Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
/toinan _ 6 NÉPÚJSÁG 1980. december 10. Birkózás Pécsett a városi sportcsarnokban rendezték meg a hét végén a területi úttörő-olimpia birkózódöntőjét. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék 1—3. helyezett szabad- és kötöttfogású versenyzői álltak rajthoz, szám szerint 190-en. Megyénket a dombóvári birkózók képviselték — eredményesen. A dombóváriak eredményei (valamennyien a kötöttfogásban indultak): Nemes Miklós a 38 kg-osok, Búzás Zoltán pedig a 45 kg-osok súlycsoportjában az első helyen végzett. Szabó Attila 49 kg-ban, Demecker János az 58 kg-ban második, Bubori Antal (35 kg), Kiss Szabó Béla (+68 kg) pedig a harmadik helyet szerezte meg. Nemes és Búzás a december 21—23. között Nyíregyházán megrendezésre kerülő úttörőolimpia országos döntőjének résztvevője lesz. Kosárlabda NB II Az utolsó forduló következik Befejezés előtt — már csak egy forduló van hátra — a kosárlabda NB II őszi idénye. Csapataink viszonylag jól szerepeltek: a Dombóvári VSE együttese Keszthelyen 86-74 arányú győzelmet szerzett. A bátaszékiek a Pécsi Postás ellen — Baján — 80- 61 arányban nyertek. A Szekszárdi Dózsa férficsapata két mérkőzést játszott. Szombaton a Keszthelyi Haladástól egypontos vereség után hagyták el a keszthelyi pólyát, míg vasárnap Zalaegerszegen a Zalatej ellen 80-55 arányban győzni tudtak. Dombóvái VSE—Keszthely 86-74 (42-37). A mérkőzésre Keszthelyen került sor, ahol Erdősi Lajos edző a következőket szerepeltette: Tamási (8), Tölgyes (16), Ács (22), Meszler (16), Kollár II. (13). Csere: Haraszti (7), Ruzicska (2), Bálind (2). A vártnál lényegesen nagyobb ellenállást fejtett ki a táblázat középmezőnyében tanyázó Keszthely együttese. A dombóváriak közepes teljesítménnyel is végig 5—8 ponttal vezetve biztosan nyertek. Kitűnt: Tölgyes és Haraszti. Bátaszéki SZVSE—Pécsi Postás 80-61 (46-28). A találkozóra a bajai sportcsarnokban került sor. Bátaszék színeiben a következők játszottak: Piszárovics (14), Csátal- jai (4), Bovánovics (22), Bán- hidi (30), Petritty (4). Csere: Illyés (4), Gráma (—), Kan- csár (2). Edzőt Hargitai Attila. A bátaszéki együttes végig vezetve, de nagy küzdelem után nyert a Postás ellen. Kitűnt: Piszárovics és Bánhidi. Keszthelyi Haladás—Szekszárdi Dózsa 84-83 (45-32). Haraszti Ferenc (DVSE) Sz. Dózsa: dr. Zsoldos (20), Végh (8), Katona (2), Ruttkai (—), Nyirati (20). Csere: Vár- da (18), Mészáros (6), Ulrich (9), dr. Fenyőházi (—), Körösi (—). Edző: Sólyomvári Nándor. A hosszú utazástól elfáradt dózsásokkal szemben a Haladás játékosai az első félidőben tekintélyes előnyhöz jutottak. A második félidőben a szekszárdiak voltak jobbak és egy ponttal megközelítették a hazaiakat. Befejezés előtt hat másodperccel Véghet szabólytaianui szerelték, biztos helyzetben, de a játékvezetők az ellenféllel hozatták ismét játékba a labdát, így elmaradt a nagy meglepetés. Jók: dr. Zsoldos, Várda, Nyirati. Sz. Dózsa—Zalatej 80-55 (35-26). Sz. Dózsa: dr. Zsoldos (10), Nyirati (11), Végh (25), Várda (14). Ruttkai (4). Csere: Ulrich (—), Katona (4), dr. Fenyőházi (10), Körösi (2), Mészáros (—). A dó- zsásoknak sikerült előnyhöz jutni, melyet úgyszólván mindig megtartottak. A második félidőben is a szekszárdiak voltak jobbak. így nagyarányú gvőzelemmel távozhattak Zalaeeerszegről. Az egész csapat iátéka dicséretet érdemel, közülük különösen Végh. Várda és dr. Fenyőházi emelkedett ki. A Bonyhádi Botond együttese már korábban lejátszotta a hét végére kisorsolt mérkőzését. Csapatainknak az utolsó fordulóban a következő ellenfelei lesznek. A dombóváriak szombaton Kaposváron a Táncsics ellen lépnek pályára 15 órakor. A bátaszékiek a Zalatej együttesét fogadják Baján. 11.30-kor. A Szekszárdi Dózsa együttese Veszprémben a Bakony Vegyész ellen lén pályára szombaton 17.30-kor. Ugyancsak szombaton játszik a Bonyhádi Botond. a ZaTahús együttese látogat hozzájuk. Itt a kezdés: 16 óra. A kosárlabda NB II részére december 15-én lesz ligaértekezlet Budapesten és várhatóan a korábbi versenykiírástól eltérően, változásokra kerül sor. Annyi azonban bizonyos. hogv a tavaszi idény, a rájátszás, január lll-én kezdődik. Az 1—8. helvezettek, maid a 9—16. helvezettek oda-vissza alapon játszanak egvmás ellen. A pillanatnyi helyzet alapján az 1—8. csapat között csak a DVSE található, a további három csapatunk a táblázat második felében helyezkedik el. Várjuk olvasóink szavazatát Mint arról lapunk tegnapi száméban mór beszámoltunk, harmadik alkalommal teszi fel sportrovatunik olvasóinak a kérdést: kit tartanak a megye legjobb sportolóinak? December 19-ig — szombat kivételével — minden nap közöljük az alábbi szavazólapot. A szavazatok alapján összeállítjuk az év sportolóinak rangsorát és a legjobbak nevét lapunk új évi számában közöljük. Az ünnepélyes eredményhirdetésre, a tiszteletdíjak átadására 1981. január első hetében kerül sor szerkesztőségünkben. Itt említjük meg, hogy a Szekszárdi Dózsa, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus SE, a Dombóvári Spartacus, valamint a Báta- széfci SZVSE vezetői tiszteletdíjat ajánlottak fel Tolna megye 1980. évi legjobb sportolóinak. TOLNA MEGYE 1980. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI Név Egyesület NŐK 1. 2. 3. FÉRFIAK 1. 2. 3. CSAPAT 1. 2. 3. Beküldő neve: Lakcíme: Beküldési határidő: 1980. december 20. Hogyan kezdjük el a sportolást? Annál jobb tanácsot talán senki sem tud adni: akárhogy, bármiképp, de azonnal! Szívgyógyászattal foglalkozó orvosok szolgálhatnak bizonysággal: hány ezren fogadják meg az olcsó keringési zavar, az első infarktus után, hogy ezentúl minden nap mozogni, sportolni fognak, hányán bánták meg, hogy mindaddig, amíg szervezetük nem figyelmeztette őket: nem tették... Kezdjük el tehát még ma. S lehetőleg ne egyedül. Ketten, hárman, akár többen is. És nemcsak azért, mert együtt szórakoztatóbb a sport is, hanem mert mi emberek — s ezt azok már jól tudják, akik felnőttfejjel szánják csak el magukat a rendszeres sportolásra — gyarlóak vagyunk. Jellemóriásnak kell lennie annak, aki egyedül, cudar időjárási viszonyok közepette is tartja magát elhatározásához: „Megfogadtam, tehát megyek a kondicionáló terembe, vagy az uszodába, vagy kocogni...’’ Egyedül rendszerint hagyjuk magunkat elcsábítani a jónak ígérkező tévéműsortól, könyvtől, vagy ultipartitól. Ám, ha előzetesen megbeszéltük, hogy egy adott napon itt és itt találkozunk, nehezebben szegjük meg — saját érdekünkben — a szavunkat... Kezdjük tehát ma, kezdjük egyszerre többen és rögtön a legelején nagyon vigyázzunk edzéseink intenzitására. Egy Karrasch nevű élettanász kísérlettel bizonyította be, hogy az edzésvezetés szempontjából milyen jelentős tényező a pihenés, hogy ezeket a pihenőket hol iktassuk be az edzésbe. Kerékpár-orgogáfra ültette három egymást követő napon ugyanazt az embert. Mindennap azt kérte, hajtson a kísérleti alany a teljes kimerülésig. Először 5 perc munka után 7,5 perc szünetet iktatott be. S csodák csodája, a mi emberünk kétszer 5 perc után teljesen kimerült. Másodszor 2 perc munka után 3 perc szünetet tarthatott. Ebben az esetben a teljes kifáradás csak 28 perc munka után következett be. Végül, az utolsó sorozatban fél perc munka után háromnegyed percet fordíthatott pihenésre. Már 24 perc után ugyanannyit végzett mint a második napon — a kifáradás legcsekélyebb jele nélkül. A sportjátékok, anélkül népszerűek, hogy különösebb élettani magyarázatokat fűznének űzésükhöz. Pedig itt is arról van szó, hogy a tevékenységszakaszokat rövidebb-hosszabb pihenők szakítják meg, így szinte észrevétlenül, játszva érhetünk el nagy összteljesítményt... Ez a lényege a kívülálló számára addig — talán — varázslatosan hangzó Intervall és szakaszos edzésnek is. Minthogy a pihenők közbeiktatása miatt a fáradás később következik be, egy-egy tevékeny szakasz intenzitása növelhető, s így nagyobb fokú edzésinger érhető el. Végül — s ez elsősorban az iskoláskorúakra vontkozik — a legcélszerűbb, ha nem kifejezetten állóképességi, erő, illetve gyorsasági edzéseket végzünk, hanem ezek kombinációját, úgynevezett sokoldalú edzést. S ha elkezdtük — egy dologra vigyázzunk. Ne kezdjük rögtön versenyzéssel! — NAMÉNYI — Amatőrök és profik Egyre vastagabb borítékok Rosco Tannert 1979-ben csak hajszál választotta el attól, hogy zsebrevágja a wimbledoni győzelemért járó tiszteletdíjat. Borg azonban jobban összpontosított. nyé nyilvánítják Wimbledont, A túlzottan magas költség, megtérítések felvételével gyanúsított legjobb teniszezőket ugyan már 1928-ban Amszterdamban sem engedték indulni az olimpiai játékokon, de az első kifejezett hivatásos bemutatót T !:'m csak 1931-Iben hirdette meg. A hú. szas évek legendáshírű bajnoka egyben főszereplője is volt ezeknek a mérkőzéseknek és úgyszólván évről évre újiabb és újabb ellenfeleket szenződ- tetett magának. A kétes értékű bemutatók Tilden-oirkusz néven szerepelnek a teniszsport történetében. A második világháború után egy újabb, hasonlóan világhírű wilmbledonii győztes, az ugyancsak amerikai Jack Kramer vette át a felvirágzó „üzlet” vezetését, s ettől kezdve már Kramer-cirkusz eine: vezéssel folytak a bemutatok. A hatvanas évek elején már olyan pénzemberek is bekapcsolódtak a vállalkozás irányításába, mint az oflajmilliárdos - Hunt fivérek és társai. A bemutatók helyett versenyeket rendezték, s már nem néhány játékost foglalkoztattak, hanem több tucat tendszezőnek biztosítottak ki. váló kereseti lehetőségeket. A profik egy ilyen világjáró csoportja (Rosewall, Anderson. Buchholz és Segura) 1963 nyarán a Kisstadionban is bemutatta kivételes tudását. Közben a nemzeti szövetségek és a hagyományos versenyek rendezői a játékosok megtartása érdekében egyre vaskosabb 'borítékokkal kedveskedtek az „amatőröknek”. Egyes, atz amatőr státuszukat pályafutásuk végéig megőrző bajnokok a végén már csak heti több ezer dolláros teljesítményüktől .függetlenül biztosított tiszteletdíjért voltak hajlandók pályára lépni. A nagy változás 1987 végén történt. A teniszt, ezt a nagyszerű, minden színvonalon és életkortól függetlenül űzhető, szórakoztató játékot, amely ez időtájt már meghódította a világot, maguk a feltaláló angolok „forradalmasították”. Ügy döntöttek, hogy 1968-ra közös versenyaz 1877-ben alapított hagyományos bajnokságot. Az addig szigorúan kitiltott profik, azaz a pénzdíjas versenyekre leszerződtetett hivatásos teniszezők is ráléphettek az All England Club megszentelt gyepszőnyegére. Az egyoldalú határozatot néhány hónappal később a nemzetközi szövetség kényszerűségből elfogadta és ezzel megkezdődött a nyílt versenyek konsZaka. Az egyes menedzserek, csoportokhoz évekre leszerződött hivatásos teniszezők is lassan visszatértek az igazi versenyekre, s így a balkezes Rod Laver a hatvanas évek nagyszerű bajnoka, 1962 után 1969-ben ismét győzött Wimbledonban, sőt abban az évben a másik három nagy versenyt, az ausztrál .a francia és az amerikai bajnokságot is újra megnyerte, amivel a mai napig csak egyetlen teniszező, az 1938-ban legyőz- hetetlenoek bizonyult amerikai Don Budge dicsekedhet. 'Ezeken a versenyeken pontokat lehet szerezni, s az év végéig legtöbb pontot szerző nyolc teniszező a Mesterek Tornáján méri össze tudását. A versenyek rendezői kötelesek a pénzdíjak egy bizonyos százalékát a közös alapba befizetni, amiből azután a naptári év végén megjutalmazzák a legjobbakat. Jobn McEnroe, az 1979-ben legtöbb pontot szerzett húszesztendős ifjú bajnok például háromszázezer dollár jutalmat kapott. A versenyek jelentőségét, a megszerezhető pontszámot a pénzdíjaik ösz- szege határozza meg. A naptár zsúfoltságára jellemző, hogy 1979-ben már 87 Grand Prix-versenyt rendeztek a világ különböző országaiban, s az egyes tornákon ötven és négyszázezer között változott a pénzdíjak összegé, azaz több mint tízmillióért folyt a játék. Stockholmban például a november 4. és 10. között rendezett legutóbbi nyílt, kétszázezres bajnokságon az első helyezett Borg 35 000 dollárt és 200 pontot kapott. A második jutalma 17 500 dollár és 140 pont, a harmadiké 9100 és 80, a legjobb nyolc közé jutottaké 5075 és 40 volt. De még a harminckét induló között az első fordulóban kiesettek is 1575 dollárt nyertek — papíron. A pénzdíjak meghirdetett végösszegéből ugyanis 'az egyes országokban fennálló törvényeknek megfelelően levonják az adókat. A legjobb teniszezők ügyeit minden hájjal megkent ügyvédek intézik. Nem csoda, hogy vigyáznak keresetükre, hiszen például Borg, az ötszörös wimbledoni győztes november 10-ig csak a versenyek pénzdíjaiból több, mint félmilliót szedett öissze, de Ivan Lendl, a kereseti rangsor ötödikje is túljár a háromszázezren. A versenyéken való részvétel lehetőségét és indulást szigorú előírások szabályozzák. Az ATP (Association of Tennis Professionals) azaz a Hivatásos Teniszezők Szövetsége (irányításában nemhiába ülnek a profi sport mindentudói, hiszen szabályzatuk mintapéldánya lehetne a sportolóik szerződéseinek. Ebben. a ikli'S füzetben a versenyző .minden joga, kötelessége és lehetősége pontosan rögzítve van. Még az is, hogy egy-egy versenyző egy évben milyen kategóriájú viadalokon köteles indulni. Az indulási lehetőséget a naprakész számítógépes világranglista határozza meg. A ranglistát az egy évben, — mondjuk december 1-től november 30-ig — szerzett pontok alapján készítik. A pontszámot összeadják és elosztják a teljesített versenyek számával. Felmerülhet a kérdés, hogyan bírják 'a legjobbak ezt a fantasztikus, rengeteg utazással és fáradtsággal járó iramot és vajon csak a pénz hajtja-e őket? Hadd válaszoljunk az lirodallom iránt is érdeklődő, már több venseskö- téttél jelentkezett argentin Guillermo Vilas’ szavaival: „A pénz már nem játszik szerepet a mi játékunkban. Van éppén elég pénzünk ahhoz, hogy akár életünk végéig fé-_ nyesen megéljünk belőle. A dicsőség, a hírnév, a becsvágy, a győzelem érdekes számunkra egyedül...” VAD DEZSŐ
