Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXXI. évfolyam, 15. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1981. januar 18., vasarnap A Hazafias Népfront budapesti küldöttértekezlete Négyszáznyolcvan küldött részvételével szombaton a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében tartották meg a Hazafias Népfront budapesti küldött- értekezletét. Az eseményen részt vett és felszólalt Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra és Maróthy László, a Bu­dapesti Pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A küldöttgyűlés a buda­pesti népfrontmozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta végzett tevékenységét ér­tékelve megállapította: A la­kóterületi politikai munka tovább szélesedett és tudato­sodott, erősítve a népfront valóságos, felelősségteljes tár­sadalmi szerepét, örvende­tes, hogy a legutóbbi fél év­tizedben nőtt a mozgalomban a munkások részvétele. A fő­város ' több kerületében to­vábbi segítséget jelentenek a lakóterületen tevékenykedő üzemek, vállalatok, valamint kisipari szövetkezetek dolgo­zóinak társadalmi felajánlá­sai. A küldöttgyűlés méltatta a rétegpolitikai tevékenység eredményeit, s nagy teret szenteltek a szocialista de­mokrácia fejlesztésének. A demokratizmus elmélyítése a közgazdasági szemlélet for­málásában, a munkahelyi fe­gyelemben, a közösségi gon­dolkodásban éppúgy kama­tozik, mint a nyílt várospoli­tikában. Éppen ezért — a ta­nácsokkal karöltve — a nép­front bevonja a lakosságot a VI. ötéves tervidőszak buda­pesti feladatainak részletes kimunkálásába, majd a ter­vek végrehajtásába és ellen­őrzésébe is. Érdemes, hiszen az utóbbi öt év tapasztalatai is bizonyítják: a közösen ki­alakított elképzelések az ál­lampolgárokat cselekvő rész­vételre sarkallják. HELYZETKÉP A MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOKRÓL 3. old. HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE 3. old. DUNAFÜLDVÄR KÜZÉPFOKÜ TÁRSKÖZPONT 4. old. AZ ISMERETLEN TÖRTÉNET 4. old. NÉPTÁNCOSOK ZÁRSZÁMADÁSA 5. old. VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS 6. old. MÚLTUNKBÓL 6. old. „JO NAPOT KÍVÁNOK! KÉREM A MENETJEGYEKET..." 7. old. EXPORT NÉMETKÉRRŐL 7. old. SZÁMÍTÓGÉP AZ AUTÓBAN 12. old. GYERMEKEK ÁRUHÁZA 13. old. A MEGYE LEGJOBB SPORTOLÓI SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN 14. old. ROBOTOK A MŰHELYBEN 8. old. ROMÁNIAI MAGYAROK TÁNCHÁZAI 8. old. TAKARÉKOS JUGO—45 9. old. BERLIN LEVEGŐJÉNEK ÉS VIZEINEK VÉDELME 9. old. LÍVIA 10. old. Az SZVSZ szolidáris a salvadori néppel A salvadori nép harcának támogatására nyilatkozatot adott ki a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Prágában, a szervezet központjának szék­helyén. Az állásfoglalás helyesli az általános népi offenzíva alá­támasztására meghirdetett általános sztrájkot és üdvözli a forradalmi demokratikus kormányzat politikai prog­ramját. Tisztséghalmozók Jegyezgetünk az új, 1981-es naptárban. Hiába minden jószándék, ígérgetés, új élet kezdésének fo­gadalma — lesz értekezlet, megbeszélés az idén is, bőven. Nem is lehet tagadni ezek jórészének létjo­gosultságát. Vannak azonban — s ha országosan nézzük: nem is kevesen — akik a szükségesnél és az átlagosnál sokkal több tanácskozásra járnak, mint ahogy azt erejük, idejük engedi. Nekik részi kell venni — például a községben — szinte minden megbeszélésen. Tagjai a tanácsnak, esetleg a végre­hajtó bizottságnak is, ráadásul valamelyik állandó bizottságban szerepelnek tanácsadóként, de bevá­lasztották őket a helyi népfrontbizottságba, tisztsé­get viselnek tömegszervezetekben, sportegyesület­ben, talán még az önkéntes tűzoltóság és a legelte­tési társulás sem marad ki a felsorolásból, nem is szólva a munkahelyi, szövetkezeti al- és főbizottsá­gokról. Nagy többségük nem is a pénzért teszi. Talán in­kább csak azért, mert úgy gondolja: nélküle semmi sem menne rendjén, mindenütt ott kell lennie, hal­latnia kell a szavát. Akad, akiket rábeszéltek, szin­te rájuk erőszakolták a tisztségeket, mert minde­nütt őket tartják a legrátermettebbnek, legalkal­masabbaknak. Csakhogy egy ember — ha mégoly okos, a helyi viszonyokat kitűnően ismerő, ötletgazdag is — kép­telen arra, hogy sokféle közéleti tisztségét egyfor­mán lássa el. Már csak azért is, mert a különböző tömegszervezetek, társadalmi szervek, egyesületek pillanatnyi érdekei nemegyszer ütköznek egymás­sal. A mindenütt jelenlevő, hangját hallató ember ilyenkor szinte önmagával kerül ellentétbe. S — ami nagyobb hiba — az őt megválasztó, tisztségébe állító testülettel is. Mi tagadás, az is sokszor megesik, hogy valaki azért vállal több tisztséget, mert mások — kénye­lemből, közömbösségből — nem vállalkoznak rá. A demokratizmus is megköveteli, hogy minél töb­ben hallassák hangjukat, mind többféle szempont­ból vitassanak meg egy-egy kérdést. Ha minden szervezetben és bizottságban ugyanazok ülnek, ke­vés lehetőség marad a „több szem többet lát” elv kibontakoztatására. Azt pedig általában a — kisebb, vagy tágabb — közösség sínyli meg. Másik típus: a passzív „közéleti” ember, aki nem is szól, csupán jelen van. Mondhatjuk úgy is, hogy foglalja a helyet mások elől, akik javaslatokat ten­nének, vagyis a közösség hasznára lennének. Ügy gondolja, hogy a tisztség adja a tekintélyt. Valóban nagyobb lenne az ő személyes tekintélye is, ha akár csak egyetlenegy helyen vállalna tisztséget, de ott megállná a helyét, közérdekű tevékenységgel mutat­ná meg, hogy mennyit ér. Óhatatlan, hogy bizonyos „tisztséghalmozások” elő ne forduljanak. A szó azonban éppen azért ke­rült itt idézőjelbe, mert aligha tekinthető igazán halmozásnak, ha a községi párttitkár tagja a tanács végrehajtó bizottságának, vagy a tanácselnök a párt vb-nek is. Ilyen esetekben az őket megválasztó tes­tületet képviselik. El kell ismerni, hogy voltak évek, évtizedek, ami­kor egy-egy községben, városban csak kevesen vol­tak alkalmasak arra, hogy a köz ügyeivel foglalkoz­zanak, s az elkövetett hibák még ezek körét is szű­kítették. Túl vagyunk ezen, ma már mind többen kapcsolódnak be a közösség ügyeinek intézésébe. Fiatal, tetterős emberekre van szükség, olyanok­ra, akiknek nem a tisztség, nevük szerepeltetése a fontos, hanem a közös ügy, amit tudásuk legjavá­val szolgálni akarnak és tudnak. VÄRKONYI ENDRE Megyénkben megközelítően 150 ezer sertést értékesítenek a kistermelők évente az állami felvásárlás útján. Mellettük — becsült adat — 60 ezret családi fogyasztásra levágnak a háztájiben neveltek közül. Egy falusi disznóölésen készült képes összeállításunkat láthatják az 5. oldalon. ORDINATEUR DE BORD v; IS

Next

/
Thumbnails
Contents