Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

A IvÉPÚJSÁG 1980. december 31. ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 KRESZ-táblák Boros József Győréből ír­ja: „...A falunkat átszelő, KPM kelésében lévő utca, amely Izménybe vezet, nem mentes a baleseti veszélyforrásoktól. A tanácsháza előtti busz­megálló közelében 90 fokos kanyar és kb. 10 százalékos lejtő van. A kérdéses helyen nincs kirakva útkanyart, se­bességkorlátozást, gyalog- átkelőhelyet jelző tábla. Már volt több esetben baleset. Két-három évvel ezelőtt egy motorkerékpáros egyenesbe vette a kanyart, egyszer a busz sodródott az árok szé­lére, legutóbb, amikor hava­zott, ugyancsak egy busz az éles kanyarban farral, a más­fél-két méteres árokban kö­tött ki. Jó volna a gyalog- átkelőhely felfestése is, mi­vel az izményi iskolába járó száz gyerek fele a motorját járató, álló busz mögül, fi­gyelmetlenül fut át a túlsó oldalra...” Olvasónk levelét a KPM Közúti Igazgatóságának küld­tük Szekszárdra, ahonnét Baksai Ervin igazgató így válaszolt: „...Levele alapján a hely­színt megnéztem, s megbe­szélést folytattam a községi tanács elnökével, önnek iga­za van. Az izményi bekötőút Győré átkelési szakasza nagy­részben szűk, kanyargós vo­nalvezetésű, meredek lejtés­ben haladó útszakasz. Ezt a vonalvezetést a természeti adottságok, valamint a meg­lévő beépítés alakította ki, ennélfogva alapvető meg­Telefonszámunk: 12-284 változtatására nincs is lehe­tőség. A bekötőút forgalmi rend­jének felülvizsgálata során a szakemberekből álló bizott­ság foglalkozott az ön által említett veszélyes útkanyar- ral is és azt szükségesnek tar­totta veszélyt jelző táblával jelölni. Az autóbusz-megálló­ban a járművekről leszálló és az úttesten áthaladó uta­sok, nagy számban iskolás gyermekek valóban növelik a baleseti veszélyt. Ezen ve­szély jelölésére „Gyermekek” veszélyt jelző táblát helye­zünk el a megálló körzeté­ben 1981-ben. Egyébként a községi tanács jövőre tervezi a tanácsház előtti terület ren­dezését. Ennek során lehető­ség nyílik autóbuszöböl kiala­kítására, ami nagymértékben elősegíti a biztonságos köz­lekedést. Köszönettel vettük mun­kánkat segítő és a közúti köz­lekedés biztonságát szolgáló észrevételeit...” Palackhiány A bonyhádi gázfogyasztók az alábbi szövegű levéllel ke­resték fel szerkesztőségün­ket: „...Jó néhány háztartásban propán-bután gázzal fűtik a fürdőszobát és melegítik a vizet. A bonyhádi gázcsere­telep — felsőbb utasításra — egy időre beszüntette a nagy (22 kilogrammos) gázpalac­kok cseréjét. A közületeket továbbra is ellátták, mert a telepen bőven volt gázzal telt nagy palack. A probléma ott van, hogy — a telep dol­gozójának információja sze­rint — az ünnepek előtt való­színű, hogy már nem is ad­hatnak ki, gázzal telt nagy palackot. Az intézkedést kiadó meg­feledkezett arról, hogy a gáz­palackok nincsenek ellátva megkülönböztető jellel, s így természetesen vannak lele­ményes és ügyeskedő embe­rek, akik mégis kicserélték az üres palackot, tele palackra. Szemesnek áll a világ — jel­szóval. Azok, akik becsüle­tesek, gáz nélkül maradtak...” A levelet a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalatnak továbbítottuk, ahon­nét Háda Sándor igazgató a következőket válaszolta: „...Vállalatunk vezetősége december 8-tól 11-ig korlá­tozta a 22 kilogrammos pa­lackok kiadását a lakosság részére. Erre az átmeneti in­tézkedésre a rendkívül rossz időjárás okozta szállítási problémák miatt került sor. Ezen intézkedésünkről értesí­tettük a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályát, ami­vel ők egyetértettek...” Üvegvisszaváltás Decsről, Szeghő Ferenc így ír: „...Hosszú idő alatt össze­gyűlt lakásomon 35 különféle üdítőitalos, 30 darab sörös- és 15 pálinkás-, illetve likő- rösüveg. A televízióból és az újságból értesültem róla, hogy az üvegek visszaváltási árát felemelték. Ezért elhatá­roztam, hogy a szóban forgó üvegeket átadom az egyik he­lyi üzletnek, ahol különféle italokat árusítanak. Ott az üzletvezető nő az üdítőitalos­üvegeket nem vette át, mond­ván, ők nem árusítanak ilyen italokat, s ezért az üvegeket nem köteles átvenni. Az üvegek Szekszárdról származnak, de én, ha azo­kat csak ott veszik át, akkor inkább a szemétbe dobom, minthogy odacipeljem őket...” A Szekszárd—Sárköz és Vidéké Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettől Csömör László osztályvezető az alábbi választ adta a le­vélre: „...A panaszt kivizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy a bolt­vezető a göngyöleg-visszavál­tás megtagadásával helyte­lenül járt el. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöké­nek 4/1980. XI. 11. AH sz. rendelkezése értelmében a boltok és vendéglátóipari egy­ségek kötelesek az üzletükben forgalomba hozott áru ren­deltetésszerű használatra al­kalmas, betétdíjas üveg­palackját, továbbá bármilyen zárási rendszerű hazai és im­port gyártású öblös (kon­zerv) üveget — függetlenül attól, hogy azt az árufélesé­geken belüli választékot üz­letükben árusították-e, az ár­hatóság által megállapított betétdíj ellenében a nyitva tartási idő bármely időszaká­ban visszaváltani. Sajnáljuk, hogy a bolt pon­tos címét nem közölte, így a mulasztót nem tudjuk felelős­ségre vonni...” Ml VÁLASZOLUNK A lakások elosz­tásáról és a lakás­bérletről szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja a Minisz­tertanács 50/1980. (XII. 10.) számú rendelete. Kiemelkedőnek tartjuk azt a rendelkezést, amely szerihta bérlő a lakásbérleti jogviszo­nyáról — a vállalati bérlakás és a szolgálati lakás kivéte­lével — lemondhat: a) a há­zastársa, egyeneságbeli roko­na, örökbefogadott, mostoha-, és nevelt gyermeke, örökbe­fogadó, mostoha- és nevelő­szülője, b) a legalább 6 hó­napja — állandó jelleggel — a lakásban vele együtt lakó testvére, c) a legalább , egy éve — állandó jelleggel — a lakásban vele együtt lakó élettársa javára. Ugyancsak jó tudni, hogy a bérbeadó az állami lakások bérlői közös használatára szolgáló helyi­ségeket és területeket lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség létesítésé­hez vagy bővítéséhez a bér­lők hozzájárulása nélkül fel­használhatja. Ha azonban a helyiséget a rendeltetésének megfelelő célra ténylegesen használó bérlők azt kérik, kö­teles részükre hasonló ren­deltetésű helyiség használa­tát egyidejűleg lehetővé ten­ni. Üj az a rendelkezés is, mely szerint ha a lakásban jogcím nélkül lakó rossz hi-' szemű személynek sürgős ki- költöztetése szükséges, a sze­mélyi, családi és egyéb kö­rülményeire figyelemmel, ar­ra is kötelezhető, hogy köl­tözzék az elhelyezésére más városban (községben) bizto­sított lakásba (szükséglakás­ba), ha pedig ismételt bírsá­golás hatására sem költözik ki a lakásból, más elhelye­zés biztosítása nélkül is ki­költöztethető. A lakásépítési hozzájáru­lásról és a lakáshasználatba­vételi díjról, továbbá a ked­vezményekről szóló korábbi jogszabályt módosítja a Mi­nisztertanács 51/1980. (XII. 10.) számú rendelete, amely­ből itt csupán két rendelke­zést emelünk ki. Az egyik szerint ha a bérlő az előző tanácsi bérlakását beköltöz­hető állapotban kisebb szo­baszámú tanácsi bérlakás el­lenében bocsátja a lakásügyi hatóság rendelkezésére, ré­szére az átadott tanácsi bér­lakásra megállapítható lakás- használatbávételi díj kétsze­resét kell téríteni. A másik rendelkezés szerint pedig, ha a bérlő egy alkalommal már részesült kedvezményben, újabb tanácsi bérlakás kiuta­lása esetén ugyanezen sze­mély után kedvezmény ismé­telten nem illeti meg. A tetőtérbeépítésről és az emeletráépítésről szól az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter és a pénzügymi­niszter 26/1980. (XII. 10.) ÉVM—PM számú együttes •rendelete, amely szabályozza, hogy ki végeztethet ráépítést, milyen esetben nem végez­tethető ráépítés, ráépítés ese­tén miként történik a lakások bérlőinek kijelölése, rendel­kezik az OTP által a kijelölt bérlő részére nyújtott építési kölcsönről, ugyanakkor ki­mondja azt is, hogy ha a bér­lőt a ráépítéssel kapcsolatos munkák végzése a bérlemény rendeltetésszerű használatá­ban akadályozza, vagy jelen­tősebb mértékben korlátozza, követelheti a bérbeadótól az esedékes bér elengedését, il­letőleg mérséklését. A fenti valamennyi jogsza­bály a Magyar Közlöny 1980. évi 92. számában jelent meg és 1981. január 1-én lép ha­tályba. Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Éuszözados újságok világában iHonvéth Jenő sokáig sem­miben sém különbözött ha­sonló korú társaitól. Legfel­jebb abban, hogy sem a sportban, sem a tanulásban nem sikerült a legjobbak kö­zé kerülnie, s barátokat sem tudott maiga köré gyűjteni. Ezért egyre inkább úgy érez­te, minden tekintetben kisebb értékű ember másoknál. Visszahúzódóivá, gátlásossá vált, pedig kisfiú kora óta ar­ra törekedett, hogy hasznos, megbecsült tagja legyen kör­nyezetének, a társadalomnak. Kitanulta a kőműves szak­mát, de hamar belátta, ezen a téren sem lesz képes, jobbat nyújtani az átlagnál. • A fordulat három évvél ez­előtt, egy komor, téli estén jött el életébe. Tamásiban, szülei Gárdonyi Géza utcai lakásán éppen a Ludas Ma­tyi böngészésével próbálta agyonütni az unalom óráit, amikor megakadt a szeme egy felhíváson, mely a lap olvasóit az Óbudai Művelő­dési Házba, Bi rkl László vicclap-gyűjteményének ki­állítására invitálta. Az újság azonban már ném volt friss, így lekéste az — illusztrációk alapján — érdekesnek ígér­kezett kiállítás megtekinté­sét.! Az a gondolat viszont, hogy ilyen régi újságokat is elol­vashasson, nem hagyta nyu­godni. Budapestre utazott, s ismerősei tanácsára kiment az ócskap'iacra. Szerencséjé­re már az első próbálkozásá­val kikerült megvásárolnia a Borsszem Jankó néhány múlt Nro. 24. A’ FELS. K.T.SaS/.aRNAK ÉS A. KIRÁLYNAK KEGYELMES EXGEDELEMÉBÖL. huh Bitiben Mártiimnak -jrhk napján lycfü-ik rjltondoben. Bált, jl tea Felsiges Udvarnál levő Hertzegi Wärtern- bergi pleaipoceatialt követnek, Baró Bűhler> tick, a’ most folyó hónap íjkéa, különös au- ihenuia adatutván Ü Felségénél, és egy Kurír által , az elölt egy nappal érkezett azon fzotnorú hirt Ó Felségének tudtára adván, hogy a’ néhai özvegy Wilrtcrnbe/g-Stuttgartit Hertzegné, hide- rtkn , Dorothea , Sophia , ízületeit Brandenburg Schwedti Hertzeg alTzooy, életének 57-dik eliten ^ dejébeo Máttzius 9-kén meg- halálozott légyeo , azután négy napok múlva ezea hónap 18-kán, Aa századbeli példányát. Boldo­gan sietett haza első szerze­ményeivel, s valamennyit a legutolsó betűig kiolvasta Ettől kezdve szenvedélyesen gyűjtött, Vásárolt, cserélt mindenféle régi újságot, fo­lyóiratot. De nem csupán gyűjtötte őket, valamennyit el is olvasta. A történelmi múlt légköre, az egykori ki- sébb-nagyobb események megismerése teljesen magá­val ragadta. Igaz, .gyűjtőszen­vedélye sok utánjárást, fá­radságot — és nem kevés pénzt is követelt. Némelyik újságjáért 200—250 forintot is ki kellett fizetnie.,.. Szívesen vállalta az újabb és ú jabb ál­dozatot, mert úgy érezte, a maga módján hozzájárul a ■történelmi múlt hagyatékai­nak megőrzésiéhez, megmen­téséhez. S miközben gyűjtötte, rendszerezte, tanulmányozta „kincseit”, mind égetőbb szükségét érezte annak, hogy fejlessze általános műveltsé­gét, tankönyvekből, lexiko­nokból ellenőrizze az egyko­ri újságokban közölt adatok hitelességét, az események Valódi történelmi hátterét. Még abban az évben megis­merkedett példaképével, Birkl Lászlóval, aki minden tekintetben segítette, ellátta hasznos tanácsokkal. A katonai behívó — úgy tűnt — korlátozza a lehető­ségeit. Nem így történt. Igaz, a korábbinál lényegesen ke­vesebb alkalma volt az utaz­gatásra, de erre nem is volt igazán szüksége, hiszen leve­lezés útján egyszerűbb Volt kapcsolatot tartani a főváros­ban és az ország más tájegy­ségein élő gyűjtőkkel, szak­emberekké!. Emellett sok olyan ismeretre, tulajdonság­ra tett szert a katonaságnál, mélyek emberi fejlődését, •gátlásainak leküzdését, tevé­kenységének céltudatosabbá Horváth honvéd kincsei — köztük az 1793-ban nyomta­tott Magyar Hírmondóval válását segítették. Ezék közé tartozik az a nagy sikerű ki­állítás, melyet a Vörös Üj- ság megjelenésének 62,. év­fordulója, a magyar sajtó napja alkalmából rendezett alakulata ifjúsági klubjában. Azóta pedig már a helyőrsé­géhez közeli városok műve­lődési házaiból is érdéklőd- nek: mikor tudná nálük is ■bemutatni a mintegy 800 da­rabos gyűjteményének legér­dekesebb példányait, melyek közt megtalálható az 1775­bőll származó német nyelvű Anzéigen, az első magyar nyelvű újságokat képviselő Magyar Hírmondó 1793-ból, a Magyar Kurír 1798-ból, a Hazai és Külföldi Tudósítá­sok 1809-ből, vagy az 1849- ben közzétett „A magyar nemzet függetlenségi nyilat­kozata”. Ma már a sajtótörténet legjelesebb kutatói, ismerő­sei is „jegyzik”- a fiatal kő­műves igyékezetét. BÜKI PÉTER Első szerzeményeinek egyi­ke, a Borsszem Jankó című clclap Gyűjteményének egyik ritkasága, a Magyar Kurir 1798. március 23-i száma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents