolói nem vehettek részt. S így az eredmény- lista sem alkalmas az olimpiák utáni szokásos teljes értékelések elkészítésére.

MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?

A magyar sport számára — úgy érezzük — kíbsit hízelgő a statisztika. Az igazán szerencsés választással kinevezett Hegedűs Csaba által irányított birkózócsapat és a Montreal után Moszkvában: is szuper gyakorlattal ismétlő kiváló tornász. Magyar Zoltán teljesítménye kívánkozik a felsorolás élére. Nem mintha ezzel a legcsekélyebb mértekben is kisebbíteni akarnánk az ismeretlenségből a győzelmi dobogó legmagasabb fokára lépett sportlövő, Varga Károly, a közel négy évtized után a férfi úszósport újabb érmét nyerő Wladár Sándor, a nagy esélyesek kiesése után biztonsággal versenyző Baczakó Péter, vagy a kajakosok becsületét megmentő iFoltán, Vaskúti kenukettős diadalát. A kint jártak többségének becsületes helytállása is igazán dicséretes. Ezzel egyidőben azonban számos további kérdés maradt megválaszolatlanul. Így mindenekelőtt miért vallottak kudarcot az úgynevezett biztos esélyesek? Miiért maradt el például Paragi Ferenc t öbb mint tizenhat méterrel saját világcsúcsától, s hogy végül még a döntőbe sém tudott bejutni ? Miért adta fel a versenyt Wichmann Tamás, a sportszerűségi díjjal is kitüntetett többszörös világbajnok kenus? Miért maradt el éppen az olimpián megszokott formájától az év legjobb kardvívó!jának tekinthető Ge- dővárt Imre? Aivagy miért éppen a magyar versenyzők ném bírták el az esélyesség terhét? A kérdések megválaszolása a szakvezetés feladata volt. De ezzel a válasszal egyelőre éppúgy adósak maradtak az illetékesek, mint például a női sport, vagy a vívás visszaesésének elemzésével. A női sportolók váratlanul alig 29 ponttal járultak hozzá a magyar csapat szerepléséhez! Vívásban pedig több, mint hét évtizedes hagyomány szakadt meg. hiszen 1908-tól kezdve az 1920-ban rendezett csonka olimpia kivételével a vívás ötkarikás versenyéin kivétel nélkül magyar győztest is köszöntöttek’.

EGYETLEN GYŐZELEM

Az olimpiai játékok évében ugyan általában az ötkarikás randevú eseményei állnak

Magyarországon is a sport- kedvelők érdeklődésének középpontjában, de ezúttal, rendhagyó módon a labdarúgás helyzete, valljuk meg őszintén, eredménytelensége is érthető viharokat kavart. A válogatott előbb az olimpiai selejtezőkön bukott el, majd az év közben, júliusban hivatalba lépett következő, másfél évtized alatt a tizenharmadik kapitány, Mészöly Kálmán Is erősen negatív mérleggel zárta első féléves ténykedését. Egyetlen győzelem (Svédország 2:0) és döntetlen (Spanyolország 2:2) mellett három vereség (Szovjetunió 1:4, Ausztria 1:3, NDK 0:2) .került a statisztikákba, s a kapitány vajmi keveset tudott előrejutni a jövő év tavaszán: kezdődő világbajnoki selejtezőkre való felkészülésben, csapatkialakításban. A szurkolók, de maguk az edzők, szakvezetők is legtöbbször értetlenül szemlélik a gyors, megmagyarázhatatlan formaingadozásokat. Az eredménytelenség okait mindenképpen a hiányos felkészülésben, a küzdőszellemben kell keresni. A szövetség korábbi vezetői által helyenként diktatórikus módon előírt és ellenőrzött követelményrendszer megbukott.

•

SZEGÉNYSÉGI

BIZONYÍTVÁNY

Ám a szövetség két év elmúltával is kénytelen volt megállapítani, hogy a klubokban folyó felkészülés nem megfelelő, A válogatott csapat játékosainak edzettségi állapota elmarad a kívánatosból. S a válogatott tavaszi jobb szereplése érdekében úgy döntöttek, hogy Mészöly

jelöltjei több alkalommal tartanak majd közös edzéseket. Mindez természetesen, ha szegénységi bizonyítványt is jelent a szakosztályok, klubok számára, nem egyedülálló jelenség, hiszen Menotti, a világbajnok válogatott kapitánya hasonló lehetőségeket kapott az Argentin Labdarúgó Szövetségtől és a sikerek megismétlése érdekében együttes edzésekkel készült a Mundialito tornára, a volt világbajnokok montevideói mérkőzéseire: Persze a helyzet sokkal bonyolultabb ahhoz, semmint egyetlen intézkedés megvalósításával helyre lelhessen állítani a magyar válogatott korábbi tekintélyét.’ Az edzők, kapitányok terveit a játékosoknak kellene valóra vál'taniok. Ám a játékosok egy idéje furcsa kettősségben élnek. Tulajdonképpen hivatásuk a labdarúgás, hiSzen szerződést kötnek klubjaikkal. Az élvonalbeliek jól,* a magyarországi lehetőségekhez képest nagyon jól, tizenötezer forintnál is többét keresnek halvonta.

KERESTÉK

A JÁTÉKOSOK KEGYEIT

Keresetük azonban nem függ sem a mérkőzések látogatottságától, sem a mérkőzéseken nyújtott teljesítményektől. Ráadásul az egymást sajnálatosan sűrűn váltó vezetők mindig, minden esetben a játékbsok kegyeit keresték, emelték a fizetéseket, prémiumokat. S az sem titok, hogy a következetesen és jól dolgozó edzőket — mint például Dalnoki Jenőt a Ferencvárosnál — a játékosok a szövetség előző vezetőinek segítségével buktatták meg. Arról nem is beszélve, hogy amint azt Szepesi György egyik televíziós nyilatkozatában elpanaszolta, jelenleg vagy ötezer játékos él Magyarországon a labdarúgásból, azaz még a megyei bajnokságban szereplő csapatok játékosai is jelentős támogatást élveznek. így alakult ki ez a kényelmes szemlélet, amivel a szövetség mai vezetősége is kevés eredménnyel: harcol." A gyenge teljesítményt támogatók pedig tulajdonképpen minden jószándékuk ellenére is — sajnos — csak ártanak a jelenlegi helyzetben, amiből mielőbb kiutat kellene találni. De hol van ez a kiút?...

VAD DEZSŐ

Olvasóink szavazatai alapján:

A szakszerű tájékoztatás emelné erkölcsi értékünket

Hajlamosak vagyunk arra, hogy panaszkodjunk, ugyanakkor a meglévőt ne értékeljük, vagy csak egyszerűen nyugtázzuk: van. Sokszor hallani: Tolna megye sportja nem tud lépést tartani a hasonló adottságú megyékével.

Hogy is állunk ezzel a kérdéssel? Szerintünk nincs különösebb okunk panaszra, bár vannak dolgok, melyek fájók.

Kezdjük talán a legfájóbbal. Megyénk az egyedüli, melynek nincs sportcsarnoka. Ez tény és ezen a közeljövőben — a jelek szerint — nem is lehet változtatni. De nem minden a Sportcsarnok, bár nagyon jó, ha van. Különösen a téli hónapokban alkalmas teremsportok űzésére, de ha nincs, ne sóhajtozzunk, hanem vegyük észre, amli van. Mert van szép számmal létesítményünk, köztük egy-.két olyan, mely országos szinten is a legjobbak közé sorolható.1

Elmúlt egy éve, hogy Szeksaárdon átadták a fedettuszodát. A megyeszékhelynek van négy sportpályája, ahol minden megtalálható. A Zrínyi utcai tornacsarnok, ha nem is pótolja a sportcsarnokot, alkalmas NB I-es kósártabda-méritózésekre és a téli hónapokban különböző labdajátékok űzésére. Tolnán az NB I-es asztaliteniszezőknek van sportszékháza, ha nem is veszik fel a versenyt mondjuk — teremben — a nagynevű külföldi ellenfeleikkel. Dömboriban a kajak-kenusoknak néhány éve szép vízitelep épült. Szálkán épül a víztároló, mely Dombomhoz hasonlóan kirándul'óközponf lesz. Szekszárd közelében, a Sötétvölgyben csónakázó-tó, kirándulóhely várja a szabadba vágyókat,. Szekszárd mellett a Sió-parton elkészült a kajakozok csónakháza, víZitelepe. Öcsényben kora tavasztól késő őszig a repülőtér és a hozzá tartozó létesítmények biz- tósítják a sportolást a vitorlázóknak. Itt nemzetközi versenyeket is tartanák.

Dombóváron három modem sporttelep várj'a a fiatalókat, mellette az új, minden követelménynek megfelelő tekecsar- nok. Az üzemekben kézilabdapályák, melyek a tömegsportigényeket kielégítik. Ez évben megépül a vasutasok új munkacsarnoka, az NB II-es kosarasoknak nem kell Pécsre utazniuk. Dombóvárihoz néhány kilométerre Gunartas, mely nemcsak üdülőközpont, hanem a .termálfürdője egész évben várja a fürödni vágyókat. Említeni kell a termelőszövetkezet lovas- iskoláját, a szép terepen kialakított pályáját, ahol országos fogathajtó bajnokságokat tartanak. Említést érdemel a Dombóvár közpon’jiában lévő tanuszoda, a szakcsi tekepálya, a ko- csolai teniszpálya, nem beszélve az egyre jobb eredményeket elérő dombóvári sportiskoláról.

Az elmúlt ötéves tervben Bonyhád is gyarapodott. Felépült, átadták a tornacsamókot (melyet a bonyhádiak nagy szeretettel neveznek sportcsarnoknak, de ők iS tisztában vannak azzal1, hogy annak jellege más). Felújították a városi (a volt Vasas) sporttelepjét, Váralján elkészült a parkerdő, de a járás kisebb községei is gazdagodlak. TeVelén új sportpályát építettek, Aparhanton új füves labdarúgópályát használnak, a régi edzőpálya lett.

Pakson a sportlétesítmény korszerű, minden igényt kielégít. Az ökölvívóknak külön munkacsarnok áll rendelkezésre, a labdarúgóknak — az országban talán elsőként — rúgófalat építettek. Miivel célkitűzés a labdarúgók magasabb osztályba kerülése, már kész a terv a pálya bővítésére, további korszerűsítésére. Dunaszentgyörgyön társadalmi munkával új pályát, öltözőt építettek, DunaföMváron is megszépült a létesítmény és új bitúmenes pályával gazdagodtak.

Külön fejezetet érdemelne a most kialakulóban lévő Atomerőmű SÍK mely lényegében egy éve alakult, most szerveződnek a szakosztályok, épülnek a pályáik, tehát minden rémény megvan arra, hogy megyénknek lesz még egy, minden, szempontból nagy egyesülete.

A tamásiak is büszkék új sporttelepükre: a létesítmények megfelelnek a mai követelményeknek!.: Az országban nem biztos, hogy van még egy olyan mddem lovaspálya, almely augusztus 20-án 20—26 ezer nézőnek is kényelmes elhelyezést, szórakozást tud biztosítani. A nyári hónapokban nagy népszerűségnek örvend a tamási strand, melynek egyik érdekessége: évente itt többSzáz fiatalt tanítanak meg úszni. Si- montomyán a két labdarúgópálya mellett két kézilabdapálya várja a fiatalokat. A bitumenes kézilabdapályán este is lehet játszani, megfelelő a világítás. A sportpályához mintegy néhány száz méterre a termelőiszövetkezet lovaspályája bizonyítja: áldoznak Simontomyán erre a sportra is.

Balogh Ilona és Balogh Gyula a megye legjobbjai

'Lapunk sportrovata — 1977. és 1978. után — ezúttal harmadik alkalommal tette fel a kérdést olvasóinknak: Az 1980. évi eredmények alapján kiket tartanak Tolna megye legjobb sportolóinak? Közvé- 1 érmény-kutat ásunkat az egyé. ni versenyzők mellett kiterjesztettük az év legjobb csapatainak rangsorolására is.

A december 20-án lezárult szavazás kezdeményezésünk Sikerét igazolta. A beküldött 2075 darab szavazólap olvasóink — közülük is a Sporttal szimpatizálók — aktivitásáról árulkodott. A beérkezett „voksok” kétségtelenül szubjektivitást takarnak, ám ezzel együtt végső soron az év legjobbjainak rangsorolását szakmái berkekben sem. vitathatja senki. Mert a közvélemény dobogójára is azok állhatnak majd fel a január •16-i ünnepélyes eredmény- hirdetésnél, akik sportered- ményéik alapján az esztendő hazai és nemzetközi viadalain elért sikeres szereplésükkel többször is felálltak az érmes helyezettek dobogójára.

Az olvasóink által beküldött szavazólapokon' nőknél 42, a férfiaknál 72 sportoló neve szerepelt. A szavazásban részt vevők véleménye alapján meglehetősen népes mezőnyűvé vált a csapatok száma is. Nem kevesebb, mint 26 együttes neve szerepelt a szavazólapokon:

Az egyéni versenyben, nőknél az 1977. évi győztes, Balogh Ilona ismét elhódította az év legjobbja címét. A tolnaiak válogatott — párosban magyar bajnok, BEK-ezüstér- mes csapattag — asztaliteniszezője aligha szorul bemutatásra. Klubtársát, az 1978. évi győztes Balvári Ildikót szorította le a dobogó legfelső fokáról a megye legjobbjai versenyében. Férfiaknál a korábbi két szavazás során első helyezett Halász Lászlónak nem sikerült megőriznie harmadszor is listavezető helyét. Az 1980. évi eredmények alapján olvasóink szavazatai alapján abszolút fölénnyel új győztest avatunk: Balogh Gyulát, a Szekszárdi Dózsa 3000 méteres magyar bajnokát, a t'izenegyszeres válogatottat, országos ifjúsági csúcs, tartót. Az idei esztendőben újdonsült kerékpáros olimpikonok közül a Hálálsz testvérek végeztek a 2. és a 3. helyen. A BEK-ezüstérem — úgy tűnik — sokat nyomott a latba olvasóink szavazatainál is: csapatban a Tolnai VL asztaliteniszezői szerezték meg az év legjobbja címet.

Ezek után nézzük a végső sorrendet! Nőknél: 1. Balogh Ilona (Tolnai VL)i, 2. Bolvári Ildikó (Tolnai VL), 3. Bátorfi Csilla (Tolnai VL), 4. Bolvári Katalin (Tolnai VL). 5. Har- sányi Mária (Szekszárdi Dózsa)!, 6. Kiss Anikó (Tolnai VL), 7. Varga Rózsa (Szekszárdi Dózsa), 8. Pártos Judit (Szekszárdi Dózsa), 9. Vaszkó Judit (Szekszárdi Dózsa), 10. Ulbert Erzsébet .(Szekszárdi Dózsa):

Férfiaknál: 1. Balogh Gyula (Szekszárdi Dózsa), 2. Halász László (Szekszárdi Spartacus),, 3. Halász Zoltán (Szekszárdi Spartacus), 4. Bődé József (Szekszárdi Dózsa)) 5. Lamuth Jakab (Szekszárdi Dózsa), 6. Kovács Attila

(Szekszárdi Dózsa), 7. Cserék- lei Sándor (Szekszárdi Dózsa),

8. Imre Gyula (Szekszárdi

Dózsa), 9. Mátrai Gyula Szekszárdi Dózsa), 10. Mánd- li János (Dombóvári Spartacus). i

Csapatban: 1. Tolnai VL (asztalitenisz), 2. Szekszárdi Spartacus (kerékpár)) 3. Szekszárdi Dózsa (kosárlabda), 4. Dombóvári Spartacus (teke)1, 5. Szekszárdi Dózsa (súlyemelés); 6: Szekszárdi Dózsa (labdarúgás), 7. Bonyhádi Botond (kosárlabda), 8. Dombóvári VSE (kosárlabda).

9. Tamási MEDOSZ (labdarúgás), 10. Bonyhádi Vasas (labdarúgás))

Gratulálunk az 1980-as esztendő legjobb megyei sportolóinak, a legjobb csapatok tagjainak. Az ünnepélyes eredményhirdetésre 1981. január 16-án délelőtt lapunk szerkesztőségének V. emeleti tanácstermében kerül sor. A díjkiosztóra az 1—3. helyezett női, férfiversenyzőt, valamint a három csapot kapitányát, az egyesületük képviselőjét és az edzőket várjuk ■szeretettel.

iNem soroltunk fel minden olyan létesítményt, mely a most véget ért ötéves tervben létesült, vagy került felújításra. Ügy véljük, ezek a tények is bizonyítják, semmivel sem állunk .rosszabbul, mint más megyék. Hogy eredményekben mégis talán elmaradunk, annak az az oka, hogy Budapest, Pécs, Szeged főiskolái, valamint nagy egyesületei vonzzák a fiatalokat, a tehetségekét. De még így is van mivel büszkélkedni, elég ha arra gondolunk: h ány atlét ánk, asztali ten iszezőnk, kerékpárosunk, ökölvívónk, vagy épp>en tekézőnk húzta magára a válogatott mert.1

Ezek után joggal teheti fel bárki a kérdést, miért legyintenek Tolna megyére — sok esetben —, mi az oka, hogy nem értékelik eredményeinket, erőfeszítéseinket. Szerintünk ennek egy oka van: nem mutatjuk be önmagunkat.

Megfontolandó: a megye sportvezetői hívják meg a rádió, a televízió, az országos és megyei iaptók sportújságíróit és mutassák be megyénkét. Hosszú évek óta ezt teszik a megyék nagy többségében, Evenként rendeznek egy-egy sajtótájékoztatót, elviszik a meglhívottákat két-három olyan létesítmény megtekintésére, melynek emléke a sp>arújságíróban megmarad, nyomot hagy. Nekünk is vannak ilyen, létesítményeink, nincs okunk a szégyenkezésre, csak — a jelékből ítélve — túl szerények vagyunk.

Ne szerénykedjünk, mutassuk be eredlményéinket, de mondjuk el gondjainkat is. A tárgyilagos; szakszerű tájékoztatás nagyban emelné megyénk erkölcsi értékét, biztosítaná, hogy a jövőben a sportierületen dolgozó tévések, rádiósok, újságírók j Véleménye valósághű legyen rólunk.

— NY —