Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-06 / 286. szám
1980. deecember 6. KÉPÚJSÁG 3 Megkezdődött a munka a Szekszárdi Húskombinátban — Elkészült a vízmű, próba alatt van a szennyvíz- üzem, a szociális létesítményt most adják át, a teljes mélyépítés kész, az üzemépületek közül is az előhűtő, a bélfei- dolgozó, és a teljes sertésvágó vonal, az első ütemben üzembe állítható. A gázfogadó rendszer, a sűrített levegőt előállító üzem is működik, a vágóhíd üzembe indításának nincs akadálya. Kitűnően együttműködtek az alvállalkozók és generálkivitelezők, úgyszintén a beruházó, a Tolna megyei Állami Húsipari Vállalat is kellő szigorúsággal, fegyelemmel bonyolította a beruházás kivitelezését — mondja a miniszteri biztos. December negyedikén két száztíz kilós hízót végigvittek a vágóvonalon — a beszabályozás miatt. December ötödikén, tizenegy órakor kaptuk az irodában az értesítést: kész az üzem. A sertésfogadónál legalább negyven-ötven ember, még „civilek” is ablakokon, réseken át leskelődtek a hatalmas istálló-fogadóba, ahova egyszerre háromezer hízót lehet beengedni, de most csak százegy van, az őcsényi téesz- ből érkezett az első szállítmány. Vágó László, a vágóüzem vezetője kalauzol bennünket. Müller Ferenc, az állatfogadó bázis vezetője engedélyt top Kiss Sándor igazgatótól; bekapcsolják a hízóterelő alagutat, felnyitják a ketrecajtót, és megkezdik a részleges üzemeltetést a vágóhídon. Az állatok szépen, 'komótosan ballagnak, csak az utolsó kanyarban kell elektromos nógatóval hozzájuk érni, de a kábító előtt megtorpan a falka. Űjabb nógatás az elektromos bottal és egy hízó elindul a végzet felé. Székely Gábor kábító szakember kettős villaszerű elektromos szerszámmal átfogja a hízó fejét a tarkójánál, pillanat múlva a jószág már fekszik a kénybél- és belsőségfeldolgozó is. Minden munkaműveletet szakszerűen végeznek — de máris a mérlegnél vagyunk, amelyet beépítettek a konve- jorba, és a szalonnavastagság- vizsgálók padja előtt állunk. Következik a iszalonnázó, ahol megfelelő darabokra vágják a hízót — majd. Most még úgy „szól” a technológia, hogy félsertéseket kell az üzemből kibocsátani. 12 óra 20 perc. Az első tucat hízó félbe vágva, a hűtőüzemben van. Kiss Sándor igazgató az üzemből kikísér bennünket, hív későbbi látogatásra, amikor már „flottul” megy minden. A vágóhíd nagycsarnoki folyosójának végén a miniszteri biztos áll, nézi az építőket, akik még sürögnek az üzemi csarnokok körül. — Kezd éledni a vágóhíd, azt lehet már írni, hogy kezd éledni — mondja búcsúzóul. Visszanézünk az üzemre. Gőzt szabdal a csípős szél, húsz—harminc fehénköpenyes-ruhás munkás ballag ebédelni.' Az első hízóból az építőknek főztek pörköltet. Tíz óra. Az igazgató irodájában ülünk, várjuk a jó híreket. Jönnek telefonon, személyesen az információik: ezt beszabályozták, azt a csavart lazították, amott a biztosítékot cserélték ki. A Tolna megye i húsipar történetének jelentős perceit éljük. Varga Pál miniszteri biztos nyugodtan kavargatja kávéját, Kiss Sándor igazgató nagy léptekkel járkál az irodában. — A Minisztertanács meghatározta, hogy jövő év végére üzembe kell állítani a húskombinátot, s 1980. decemberében részlegesen megkezdeni a munkát. Ma, egy óra múlva elkezdjük a folyamatos munkát, százegy sertést vágunk le, a jövő héten pedig kétezerötszázat, s így lassan felfutunk a termeléssel, amint a kapcsolódó feldolgozó üzemrészek munkába állnak — tájékoztat az igazgató. szerpályán, innen lecsúszik Nagy Dezső szúró szakember kése alá. Itt a láncos pádon felakasztják a hízót és háromszor is körbeutazik a levegőben lógva, amíg kivérzik, s utána a fürdő, a forrázó, a tisztító, a pörkölő, s végül a daraboló következik. Zsebő László, a monori Mezőgép főszerelője sürgölődik embereivel, az osztrák és más külföldi és hazai gyárak szakemberei figyelnek árgus szemmel minden konvejort, kisgépet, berendezést, vízhőfokot — és már ott is van mindenki a bontóvonalnál. Egy fiatalember éles késsel néhány szőrt lecsap a disznóról — még nem volt jó a víz hőfoka az első hízóknál —, aztán kettéhasítja, megszabadítja a belet, a következő ember még nagyobb rést vág a hízón, aztán egy másik munkacsapat zsigerel, kettéhasít, de párhuzamosan elindul a A mosó után pörkölőbe kerül a sertés. Kiss Sándor igazgató figyeli a munkát Nógatóbotokkal irányítják a falkát A láncos pádon engedik a hízó vérét Egészségügyi ellenőrzés a vágóvonalon Elkábították a hízót Tisztítják, darabolják a konvejoron a sertéseket PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Gottvaid Károly Változó főszerep Egy évtized alatt hatezer tonnáról 900-ra zsugorodott a mosószappan-, ugyanakkor kilencezerről 13 ezer tonnára nőtt a pipereszappan-termelés. Ez a kiragadott példa is azt igazolja, hogy a vegyipar folyamatosan alakul, igazodik a változó feltételekhez és követelményekhez. A most befejezés előtt álló ötödik ötéves terv már a harmadik olyan ‘középtávú program, amelyben főszerepet játszik a vegyipar; fejlesztése éppúgy, mint termelése, hatékonysága növelése. Csupán emlékeztetünk rá: hosz- szú időn át Vitatták a jelzett sorrendet, ám a gyakorlat igazolta azt a helyes felismerést, hogy a gazdasági növekedésben, a termelési szerkezet korszerűsítésében a vegyipar lényeges elem. Bizonyítja ezt, hogy 1975 és 1979 között összehasonlító árakon — a bruttó termelés alapján — a vegyipar növelte a legjelentősebb mértékben részesedését a szocialista ipar összteljesítményéből; 14,5-ről 16,8 százalékra. Imponáló haladási út, tiszteletet parancsoló részesedési arány. Ez azonban sok más mellett azt is megkövetelte, hogy a társadalom sok milliárd forintot költsön fejlesztésre. Csak egyetlen példa: a Tiszai Vegyi Kombinát polipropiléngyárára 3,9 milliár- dot költöttek. Szükség volt arra is, hogy a gazdaság más területein — az építőipartól a mezőgazdaságon át a víz- gazdálkodásig — megteremtsék a vegyipar előállította áruk fogadásának, felhasználásának feltételeit. Hatásos erőfeszítések és — meglepetések. Röviden így jellemezhető a vegyipar mögött álló, s a dinamizmus jegyében eltelt évtized. Kellemes meglepetés volt például, hogy kiváló minőségű pvc- port tudnak előállítani —■ és nagy mennyiségben exportálni —, ám az már kellemetlen meglepetésként hatott, hogy a hazai műanyagfeldolgozás messze elmaradt az alapanyagtermelés bővülésétől. Rá kellett jönni: a főszerep ugyan lényegét tekintve változatlan, tartalma, közege azonban gyorsan változó. A népgazdasági érdekekkel összhangban a kőolaj-feldolgozó ipar termelése a legutóbbi tizenkét hónapban Visszaesett, ugyanakkor erőteljesen nőtt — a többi között — a növényvédő szerek előállítása. Az ilyen és hasonló változások nyomán alakul ki a főszerep „szövegkönyvének” cseréje; a vegyipari fejlesztés új arányainak, irányainak együttese. Ma már »körvonalazódtak annak a központi fejlesztési programnak a főbb céljai, amelynek eredményeként a hatodik ötéves tervben a gyógyszer-, növényvédöszer- és intermedier (az előbbi kettő hatóanyagai) gyártás kap kiemelt helyet a vegyipar egészén belül. S fel kellett ismerni azt is, hogy javítani kell az összhangot a műanyagok esetében az alapanyagok termelése és a készáruvá történő feldolgozás között. Ezzel lényegében azt is kimondtuk, hogy a nagy, látványos fejlesztések többségének helyébe a belső szerkezeti átalakulások kerülnek. Egy- egy részterületen belül olyan technológiákat kell alkalmazni és olyan termékeket kell gyártani, amelyek eredményeként bővül és nyereségű- sebbé válik a termelés. ^Nem lesz könnyű hozzászokni a főszerep ilyen — a korábbival sok mindenben ellentétes — értelmezéséhez. Hiszen ötéves átlagban is a vegyipar volt a népgazdaság leggyorsabban fejlődő ágazata. Tíz esztendeje mindig itt emelkedett a legnagyobb mértékben a termelékenység. A hatodik ötéves terv — mint más területeken is természetesen — a korábbiaknál jóval szigorúbb követelményeket támaszt a vegyiparral szemben. Az eddig is nagy iramban bővülő kivitelnek nemcsak a fenntartása, hanem a fokozása, a nemzetközi munkamegosztás kamatoztatása ezért éppúgy ott van az újra tanulandó főszereplői szövegben, mint az energiatakarékos technológiák előnyben részesítése, a felhasználói igények rugalmas kielégítése. Ott van az is, amit a munkaerő észszerűbb hasznosításáért tenni kell, azaz: a főszerep mindig rang, de mindig is sokat követel. Ez a követel több, mint 110 ezer embernek — az ágazat dolgozóinak címzett cselekvési program. S ez az igazán szép ebben a főszerepben; ennyien alakíthatják. LÁZÁR GÁBOR Új üzemcsarnok a debreceni Mezőgépnél Üj, háromezerötszáz négyzetméter alapterületű forgácsoló üzemcsarnokot avattak a debreceni Mezőgép Vállalat 1. számú gyárában. A korszerű, egészséges munkakörülményeket biztosító csarnokban a megmunkáló gépek jelentős hányadát modern, automata berendezésekkel váltották fel.
