Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-11 / 290. szám

6 ^DéPÜJSÁG 1980. december 11. Sulikupa A szekszárdi Városi Tanács művelődési osztálya és a vá­rosi úttörőelnökség december 14-én, vasárnap 9 órától ren_ dezi meg a testnevelési isko­lák tagozatos osztályainak Sulikupáját. A Zrínyi utcai tornacsarnokban sorra kerülő versenyen tizennégy osztály csapata vetélkedik egymással a helyezésekért. CRUYFF „KIRÁNDULHAT” ... ? A Reuter jelentése szerint egy skót csapat, a Dumbarton alkalmanként^ egy-egy 90 percért hajlandó lenne 1000 fontot fizetni (ez 2400 dollárt jelent) Johann Cruyffnak, a holland labdarúgósztárnak, ha az szerdánként átruccanna Dumbarton bajnoki csatáira. Sean 'Falion, a Dumbarton menedzsere (ő volt egykor a Celtic Glasgow fénykorában Jock Stein segítője), elmond­ta, 'hogy személyesen tárgyalt Cruyffal, és a holland játé­kos nem zárkózott el a „ki­rándulások” gondolatától. Dumbarton jelenleg 20 fordu­ló után 19 pontot számlál a skót I. ligában. EGYHÓNAPOS HALASZTÁS A FORMA—I. RAJTJÁBAN A nemzetközi automobil sportszövetség (FISA) Párizs­ból küldött telex-üzenetében azt kérte a Forma—4. ver­senyautók 1981. évi világbaj­noki futamsorozatának első versenyét rendező argentinok­tól, hogy a Buenos Aires-i Grand Prix-t egy hónappal halasszák el.: Eredetileg janu­ár 25-én került volna sor a viadalra, az új időpont febru­ár 22 J Az okot nem közölték, de mindenki tudni véli, .hogy a Goodyear autógumigyár visz- szál epése veszélyezteti az in­dulást. Az amerikai cég ugyanis nemrégen bejelentet­te, hogy a jövőben nem szál­lít a Farina—1. pilótáinak, pedig a 114 csapat közül 12- nek a versenyautóit Good­year gumikkal futtatták. Az időnyerés azért is jónak lát­szik, mert a FISA és a FOCA (utóbbi a konstruktőrök szö­vetsége) közötti ellentétek el­simítására még mindig van léhét őség — elsősorban az autók tervezése és a biztonsá­gi körülmények fokozása ér­dekében Természetesen Goodyearék visszalépése mi­att folynak a tárgyalások más autógumigyárakkal is, hogy semmilyen tekintetben ne legyen fennakadás. ÜJ ELNÖK A SZOVJET LABDARÚGÓ- SZÖVETSÉGBEN A Szovjetunió labdarúgó- szövetségé elnökévé Borisz Topomyint választották meg a szervezet plénumán. To- pornyin professzor, a jogtu­dományok doktora, a szovjet tudományos akadémia állam- és jogtudományi intnézetében vezető tisztséget tölt be. Több minit tíz éve dolgozik a lab­darúgó-szövetségben társa­dalmi munkásként. Elnökké történt megválasztásáig a szövetség technikai bizottsá­gának volt az elnöke. Gyak­ran szerepel a sajtóban lab­darúgó-kommentátorként is. Topomyin egyik elnökhelyet­tese a volt világhírű váloga­tott kapus, Lev Jasin lett. Labdarúgóősz *80 Mérkőzésről-mérkőzésre „GYEREKEK, INKÁBB ELJÖVÜNK SZERDÁN” Dombóvárait is egész héten várták az MLSZ „megvál­tó” telefonját. Nevezetesen azt az értesítés, hogy folyta­tás csak tavasszal. Mindez el­maradt, így aztán Szűcs Ist­ván ügyvezető elnök legfon­tosabb feladatává vált az if­júsági sporttelep letakarítása. Csütörtökön még 40 centis hólepel borította a pályát. Ha valamikor, akkor most ége­tően szükség lett volna a tár­sadalmi munkára. — Egy kezemen meg tud­tam számolna, hogy hányán siettek a segítségünkre — pa­naszolta az elnök. Nem adta fel a reményt, újra kérte a segítségnyújtást több helyen is, ám mindhiába. Szombat délután aztán — egyetlen szurkoló, a technikai vezető és az ügyvezető elnök — hár­masban belevágtak a nagy mennyiségű hó letakarításá- ba. Alaposan beleizzadtak a miunkába, igyekezetük kevés­nek bizonyult. Vasárnap a mérkőzés kezdete előtt Koller Nándor, a sellyeiek vezető edzője miután alaposan szemrevételezte a játékteret javaslattal állt elő. — Gyerekek, ezen a pályán nem lehet játszani, inkább el­jövünk szerdán újra! Azután mégis maradtak, mert Simon játékvezető alkal­masnak ítélte a körülménye­ket. Mint utólag kiderült, ez a döntés a vendégeknek ked­vezett. Egy védekező felfogás­ban pályára lépő gárdának valóban jónak bizonyult a pálya. A DMSC ugyanis hiá­ba támadta végig a mérkő­zést — az utolsó negyedórát leszámítva, amikar a vendé­gek egyenlítettek is ■—, ha a csúszós talajon gólhelyzeteik töredékét sem, értékesítették. Négypontos találkozó volt ez is, hisz újoncok küzdöttek egymás ellen. Minek tagad­nánk, a döntetlen a sellyeiek számára hízelgő. Ezen a de­cemberi vasárnap délutánon alighanem Herbei József, a hazaiak vezető edzője volt a legszoímorúbb ember ott a Kapós-parti városban. A szür­külök hiába keresték a szőke balszélsőt, Landeket. Hiány­zásának oka nagyon is egy­szerű volt: az előző forduló­ban begyűjtötte második sár­ga lapját Keszthelyen. „Egy idegenbeli bravúr jól jönne, mielőtti pihenőre térnek az NB II-esek” — mondogatják egymásnak a dombóvári foci­rajongók. Igen, a december 14-i szekszárdi vendégszerep­lés esélyéit latolgatják. Azt azonban egyikük sem hagyja ki magánszámításaiból, hogy abba a remélt dombóvári bravúrba lesz némi beleszólá­sa a dózsásoknak is... KORCSOLYÁVAL, ESETLEG KUTYASZÄNKÖN „Árnyékban” is többet mu­tatott a hőimért) mínusz 10 foknál. Félórával a kezdés előtt piros kistraktor szlalo- mozott a szekszárdi városi sporttelep salakos pályáján. Utómunkálatok — mondta keserű mosoly kíséretében a volán mögül Bozzai Béla, a Dózsa SE gondnoka. Valóiban, mert a hótól már szerdára megtisztították a játékteret. A szombat esti eső másnap reggelre olyan tükörsima jég­páncéllá fagyott, hogy azon csak korcsolyával, esetleg ku­tyaszánon lehetett volna köz­lekedni teljes biztonsággal a két kapu között. Csörömpöl­ve száguldott a traktor mögé akasztott jégtörő, pardon a gyűrűshenger. Az egyetlen rövidnadrágos ember, Tátrai játékvezető végül is jelt adott a kezdésire. Mit csinálnak azok az edzők, akiknek nem játszik a csapatuk? Hát per­sze, felcsapnak nézőnek. Ezt tette vasárnap Gálfi Dezső, a faddi, Aknai János, a tolnai és dr. Freppán Miklós, a TÁÉV SK edzője. Őket kér­deztük: — Hogyan értékelik a Szekszárdi Dózsa1—Mohács- Vémiéndi TE találkozót: Gálfi Dezső: — Amikor el­indultam Tolnáról, bizony többet reméltem ettől a mér­kőzéstől. A sporttelepre érve aztán tudomásul kellett ven­nem, hogy ezen a korcsolya­pályán egyik csapat sem nyújthatta igazi tudását. A dózsásokat már többször, a moh ácsiakat első alkalommal láttam. Tudom, a vasárnapi­nál sokkal többire képesek. A hazaiak felállási formációjá­ból, de leginkább a mutatott játékukból arra következte­tek,1 hogy túlságosam nem erőltették a támadójátékot. Véleményem szerint a csatár­sorból hiányzott Bonnyai, aki magas növését talán jobban tudta volna kamatoztatni a kapu elé legtöbbször magasan belőtt labdák eredményesebb megjátszásában. Hajdanán balszélső voltam, ezért aztán hiányoltam Dauertól az igazi szélsőjátékot. Ö adós maradt a tőle megszokott1 teljesít­ménnyel, tetszett viszont Pó­lyák, Tóth és Orosz magabiz­tossága. Végül pedig, miért van az, hogy Szekszárdon csak a vendégszlurkolók biz­tatják csapatukat, mint imost tették a mohácsiak? Aknai János: — Kétszere­sen is kíváncsian figyeltem a mérkőzést. Az MVTE jobb- hátvédje, Fairkas serdülőként hajdanán az én tanítványom volt Komlón. Aztán meg ha­zai győzelmet vártam1, hisz kívülállóként 21 pontot vár­tam ősszel a Dózsától. Kezdés után gyorsan kiderült, hogy mindkét csapat teljesítmé­nyére rányomta bélyegét a pálya irreális találja. Folya­matos játék -nem alakulhatott ki, mindkét félidőiben a ha­zaiak jelentettek több veszélyt a kapura. Pásztor beállításá­val gyorsabbá vált a támadó- játékuk, helyenként igencsak nagy zűrzavart okoztak ezzel az MVTE közvetlen védelmé­nek. Sajnos, továbbra sincs vérbeli befejező csatára a lila­fehéreknek, Az egyébként is szűkös őszi idényben ez újabb értékes pont elvesztését jelentette. 'Dr. Freppán Miklós: — Azt aligha kell bizonygatnom hogy melyik csapatnak szur­koltam. Akik ismerik játékos pályafutásoknál!, tudják, mi­lyen szálakkal fűződöm volt egyesületemhez. Egyik fél sem 'haragudhatott volna Tátrai játékvezetőre, ha úgy dönt: a jeges pályán nem vezeti le a mérkőzést. Szákmai értéke­lésbe nem bocsájtkozom, azt azonban minden elfogultság nélkül állítom, hogy száraz pályán most is legyőzte volna az MVTE-t a szekszárdi gár­da. A Dózsa őszi gyengébb szereplése ellenére is egysé­gesebb, jobb csapat a Mo­hácsnál. Hátha még egy gól­erős, távolról is jól lövő csa­táruk is lenne ... Fekete—Gaál A dombóvári városi-város­környéki felnőtt asztalitenisz csb eredményei: D. Vasas1— DVSE I. 6-3, D. Vasas—DVSE 11. 6-3, Kurd—Szakcs 2-7, Kórház—D. Vasas 0-9, D. Va. sas—Kurd 7-2, Kdpszer—Kór. ház 9-0, Szakcs—Kórház 9-0, D. Vasas—Dalmiand 8-4. A bajnokság állása: 1. D. Vasas 28, 2. Dalmiand 24, 3. Döbrö- köz 22, 4. Szakcs 20, 5. DVSE I. 16, 6. Kórház 14, 7. Kipszer 12, 8. Kurd 8, 9. DVSE II. 8, 10. Csibrák 6 ponttal. Tamásiban, a gimnázium tornatermiében folytatódott a kézilabda mérkőzéssorozat. Eredmények: Nőik: Gimnázi. um III.—Gimnázium I. 17-16 (8-7). Ld.: Ángyán 9, Vajk 5, illetve Németh 13. Fiúk: Gimnázium II.—Tejüzem 23-21 (13-11). Ld.: Bordás 8, Tihanyi 6, illetve Prudk, Ba­logh, Hemerle 4-4. ORION— Vegyépiszer 26-24 (14-12). Ld.: Papp 20, illetve Pintér, Sar- mon 5-5. Ezúttal is csonka volt a forduló, mivel a Szak­munkásképző nem jelent meg. 'Bár hivatalosan nem nyilatkoztak, de a jelekből ítélve visszalépnek. A decem­ber 13-i, szombati forduló mérkőzései: 15 óra: Páva— ORION (nők), 15.40: Gimná. zium I.—Vegyépszer (férfi), 17: Vo Ián—Ozora (férfi), 17.50: Iregszemcse—Dombó­vári Unió (férfi). * A Bonyhádi Vasipari Szö­vetkezet röplabdázói szómba, ton, december 13-án Bácsbo- kodon, az OKISZ-lkupán sze­repelnek. * Folytatódik a középiskolás kézilabdakupa megyei döntő. Ezúttal a fiúk mérik össze tu­dásukat-, felkészültségüket. A mérkőzésekre Szekszárdon, a Zrínyi utcai ,tornacsarnokban kerül sor szombaton 8-tól 16 óráig. Hogyan sportolhatunk otthonunkban? Lehet-e otthon sportolni? És ha igen — hogyan? Ezt a kér­dést elég gyakorta teszik fel azok, akik időhiányban szenved­nek, akiknek gondot okoz bizonyos felszerelések megszerzése, vagy akiknek gátlásaikat is le kell győzniük ahhoz, hogy hoz­zálássanak testük építéséhez, kondicionálásához. Már maga a kérdés is korrekcióra szorul, mert hiszen ott­hon sporolni nem lehet, de a test edzésére kis furfanggal még a lakásban is mód, lehetőség nyílik. Felesleges lenne példáért a régebbi múltba visszanyúlni, amikoris például egy sportág megszületésének a színtere éppen a lakás volt: nevezetesen a pingpong ősét űzték kerek, vagy ovális asztalon, pergament borítású ütővel ütötték át a labdát egyik oldalról a másikra, s hangutánzó szóval nevezték el a játékot pingpongnak, mely játék még tényleg szórakozás volt, és sport abban az időben vált belőle, amikor előlépett asztalitenisszé. Még a felszabadulás előtti polgári lakások ebédlőiben is ütötték a labdát, no de ahhoz olyan méretű ebédlők és olyan méretű asztalok kellettek... Azóta megváltozott a közízlés és bizony alaposan megváltozott a lakások mérete is. Egy valami azonban maradt: a lakásban űzhető játékok, vagy játékos test­edzés iránti igény. A kis méretű lakásokban azonban ez va­lóban nem könnyű, de nem is lehetetlen. A képernyőről népszerű család, Makray Kati és három lá­nya például nemcsak a tévében tornázik, hanem amíg az óbu­dai lakótelepen laktak, ott is megoldották ezt a gondot. Nem pingpongasztal méretű sporteszközt vettek igényibe, hanem egy bordásfalat szereltek nem kis leleménnyel a gyerekek szo­bájába. Ami bizonyság arra, hogy ha valaki valamit nagyon akar, még a vasbeton sem lehet akadálya... Népszerű, bár nem filléres eszköz a szobabicikli, amely vi­szonylag kis helyen elfér, praktikusságához nem fér kétség, kondicionáló hasznához még kevésbé. Ennél jóval olcsóbb az ajtóra szerelhető gyűrű-hinta, amelyen rengeteg tornagyakor­lat, húzódzkodás elvégezhető. De természetesen nem minden­ki áldozza fel az ajtaját e célra, s nem is mindenki vehet szo­bakerékpárt. Annak sem kell lemondania a ^háztáji” sportolásról, ponto­sabban testedzésről, csak mérsékeltebbek a lehetőségek, de ha intenzíven végzi a siker felülmúlhatja a lehetőségüket. Közismertek a televíziós torna gyakorlatai, amelyet lehet ismételni, módosítani, a fekvőtámaszokhoz sem szükséges az egész lakást felforgatni, annyi hely különösebb bútortologatás nélkül is marad, hogy valaki elvégezze a napi adagját. Ezt az adagot azonban nem szabad virtusból megszabni, hanem mér­tékkel kell teljesíteni, s növelni az adagot. Bizonyos jógagya­korlatok is kényelmesen elvégezhetők a lakásban, ehhez azon­ban legalább egy könyv árát kell 'befektetni, hiszen ezeket a testedző gyakorlatokat igazán nem lehet improvizálni. No, de mi történik, ha egy kis lakásban egyszerre többen is kedvet éreznek a „háztáji” testedzéshez? Nos, .ilyenkor a csa­lád útjai — szétválnak. Bizonyos kar-, lábgyakorlatok elvé­gezhetők fürdőszobában, mások még a konyhában is. Kertész Aláz olimpiai bajnoknőnk például nem rest az idejét úgy be­osztani, hogy akár a főzés, akár a mosás közben sem marad­jon kihasználatlanul egyetlen perce sem. Guggolások, törzs- hajlítások szamara pedig igazán nem kell sok hely, csak sok kedv és eltökéltség... L. RÉTI ANNA Várjuk olvasóink szavazatát! A jelekből ítélve ismét nagy érdeklődés kíséri közvé­lemény-kutatásunkat, mely­ben ama lennénk kíváncsiak, hogy az olvasók, a sportked. velők kit tartanak megyénk sportolói közül a legjobbnak az idei évi szereplése, ered. Hiányéi alapján. Már érkéz, nek a szelvények, néhányan bekül dték szavazatukat. Eb­ben találni NB I-es kosaraisjá. tékost, tolnai asztalíteniszezőt, szekszárdi kerékpárosokat és súlyemelőt. A csapatnál az NB I-es női kosárlabdázók mellett ott látjuk a tolnai asz­taliteniszezők, a Szekszárdi Szövetkezet kerékpárcsapatá- nak, valamint az NB I-be ke­rült dombóvári .tekecsapat ne­vét. Kérjük olvasóinkat, hogy a szelvényéket — lehetőleg — ne a beküldési határidő nap­ján postázzák, ezzel meg­könnyítik munkánkat, átte­kinthetőbb lesz a nydlvámtar. tás. A korábbi évek gyakorlatá­hoz hasonlóan az idén is a legjobbak tárgyjutalomban, illetve oklevél-elismerésben részesülnek. TOLNA MEGYE 1980. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI Név Egyesület NŐK 1. 2. 3. FÉRFIAK 1. 2. 3. CSAPAT 1. 2. 3. Beküldő neve: Lakcíme: Beküldési határidő: 1980. december 20. Weitner „nadrágfékkel landolt” a labdát birtokló mohácsi kapuvédő előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents