Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

tA^fepÜJSÄG 1980. december 7. «V » Mai sportműsor Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es női csapata 11 órakor a Zalaegerszegi TE együttesét fogadja. A Szek­szárdi Dózsa NB Il-es férfi­együttese Zalaegerszegen, a Zala tej ellen játszik 11 óra­kor. A Bonyhádi Botond női csapata a Szombathelyi Hala­dást látja vendégül, 10 óra­kor. A Dombóvári VSE együttese Keszthelyen lép pá­lyára 10.30-kor. Asztalitenisz: Bonyhádon, az I. számú általános iskolá­ban 9 órától városkörnyéki felnőtt III. osztályú bajnok­ság.' Sakk: Tamásiban 9 órától járási egyéni bajnokság ne­gyedik fordulója. Színhely: Kop-Ka Áfész, KISZ-klub. Kispályás labdarúgás: 9 órától a Tanítóképző Főiskola tornatermében női és férfi kispályás labdarúgás. Labdarúgás: NB II: A Szek­szárdi Dózsa a Mohács-Vé- méndet fogadja 13 órakor. A Dombóvári MSC-hez a Sely- lye látogat. Kezdés szintén 13 órakor. Teke NB II Végeredmény 1. Dombóvár 24 18 1 5 132-60 37 2. D.-ÚjiV. 24 15 — 9 108-84 30 3. Bp. Vízm. 24 13 1 10 111-81 27 4. Bakony V. 24 12 — 12 1 06-86 24 5. Bp. Hőer. 24 12 — 12 104-88 24 6. Gy. ÉPFU 24 12 — 12 90-102 24 7. P. Kesztyű 24 11 1 12 87-105 23 8. Sárvár 24 11 — 13 92^109 22 9. Sopron 24 11 — 13 90-102 22 10. iSzo.-he.Ly 24 11 — 13 38-104 22 11. Sz.-Ívár 24 10 1 13 86-106 21 12. P. MSC 24 9 1 14 78-114 19 13. Kiaposv. 24 8 1 15 76-116 17 A felső vonal feletti együttes felkerül az NB I-be, az alsó vo­nal alatti együttesek kiesnek az NB Hl-toa. Asztalitenisz Úttörő-olimpia Jelentős esemény az aszta­litenisz sportágban az úttörő- olimpia megyei döntője. Felmérési lehetőség nyílik ezen arra, hogy a következő évben a legfiatalabb korosz­tálytól mit várhat a megye. A kép ezúttal vegyes volt. A lányok IV. korcsoportjában szinte NB I-es színvonalon mozgott a játék. A III. kor­csoportban Bátorfi Csilla tá­vollétében igen alacsony volt a színvonal. A fiúknál a III. korcsoport két döntőse jelen­tette a színvonalat. A IV-es korcsoportban az előző évek­hez képtest gyengébb volt a mezőny. III. korcsoportos lányok: 1. Kappel Gabriella (Szekszárd, I. sz. isk.), 2. Wittinger Jolán (Tolna, I. sz. isk.), 3. Link Edit (Tolna, I. sz. isk.), és Somogyi Gabriella (Tolna, II. sz. isk.). III. korcsoportos fiúk: 1. Krausz Zoltán (Tolna, II. sz. isk.), 2. Nemecskó Viktor Tolna, II. sz. isk.), 3. Bősz Péter (Szekszárd, IV. sz. isk.) és Varga Péter (Szekszárd, IV. sz. isk.). IV. korcsoportos lányok: 1, Kaiser Ágnes (Tolna, I. sz. isk.), 2. Pata Erika (Tolna, II. sz. isk.), 3. Pata Teréz (Tol­na, II. sz. isk.) és Rencz Rita (Tolna, I. sz. isk.). IV. korcsoportos fiúk: 1. Iván Gyula (Domb. Gárdo­nyi), 2. Teleki Attila (Nagy- mányok, ált. isk.), 3. Pata László (Tolna, II. sz. isk.) és Tóth Attila (Simontomya, ált. isk.). LINK FERENC Harminchat éve szabad Dunaföldvár Méltó ünneplés sporttal Már negyedórával koráb­ban együtt voltak a fiúk, a Dunaföldvár felszabadulásá­nak harminchiatodik évfordu­lójára rendezett emlékver­seny résztvevői. A verseny már hagyomány Dunaföldvá- ron, minden év decemberé­neik harmadik napján így ró­ják l‘e tiszteletüket a község­ben működő szövetkezetek, vállalatok dolgozói. Egy órakor dr. Harmat Bé­la nagyközségi vb-titkár megemlékezett a községet fel­szabadító szovjet bősökről. Ezt követően az emlékver­seny résztvevői megkoszorúz­ták Tolbuhin marsall volt hadiszállását. Fél kettőkor elindult az első csaipat. Versenytávja mintegy öt kilométer volt, a koszorúzás színhelyétől a kendergyárig, majd a Duna- painti sétány szovjet emlék­művéig. A csapatok — a Du- naföldvári ÁFÉSZ, a Szövet­kezeti Sportkör, a Vízmű, az Alkotmány, a Virágzó és az Aranykalász Tsz, az Előszál- lási Tanács, a Dunaiföldvári Tanács költségvetési üzeme, a Fa- és Építőipari Szövetke­zet, a Mechanikai Labor, a Kendergyár, valamint a KI ŐSZ — két-két fővel, dol­gozóval, egy ifjúig árd istával és egy szovjet komszomolis- tával álltak startihoz, s há­rom percenként indították el a csapatokat. A Kossuth téren öt mell­alak leküzdése volt a feladat kézigránáttal. A kendergyár­nál cél lövés következett, a csónatóháznál pedig egy csa. pattagot kellett szállítani hordágyon, 100 méteres tá­von. iFél négyre — az előszállá- si csapat kivételével — va­lamennyien megérkeztek, már csak az eredmények összeha­sonlítása volt hátra. Addig a fiúk a TOLNATOU- RIST eáimpingtelepén egy fa- házban szendvicseket és üdí­tőt kaptak. Négy óra előtt néhány perccel felsorakoztak a csapjatok, a szovjet emlék­Dr. Harmat Béla vb-titkár megkoszorúzza Tolbuhin mar­sall emléktábláját mű előtt. Dr. Harmat Béla röviden megköszönte a csa­patok szereplését, majd Ker­tész Ferenc, a Szakmaközi Bizottság titkára, nyugdíjas tanácselnök-helyettes átadta az okleveleket és díjakat, va­lamint a vándorserleget. A serleget Pálinkás Ká­roly, a Dunaiföldvári ÁFÉSZ csapatának kapitánya vette át, s .emelte boldogan a ma­gasba. Második helyezett a Kendergyáir, harmadik a Víz­mű csapata lett. Az első há­rom helyezett között mind­össze néhány másodperc volt a különbség. — sárközi — Fotó: Kapfinger Napirenden az atlétika és az úszás Sikeres esztendőt zár megyénk atlétikai sportja Két kiemelt sportág, az at­létika és az úszás megyei helyzetének értékelése, vala­mint a további feladatok meghatározása szerepelt a Tolna megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivataia idei utolsó apparátusi érte­kezletének napirendjén. Mo- zolai János, a megyei atléti­kai szövetség elnöke beszá­molója elején elmondotta, hogy az öttagú elnökség és az újonnan beállított szak- felügyelő negyedévenként, munkaterv szerint ülésezik. Az elnökségi ülések tartalmi vonatkozásbán évről évre ja­vulnak és az elvi döntések mellett a szakosztályoktól is kérnek tájékoztatást, azok munkájához pedig segítséget nyújtanak. A szakosztályokban a sze­mélyi és tárgyi feltételek ja­vulnak, de még korántsem mondhatók kielégítőnek. Az atlétikai pályák karbantartá­sa nem megfelelő, még a me­gyeszékhely új, korszerű nyolcsávos pályája is csak korrekciókkal (dobóhelyek védőrácsa, eredményjelzők, gátak stb.) válhat alkalmassá komolyabb nemzetközi ver­seny megrendezésére. A pá­lyák száma nőtt, de azok az eddiginél nagyobb gondosko­dást, helyenként társadalmi munkát igényelnek. A sportág jelenlegi szak­mai helyzetének elemzéséből kitűnt, hogy 1980-ban a Szek­szárdi Dózsa 76, a Dombóvári VSE 7, a Bonyhádi Spartacus 3 olimpiai pontot szerzett. Vagyis az úgynevezett után­pótlásnevelő kisebb szakosz­tályok elég keveset segítet­tek. Ezt támasztják alá az idei magasabb minősítések meg­oszlásai is. Ezek szerint a Szekszárdi Dózsának egy I. osztályú és 13 II. osztályú fel­nőtt versenyzője mellett 11 arany- és 23 ezüstjelvényes ifjúsági atlétája szerzett mi­nősítést. A DVSE-nek egy II. osztályú felnőtt, egy arany-, és 9 ezüstjelvényese; a Bony­hádi Spartacusnak 8, a Tol­nai VL-nek 6, Dunaföldvár- nak és Tamásinak 2—2 ezüst­jelvényes minősítést sikerült elérnie. Sokat javult a helyzet egy év alatt, de Póks, Fadd, Nagy dörög, Nagymányok és Bátaszék egyetlen ezüstjelvé­nyessel sem rendelkezik, ami a felfelé áramoltatás szem­pontjából cseppet’sem meg­nyugtató. A szövetség elnöke érdekes összehasonlítást vég­zett a MASZ pontversenyé­ben 1979-ben és 1980-ban el­ért Tolna megyei helyezések­ről. Az Sz. Dózsa 301 pontjá­val a 10. volt tavaly ,az után­pótlás pontversenyben, az idén 315 pontot szereztek a szekszárdiak és ötödikek let­tek. A Bonyhádi Spartacus 7, a Nagymányok 5 ponttal szer­zett többet az idén, mint az előző évben, a DVSE viszont hárommal kevesebb pontot, így az 1979. évi 49. helyről az 54.-re esett vissza a rangsor­ban. A felnőtt pontverseny­ben a Dózsa egy éve 19 pont­tal a 38., most 74 pontjával a 25. helyet foglalja el. Az utánpótlásneveléshez tartozó ORV-n 'a Szekszárdi Sportiskola egy év alatt fel­tűnően sokat fejlődött: míg 1979-ben a 26. helyet foglal­ta el, 1980-ban a 6. helyet sze­rezte meg. Mindez a javuló szakmai munka mellett a nagyszerű szervező tevékeny­ség eredménye is. Dicséret illeti valamennyi szekszárdi átlétaedzőt, függetlenül attól, hogy tíz, vagy tizenkét éves versenyzőkkel foglalkoznak, annál is inkább, mert olyan szakosztályokat sikerült meg­előzni, mint a KSI, a DVTK, a PMSC, az FTC, a Csepel, az MTK-VM, a Haladás és az Újpesti Dózsa. Megyénk ifjú­sági válogatottjának 5. helye­zése a megyék és az „A” ka­tegóriás szakosztályok pont­versenyében ugyancsak vára­kozáson felüli sikernek szá­mít: Mozolai János a sportág megyei helyzetének summá- zataként megállapította: me­gyénk legtöbb minősített ver­senyzőt adó sportága — ha lassan is — de fejlődést mu­tat. Az 1980-as év különösen sikeresnek mondható. A to­vábbi feladatok meghatáro­zásában első helyen említet­te a tehetségek felkutatását és a szakosztályokban folyó szakmái munka színvonalá­nak emelését. Az anyagi fel­tételek adottak. A szakmai segítséget a MASZ és a me­gyei szövetség a jövőben is egyaránt biztosítja. Ha áz egyesületek még nagyobb gondot fordítanak az atléti­kára, akkor — bár megyénk elsősorban utánpótlásnevelő megye — felnőtt vonalon is nagyobb léptékkel fejlődhe­tünk. Általános gyakorlat, hogy egy terület, vagy sport­ág fejlettségének színvonalát elsősorban neves versenyzők tevékenysége alapján ítéli meg a közvélemény. Ebben különös szerepe van az atlé­tikának, mely egy adott terü­let testkultúrájának megítélé­sét alapvetően befolyásolja. Farkas Attila, az úszószö­vetség megbízottja beveze­tésiként megállapította: me­gyénk úszósportja 1978-ig. Dombóvárra korlátozódott. 1978-bían aztán Bonyhádon, majd ez év februárjában Szekszárdon is megalakítot­ták a szakosztályt. A szakmai irányítás Dombóvárott meg­oldott és folyamatos, annál is inkább, mert a tanuszodában folyó munka irányításában személyesen is részt vesz. A bonyhádiak részben Pécsett, részben Szekszárdon tartják edzéseiket. Lakóhelyükön — uszoda hiányában — csak erőnléti edzéseket végezhet­nek. A megyeszékhelyen ug­rásszerűen javultak a tárgyi feltételek és Csutorás József személyében szakképzett ve­zető edző irányítja a munkát. Elismeréssel szólt dr. Vlasko- Vics József területi szakfel­ügyelő szakmai segítségadá­sáról. A tárgyi feltételek elemzé­se során megemlítette, hogy Dombóváron az úszók létszá­mának növekedése miatt je­lentkező tanuszodai zsúfolt­ság mindinkább a minőség ro­vásába megy. Megoldaná a gondot a gunarasi 50 méteres versenymedence befedése. A Tamásiban megépített, mére­teit tekintve egyáltalán nem korszerű medence, valamint az iskolai tanmedence az úszásoktatás mennyiségi gondjait tudja csak megolda­ni. A személyi feltételek to­vábbi javítása érdekében ja­vasolta a Dombóváron beve­zetett kezdeményezés alkal­mazását. Ennek lényege: a középiskolai végzős tanulók részére lehetőséget biztosíta­nak a segédedzői tanfolyam elvégzésére. A szakosztályok vezetését értékelve úgy fogal­mazott, hogy a gyakorlat .azt igazolja: ezt a társadalmi munkát igénylő feladatot nem annyira az alkalmasság, mint inkább iá jószándékú vállal­kozás dönti el. Megyénknek két-két I. és II. osztályú, va­lamint 11 III. osztályú minő­sítéssel rendelkező versenybí­rója van. Részletesen elemezte a szak­osztályok eddigi eredményeit, az úszótanfolyamok tapaszta­latait, majd több javaslatot tett. Ezek között az általános iskolai úszásoktatás tömege­sítését, az óvodások úszások­tatásának bevezetését és a versenybírók képzését szor­galmazta. A rajt utáni első méterek Pálinkás Károly a kupával Eredményhirdetés

Next

/
Thumbnails
Contents