Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-10 / 289. szám

1980. december 10. ( tocna''', TiÉPÜJSAG 3 A közművelődés „gazdái” „A lehetőségek jobb kihasz­nálása érdekében a tanácsok, a társadalmi szervezetek, a vállalatok és szövetkezetek egyesítsék eszközeiket a terü­leti és munkahelyi közműve­lődési feladatok jobb ellátá­sára” — mondja ki a közmű­velődési törvény, melynek szellemében — városokban és falvakban egyaránt — sorra kötöttek együttműködési megállapodásokat a különbö­ző munkahelyek és a műve­lődési intézmények között. Ezek összehangolják a köz- művelődési célokat szolgáló anyagi eszközök felhasználá­sát. Pakson 1978. január 1. óta egységes szervezetben, integ­ráltan működnek a közműve­lődési intézmények: művelő­dési központ, városi—járási, könyvtár, ifjúsági és úttörő­ház. A jobb működési felté­telek biztosítása érdekében — a 'munkásművelődési központ megszervezését követően — létrehozták az úgynevezett városi közművelődési alapot. Ez a korábbi együttműködé­si szerződéseknél az anyagi lehetőségek vonatkozásában többre, az ellátottság pedig minőségileg magasabb rendű. A gyákorlatban ez annyit je­lent, hogy a vállalatok, szö­vetkeztek évente bizonyos összeget befizetnek a „közös kalapba”, mely felhasználásá­ról a közművelődési intézmé­nyek társadalmi vezetősége dönt. Az anyagi támogatás pedig biztosítja, hogy az in­tézmények színvonalasabban, sokrétűbben láthatják el fel­adataikat, a paksi munkások, a Pakson élők pedig tartal­masabb, változatosabb mű­velődési és ismeretterjesztő programokon vehetnek részt: színesebb, mozgalmasabb szó­rakozási és tanulási lehetősé­gek állnak rendelkezésükre. Bordás István, a paksi köz- művelődési intézmények igaz­gatója, a társadalmi vezető­ség titkára: — A művelődési központ novemberben volt két eszten­dős, tehát nagy múltja még nincs. De érdemes néhány adattal összehasonlítani az első és a második évet: az el­sőben a kezdettől népszerű Pódium-sorozatra 350, idén már 400 bérlet kelt el. Ta­valy 280, idén pedig már 530 színházbérletet vásároltak. Nem vonok le mindebből messzemenő következtetést, de az tény, hogy egyre több látogatója van házunknak, s mindez a közművelődési alap létrehozásának is köszönhető. Hiszen ezzel közvetlen kap­csolat alakult ki a közműve­lődési intézmények és a mun­kahelyek között: programja­inkat irányítottaíbban, s az igények szerint állíthatjuk össze — E hasznos kezdeménye­zésnek — ami tulajdonkép­pen már bizonyított — van még egy igen fontos szere­pe. Történetesen az, hogy a vállalatokban, szövetkezetek­ben egyre inkább kialakul a „tulajdonosi” szemlélet, hi­szen a társadalmi vezetőség- nék az ő képviselőik a tagjai, ők is gazdái az intézmények­nek. Az ő javaslataik és jó­váhagyásuk dönti el, hogy mire használjuk fel a befize­tett összegeket, ami ebben az esztendőben már négyszáz­hetvenezer forint volt. Vásá­roltunk hangszert a fúvósze­nekarnak. az alapból százezer forintot fordítunk a színházi Bordás István előadások támogatására, vet­tünk könyvekét, a nyelvi la­borba berendezést a gépírótan­folyamokhoz írógépeket, gaz­dagítottuk az Ifjúsági ház és a könyvtár berendezését, ki­állítások rendezéséhez anyag­ra, s természesen propaganda célokra is fordítottunk belő­le. Fritz Györgyné, a paksi Du­na menti Egyesülés Termelő- szövetkezet közművelődési bizottságának elnöke: — Szövetkezetünknek már a korábbi években is volt kapcsolata a régi művelődési központtal, de az megközelí­tően sem volt olyan sokrétű, mint a mostani, mint amit az együttműködési szerződésünk rögzít. Hangsúlyozom, hogy amit rögzít, mivel annak min­den pontjával minden fel­ajánlott lehetőséggel — spe­ciális helyzetünkből adódóan — nem tudunk élni. Példá­ul a felnőttoktatást nem tud­tuk megszervezni. Négyszáz- tizenöt tagunk közül 128-an csak hat osztályt végeztek, viszont koruk miatt nem le­het rávenni őket a hetedik és nyolcadik osztály elvégzésére. Középiskolában tagjaink kö­zül csak ketten járnak. Ezzel szemben nótaestekre, színhá­zi előadásokra, a nyári, szín­házi estékre nagy az érdeklő­dés. Számunkra öröm, hogy a színházba nemcsak az irodai dolgozók járnak, hanem első­sorban a fizikai dolgozók. A fúvószenekarban és a mun­káskórusban több tagunk gyereke szerepel. Szocialista brigádjaink részt vesznek az Útközben művelődési akció­ban. — A zárszámadást, a nyug­díjas-találkozót a művelődé­si központban rendezzük meg. Fotószakkörünk megkezdte a tsz tevékenységét, fejlődését dokumentáló fotók gyűjtését, és szeretnénk, ha ezeket a di­ákat zárszámadáskor a műve­lődési központ levetítené. Dächert Imréné, a Paksi Atomerőmű Vállalat szb-tit- kára: — Az együttműködés an­nak érdekében jött létre, hogy összehangolja a városi és a munkahelyi közművelő­dési célokat és feladatokat. A feltételeket közösen te­remtjük meg, s közösen való­sítjuk meg a feladatokat. A közművelődési alapra évente százezer forintot fizet válla­latunk, ami tulajdonképpen megtérül. Dolgozóink, hatvan szocialista brigádunk kedvez­ményesen vesznek részt a különböző előadásokon, szak­mai továbbképzéseinkhez he­lyiséget biztosít a művelődé­si központ, segítséget kaptunk gyors- és gépíró-tanfolyam megszervezéséhez és lebonyo­lításához, rendezvényeinkben műsort adnak a művelődési központ csoportjai és még so­rolhatnám. Röviden: így biz­tosított vállalatunk dolgozói­nak művelődése és kulturált szórakozása. — Újszerű munkánknak még csak a kezdeténél tar­tunk, de már számtalan bi­zonyítékunk van arra, hogy jó úton haladunk. Arra kell törekdnünk, hogy a vállalat­nál folyó közművelődési munka tartalma mind jobban összefüggjön dolgozóink mindennapi tevékenységével, s kielégítse kulturális igényü­ket. Minderre azért is nagy szükség van, hogy az ideszár­mazott dolgozók itt, Pakson találják meg a kedvükre va­ló művelődést, szórakozást, vagyis elősegítsük beilleszke­désüket, végleges letelepedé­süket. Hiszen nemcsak a munkahelyen, hanem a sza­bad időben, magánember­ként is jól kell, hogy érezzék magukat. — Dolgozóiak nagy ener­giát és sok időt igénylő mun­kát végeznek, így szórakozá­suk elsősorban a könnyű mű­fajokra korlátozódik, ezért ezeket az előadásokat szeret­nénk még változatosabbá, színvonalasabbá tenni. Nép­szerűek a Pódium-sorozat és a színházak előadásai, nagyon sikeresek a külföldi dolgo­zóknak szervezett progra­mok. Egyébként a művelődé­si központ rugalmasan ter­vezi a programokat, s szám­talan példa igazolja, hogy né­hány napon belül is „össze tudunk hozni” színvonalas rendezvényt. — vhm — Fotó: ez. Ülést tartott az operatív bizottság A rendkívüli időjárás kö­vetkezményeinek elhárítására létrehozott országos operatív bizottság kedden ülést tartott a Közlekdési és Postaügyi Minisztériumban. Az ülésen áttekintették a közlekedés és az ellátás jelenlegi helyzetét. Megállapították, hogy a ko­rábban helyreállt személy- és áruforgalmat, a posta- és táv­beszélőszolgálatot, az alap­vető energia- és élelmiszer­ellátást az évszaknak megfe­lelő kisebb-nagyobb zökke­nőkkel ugyan, de rendben fenntartják. Ezért rendkívüli központi intézkedésekre to­vábbra sincs szükség. A bizottság felhívta a sze­mély- és áruszállításban érintett szervek figyelmét, hogy folytassák a felkészü­lést az ünnepi forgalomra és minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítsák annak zavartalanságát. Uszty-llimszk termel Az uszty-ilimszki cellulóz­kombinát kibocsátotta első termékét, a fehérített cellu­lózt. A kombinótóriás építése 1974-ben kezdődött, amikor az Angara jobb partján, az elhagyatott tajga közepén le­verték az első cöveket az építkezéshez. Az uszty-ilim­szki cellulózkombinátot ma­gyar, NDK-beli, lengyel, bol­gár ifjúsági brigádok és ter­mészetesen élenjáró szovjet komszomolista brigádok épí­tették. A szakszervezetek XXIV. kongresszusa elé Minden fórumon a dolgozók érdekében Túlzás nélkül mondlhatj-uk: hosszú ideje nem hangzott el ennyi szó a szakszerveze­tekről, (mint mostanában. Indokolja ezt a magyar szakszervezétek közelgő, XXIV. kongresszusa, de talán ennél is inkább az a lény, hogy a szakszervezetek mind na­gyobb felelősséget vállalnak a társadalom életében. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a dolgozók érdekképviselőiként, az állami szervek és testületek egyenrangú partnereként lépnek fel, minden társadal­mi fórumon. Jakab Sándor, a Szákszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkárhelyettese erről ezeket mondta: — A magyar munkásmozgalomban az el­lenforradalmi elnyomás évtizedeiben nagy szerepük volt a munkahelyi szakszervezeti bizalmiaknak. Ők képviselték dolgozó tár­saikat a munkáltatóval, a tőkéssel szem­ben. Számos munkásmegmozdulás szerve­zői nagy többségükben a munkásérdekek öntudatos védelmezői voltak. Megváltozott viszonyaink között; a szocializmus építése során elég hosszú ideig nem kapta meg a szakszervezeti bizalmi a neki kijáró meg­becsülést; inkább csak afféle tagdíj,besze­dőnek tekintették. Kétségtelen azonban, hogy a szakszervezeti bizalmiakra nagy szükség van ma is, s ezért kapták vissza most az újjáválasztások után — természe­tesen szocialista körülményeinknek megfe­lelően— régi rangjukat Ma már a bizalmi­nak beleszólási joga van a munkahelyi dön­tésekbe, a bizailmiak tanácsa véleményezi a Vállalat gazdasági és szociális tervéit, minő­síti a legfontosabb gazdasági vezetők tevé­kenységét, együttesen jóváhagyják a vál­lalati kollektív szerződést. A bizalmi: része­se a döntéseknek. — Mennyire aktivizálta a szervezett dolgozókat a bizalmiválasztás? — Szakszervezeti tagságunknak túlnyo­móan nagy többsége részt vett a választó taggyűléséken, négy és fléO millió szervezett dolgozó közül mintegy — négymillió, s kö­zülük minden negyedik, kerék egymillió tag fel is szólalt Gondosan elemezték a jelöl­tek munkáját, s a korábbinál jelentékenyen több szakszervezeti tisztségviselőt válasz­tottak meg. Jelenleg a munkahelyeken 160 ezer bizalimicsoport működik, ami ugyan­annyi bizalmit és 1150 ezer bizalmihelyettest jelent. A főbizalmiak száma 17—18 ezer és körülbelüli ennyi a főbizalmi-helyettes. S még néhány szám: 7300 szakszervezeti bi­zottságban 62 ezer, 20 ezer társadalmi bi­zottságban mintegy 100 ezer, 6300 munka­ügyi döntőbizottságban 60 ezer tag végéi fe­lelősségteljes munkáját, összesen kb. 170 ezerrel több szakszervezeti tisztségviselőt választottak meg, mint 1975-ben. — Ez tehát a helyzet a munkahelyeken, a közvetlenül választott szakszervezeti tisztségviselőkkel. Milyen a kapcsolat a vállalatok vezetőivel? — Nagyon sok múlik azon, hogy a bizal­miak és bizalmi csoportok, illetve főbizal­miak hogyan állják meg a helyüket. A bi­zalmi-testület választja a szakszervezeti bi­zottságot; a helyi operatív vezető szervet, ez az igazgatónak, a vállalat vezetőinek ál­landó partnere. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy élnek jogaikkal, megállják a helyüket. Talán ennél is fontosabb maga­sabb fokon az állami irányítás és a társa­dalmi képviselet együttes érvényesítése. A hangsúly az „együttes” szón van, vagyis a szakszervezeteknek nemcsak lehet, hanem bélé is kéll szólniuk az ágázat, a szakma alapvető fontosságú kérdéseibe. Almi pedig a végrehajtást illeti, a szakszervezetéknek — éppen a bizalmi-rendszer megújulása, féjlőrése folytán — igen sök tapasztalatuk halmozódik fel, a jő és a rossz tanasztala- tokat egyaránt 'jelezzük a minisztériumok­nak, hogy azok figyelembevételévéi to­vább javuljon a gazdasági munka. Az ága­zati minisztériumoknak és a megfelelő partner-szakszervezétnek rendszeresen ér­tékelniük keli 'közösen a munkát, meghatá- rozniok a feladatokat. Vonatkozik ez a nép- gazdasági térvezfés tartaflmS é;s gyakorlati kérdéseire, az életszínvonal-politika, ezen belül a bér- és jövedelempolitika továbbfej­lesztésére. a munka szerinti, valóban szocia­lista elosztás élvének gyakorlati érvényesí­tésére, összefoglalva: a társadalom szocia­lista vonásainak erősítésére. — A célok azonosak, akár az állam, akár a szakszervezetek oldaláról nézzük. Melyek mégis a szakszervezetek feladatai, ha nem ellentétes érdekekről van szó? — Kétségtelen, hogy azonos célokért küz­dünk, mégis mások az állami feladatok. A szakszervezeteknek amellett, hogy közös cé­lokért küzdenek, fokozottan szem előtt kell tartaniuk az emberek, a dolgozók érdekeit. Mag 'kell tárgyalni, méghozzá rendszeresen, az állami szervékkel, testületekkel, veze­tőkkel, így a minisztériumokkal, és a mi­niszterekkel is a szociálpolitikai kérdéseket, a munkaerő-gazdálkodás mindenkori hely­zetét, a szakmai-alap- és továbbképzést, a műveltségi, kulturális helyzetét, a hátrányos helyzetben lévő dolgozó rétegek és a fiata­lok gondjainak megoldását. Például nagy társadalmi problémánk, a lakáskérdés eny­hítésének és megoldásának lehetőségeit. — Az államigazgatásban is, a szakszer­vezeteknél is egy-egy terület vezető tes­tületé a megyei tanács. Milyen a kapcso­lat a megyei tanácsok és végrehajtóbizott­ságok, illetve a szakszervezetek megyei tanácsainak elnökségei között? — Eddig is volt; jelenleg is van munka- kapcsölat, együttműködés köztük. Azt sze­retnénk, 'hogy a jövőben egy-egy tervidő­szakra, tehát öt évre ©lőré állapítsák meg a közös feladatok főbb irányait és céljait. Viszont évente értékeljék a végrehajtást és jelöljék meg a következő év feladatait. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet a végső cél, a szocializmus felépítése közös, a hétköznapok során lőhetnék és vannak is ellentétek a 'tanácsi, áll aim,igazgatási veze­tők, valamint a szakszervezetek, a dolgozók érdekképviselete között.1 Természetesen nem antagonisztikus felien,tiétekről, van szó, de olyan kérdéseikről, amelyeket meg kéll vi­tatni, amelyekben az össztársadalmi, nép- gazdasági érdekeket egyeztetni kéll a szak- szervezetekkel, amelyék az egyes embere­ket, a családokat1, a különböző szociális helyzetű rétegeket, képviselik. így például messzemenően 'figyelembe veszik a megyei tanácsok is a szakszervezetek javaslatait az egyes települések ellátási színvonalának emelésénél, a kommunális- és gyermekin­tézményék, a szociális és közlekedési háló­zat fejlesztésénél és még sokáig sorolhat­nám. Ennek továbbfejlesztése erdőkében ja­vasoljuk,’ hogy a megyei tanács vb-k és SZIMT-élnökségek rendszeresen tanácskoz­zanak, ismerjék meg egymás véleményét, értékeljék az elvégzett munkát és szabják miéig a következő tennivalókat. — Röviden bár, de elmondta az eddi­giekben a saját, illetve a SZOT vezetői­nek véleményét az állami, gazdasági és a szakszervezeti szervek, vezetők együtt­működéséről a munkahelyektől a megyei­eken át a minisztériumok és a szakmai szakszervezetek' kapcsolataiig. Hogyan történik mindez a Minisztertanács és a SZOT között? — Itthon és hátárainkon túl is elismerés­sel nyilatkoznak arról a munkakapcsolatról, rendszeressé vált tanácskozásokról, ame­lyék jellemzik a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a 'Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége közti viszonyt. Közismert; hogy sok fontos, valamennyi dolgozót érintő kérdésben, az országos munkaversenyek értékelésiében közösen hoz határozatot a két testület. Választóinktól, a szervezett dolgozóktól kapott felhatalmazá­sunk, megbízatásunk és kötelezettségünk alapján a továbbiakban is olyan kérdéseket kívánunk napirendre tűzni, amelyek minden­kit közvetlenül érintenek. így javasoljuk, hogy szerepeljen az együttes ülésen ,a bér­ből és fizetésből élők életszínvonalénak ala­kulása, egy közösen végzett vizsgálat után. Ugyancsak javasoljuk az éves népgazdasági terv fő céljainak és a terv végrehajtásának megtárgyalását is. Napirendre kívánunk tűzni olyan, az egész társadalom számára alapvetően fontos kérdéseket is, mint a la­káshelyzet, az egészségügyi ellátás, az ál­lamigazgatás és a dolgozók kapcsolata, a szakemberképzés, a munkásművélődés és más, valamennyiünket érdeklő, foglalkozta­tó problémákat. Ugyancsak szeretnénk, ha a Minisztertanács és a SZOT elnöksége együttesen értékelné megfelelő időközön­ként az üzemi demofcráéia fórumainak mű­ködését, a különböző szintű állami és szak- szervezeti szervek kapcsolatait. — Ez is bizonyítja, hogy a partnerkap­csolat fenntartását és erősítését működé­se középpontjában állította a SZOT. Ho­gyan látja ennek jövőjét? — Nem új ez, valójában régi, de átmene­tileg szinte feledésbe merült gyakorlat visz- szaállítása, Sokan beszéltek erről a szak- szervezeti bizálmiviálasztó és küldöttgyűlé­seken ds. örvendetes az az aktivitás, ami ezek folyamán megnyilvánult, s ami bizo­nyara jellemző lesz az elkövetkezendő idő­szakra is. További erősítést, iránymutatást várunk a magyar szakszervezetek napokban sorra kerülő kongresszusától abban is, hogy még következetesebben képviseljük a dol­gozók érdekeit a továbbiakban minden fó­rumon és szinten. VÁRKONYI ENDRE Fritz Györgyné Dächert Imréné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents