Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
2 ^NÉPÚJSÁG 1980. december 25. Caesartól Helsinkiig Évezredes ót a 279. békéhez Janus, a . kétarcú isten templomának kapuját bezárták, és ismét béke honolt az ókori Rómában. Olykor ugyan megesett, mint Karthágóval, hogy lerombolták és felszántották, de többnyire Caesar eszméje győzött: „Addig kell békét kötni, amíg mindkét fél bízik magában.” „ISTENBÉKÉJE” Eleinte a középkorban sem volt másként. Főleg, amíg lójárásnyira, szomszédok hadakoztak egymással. „Istenbékéje” — így hívták a háború szünetét, amíg a katonák néhány napra haza-hazajárhattak szántani, vetni, aratni. Azután a népvándorlás, a tucatnyi keresztesháború, a tatárjárás megismertette Európával a kor totális háborúját. Akkortájt már többnyire a megszállt föld kirablásával, lakóinak leölésével teremtettek békét. A diplomácia inkább egy-egy cselre szorítkozott, mint Batu kánnál, amikor a magyar királyi pecséttel előcsalogatta az elbújt lakosságot, learattatta velük a gabonát, s csak utána mészárolta le őket, megteremtvén a tatárok békéjét. Ám a végső béke végül ismét egyszerűen jött el. A tatárhorda, belső trónviszály miatt, hazakotródott. Az európai országok urai azonban mind gyakrabban ugrottak egymásnak. Ha igaz a szám, amelyet egy angol történész állít, az újkorban és Európában — egész pontosan: 1450-től 1930-ig — tizenegy ország 278 háborúban vett részt. Notion nőtt a tűzerő, kiterjedtek a távlatok, óriás szövetségek születtek, mind nehezebb volt békében maradni. Hétéves háború, harmincéves háború, vagy éppenséggel a törökök 513 éves európai hódítása — a pusztítás lángjai Északtól Délig csaptak. Békét már nem két fél képviselőinek, hanem országcsoportok- na’k kellett kötniük. KÖZÉP-EURÓPA ÉS KALMÁRRŐF Az országokra kiterjedő háborúk azonban meglepően hamar meghozták az európai béke gondolatát is. Eltekintve az arany- szájú királyok és püspökök vasárnapi szóvirágaitól, 1462-ben már akadt uralkodó, aki átfogó békére, kollektív biztonságra gondolt. Podjébárd György cseh király ter- ve volt, hogy egyesüljenek a közép-európai keresztény fejedelmek békében, a török ellen, s hogy ébben az összefogásban mindenki egyenlő legyen. „A békeszövetség tagjai lemondanak a háborúkezdés jogáról, vitáikat kizárólag a szövetség oldhatja meg, először diplomáciai úton, s csak ha az eredménytelen, közös fegyveres erővel. A békeszövetség vezetése, amely külső országok között is közvetíthet, öt—öt évenként másmás tagországban székeljen, s a nemzetek többségi szavazatával döntsön az ügyekben” — így hangzott a terv, amely végül csak terv maradt. Két éven át tárgyalt ugyan Podjebrád György Franciaországgal, Burgundiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Velencével, de a pápának sikerült tervét elgáncsolnia. És sok vér folyt még le a folyókon, amíg — a múlt században — megszületett az első, általános európai békeszerződés. A táncoló bécsi kongresszus teremtette meg kalmárrőffel Európa új területi és politikai arculatát, a nagyhatalmak rendjét. Száz év telt el és a nagyhatalmak ismét „kinőtték” Európát. Hiába volt Marx Károly intése, hogy „az erkölcs és az igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a magánemberek közötti viszonyt kormányozniok kellene, a nemzetek közötti érintkezésnek is legfőbb szabályai legyenek” — a helyzet még nem érett meg erre. 1914-ben Európa soha nem látott vérözöribe süllyedt. A korábbi háborúk áldozatainak számát ezrekben mérték, most megjelentek a milliók. CHURCHILL, WILSON, LENIN A kilátástalan helyzetben Winston Churchill ezt mondta: „Rég elmúlt a bécsi kongresszus kora, midőn az arisztokraták, a győzteseket és a legyőzötteket képviselő államférfiak és diplomaták, előzékeny és udvarias vitákra gyűltek össze, s közös elvek alapján dönthettek politikai rendszerek sorsáról. Napjainkban — mondta Churchill — a vezetőket fanatizált, forradalmi elvektől föllelkesített népek, százmilliók veszik körül.” Két ember mégis akadt, aki általános béketervvel állt élő. Woodrow Wilson volt az egyik, az USA elnöke, de híres 14 pontjával teljes kudarcot vallott. Amerikai békét szeretett volna teremteni Európában, s ez nem sikerült. Békéje rablőbéke lett, politikája, személyes sorsa katasztrófába torkollt. A másik béketerv Lenin műve volt. Néhány órával a forradalom győzelme után a szovjetek kongresszusa kihirdette a béke- dekrétumot, amely azonnali, igazságos, demokratikus béketárgyalásra tett javaslatot, amely elítélte az annexiókat, kinyilvánította a népek egyenjogúságát, elvetette a rabló-szerződéseket, s a titkos diplomáciát. REMÉNY VAGY VALÓSÁG? Közel hat évtizednek kellett még eltelnie, benne az eddig legvéresebb világháborúval, hogy e dekrétum, legalább európai méretben, realitássá váljék. Helsinki — 1975 — fogalom immár, öt kontinens reménye. De az utóbbi hónapok, hetek komor híreinek hallatán mégis sokan kételkednek. Azt kérdik, igaz lehetne, hogy Európában a háború örökre a múlté? A tét természetesen óriási, de a lehetőség is páratlan. Tény, hogy a 280. európai háborút már aligha venné lajstromba bárki, viszont az is tény, hogy vén kontinensünk példátlanul jó helyzetben van. Európa országai között eddig minden béke a győzte-; sek és a legyőzöttek békéje volt. A fogcsikorgatva aláírt okmányokon még nedves volt a tinta, s a vesztes máris leste: mikor, hol, hogyan vághat vissza? A 279. háború után azonban, azon az 1945-ös tavaszon eddig soha nem volt új helyzet állt elő, amely soha nem látott eredménnyel biztat. A két részre szakadt kontinens egyik fele sem „győztes” vagy „legyőzött”. Más-más rendszerű, de egyenrangú felek szerződtek Helsinkiben, az ősi elv alapján, hogy mindkét fél bízik magában, s a közös felelősség világos tudatában, hogy a tét az élet, a tét: közös hazánk — Európa. FÍR ON ANDRÁS PANORÁMA MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke magas kitüntetéseket nyújtott át szerdán a Kremlben a Szojuz—T—3 űrhajósainak. A november 27. és december 10. között végrehajtott űrutazás résztvevői közül Leonyid Ki- zim parancsnokot és Genna- gyij Sztrekalov kutató-űrhajóst a Szovjetunió Hőse címmel, Lenin-renddel és az Aranycsillaggal, Oleg Makarov fedélzeti mérnököt pedig — aki ez alkalommal negyedszer járt a világűrben, s korábban már két ízben megkapta a Szovjetunió Hőse címet — Lenin-renddel tüntette ki. NEW YORK Hivatalosan is vádat emeltek Mark David Chapman ellen, aki december 8-án New York-ban meggyilkolta John Lennont. A tárgyalást január 6-ra tűzték ki, addig Chapman elmegyógyintézeti megfigyelés alatt marad. New York állam bírósága tettéért maximál islan élet f o gy t Hg la n i börtönbüntetést, de legalább 25 évet szabhat ki. Hivatalból kirendelt védője azonban minden valószínűség szerint felmentését kéri, mivel Chapman szerinte nem beszámítható. MILANO Az olasz rendőrség kedden letartóztatott 17 terrorista- gyanús személyt. Többségük — a feltételezések szerint — Prima Linea elnevezésű szélsőbaloldali csoport tagjai. Ez a második leghírhedtebb terrorista szervezet Olaszországban. BONN Az NSZK-ban, Ludwigsburg közelében kedden fegyveresek egy takarékpénztárát szabadítottak meg karácsonyi bevételétől, mintegy kétszázezer márkától. A bajor tartományból tucatjával érkeztek bejelentések áruházi és raktári fosztogatásokról. Am- bergben két télapónak öltözött fegyveres rabló pórul járt: miután harmincezer márkát zsákmányoltak egy élelmiszer-nagyáruház pénztárában, az akciót végignéző öt fiatalember karjaiba futották. A helyi cselgáncsklub versenyzői könnyűszerrel ártalmatlanná tették az álmikulásokat és átadták őket a helyszínre siető rendőröknek. WASHINGTON A 45 éves John Block mezőgazdaságügyi miniszterré való kijelölésével Ronald Reagan lényegében befejezte az új republikánus kormányzat kialakítását. Csak az oktatási miniszteri posztot nem töltötte be karácsony előtt, ennek azonban csekély jelentőséget tulajdonítanak, mert a megválasztott elnök az energiaügyi és az oktatási minisztérium „alkalmas időpontban való megszüntetésére” készül. A két minisztériumot Reagan takarékossági okokból más főhatóságokba akarja beolvasztani. Lyn Nofziger személyében Reagan újabb elnöki politikai tanácsadót jelölt ki a Fehér Házba, amelynek „belső kabinetjét” az új elnök közvetlen kaliforniai környezetéhez tartozó személyiségek alkotják, köztük Edwin Meese, aki az átmeneti iroda vezetőjeként a kormány tagjainak jelölésében is szerepet játszott. A Reagan-kormány kijelölt külügyminisztere, mint ismeretes, Alexander Haig nyugalmazott tábornok, a NATO európai haderőinek volt fő- parancsnoka lett, aki a Nixon-kormányzat idején kiváló képességű végrehajtó hivatalnokként mutatkozott be, A baráti látogatáson Bulgáriában tartózkodó Andrej Gro- miko szovjet külügyminisztert Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke (jobbról az első) és Petr Mlade- nov külügyminiszter (jobbról a második) fogadta. s akinek politikai nézeteit az amerikai sajtó is csak most kezdi figyelmesebben szemügyre venni. A Washington Post keddi emlékeztetője szerint Haig ellenezte a Salt— II. szerződés ratifikálását és az amerikai katonai erő gyors növelésének híve. Másfelől viszont nem értett egyet a Carter-'kormányzat olyan céltalanul provokatív akcióival, mint amilyen a kubai szovjet katonai szakértők ügyében kierőszakolt mesterséges válság volt. * A Carter-kormányzat kedden világosan értésre adta, hogy hátralévő hivatali idejében már nem óhajt semmit tenni az Iránban fogva tartott túszokért, s a probléma megoldását Reaganre és csapatára bízza. Ez a következtetés a washingtoni külügyminisztérium szóvivőjének kijelentéséből szűrhető le. A szóvivő közölte, „nem hiszi, hogy a túszokat elengedik január 20-ig, amíg Carter elnök még a Fehér Házban tartózkodik”. Azt az iráni követelést, hogy Washington a túszok szabadon engedése fejében helyezzen letétbe készpénzben és aranyban mintegy 23 milliárd dollárt az algériai nemzeti banknál, az amerikai illetékesek elvetették, mint „ésszerűtlent”, és értésre adták, hogy Carter elnöksége idején ezt nem fogadják el. A The Washington Post „furcsának és sértőnek” minősítette az iráni követelést, hozzátéve, hogy a tárgyalások ezen a ponton megszakadtak és a Reagan-kormányra vár a megoldás. A teheráni rádió hivatalos iráni körök véleményét tükrözve visszautasítja a nyugati sajtó állásfoglalásait, amelyek „elfogadhatatlan váltságdíj- követelésről” beszélnek és leszögezte: vagy elfogadja az Egyesült Államok az iráni feltételeket, vagy bíróság elé állítják a túszokat kémkedésért. RÓMA Arnaldo Forlani Olaszország miniszterelnöke az II Giomo szerdai számában állást foglalt amellett, hogy Nyugat-Európa — az Egyesült Államokkal szoros szövetségben — újítsa fel a kelet-nyugati párbeszédet a béke érdekében. Forlani országának kül- és belpolitikai helyzetét áttekintve, kijelentette, hogy a rövidesen véget érő esztendő legfontosabb külpolitikai mozzanata Nyugat-Európa szempontjából a közös piaci „európai parlament” működésének folytatódása, a nyugat-európai pénzügyi rendszer fennmaradása. „Nem léptünk vissza és ez már önmagában is pozitív dolog, hiszen a számtalan feszültség és válságjelenség visszavethetett volna bennünket” — mondta. A Bartók Béla-emlékbizottság felhívása A Bartók Béla-emlékbizottság a zeneszerző születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából felhívást tett közzé, amely Bartók életútjára visszatekintve méltatja életművének jelentőségét a modern zene megteremtésében, s az egyetemes haladás szolgálatában. A dokumentum felhívja közvéleményünket arra, hogy a centenáriumi ünnepségsorozat keretében méltóképpen emlékezzék meg a magyar kultúrának, s a világ zeneművészetének kimagasló alakjáról. Bartók Béla születésének 100. évfordulóját készül ünnepelni hazánk és a nagyvilág. Műveinek sorozatos előadásával, tudományos tanácskozásokkal, könyvekkel, írásokkal, képzőművészeti alkotásokkal és még számos módon idézi fel századunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének alkotó géniuszát, tiszteleg emberi nagysága előtt. 1881. március 25-én született, Első élményeit egy tisz- teletreméltóan puritán és kultúrált értelmiségi családi körben kapta, ahol egyaránt otthonos volt a zene nagy klasz- szi'kus mestereinek tisztelete és a korszak társasági zenei szokásainak szeretéte. Ez a környezett oltotta bele az 1848 —1849 hagyományaiból táplálkozó nemzeti érzést, itt tanulta meg a szigorú felelősséget önmaga és szűkebb-tágabb közössége iránt- Szülei nagy gonddal figyelték rendkívüli zenei tehetségének kibontakozását. Édesapjának korai ha-, tála után nevelését pedagógus édesanyja irányította. Gondoskodása tette, hogy az ifjú Bartók serdülő korát, felső gimnáziumi éveit Pozsony eleven zenei légkörében tölthette. Tudását, műveltségét ottani rendszeres tanulmányai és élményei alapozták' meg, majd a Budapesti Zeneakadémián töltött tanulóéver egészítették ki, formálták tovább. Ebben az időben részint a Liszt, Wagner és Richard Strauss zenéjével való alapos ismerkedés, részint a millenniumi évek hazalfiságának függetlenségi hullámai érlelték meg azt az elhatározását, hogy a közkeletű magyaros műzenéből megteremti a kora európai mértékjéhez illő nemzeti zenestílust. A paraszti népzene a maga hagyományérlelte sajátos szépségével a kifejezés addig ismeretlen, új * lehetőségeit kínálta a zeneszerzőnek. A parasztság zenéje szükségképp hamarosan magát a parasztságot, a népet, annak életét, sorsát, jelentette számára. A szomszédos népek, a szlovákok, a románok népzenéjével ismerkedve értette meg az együtt élő népek történelmi sorsközösségét, egymásrautaltságát, elmélyülő patriotizmusa mind tudatosabban forrt egybe internacionalista meggy őződésével. A sízázad első évtizedében már Ady nemzedékének progresszív szellemi fegyverzetével áll előttünk Bartók Béla. Megújult világképének első nagy szintéziseit alkotja kamarazenéjében, zenekari és színpadi műveiben. Közéleti, politikai tájékozódása egyre szorosabban kapcsolódik népzenekutató munkájához. Ebből szövögeti a barátság szálait szomszédainkkal. Az első világháború éveiben már haladó értelmiségünk háborúellenes frontjához tartozik, s az 1918—4919-es forradalmak idején művelődéspolitikánk irányításában is részt vesz: a Tanácsköztársaság hónapjaiban Kodállyal és Dohnányi- val együtt tagja annak a direktóriumnak, amely Lukács György népbiztossága alatt Reinitz Béla szervező részvételével irányítja ä zenei ügyeket. Az ellenforradalmi Magyarország idegen, ellenséges világ volt Bartók Béla számára. Tevékenysége mind inkább korábbi népzenei gyűjtéseinek tudományos feldolgozására, kiadására szorítkozott. Ezekben az években vetette meg alapját népzenénk nagy gyűjteményének a Magyar Tudományos Akadémián. Ahogyan művészi és közéleti belső emigrációja mind szükebbre zárta itthoni pályájának körét, úgy nyílt előtte mind szélesebbre a világ határainkon kívül. Az első világháború után bontakozott k:i nemzetközi méretekben zeneszerzői és zongora- művészi pályafutása. Megismerte öt és zenéjét Európa, majd az Egyesült Államok közönsége, zenevilága, s ő is megismerte a világ nagy muzsikusainak egyidejű törekvéseit. Antifasiszta közéleti tevékenységének is mindinkább a nemzetközi fórum lett igazi színtere- Tudományos tanácskozásokon, kulturális bizottságokban, sajtónyilatkozatok, ban nem szűnt meg hangját hallatni, mozgósítani az emberiséget és közvetlenül a magyar népet fenyegető veszedelem ellen. Művészi és személyes megnyilatkozásai a haladó értelmiség legjobbjainak nemzetközi táborába vonták. Alkotásai itthon a munkáskó- rus-mozgalomhoz eljutottak, egyben a magyar értelmiségi progresszió tevékenységének is egyik fontos erőforrásává váltak. Mint az európai tudomány és művészet annyi más kiválósága, a terjedő fasizmus és a közelgő háborús események elől 1940-ben ő is az Egyesült Államokba távozott: menteni kívánta az emberiségnek általa, az ő alkotásaiban és személyében is őrzött értékeit, további munkájának lehetőségét. Ott alkotta meg utolsó nagy műveit, köztük a Con- certót zenekarra, a Szonátát szóló hegedűre és a III. zongoraversenyt. Azt remélte, úgy tervezte, hogy a háború után hazatérhet. A visszatérés felszabadult hazájába neki már nem adatott meg. .mint hozzá hasonló, szerencsésebb másoknak, de művészete és személyes, emberi példája lelkesítőén él né. púnk kultúrájában. Ünnepelje népünk Bartók Béla születésének 100. évfordulóját -együtt az egész művelt emberiséggel, őhozzá méltó komolysággal, aki any. nyira elhárított minden hangos, külsőséges magasztalást. Legyen ünneplésünk haladó kulturális hagyományaink és egyetemes zenei művelődésünk közös ünnepe, úgy, ahogyan a kettő egysége az ő művészetében megtestesült. BARTÖK BÉLA- EMLÉKBIZOTTSÁG
