Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

A SÍÉPÜJSÁG 1980. december 25. Imaszte ungri - magyarok vagyunk Két keréken Görögországba Mit tud Görögországról napjaink átlagembere? Amíg nem járt ott, nem töltekezett föl a közvetlen találkozás életre szó­ló élményével, ilyen iskolás általánosságokat: „A napfényes Hellasz az európai kultúra bölcsőhelye”. Aztán: „Az antik világ mesés gazdagságát, mítoszteremtő varázsát sehol másutt nem lehet olyan elevenen érzékelni, mint Görögor­szágban, aminek kétharmadát nyáron is hósipkát viselő he­gyek uralják.” Továbbá: „Az órszág sok kis szigettel és öböl­lel tűzdelt-csipkézett partvidékének hossza meghaladja a 15 ezer kilométert, a Pindoszok láncolata pedig az Albán ha­tártól a korintoszi öbölig nyújtózik. A legnagyobb hegység­nek, a 2000 méteres Vémionnak legmagasabb csúcsa az Olimposz. A fönséges, amit okkal választottak lakóhelyül az emberiség történetének legemberszabásúbb — mert em­ber módon csetlő-botló, fondorkodó és alkalmanként ki­csapongó — istenei. A termő síkságok a keleti országrészen vannak. Görögország területe 131 ezer 900 négyzetkilomé­ter, lakóinak száma kilenc és félmillió. A görögök szabad­ság- és vendégszeretőek.” Ugye, mindez nem sok? Talán ezért nem találkoztam olyannal, akinek utazási ter­veiben Görögország nem sze­repel. Azt mondják az isme­rőseim, akik világjárók lettek, hogy másfajta szellemi táp­lálék hallani, olvasni Görög­országról, és megint más a zarándokok áhítatával végig­látogatni a híres ókori épít­ményeket, megismerni a mai Hellászt. Visz, csábít tehát bennünket a kíváncsiság, a helyszínen meggyőződni arról, hogy amit Homérosz és Héro­dotosz mesterien leírtak, mi­lyen a valóságban? S a túl­zásokra szemrebbenés nélkül vetemedő költők évszázado­kon át ugyan miért foglalták verseikbe vágyaik netovább­jaként Árkádiát? Mindezek után ugye, hogy a világ legtermészetesebb dol­ga, ha egy 95 éves fizika-ma­tematika szakos tanár £0 esz­tendős fiával kalandos túrára indul Dombóvárról 1980 nya­rán? A túra ugyan szokatlan kissé.' Van gépkocsijuk, de azt otthon hagyják. Kerékpárra kapnak, „letaposnak” oda és visszaútban kereken 3220 ki­lométert, 45 napig nomád- kodnak, de főcéljuk „legalább egy hét Athénban!”. Apa és fiú iDiafelvétielek sorakoznak elő, amikor idézni kezdjük Vukován Sándorral a nyár több mint egy hónapját. György, a fiú nem lehet itt, ő a kaposvári mezőgazdasági főiskola másodéves hallgató­ja. Nélküle nem' teljes a duó, ami persze mit sem változtat sikeres Vállalkozásuk nagysá­gán és szépségén. 'Már fúl va­gyok a csalódáson, amit nem bírtam elhallgatni. Meg kel­lett mondanom, hogy Vuko­ván tanár urait nem' olyan középtermetűnek és vékony­pénzűnek gondoltam, mint ■ amilyen. Vukován tanár úr viszonzásul kinevetett és iga­za van. Ami teljesítmény mö­götte és fia mögött van, nem annyira szálfatermet, dagado­zó izomzat, mint szilárd aka­raterő kérdése. Elhatározták, hogy eljutnak Athénba, be­járják a környékét és megné­zik az úttíaeső városokat. Megtörtént. Nem előzmények nélkül. Hét évvel ezelőtt kezdték a nyári kerekezése­ket. György akkor 13 éves volt és hogyan várta volna a Balaton körüli túrát kettes­ben az apjával, ha nem izga­tottan? Oly fényesen sikerült az első túra, hogy a követ­kező év nyarán megismétel­ték, A „lányok”, akiknek nem volt kedvük se a nomád élet- - hez, se a biciklizéshez, más programot) készítettek maguk­nak a nyárra. Tudta a mama és a ma 11 éves kislány, hogy töviről hegyire minden ka- Tandjbkat elmesélik a „Silók”, amikor hazaérkeznek. Az se volt titok, hogy a két hazai túra „csak bemelegítés”. 'Csehszlovákia következett, majd Jugoszlávia, rövid pihe­nővel az Adriánál, ötödik al_ kálómmal az Alföldet járták be, majd Románia, Erdély következett. Hét év alatt', be­leszámítva a görögországi utat is, a két Vukován közel 40 ezer kilométert kerekezett. Nem törött a bicska A család már nem, a kör­nyezet, a kollégák, ismerősök annál jobban megdöbbentek, 'amikor arról értesültek, hogy apa és fia „mit főztek ki” er­re a nyárra. — 'Görögországba? Kerék­párnál? Hát ebbe bele fog tömi a bicskátok! — mond­ták. 'Lényegesen több volt a le-, mint a rábeszélő és elhang­zott minden, ami csak meg­félemlítésre, visszatóntarítás- ra használható. (Biztos forrá­sokra hivatkozva országúti tragédiák is „műsorrá” 'kerül­tek abból a meggondolásból, hogy a választott út rendkí­vül nagy forgalmú, tehát hármi előfordulhat. Útiköny­vek azon passzusait is citál­ták, melyek szerint az okos turista késő tavasszal, vagy kora ősszel, de mindenképpen vonaton, autóbuszon, sze­mélygépkocsival vagy repülő­gépen utazik. „Pokoli a gö­rög nyár, csak a tengerpar­ton viselhető el úgy, ahogy” — duruzsolták az aggodal­maskodók. Semmi sem hatott. A végső tromfnak szánt jóslat sem, az hogy ha nem kapnak hőgutát, akkor megőrülnek a hőség­től! A családban támadt ugyan némi nyugtalanság, de aztán elült. Hallgatták a térképek fölött vitatkozókat, akikről a kívülállók azt gondolhatták volna, fiogy testvéri jóbará- 'tök. Sok estébe telt, mire el­határozták, merne mennek, naponta hány 'kilométert kell megtenniök áhhoz, hogy leg­több 15 nap alatt elérjék Athént. Mit .kell magukkal vinniük, hány kiló lehet az úticsomag és elhangzott szent fogadás, hogy útjuk valahány nagyobb állomásáról képes­lapot írnak, hogy azok segít­ségével nyomon tudják kö­vetni őket Július 1-én indultak el, hajnalban. Irány: Drávasza- bolcs, Eszék, Belgrád, Nis, Szkopje, Tesszaloniki, Larisz- sza, Lamia és a végcél, Athén. Görögök és magyarok Útközben az előre kiválasz­tott kempingek valamelyiké­ben éjszakáztak, vagy ha — mert ez is előfordult — nem érték el küllőtörések, gumi­defektek miatt az előző este együtt! meghatározott helyet, Ott ütöttek sátort, ahol éppen rájuk sötétedett. Tiltják a gö­rögök is a vadkempingezést, de az idegenforgalom' érde­keire gondolva bölcsen sze­met is hunynak, ha a látogató valamely neki tetsző bokor tövében üt .tanyát.' Ezenkívül, a görög ember szívélyes, se­gítőkész, ha tisztelettudóan, barátsággal közelednek hoz­zá. így akárhányszor lakott helyen kellett éjszakázniok Vukován Sándoréknak, ámint elhangzott a sátor fölállítá­sára az engedelem, már val- latórá fogták őket. „Kik vágytok, honnan jöttök?”. Ha nem volt elég az apa csekély német és a fiú ugyanekkora angol tudása, előkerültek a térképek és rögtvest megkap, ták az első barátságos hátiba- veregetést. Aki „ungrosz”, az­az magyar, könnyen talál ba­rátot. „Imaszte ungri.” Ma­gyarok vagyunk. Mikor ez a kurta mondat az első görög nyelvlécke után elhangzott, csak állni kellett a kérdések pergőtüzét. „Kerékpáron utaztok? Olyan messziről? Hát ez nagyon szép!” Jött a vízszegény Görögországban a legkrőzusibb gesztus: nyom­ban vízzel kínálták a vándo­rokat, akiknek szokatlan volt kissé a 36 fok árnyékban és az 50'—55 fok az országúton. Volt, hogy egy-egy pihenőnél tetőtől talpig lelocsolták ma­gukat vízzel, de összes öltö­zékük — sortnadrág, vászon­sapka és szandál — 10 kilo­méteres pedálozás után már csörgött rajtuk a szárazság­tól.' A honfitársak között keve­sebb őszintén szívélyes em­berre akadtak, mint a görö­gök között. Amint megérkez­tek egy kempingbe, a magya. rak összefutottak megnézni a „két csodabogarat”. Nem akarták sehol elhinni, hogy Dombóvárról jöttek és kerék­páron. Nisnél, egy már haza­felé tartó magyar turista, azt találta mondani nekik fólián- kosán, hogy jobb lesz, ha sze­rényebbek lesznek, „örülje­nek, ha eljutnak Olimpiáig. Ott pihenjenek meg és indíts haza!” Akiadtak azért olyan idősebb honfitársak is, akik bevallották, hogy irigyldk az apa és fiú bátorságát, mert kerekezve csakugyan többet lehet látni, tapasztalni, mint gépkocsiból. Ki, mire képes? Vukován tanár űr azt vall. ja, hogy akaraterő kérdése csak1. Alkudozás nélkül kell megcsinálnia az embernek, amit elhatározott. — Eszébe sem jutott, hogy míg sülnek-főnek a napon a pedált taposva, otthon garázs­ban Ihűsöl a Trabant? Egyáltalán nem. Sőt, még csak halovány csábítást sem erezitek arra, hogy autóstop­pal könnyítsék meg a napra kiszabott 80—100 kilométert. Volt pedig kísértésben ré­szük elégszer.1 Az első „csábí­tó” éppen egy élelmiszert szállító teherautó fiátal veze­tője volt, aki többször is ta­lálkozott velük, lévén, hogy több fordulót kellett megten­nie. A negyedik fordulónál már ismerősként állt meg és intette őket oda, hogy pakol­ják föl bátran a kerékpáro­kat hátúira, elviszi őket egy darabon. Megköszönték a se- gítőkészségeti, de nem fogad­ták el. Az elválás mégis a lehető legbarátíbb volt, mert a fiatalember megértette, hogy a túra szépségén esne csorba, ha a két magyar autóra kapaszkodna. — Ügy hallom, mióta el­terjedt a híre az útijuknak, nem győz előadásokat tarta­ni. — Mivel főleg fiatalok hív­nak, szívesen megyek. Hátha kedvet kap valamelyikük ha_ sonló túrázásra. Aztán meg a diázás közben nagyon jó új­raélni az utazást, a 'találkozá­sokat. Kíváncsi voltam rá, meg­tudtam, hogy kettejüknek 12 ezer forintba került életük­nek talán legfelejthetetlenebb nyara. Nem költekeztek, vá­sároltak, csak szerény aján­dékok kerültek elő úticsamag- jáikból 'Ezért viszont senki sem volt itthon megsértődve. „Ha vásárolni akar az ember, nem kell megtennie, 32120 ki­lométert. El tudja költeni a pénzét sokkal közelebb is . . Marhapörkölt nokedlival 'Csokoládébamán, Vukován Sándor négy kilóval, György hat kilóval könnyebben lépte át otthonuk küszöbét augusz­tus 14-én délután ötkor. Mint Vukován tanár úr elmondta, hazafelé komótosabban jöttek. Oda 15 napig, haza 16 napig tartott az út. A tempó komó- itosságán most is mosolyog­nom kell1, mert az számított előnynek, 'hogy már ismerték az utat és nem jöttek zavar­ba, ha a térképen útnak jel­zett helyen vízmosást talál­tak. Semmi mástól, de két do­logtól fél'tek. Az egyik, a szembeszél, a másik az eső. Eszéket például egy kiadós ■bőrig ázás miatt emlegetik •ma is. Úgy eláztak itt, hogy száraz ruhába kellett átöltöz­niük. S itthon? Mi volt itthon a 45 napi távoliét után? Har­kányban engedélyeztek ma­guknak egy kis fürdéssel egy­bekötött pihenőt. Itt adták föl azt a táviratot is, amely tu­datta a szerencsés megérke­zést és aZt, hogy a világván­dorok marhapörköltet enné­nek nokedlival, uborkasalátá- •Val, de legyen dinnye és sör is, mert éhesek, mint a far­kasok. Nem azért, nem kop­laltak ők, míg úton voltak, a 'kilókat a 'hőség szedte le ró­luk, de a hazai ízek azok na­gyon hiányoztak.) A görög konyha rokon a tötök és olasz konyhatinűvészetitel. Nálunk a dizsnózsírhoz Vöröshagyma társul ízesítőként, ott az olaj­hoz a citrom ... A család a megérkezés nap­ján későn tért nyugovóra, de az élménybeszámoló máig sem ért véget. 'Pedig mosta­nában már mind több szó esik a jövendő tervekről. Ha Györgynek lesz még ideje a kötelező nyári gyakorlat le­töltése Után, tesznek ismét 1981-ben egy nagy-alföldi tú­rát. Szeged, Debrecen céllal, aZtán egy kiadós vargabetű és meg akarják tapasztalni a Bakony útlj'áit is 'hazafelé jö­vet. S aZtán? Terveznek egy franciaországi utat, s ha sike­rül, akkor „legUirulnak” meg­nézni M'adridot is. Nem, nem Trabanttal, két keréken, mert úgy többét láthat az ember. LÄSZLÖ IBOLYA Reprók: Dombai I. Július 13. Az Olimposz Július 19. Az Akropolisz Július 20. Korintosz nevezetességei Július 30. A tesszaloniki öbölben Szkopje: egyre közelebb 4 Július 14. A Tempe völgyében

Next

/
Thumbnails
Contents