Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
XXX. évfolyam, 292. szám. ARA: 1,20 i t 1980. december 13., szombat Mai számunkból a minisztertanács megtárgyalta 4. old. ALMA A BOGYISZLÓI HÜTÖHAZBÓL 8. old. PAPRIKA ÉS DZSEM OLVASÓSZOLGALAT 4. old. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa megkezdte tanácskozását Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel 9 órakor megkezdte tanácskozását a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresszusa. A négy és fél millió magyar szervezett dolgozót 800 küldött képviseli, akik az elmúlt öt év eredményeit, gondjait elemzik, s meghatározzák a további teendőket. A kongresszus alapgondolatait a tanácskozóterem erkélyén körbefutó feliratok fejezik ki: Gazdaságunk fejlődése élet- színvonalunk alapja! Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! A békéért, a szocializmusért, a társadalmi haladásért! A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelő munkában élenjáró dolgozók, szocialista brigádvezetők, a művészeti és tudományos élet ismert személyiségei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, és ott vannak az állami és társadalmi élet képviselői. A kongresszuson képviselteti magát csaknem 40 ország szakszervezeti mozgalma és több nemzetközi szervezet, köztük a Szakszervezeti Világszövetség. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd javaslatára egyperces, néma felállással megemlékeztek, a szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól. Földvári Aladár megnyitó beszédében rámutatott, hogy az elmúlt öt esztendő — sikereivel és gondjaival — fontos szakasza volt nlagy nemzeti programunk, a fejlett szocialista társadalom építésének. Népűnk jó törekvéssel és akarással, eredményesen dolgozott, alkotott. Szólt ar. ról, hogy a szakszervezeti mozgalom egyre növekvő sze. repet tölt be társadalmi éle_ tünkben: felelős részese a politika átfogó alakításának és végrehajtásának _ egyaránt. Szervezi és mozgósítja négy és fél milliós tagságát a gaz. daság- és társadalomépítő munkára és ezzel szerves egységben képviseli, védi érdekeiket. Az elnök rámutatott, hogy az alapszervezéti választások alkalmával, a megyei küldöttértekezleteken és az ipar. ági', ágazati szakszervezetek kongresszusain a szakszervezeti tagság kifejezte egyetértését a párt politikájával. Megfogalmazta, hogy cselekvőén részt vállal a XII. kongresszuson elfogadott nagy tár. sadalmi céljaink és feladataink végrehajtásában. Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresz. szus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIII. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további feladatokat, s döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a számvizsgáló bi. zottság jelentését, s végül megválasztják a Szafcszerve. zétek Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztották a kongresszus titkárságát, továbbá a munkabizottságok vezetőit és tagjait. A titkárságot Gáspár Sándor, a jelölő bizottságot Gyöngyösi István, a mandátum vizsgáló bizottságot Simó Tibor, a szavazatszedő bizottságot Juhász Ottó, a határozatszövegező bizottságot Jákáb Sándor, az alapszabályszövegező bizottságot Gál László vezeti. Az elnök ezután javaslatot tett a megválasztandó Szak- szervezetek Országos Tanácsa, valamint a számvizsgáló bizottság létszámára. A javaslatot egyhangúlag elfogadva a kongresszus úgy határozott, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsába 211, a számvizsgáló bizottságba 29 tagot választanak majd meg, s arról is döntöttek, hogy a SZOT elnökségének 35, a titkárságnak pedig 9 tagja legyen. Ezután a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését a‘ XXIII. ■ kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek további feladatairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos jelentéséhez, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak. Gáspár Sándor: A szakszervezeti mozgalom alapvető feladata és hivatása a munkáshatalom erősítése, a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A XXIII. kongresszusunkon úgy fogalmaztuk meg feladatainkat, hogy magasabb szinten tudjuk segíteni társadalmi céljaink elérését, népünk, országunk boldogulását, szellemi és anyagi gyarapodását. Nem új programot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk elé. A munkáshatalom erősítése, a dolgozók érdekelnék képviselete és védelme mindig alapvető feladata, hivatása volt és marad a szákszervezeti mozgalomnak. A számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról elvégeztük. Ezt -az írásos jelentés tartalmazza. A társadalmi helyzet általános elemzése nem feladatunk, ezt megtette pártunk XII. kongresszusa. Ezzel az elemzéssel mi egyet-, értünk. Gáspár Sándor terjesztette elő a SZOT jelentését Azt kell mosit számon kérni önmagunktól, hogy milyen színvonalon, milyen, hatásfokkal dolgoztunk? Eleget tettünk-e a társadalom életében betöltött, egyre növekvő szerepünknek? Tudjuk-e képviselni tagságunk érdekeit, törekvéseit? Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségékkel rendelkezik, amelyéle biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményéknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a h atalomnak és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. A szákszervezeti tevékenység általános élveire vonatkozó alapvető megállapítások ma is helyesek és érvényesek. De ez nem jtelent változatlanságot. Üj utakat kellett törni. Ehhez útmutatót adott a lenini tanítás és támaszkodhattunk a magyar szakszervezeti mozgalom hagyomáSzavaznak a küldöttek nyaltra. Mi ennek alapján és saját helyzetünkre építve indultunk el. Hosszú — még ma sem befejezett — folyamat eredményeként kialakult a szakszervezeteknek a párthoz, a kormányhoz, a munkásfiatalomhoz való viszonya. Ez nem mindig volt rendezett. Ne. künk saját történelmi tapasztalatunk van arról, hogy szocialista viszonyok között sem automatikusan és nem önmagától alakul ki és fejlődik a a szakszervezetek szerepe. Ha a politikában torzulás jelentkezik — és nálunk 1956 előtt ilyen torzulás jelentkezett —, akkor ez érezteti hatását a szakszervezetek szerepének érvényesülésében is. A sajátos magyar személyi kultusz azt eredményezte, hogy a pártot olyan tulajdonságokkal’ ruházták fél, amelyekkel nem rendelkezett és soha nem is rendelkezhet, úgy vélték: képes mindent önmlaga elvégezni. Formailag minden rendben volt Létezték szakszervezeteik, de jogkör és hatáskör nélkül. Ennek az időszaknak ezért az volt a sajátossága, hogy a szakszervezeti mozgalom ugyanazt csinálta és ugyanúgy, mint a párt és a kormány. Ezzel a szakszervezeti mozgalom jelegtelenné, „arcnél'külivé” vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt felismerte, hogy szakítani kell ezzel a felfogással és gyakorlattal. Szocialista viszonyok között a tulajdonos a nép, a munkásosztály. A párt, a kormány, a szakszervezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szolgálják a népet, a múnkásosztályt, a dolgozókat: Az így kialakult munka- megosztásnak az a következ- íménye, hogy a párt, mint vezető erő, tud építeni az önállóan dolgozó szakszervezetekre. Tud különböző véleményeket, tapasztalatokat összegezni és ennék alapján dönteni. Ahhoz, hogy a társadalom vezető ereje szintetizálni tudjon, különböző véleményekre van szüksége, amelyekből ki tudja választani a legjobbat. A szocialista építőmunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondolkozik — a maga ismeretei, felkészültsége, tömegbázisa alapján — annál kisebb a tévedés lehetősége. A vitatkozáshoz több vélemény kell. Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az élem, hogy ma már a munkásosztály, a Nemzetközi méretekben még ma sem csitult, sőt mostanában felélénkült a Vita arról, hogy a szakszervezetek a szocialista társadalom viszonyai között milyen szerepet játszanak. Nagyon sok fogalom keveredik ebben a vitáiban és a viták indítékai is egészen különbözőek. Sokan érthetetlennek tartják, hogy a szociálista szak- szervezetek együttműködnek az állammal. Az ilyen' felfogást vallók számankérik a szakszervezetek függetlenségét. A mi álláspontunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismert. Sem a kormánnyal való szembenállás; sem a függetlenség némi örök kategória a szakszervezetek számára. Ez egy adott társadalmi-történelmi szakaszban érvényesül. Természetes a kapitalista társadalomban, de nem természetes a szocializmusban. Használható a kapitalista társadalomiban, de a megváltozott társadalmi viszonyok között ez a forrna már használhatatlan. A szakszervezet soha sem lehet egy adott kormány-, vagy pártpolitika puszta eszköze. Jogos és érthető, ha a forradalmi szakszertvezeti mozgalolm a kapitalista országokban meghirdeti és érvényesíteni kívánja az államtól és a pártoktól való függetlenség jelszavát. A szakszervezetek függetlenségének jelszava itt azt jelenti, hogy a szakszervezetek meg akarják őni'zni a mundolgozó nép élet- és munkakörülményeit, a társadalmi fejlődés egészét ériintő egyetlen lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszervezetek nélkül. Ha vannak a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűségei — márpedig vannak —, akkor — véleményem szerint — ez is közéjük tartozik: kásosztálynak, a dolgozó népnek a tőkés renddel szembeni teljes cselekvési szabadságát. A szákszervezet ellenzékisége a kapitalizmusban szükségszerűen következik az osztálya ügye iránti elkötelezettségből: Az ellenzékiség azonban nem öncél és nem a szakszervezeti munka örökérvényű, •általános vonása. A szocializmus körülményei között megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szak- szervezet törekvéseivel egyező célok valóraváltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen és mindenáron ellenzéki állásponton. Ezzel ugyanis szembefordulna saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti. A sztrájk is ezért nem lehet a szocialista társadalom építésének a módszere.1 Nem lehet, mert minden eszköz, ami rendelkezésünkre áll, a dolgozok helyzetét javítja, életét teszi szebbé. Az olyan igények kielégítését azonban, amelyhez ma még nincs meg az anyagi vagy más lehetőség, sztrájkkal sem lehet megoldani. Sztrájkkal nem> lennénk gazdagabbak, csak szegényebbek. Az ellenzékiség, a függetlenség jelszavát a mi körülményeink között a szakszervezetek csakis, mint a szocia(Folytatás a 2. oldalon.) A magyar szakszervezeti mozgalom elkötelezett
