Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-04 / 284. szám
1980. december 4. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Hogyan tovább? Kifulladóban az utóbbi évek két kedvelt könnyűzenei irányzata: a diszkó és a rock. A diszkózene teljesítette hivatását azzal, hogy újra visszahozta divatba a táncot. A zeneileg értékesebb, tartalmasabb rockzene rövid idő alatt ismét eljutott a csúcsra. Az időközben újként jelentkező ritmusok közül a jamaicai reggae világát magába ötvöző új hullám valójában nem hozott újat, csak üzleti fogásnak bizonyult. A polgárpukkasztó punk is hamar kifulladt. A jelenleg óriási tömegeket vonzó rockzenével kapcsolatban egyre több olyan vélemény lát napvilágot, amely az irányzat válságával foglalkozik. Ennek okát abban látni, hogy együtteseink a nosztalgia irányába fordultak vissza. Fiatal zenekaraink muzsikája, egy-két kivételtől eltekintve nem hozott újat. Dalaik az elmúlt évek zenei világába nyúlnak vissza, kevés új stílusjegyet mutatva. Ezt a zsákutcát rockzenészeink „nagy öregjei”, a Piramis tagjai észrevették már. Az együttes az utóbbi időben kissé eltávolodott fiatal közönségétől. A hosszú ideig tartó külföldi szereplések és az időközben befutott fiatal zenekarok mellett kissé háttérbe szorultak. Jelenleg ők próbálkoznak az általuk is felismert, tévesnek mutatkozó út helyett másikat keresni. KINDL GABOR Versenyeztek a villanyszerelők A munkában kamatoztatott tudás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A közelmúltban még arról adtunk hírt, hogy a szekszárdi ifjúmunkás napokkal egy időben szakmai vetélkedők sorozatát bonyolították le megyeszerte. A belső villanyszerelő szakmában a városi és járási küzdelmekben legeredményesebben szereplő fiatalok november 26-án a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál megrendezett megyei versenyen mérhették össze tudásukat. A TÁÉV, a TOTÉV, a SI- MOVILL, a bonyhádi mezőgép és az építőipari szövetkezetek, a PAV, a 22-esÁÉV, a Dunaföldvári Kendergyár, a Tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet tizenöt szakmunkása először elméleti számításokat is megkövetelő, összetett vezérlési feladatot oldott meg, majd az elméleti (szakmai ismeretek, munka- védelmi és szabványismeret) kérdések mellett politikai totóval is megbirkózott. A fiatalok a feladatokat jól oldották meg, viszont — mint a zsürielnök értékelő szavaiban is hangsúlyozta — a szabványismeret terén még van pótolnivaló, hiszen a szabványok ismeretének hiányosságai emberéletbe is kerülhetnek. Az elméleti és gyakorlati feladatok megoldásának ösz- szegzéseként alakult ki a végső sorrend: első helyezett a TÁÉV fiatal szakmunkása, Heberling Henrik lett, őt követte Máthé János (PAV), majd Sebestyén Gyula (TÁÉV). A KISZ Tolna megyei Bizottságának díjait Unyi György, a Szekszárd városi KISZ-bizottság munkatársa adta át. A vetélkedő után ültünk le beszélgetni Heberling Henrikkel, aki a Heberling Henrik, a ver' seny győztese versenyben a „pálmát” elvitte. — Szekszárdon, az 505-ös szakmunkásképző iskolában a villanyszerelő szakmát tanultam. 1976 óta dolgozom a TÁÉV-nél, tanuló is itt voltam. A pécsi Zipernovszky szakközépiskolában erősáramú szakon tanultam tovább, majd elvégeztem a finom- mechanikai és műszeripari szakot is, s az idén mester- vizsgát tettem. (S amit ő szerényen elhallgatott, én közzéteszem: előbb lett szakmunkás, mint a vele egykorú társai, diákként egy országos szakmai versenyen elért eredménye jogosította fel rá.) — Hogy érzi magát a TÁÉV-nél? — Tagja vagyok a vállalat kétszeres kiváló ifjúsági szocialista brigádjának. Takács István brigádvezető irányításával sok társadalmi munkát végzünk, gyermek- intézményeket, kultúrottho- nokat patronálunk, hogy csak néhányat említsek. De a legfontosabb, hogy egy vidám, fiatal közösségben dolgozom, ahol egymás között baráti kapcsolat alakult ki. Ha pedig munkavégzésről van szó, akkor természetesen mindenki a feladatára figyel, a „mindent a maga idejében” elv alapján. Dolgoztam már a mohácsi Csele motelnél, a szekszárdi Skálánál, lakás- építkezéseken, a tolnai MSV- nél, most pedig az SZMT- és a KÖJÁL-székháznál. — A versenyen mi volt a legnehezebb feladat? — összességében nem volt nehéz, nekem a szabvány- ismeret ment nehezebben. Hogy miért volt ez általános a vizsgázók között? A munkahelyeken, ha valamilyen szabványismereti kérdéssel nem vagyunk tisztában, ott a művezető, ő megmondja. Persze a vetélkedő után otthon én is átnéztem ezeket a kérdéseket. Számomra meglepetés volt az eredmény, nem gondoltam arra, hogy első leszek. Különösen a szabványismereti kérdések után... — Tervei? — Főiskolásra jelentkeztem az idén, de nem vettek fel. Jövőre újra megpróbálom... Mint Szűcs András, a villanyszerelő építésvezetőség művezetője és Takács István brigádvezető mondták, Heberling Henrik az egyik legjobb fiatal szakmunkás, aki elért eredményeivel nem mellveregetve kérkedik, hanem a munkájában kamatoztatja tudását. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Merre tovább? Beszélgetések a pályaválasztásról Som Lajos, a Piramis vezetője, aki úttörő munkát végzett és végez ma is a rock fellendítésén Iskolás „akadémia” Három új helyi tagozata nyílt meg a köztársaság különböző pontjain a kazahsztáni iskolás „tudományos akadémiának”. Az új tagozatok, amelyek a fizikai és kémiai érdeklődésű felső tagozatos iskolásokat tömörítik, Alatau faluban, Alma-Atá- ban és Celinográdban működnek) Mindhárom kiváló bázisa az iskolás tanulók tudományos érdeklődése kielégítésének, tudományos ismeretei elmélyítésének. A tanulók akadémiai intézetekbe járnak, ahol a magenergiák és a magfizika törvényeivel ismerkednek. Oktatóik arra törekednek, hogy bevezessék a fiatalokat a tudományos kutatómunka titkaiba, s kialakítsák bennük az önálló munkára való készséget és jártasságot. „Merre tovább?” címmel rendezte meg ez évben is az egyetemi, főiskolai továbbtanuláshoz „kedvet csináló” beszélgetéssorozatát a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. A napokban azzal a nem titkolt céllal látogattunk el egyre, hogy megtudjuk: a pályaválasztás előtt álló középiskolások és a különböző felsőoktatási intézményekből vendégként ide látogató oktatók szándéka, érdeklődése hol találkozik. * Szekszárdon, a TIT megyei szervezetének Hunyadi utcai székházában 12 óra 20 perckor öt középiskolás fiatal várakozik a beszélgetés vendégére: dr. Deák Tibor egyetemi docensre, a Budapesti Kertészeti Egyetem mikrobiológiai tanszékének vezetőjére. A három lány, s a két fiú a szekszárdi, a bátaszéki és a bonyhádi gimnáziumból jött. Beléptemkor kellemesen csalódom. Ugyanis arra számítottam, hogy az érdeklődés legcsekélyebb jelét se mutató, unalmas arcú, „kivezényelt” diákokat találok. Ehelyett megtudom, hogy egyikük már döntött is: a kertészeti pályára lép. A többiek még az elhatározás kimondása előtt állnak. Ha dr. Deák Tibor vizsgáztatóként is olyan kedélyes ember, mint most; amikor az egyetem életéről beszél, akkor nem féltem a nála vizsgázókat. Izgalmasan ecseteli a karokon folyó munkát, leginkább a tartósítóipari karót, melyhez ő is tartozik. Jegyzetelek: a Budapesti Kertészeti Egyetemen három karon tanulnak a hallgatók. A tartósítóiparit három éve hozták létre. Itt többek között konzervek, hűtött termékek, borok, dohány és üdítőitalok tartósításának témája a tananyag. Az előadó szól még a felvételi követelményekről, a társadalmi, politikai és kulturális életről, egyszóval mindarról, ami az oda pályázó fiatalt érdekli. Eltelt az egy óra, következnek a kérdések. Zsók Anna, a bonyhádi gimnázium negyedikes tanulója elsőként rukkol elő: — Mennyi a felvételi ponthatár? — Tizenhat, tizenhat és fél ponttal már nagy a valószínűsége, hogy a pályázót felveszik. Tizenöt pont alatt nem túlságosan biztató a jelentkező helyzete. — Kosárlabdacsapat van,? — kérdezi egy nyúlánk növésű lány. — Igen, ha jól tudom, olyan besorolásuk van, mint egy megyei első osztályú csapatnak. A beszélgetésen résztvevő egyetlen szülő, Tápai Zsoltnak, a szekszárdi Garay gimnázium negyedikes tanulójának édesanyja arról faggatja a vendéget, hogy fia matematika közepese okoz-e majd hátrányt a felvételinél. — ö még mentesül a matematika-felvételi alól. De a matematika előreláthatóan 1983-ban ismét a felvételi tantárgyak közé kerül — így a válasz. A beszélgetés végén megkérdeztük : — Deák elvtárs, miként látja az ilyen pályaválasztási beszélgetések hasznát? — Nem eléggé tájékozott az ifjúság a Budapesti Kertészeti Egyetem jellegét illetően — feleli a docens. — A fiatalok jórészt úgy gondolják, hogy nálunk csak növénytermesztéssel foglalkoznak a hallgatók. Ennél lényegesen sokrétűbb képzés folyik. Az egyik hasznot éppen ott látom, hogy e kötetlen beszélgetések alkalmával eloszlatjuk a félreértéseket. A fiatalok első kézből ismerik meg a követelményeket és mindazon körülményeket, amelyekkel felvételük után az egyetemen találkoznak. Meggyőződésem, hogy az ilyen beszélgetések sokkal hasznosabbak, mint sok ezer, az iskolához küldött prospektus. * Rókus Jánostól, a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet igazgatójától azt kérdezem, hogy az idei 19 beszélgetésre hány középiskolás fiatalt várnak. — Megyénkben 1200 közép- iskolás végez évente. Ebből 5—600 azoknak a száma, akik továbbtanulni szándékoznak. 450—550-en jelentek meg az előző években, most is ennyi fiatalra számítunk. — Elöljáróban mondta nekem, hogy 1979-ig a beszélgetéseken összesen 2253 fiatal volt jelen. A PTI hogyan tudja követni a fiatalok pályára kerülését? Vagy: hogyan tudják mérni munkájuk eredményességét ? — Legfeljebb, csak megkérdezhetjük az iskoláktól, hány tanulójukat vettek föl. Évente kiküldünk kérdőíveket, így bizonyos adatokat megtudunk. Azt azonban bátran állítom — és ezt az egyetemi, főiskolai oktatók is közölték velünk —, hogy sokkal meggondoltabbak a felvételiző fiatalok, mint korábban. Tulajdonképpen a felvételi vizsgán dől el, hogy eredményes-e a munkánk. Mert a mi dolgunk a segítés. — szűcs — Pécsi Tudományegyetem Tolna megyei klub, Tolna megyei hét Nagy sikerű hetet rendezett a Tolna megyei klub a Pécsi Tudományegyetemen november 17-től 22-ig. Tizenhetedikén kiállítás nyílt a PTE-n: csodálatos fafaragások, szőttesek, cserépedények tanúskodtak a megye jelen és múltbeli népi kultúrájáról. A megnyitón Várszegi Ernő, a PTE Tolna megyei klubjának elnöke és dr. Benedek Ferenc, a PTE jogi karának dékánja mondott beszédet. Ezt követően a bonyhádi Szélkerék együttes lépett fel rövid műsorával, melynek hangulata jól illett a kiállítás anyagához. Délután kerekasztal- beszélgetés keretében válaszoltak Tolna megye tanácsi, párt- és KISZ-vezetői a megyét érintő kérdésekre, aztán mintegy másfél órás filmvetítés mutatta be az érdeklődőknek Tolna megye nevezetességeit. A beszélgetésen részt vett dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára, István József, a megyei tanács elnökhelyettese, Kari Imre, a megyei KISZ- bizottság titkára és Keresztes János, a megyei tanács ifjúsági titkára. Másnap a PEAC-pályán sportvetélkedőre hívta ki a klub a Pécsen már felsőfokú intézményekben működő Tolna megyei klubokat, valamint a PTE más megyei klubjait. Csaknem 90 versenyző izgalmas mérkőzéseket vívott női, férfi kosárlabdában, asztaliteniszben és futballban. Tizenkilencedikén az előbb említett klubok tagjai szellemi vetélkedőn mérték össze tudásukat. Elmondhatjuk, hogy a rendező — a PTE Tolna megyei klubja — kitett magáért, hiszen mindkét nap ők vitték el a pálmát. A második-harmadik helyen holtversenyben a „PTE Tolna” és a „PTE Zala” végzett. Húszadikán este került sor a Tolna megyei hét egyik legrangosabb eseményére. Dr. Horváth István belügyminisztert, Tolna megye szülöttét látta vendégül a klub. Dr. Horváth István meleg hangvételű beszélgetés keretében válaszolt a hallgatók kérdéseire. Ez a beszélgetés — amely a Tolna megyei klub nevét városszerte ismertté tette — nemcsak a klub életében jelentett kiemelkedő eseményt, hanem a PTE életében is, hiszen elég ritkán találkozhatnak a hallgatók az ország irányítását közvetlenül végző vezetőkkel — pedig igény az lenne rá. A Tolna megyei klub rendhagyó záróestet rendezett. A PTE-n tanuló külföldi hallgatók adtak műsort, kiegészítve a PTE Irodalmi Színpadának fellépésével. Az estet a „34-es” együttes zárta dél-amerikai hangvételű sodró lendületű dalaival. A műsor végén a közönség nagy tapssal jutalmazta a színvonalas produkciókat, és ez a taps az egész Tolna megyei hétnek is szólt. SASVÁRI ANDRÁS, a PTE KISZ-bizottságának titkára A szellemi vetélkedő győztes csapata Művészeti főiskolák Lengyelországban évente mintegy 1400 fiatal fejezi be tanulmányait az ország tizenhat művészeti főiskoláján. A művészeti főiskolákra jelentkezők száma évről évre nő: egy-egy felvételi helyre általában tízen — a képzőművészeti főiskolákon 4—7-en — pályáznak. Mivel azonban az általános műveltség, fel- készültség egymagában nem elegendő, az győz, akiiben emellett még jó adag tehetség is rejlik. A zenei tanulmányoknál megfelelő előképzettséget — zenei középiskolai végzettséget — is megkívánnak. Az elsőévesek közül jelenleg kétszázan a színművészeti, négyszázan a képzőművészeti és négyszázötvenen a zeneművészeti főiskolák hallgatói. A tanulmányi idő a színház- és filmművészeti főiskolán négy, a zene- és képzőművészetin öt esztendő, és kerek hat évig tanulnak a leendő operaénekesek. A záróesten a külföldi hallgatók is szerepeltek
