Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
io Képújság 1980. december 1. OLÁH ZOLTÁN VASÁRNAP CILÁNAK Hervad a sötét fölébred a fény az utcán száz dobot ver a kibontott hajú szél. A szobában ablaküvegre nyomja homlokát a csend, térképet rajzol arcomra a reggel, hozzátok megyek. Nálatok vagyok karodat fogom, míg kint a kibontott hajú szélben földig fonja függönyét a tél, s a szobában a kályha halk dorombolása apró ráncokba gyűri a csendet. Az ágyra heverő sötét fölitatja lassan a fényt, s szemünkben most elalszik egy kicsit a napvilág, s testünk holddal vert dombjai szerelembe kötözik az éjszakát. VERBOCZY ANTAL: Sanzon, békeidőre Valahol valaki álmodik engem reménye rojtozott zászlaját lengem valahol valaki álmodik engem lobogom életét vadrózsán, renden valahol valaki álmodik engem zubog a fény rám jövő-emlékül valahol valaki rámébred végül Gogol Magyarországon Szovjet-magyar kiállítás a Petőli Irodalmi Múzeumban A „Holit lelkek” hallhatatlan mestere, a pétervári elbeszélések abszurd históriái- maik Írója, s a vígjátékjaiban is a tragikumot ábrázoló szerző művészi és szellemi arculatának sokféleségével mutatkozik be azon a kiállításon, amely az irodalmi múzeum falai között nyílt meg. Gogol irodalomtörténeti jelentőségét színipadi műveinek, elsősorban A revizornak, a Háztűznéző-nek, s a színpadra alkalmazott Egy őrült naplójáénak közönség- sikere is jelzi. (Magyar színpadon 1874 óta játszák Gogolt. Első felfedezői, Gyulai Pál és Arany János németből fordították az orosz írót. A kiállítás anyaga a gogoli korszak, a korabeli Gyifcalnyka, Pétervár, Moszkva és a külföldi utazások színhelyeit mutatják be korabeli metszet éken, festményeken. A pétervári elbeszélések világát a Cséliscsev- akvanell albumából való jellegzetes figurák (szolgálólány, házaló, házmester, stb.) és a Polivij rajzain feltűnő jelentek (Séta a Nyevszkij- proszpekten) idézik fel a legerőteljesebben. Az irodalmi illusztráció egyébként is szerencsés helyzetben van ezen a 'kiállításion. Rajzok, akvarellek, litográfiák mellett színpadképek, jelmezék és díszletek elevenítik fél az író áltál megfogalmazott jeleneteket. Ez a groteszk és fantasztikus világ a képzőművészek számiára is lehetővé teszi, hogy karikaturisz- tikus túlzásokkal, az irónia eszközeivel mondják ki társadalombírálatukat. A gogoli irónia Kosztolányi szerint olyan dührohamok után keletkezett, amikor a harag és a felháborodás kifejezéséből már csak a gúny és a‘z irónia beszélhetett. ,)Ez az orosz író (a Holt lelkek költője) — írja Kosztolányi — farsangi tréfával afféle orosz dainse maeabrert (haláltáncot) rendez”. A gogoli irónia új ábrázolásmódot teremt az orosz, de a világ- irodalom számára is. A megnyomorított kisember, Akakij Afcalktiijevics köpönyege, amely a kiállításon is mintegy monstrummá növesztve szinte ráhull, betakarja az egyik sarokból a korabeli világot, szimbolikusan is egyfajta törekvés szemléletes hordozójává vált: az orosz kísértet-valóság ábrázolásává. Gogolt már kortársai is nagy elismeréssel fogadták. Turgenyev, Dosztojevszkij, Osztrovszkij kölcsönösen figyelmet szenteltek egymásnak. „Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk elő” — vallotta Dosztojevszkij. A kiállításon kortárs írók képeit is láthatjuk, egykori irodalmi szialonokról készült festményt, és Gogol több portréját, F. Müller és A. Ivanov képéit. A sok doku- mentumanyag mellett Gogol arannyal hímzett zöld sapkája üde színfoltnak tűnik. Érdekes adalék a korról az a tárló, amelyben a Holt lelkek nyomtatott példánya és Ágin szép illusztrációi mellett a regény egy koraibeli kéziratos példányát is láthatjuk. A XIX. század folyamán ugyanis ilyen formában Czeizek György rajza a Pesti Színház „Egy őrült naplója” előadásáról Pétervári figurák a XIX. század második harmadából. Készruhabolt. Gogol. F. Müller portréjának másolata a XIX. század második feléből. is terjedtek a népszerűbb művek. Színpadi műveinek sikere is óriási volt. A revizor előadásán állítólag a cár is jót mulatott, könnyekre fakadt a halhotá- zástól. A magyarországi ősbemutató, 1874. óta számos elödásban került Gogol a magyar közönség elé. Sok emlékezetes színpadi szereposztást és rendezést őriznek a programfüzetek. Ezek történetéből idéz sikeresen a kiállítás magyar anyaga, amely Gogol magyarországi fogadtatásának rövid áttekintését adja. A Tanácsköztársaság alatt A revizor-félújí- tás rendezője Hevesi Sándor volt. Lázár Oszkár rajzai a két főszereplőt, Bartos Gyula és Kürthy György színművészt örökítették meg szerepeikben. A Nemzeti Színház 1973-ban Tovsztogonov rendezésében többek közt Kállai Ferenccel és Szacsvay Lászlóval játszatta ezt a darabot, az ő jelmezeiket is láthatjuk. Több díszlet és jelmezterv mellett az Egy őrült naplója színpadrészletét is kiállították Drégely László díszleteivel és Kerne- nies Fanny jelmezeivel. Darvas Iván, aki nagy sikerrel szeretjeit a kiállítás megnyitásán is, Popriscsin szerepében emlékezetes marad a magyar színjátszás történetében. Gogol neves íróink kedvelt olvasmánya volt. Ezt bizonyítják azok a Gogol-mű- vek, amelyek könyvtáraikban megtalálhatók voltak. Geí- lért Oszkár, Józséf Attila, Gulyás Pál, Vértes György példányait láthatjuk az egyik tárlóban. A Petőfi Irodalmi Múzeum Gogol-kiállítása december 10-ig tart nyitva. MACHT ILONA Túszdráma Délelőtt tíz órakor Stol- werk Vendel a gyári híradó stúdiójában foglyul ejtette Trahoma újítási felelőst, el- barikádozta magát, majd a hangszórókon át közölte feltételeit a túsz szabadon bocsátását illetően. Eszerint öt évvel korábban beadott újításával kapcsolatosan egyértelmű és végleges választván A sebtében összehívott válságstáb élére dr. Barkádh munkaügyi osztályvezetőt nevezték ki. A testület — a demokratikus játékszabályokat mélyen sértő módon — hiányosan ült egybe, ugyanis az összehívást elrendelő stencil sokszorosítását nem kezdhették el a belső igazgatási osztály vezetőjének aláírása nélkül, ő viszont külső revizori munkán volt. Közben letelt a terrorista által szabott első határidő, minekutána a túszdráma helyszínéről tízpercenként felhangzott az üzemi lap legutóbbi számának vezércikke, amely a termelékenység és hatékonyság helyi relációit feszegette; igen eredeti megközelítésben.' Nyomban több műhelyből jelentették, hogy a dolgozók kéziszerszámokat, valamint egyéb álló- és forgóeszközöket emelgetnek ütemesen a magasba. A válságstáb azonnal az irattárba sietett, ahol azonban kiderült, hogy az újítási javaslatot három évvel korábban a szakértői bizottság vezetője vette ki, aki egy évvel később kifejtette: az ötlet nem rossz, bár nem teljesen eredeti, ezt ő, mint az adott üzemrész vezetője jól tudja, de némi kiegészítéssel tűrhető újítás lenne belőle, feltéve, ha társszerzőként a maga elképzeléseit hozzáadná az ügyhöz. A válságstáb úgy ítélte meg, hogy a terrorista által megszabott végső határidő közeleg, ami — látva a merénylő eddigi elvetemült ötleteit — a féléves tervlemaradás biztos bekövetkezését eredményezheti. Ezért úgy döntöttek, hogy a szóban forgó újítást — a dokumentáció hiányában is — elfogadja, egyetlen jogos szerzőjének kétezer forint ötletdíjat ajánlanak meg, s Kiváló újító címet adományoznak neki. A műszaki igazgatóhelyettes megnyugtatóig hozzátette: — Ez még nem jelenti az újítás bevezetését is! — Sőt, ha Trahoma kiszabadult, kezdeményezhetjük az intézkedés semmissé nyilvánítását — fűzte hozzá dr. Bél, vállalati jogtanácsos. Közölték a kompromisszumos javaslatot Stolwerkkel. Hosszú másodpercek után jött a válasz: „rendben”. Ekkor azonban a mikrofon körül dulakodás zaja hallatszott, majd egy új hang, Tra- homáé szólalt meg az éterben. Pontosabban az étteremben, ahol a válságstáb ülésezett.' — Itt Trahoma, Trahoma beszél. Kiszabadultam, s most Stolwerk van az én fogságomban. A feltételeket nem fogadom el. Ha ő Kiváló újító, akkor én minimum Érdemes újító vagyok, s fizetés- emelést kérek. A válságstábban pánik tört ki. Közeledett az ebédidő, amikor az éttermet éhes emberek özönlik el, akik szem- és fültanúi lesznek az alkudozásnak. Ebben a pillanatban meg- süketült minden hangszóró, a neoncsövek kialudtak. Trahoma csodálkozó, majd rémült arckifejezéssel gesztikulált a stúdió üvegablaka mögött, kérdőn böködött a mikrofonra, kiabált, de belülről egy hang sem jutott ki. Szerelők szaladtak mindenfelé. Nagysokára egyikük az alagsorból a megszeppent Vandálnéval, a gépműhely takarítójával jött felfelé, aki zsinórján lóbált egy villany- rezsót. — Ügy látszik, zárlatos, Barkách elvtárs — mondta bűnbánóan. Ekkor felpattant a stúdió ajtaja, s Stolwerk diadalmasan vonszolta maga után Tra- homát, akit a pillanatnyi zűrzavarban újból foglyul ejtett. Az üzemi lap következő számában nagy vezércikk jelent meg, mely kegyetlenül elverte a port az illegálisan gázrezsót, kávéfőzőt, és egyéb magáncélú gépeket használó, pazarló és felelőtlen dolgozókon. MARAFKÓ LÁSZLÓ RE1CHELD ILONA: Kórházban A nappalok... A nappalok még csak eltelnek valahogy, nyomorúságosán eseménytelenül, csekély reménnyel: talán majd holnap! De az éjszakák! Éjszaka megáll az idő, csak az órák járnak kíméletlen pontossággal. Fölényének tudatában vág bele az agyamba, végighasít a gerincemen, megremegtetve testem egészét; így figyelmeztet: Ö az Ür! Es csak várni, várni, várni, feszült idegekkel készenlétben állni, míg az éjszakát elűzi a hajnal, elviselni a neoncsövek monoton zúgását, a csapból a víz öt másodpercenkénti csobbanását... ... Már-már álomba zuhannék, de megjelenik Anyám! Elrongyolódott idegeim ostoba játéka álmoknak menedéket adó barlang, hol tanyázik a bizonyosság. Klubot keresek... Egyszer rengeteg szabad időm volt, ezért elhatároztam, hogy belépek egy klubba. Az elhatározás után rögtön le is mentem az utcára, hogy a lakásunkhoz legközelebb fekvőbe lépjek bele, mert manapság már minden ötödik házban működik valamilyen időtöltő egyesület. És valóban, az ötödik ház szép nagy volt, majdhogynem égig ért, akár tíz klub is jól megfért benne, s különféle táblákra volt kiírva a bejáratnál magyarul, hogy mi minden működik odabent. Na, gondoltam magamban, ez a klub pont jó lesz nekem a szabad időm hasznos eltöltésére, nem tudom lefordítani a táblákra írt neveket magyarról magyarra, de így legalább a klubtagságom is előkelőbb, és nem kell hozzá autóbuszbérlet. De nemcsak én gondolhattam ezt így, hiszen mentek is befelé az emberek vastagon, s én is egy szép nő lába után szorosan, mert jó, ha az ember elölről-hátulról megnézi, hogy kinek lesz a klubtársa. A megnézésből a portás zökkentett ki, aki senkitől sem kérte a klubbelépőt, senkinek sem köszönt, mert nem a belépőket, hanem a Sport- fogadást nézte. Na, mondtam magamban erre, ez csudára jó klub, ha dobom a szép formájú nőt, akkor ide más formákat is behozhatok észrevétlen. Egyelőre azonban beléptem az esztétikus lábú nő után egy nagy szobába, ahol mindenféle klubtagok ültek mindenféle íróasztalok mellett. Na, töprengtem azért egy picit magamban, ez elég furcsán berendezett klub, de aztán én is leültem egy üres íróasztal mellé, hogy lesz, ami lesz, jöjjön a vidám klubélet. És nemhiába. Nem szólt hozzám senki, hogy ki fiaborja vagyok, meg mi a hobbim, és egyáltalán, mivel mindenki kezdett elmélyedni a szobában a saját hobbijában. A kecses vonalú klubtársam például elővett öt deka párizsit, vékonyra szeletelve, s aranyos fogócskáival harap- dálni kezdte. Na, futott át bennem, ez egy diétás klub fogyókúrázóknak és parázna gyomorbetegeknek, csakhogy ekkor ránéztem egy másik klubtársamra, aki az íróasztalára könyökölve órákig bámult maga elé, mint egy kitömött bagoly. Na, ítéltem hirtelen erre, ez egy magányosok klubja megtört szíveknek és gátlásos kezeknek, csakhogy ekkor kivette fiókjából a limonádé kellékeit a velem szemben ülő klubtársam, miközben a citromillattól hosszan nyalta a szája szélét. Na, villant belém erre, ez egy antialkoholista klub a kísértésen túllévőknek, csakhogy ekkor bekapcsolta a rádióját egy távolabb hülyülő klubtársam, majd elkezdte táncoltatni a gondolatait a zenére a semmibe. Na, rohant át rajtam a sejtés erre, ez egy táncklub a kétballábas botfülűeknek, Igen ám, de ekkor nem hagyták, hogy én is elővegyem a saját hobbimat, mert ekkor bejött egy morcos klubtársam a szobába, és letett az íróasztalomra egy csomó munkát, mint egy új fiúnak. Néztem is ezért megrökönyödve a csomó munkát, hogy miféle klub ez, ahol ilyet is követelnek a klubtagoktól, amikor egyébként akarja hasznosan eltölteni az idejét. Na, rohantam át erre a saját gondolataimon egyhelyben, én se fizetem itt tovább a klubtagságit, s ezzel a főbejáraton keresztül gyorsan kiléptem, igaz, ez se tűnt fel senkinek. Azóta keresek magamnak valami olyan nappali klubot, ahol nem zavarják hasonló morcos klubtársak a vidám klubéletet. Állítólag, minden ötödik utcában van már manapság egy ilyen ... TORMAI LÁSZLÓ
