Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

io Képújság 1980. december 1. OLÁH ZOLTÁN VASÁRNAP CILÁNAK Hervad a sötét fölébred a fény az utcán száz dobot ver a kibontott hajú szél. A szobában ablaküvegre nyomja homlokát a csend, térképet rajzol arcomra a reggel, hozzátok megyek. Nálatok vagyok karodat fogom, míg kint a kibontott hajú szélben földig fonja függönyét a tél, s a szobában a kályha halk dorombolása apró ráncokba gyűri a csendet. Az ágyra heverő sötét fölitatja lassan a fényt, s szemünkben most elalszik egy kicsit a napvilág, s testünk holddal vert dombjai szerelembe kötözik az éjszakát. VERBOCZY ANTAL: Sanzon, békeidőre Valahol valaki álmodik engem reménye rojtozott zászlaját lengem valahol valaki álmodik engem lobogom életét vadrózsán, renden valahol valaki álmodik engem zubog a fény rám jövő-emlékül valahol valaki rámébred végül Gogol Magyarországon Szovjet-magyar kiállítás a Petőli Irodalmi Múzeumban A „Holit lelkek” hallhatat­lan mestere, a pétervári el­beszélések abszurd históriái- maik Írója, s a vígjátékjaiban is a tragikumot ábrázoló szerző művészi és szellemi arculatának sokféleségével mutatkozik be azon a kiállí­táson, amely az irodalmi múzeum falai között nyílt meg. Gogol irodalomtörténe­ti jelentőségét színipadi mű­veinek, elsősorban A revizor­nak, a Háztűznéző-nek, s a színpadra alkalmazott Egy őrült naplójáénak közönség- sikere is jelzi. (Magyar színpadon 1874 óta játszák Gogolt. Első felfede­zői, Gyulai Pál és Arany Já­nos németből fordították az orosz írót. A kiállítás anyaga a gogoli korszak, a korabeli Gyifcalnyka, Pétervár, Moszk­va és a külföldi utazások színhelyeit mutatják be ko­rabeli metszet éken, festmé­nyeken. A pétervári elbeszé­lések világát a Cséliscsev- akvanell albumából való jel­legzetes figurák (szolgáló­lány, házaló, házmester, stb.) és a Polivij rajzain feltűnő jelentek (Séta a Nyevszkij- proszpekten) idézik fel a legerőteljesebben. Az irodal­mi illusztráció egyébként is szerencsés helyzetben van ezen a 'kiállításion. Rajzok, akvarellek, litográfiák mel­lett színpadképek, jelmezék és díszletek elevenítik fél az író áltál megfogalmazott je­leneteket. Ez a groteszk és fantasztikus világ a képző­művészek számiára is lehető­vé teszi, hogy karikaturisz- tikus túlzásokkal, az irónia eszközeivel mondják ki tár­sadalombírálatukat. A gogoli irónia Kosztolá­nyi szerint olyan dühroha­mok után keletkezett, amikor a harag és a felháborodás kifejezéséből már csak a gúny és a‘z irónia beszélhe­tett. ,)Ez az orosz író (a Holt lelkek költője) — írja Kosz­tolányi — farsangi tréfával afféle orosz dainse maeabrert (haláltáncot) rendez”. A go­goli irónia új ábrázolásmódot teremt az orosz, de a világ- irodalom számára is. A meg­nyomorított kisember, Akakij Afcalktiijevics köpönyege, amely a kiállításon is mint­egy monstrummá növesztve szinte ráhull, betakarja az egyik sarokból a korabeli vi­lágot, szimbolikusan is egy­fajta törekvés szemléletes hordozójává vált: az orosz kísértet-valóság ábrázolásá­vá. Gogolt már kortársai is nagy elismeréssel fogadták. Turgenyev, Dosztojevszkij, Osztrovszkij kölcsönösen fi­gyelmet szenteltek egymás­nak. „Mindnyájan Gogol kö­pönyegéből bújtunk elő” — vallotta Dosztojevszkij. A kiállításon kortárs írók képeit is láthatjuk, egykori irodalmi szialonokról készült festményt, és Gogol több portréját, F. Müller és A. Ivanov képéit. A sok doku- mentumanyag mellett Gogol arannyal hímzett zöld sap­kája üde színfoltnak tűnik. Érdekes adalék a korról az a tárló, amelyben a Holt lel­kek nyomtatott példánya és Ágin szép illusztrációi mel­lett a regény egy koraibeli kéziratos példányát is lát­hatjuk. A XIX. század folya­mán ugyanis ilyen formában Czeizek György rajza a Pesti Színház „Egy őrült naplója” előadásáról Pétervári figurák a XIX. század második harmadából. Készruhabolt. Gogol. F. Müller portré­jának másolata a XIX. század második feléből. is terjedtek a népszerűbb művek. Színpadi műveinek sikere is óriási volt. A revizor előadásán állító­lag a cár is jót mulatott, könnyekre fakadt a halhotá- zástól. A magyarországi ős­bemutató, 1874. óta számos elödásban került Gogol a magyar közönség elé. Sok emlékezetes színpadi szerep­osztást és rendezést őriznek a programfüzetek. Ezek tör­ténetéből idéz sikeresen a kiállítás magyar anyaga, amely Gogol magyarországi fogadtatásának rövid áttekin­tését adja. A Tanácsköztár­saság alatt A revizor-félújí- tás rendezője Hevesi Sándor volt. Lázár Oszkár rajzai a két főszereplőt, Bartos Gyula és Kürthy György színmű­vészt örökítették meg sze­repeikben. A Nemzeti Szín­ház 1973-ban Tovsztogonov rendezésében többek közt Kállai Ferenccel és Szacsvay Lászlóval játszatta ezt a da­rabot, az ő jelmezeiket is láthatjuk. Több díszlet és jelmezterv mellett az Egy őrült naplója színpadrészle­tét is kiállították Drégely László díszleteivel és Kerne- nies Fanny jelmezeivel. Dar­vas Iván, aki nagy sikerrel szeretjeit a kiállítás megnyi­tásán is, Popriscsin szerepé­ben emlékezetes marad a magyar színjátszás történeté­ben. Gogol neves íróink ked­velt olvasmánya volt. Ezt bi­zonyítják azok a Gogol-mű- vek, amelyek könyvtáraikban megtalálhatók voltak. Geí- lért Oszkár, Józséf Attila, Gulyás Pál, Vértes György példányait láthatjuk az egyik tárlóban. A Petőfi Irodalmi Múzeum Gogol-kiállítása december 10-ig tart nyitva. MACHT ILONA Túszdráma Délelőtt tíz órakor Stol- werk Vendel a gyári híradó stúdiójában foglyul ejtette Trahoma újítási felelőst, el- barikádozta magát, majd a hangszórókon át közölte fel­tételeit a túsz szabadon bo­csátását illetően. Eszerint öt évvel korábban beadott újí­tásával kapcsolatosan egyér­telmű és végleges választván A sebtében összehívott vál­ságstáb élére dr. Barkádh munkaügyi osztályvezetőt ne­vezték ki. A testület — a de­mokratikus játékszabályokat mélyen sértő módon — hiá­nyosan ült egybe, ugyanis az összehívást elrendelő stencil sokszorosítását nem kezdhet­ték el a belső igazgatási osz­tály vezetőjének aláírása nél­kül, ő viszont külső revizori munkán volt. Közben letelt a terrorista által szabott első határidő, minekutána a túszdráma helyszínéről tíz­percenként felhangzott az üzemi lap legutóbbi számá­nak vezércikke, amely a ter­melékenység és hatékonyság helyi relációit feszegette; igen eredeti megközelítésben.' Nyomban több műhelyből je­lentették, hogy a dolgozók ké­ziszerszámokat, valamint egyéb álló- és forgóeszközö­ket emelgetnek ütemesen a magasba. A válságstáb azon­nal az irattárba sietett, ahol azonban kiderült, hogy az újítási javaslatot három év­vel korábban a szakértői bi­zottság vezetője vette ki, aki egy évvel később kifejtette: az ötlet nem rossz, bár nem teljesen eredeti, ezt ő, mint az adott üzemrész vezetője jól tudja, de némi kiegészítés­sel tűrhető újítás lenne belő­le, feltéve, ha társszerzőként a maga elképzeléseit hozzá­adná az ügyhöz. A válságstáb úgy ítélte meg, hogy a terrorista által meg­szabott végső határidő köze­leg, ami — látva a merénylő eddigi elvetemült ötleteit — a féléves tervlemaradás biz­tos bekövetkezését eredmé­nyezheti. Ezért úgy döntöttek, hogy a szóban forgó újítást — a dokumentáció hiányában is — elfogadja, egyetlen jogos szerzőjének kétezer forint öt­letdíjat ajánlanak meg, s Ki­váló újító címet adományoz­nak neki. A műszaki igazga­tóhelyettes megnyugtatóig hozzátette: — Ez még nem jelenti az újítás bevezetését is! — Sőt, ha Trahoma kisza­badult, kezdeményezhetjük az intézkedés semmissé nyil­vánítását — fűzte hozzá dr. Bél, vállalati jogtanácsos. Közölték a kompromisszu­mos javaslatot Stolwerkkel. Hosszú másodpercek után jött a válasz: „rendben”. Ek­kor azonban a mikrofon kö­rül dulakodás zaja hallat­szott, majd egy új hang, Tra- homáé szólalt meg az éter­ben. Pontosabban az étterem­ben, ahol a válságstáb ülése­zett.' — Itt Trahoma, Trahoma beszél. Kiszabadultam, s most Stolwerk van az én fogsá­gomban. A feltételeket nem fogadom el. Ha ő Kiváló újí­tó, akkor én minimum Érde­mes újító vagyok, s fizetés- emelést kérek. A válságstábban pánik tört ki. Közeledett az ebédidő, amikor az éttermet éhes em­berek özönlik el, akik szem- és fültanúi lesznek az alku­dozásnak. Ebben a pillanatban meg- süketült minden hangszóró, a neoncsövek kialudtak. Tra­homa csodálkozó, majd ré­mült arckifejezéssel geszti­kulált a stúdió üvegablaka mögött, kérdőn böködött a mikrofonra, kiabált, de be­lülről egy hang sem jutott ki. Szerelők szaladtak minden­felé. Nagysokára egyikük az alagsorból a megszeppent Vandálnéval, a gépműhely takarítójával jött felfelé, aki zsinórján lóbált egy villany- rezsót. — Ügy látszik, zárlatos, Barkách elvtárs — mondta bűnbánóan. Ekkor felpattant a stúdió ajtaja, s Stolwerk diadalma­san vonszolta maga után Tra- homát, akit a pillanatnyi zűr­zavarban újból foglyul ejtett. Az üzemi lap következő számában nagy vezércikk je­lent meg, mely kegyetlenül elverte a port az illegálisan gázrezsót, kávéfőzőt, és egyéb magáncélú gépeket használó, pazarló és felelőtlen dolgozó­kon. MARAFKÓ LÁSZLÓ RE1CHELD ILONA: Kórházban A nappalok... A nappalok még csak eltelnek valahogy, nyomorúságosán eseménytelenül, csekély reménnyel: talán majd holnap! De az éjszakák! Éjszaka megáll az idő, csak az órák járnak kíméletlen pontossággal. Fölényének tudatában vág bele az agyamba, végighasít a gerincemen, megremegtetve testem egészét; így figyelmeztet: Ö az Ür! Es csak várni, várni, várni, feszült idegekkel készenlétben állni, míg az éjszakát elűzi a hajnal, elviselni a neoncsövek monoton zúgását, a csapból a víz öt másodpercenkénti csobbanását... ... Már-már álomba zuhannék, de megjelenik Anyám! Elrongyolódott idegeim ostoba játéka álmoknak menedéket adó barlang, hol tanyázik a bizonyosság. Klubot keresek... Egyszer rengeteg szabad időm volt, ezért elhatároztam, hogy belépek egy klubba. Az elhatározás után rögtön le is mentem az utcára, hogy a la­kásunkhoz legközelebb fekvő­be lépjek bele, mert manap­ság már minden ötödik ház­ban működik valamilyen idő­töltő egyesület. És valóban, az ötödik ház szép nagy volt, majdhogynem égig ért, akár tíz klub is jól megfért benne, s különféle táblákra volt ki­írva a bejáratnál magyarul, hogy mi minden működik odabent. Na, gondoltam magamban, ez a klub pont jó lesz nekem a szabad időm hasznos eltöl­tésére, nem tudom lefordíta­ni a táblákra írt neveket ma­gyarról magyarra, de így leg­alább a klubtagságom is elő­kelőbb, és nem kell hozzá autóbuszbérlet. De nemcsak én gondolhat­tam ezt így, hiszen mentek is befelé az emberek vastagon, s én is egy szép nő lába után szorosan, mert jó, ha az em­ber elölről-hátulról megnézi, hogy kinek lesz a klubtársa. A megnézésből a portás zökkentett ki, aki senkitől sem kérte a klubbelépőt, sen­kinek sem köszönt, mert nem a belépőket, hanem a Sport- fogadást nézte. Na, mondtam magamban erre, ez csudára jó klub, ha dobom a szép formájú nőt, akkor ide más formákat is behozhatok ész­revétlen. Egyelőre azonban beléptem az esztétikus lábú nő után egy nagy szobába, ahol minden­féle klubtagok ültek minden­féle íróasztalok mellett. Na, töprengtem azért egy picit magamban, ez elég furcsán berendezett klub, de aztán én is leültem egy üres íróasztal mellé, hogy lesz, ami lesz, jöjjön a vidám klubélet. És nemhiába. Nem szólt hozzám senki, hogy ki fia­borja vagyok, meg mi a hob­bim, és egyáltalán, mivel mindenki kezdett elmélyedni a szobában a saját hobbijá­ban. A kecses vonalú klubtár­sam például elővett öt deka párizsit, vékonyra szeletelve, s aranyos fogócskáival harap- dálni kezdte. Na, futott át bennem, ez egy diétás klub fogyókúrázóknak és parázna gyomorbetegeknek, csakhogy ekkor ránéztem egy másik klubtársamra, aki az íróasz­talára könyökölve órákig bá­mult maga elé, mint egy ki­tömött bagoly. Na, ítéltem hirtelen erre, ez egy magá­nyosok klubja megtört szí­veknek és gátlásos kezeknek, csakhogy ekkor kivette fiók­jából a limonádé kellékeit a velem szemben ülő klubtár­sam, miközben a citromillat­tól hosszan nyalta a szája szé­lét. Na, villant belém erre, ez egy antialkoholista klub a kísértésen túllévőknek, csak­hogy ekkor bekapcsolta a rá­dióját egy távolabb hülyülő klubtársam, majd elkezdte táncoltatni a gondolatait a zenére a semmibe. Na, ro­hant át rajtam a sejtés erre, ez egy táncklub a kétballábas botfülűeknek, Igen ám, de ekkor nem hagyták, hogy én is előve­gyem a saját hobbimat, mert ekkor bejött egy morcos klub­társam a szobába, és letett az íróasztalomra egy csomó munkát, mint egy új fiúnak. Néztem is ezért megrökö­nyödve a csomó munkát, hogy miféle klub ez, ahol ilyet is követelnek a klubta­goktól, amikor egyébként akarja hasznosan eltölteni az idejét. Na, rohantam át erre a saját gondolataimon egy­helyben, én se fizetem itt to­vább a klubtagságit, s ezzel a főbejáraton keresztül gyorsan kiléptem, igaz, ez se tűnt fel senkinek. Azóta keresek magamnak valami olyan nappali klubot, ahol nem zavarják hasonló morcos klubtársak a vidám klubéletet. Állítólag, minden ötödik utcában van már ma­napság egy ilyen ... TORMAI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents