Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
1980. december 24. NÉPÚJSÁG 5 Nívódíjas a Madrigálkórus Portré kettős személyiséggel” Gyorsan szögezzük le: nem rossz értelmű szkízist — tudathasadást — aposztrofálunk, amikor kettős személyiséget emlegetünk, hanem bizonyos tanácstalanságot. Az anya—gyermek kapcsolat idézése sem ad pontosabb megközelítést (ráadásul ez esetben érzelgős is): hogyan tudnánk hát szépen elmondani azt, hogy bár az „egy — de facto — kettő” a „kettő — bizonyos értelemben — mégiscsak egy .. Nem érezzük túlzásnak: Ligeti' Andor arvonásaiban kórusának lelkülete is bennragyog. Miről tanúskodnak ezek a vonások? Kérlelhetetlen fegyelemről, már-már aszkéti'kus szigorról és valami határtalan, a mélyben izzó emberi melegségről. A legigazibb muzsika kútfői ezek. S nemcsak a jelenben, de — másként nem lehet — a jövőben is. Tán csak a szakmai tudást nem említettük (ez rendesen az előbbiek természetes velejárójának volna tekinthető), s tulajdonképpen már a kórus arcmását is megrajzoltuk. Mindez így van jól. Így mesteri mindez. Tíz év állhatatos (és egy- másrautalt) munkájának mérföldkövénél állunk; a műhely (mert az !) művel, műveket alkotott. A legfontosabb eredmény emberi lelkekben, személyiségekben gazdagodik tovább — ez a mérhetetlen — a mérhető, kézzel fogható: nos, hát a nyomdafesték is alig száradt meg az írországi siker az Európa-rangú „befutás” mél- tatása felett... A Népművelési Intézet 1980. évi nívódíja, ha nem késett is meg, mindenesétre nyilvánvaló evidenciákat szentesít. A karnagy nehezen bírható „nyilatkozatra”. Csupán pedagógusként vagy fél évszázadot töltött a pályán. Érthető, ha fogalmazásában visz- szatérnek az efféle kifejezések, mint „masszív munka”, „következetes fejlődni akarás”, „elért s elérendő művészi színvonal...” Ehhez hasonlók képezik a magvát az együttesről mondottaknak. — Nézze, ez a kórus nemcsak az emberek foglalkozásából eredően sokarcú, hanem ilyenné teszi az ügyért való rajongásuk sokfélesége is. Hogy mi adja a kohéziót? — arcának barázdái sejtelmes mosolyba szaladnak. — Ezt próbálja meg szavakban kifejezni .... Mindenesetre olyan érték, az emberi lehetőségek, képességek felszínre hozásának olyan alkalma, amely más eszközzel, egyéb módon nehezen elképzelhető... A fontosabb állomásokról faggatom. Gyötri emlékezetét, nehezen megy: nála ezek nem „Spanyolban” meg „Görögben” megtett utak ... — Talán az 1974-es svédországi mélyvíz?... Aztán a franciaországi szereplések... Szovjetunió... 1979-ben Finnország .... Időközben megkapták a „Fesztiválkórus diplomával” címet, a Kóruspódium című műsor emlékezetes teljesítményeiért — már, élvonalban futó énekkarókkal együtt — elnyerték a „Rádió Kiváló Együttese” rangot, országos jelentőségű vándordíjak végleges tulajdonosai lettek; lehetetlen valamennyit felsorolni, olyan számmal kerülnek elő. — S a mostani nívódíj? Hat kórust jutalmaztak vele. Többek közt a Zámbó István vezette Veszprém Városi Vegyeskart, a Szegedi Bartók Béla Kórust... — Kikkel szemben érez hálát, köszönetét? — Természetesen mindenkit a körbe sorolok, aki szeret és becsül bennünket, támogatja azt a munkát, amelyet őszinte szívből végzünk. Mecénásunkat, a MESZÖV- öt — s ide sorolandó a KI- SZÖV, a SZÖVOSZ, az OKISZ is —, név szerint is hadd említsem ... — Pécsi létére elmondaná, hogyan kötődik Szekszárd- hoz? — Munkámon keresztül. Tehát erősen. — S meddig? El neveti magát. — Ameddig itt dolgozhatom. — A jövő? Kissé gondterheltté válik. — Igen... Nézze, ön előtt is világos lehet, hogy mind a kórusnak, mind karnagyának természetes az az óhaja, hogy kapjanak zöld utat a versenyek, nem utolsó sorban a külföldi versenyek felé. Az ilyenfajta összeméretés a továbbfejlődésnek egyik sarkalatos momentuma... — Elégedett ember? — Az vagyok. — Mégis ... Hiányérzetei?... — Ö, természetesen vannak! Például régi fájdalmam egy hangszeres partneregyüttes nemléte... Ez a város már megérett volna rá ... Ügy, ahogy mondja: zenekarra gondolok! Hogy a kórust is fel lehetne növelni, teszem oratórikus művek megszólaltatásáig ... így hát idegen, kölcsönerőkhöz leszünk kénytelenek nyúlni... — Reális lehetőségét látná a dolognak? — Igen. Megfelelő megközelítésben, feltétlenül. Mondjuk, többoldalú összefogással. Saját erőből, valóban, lehet, hogy megoldhatatlan, de még egyszer ismétlem: ez a város már megérett volna rá... — Mondana a közel- s távol múltból néhány helynevet, műcímet, amelyek különösen kedvesek kórus és karnagya számára? — Stockholm? ... Cork? ... Bárdos-, Kodály-, Buxtehu- de-mű?... Nem tudok... Hisz nézze, végtére is kétszázhuszonhét fellépés sorakozik a hátunk mögött, s ha évi relációban csak tíz új művet veszünk, ez összességében mintegy százötven repertoár-darabot jelent!... — Egyszer már leírtuk: profi-teljesítményű, amatőr bejegyzettségű együttes a MÉSZÖV Madrigálkórusa. Mégis, a Filharmónia miként reagál? — ... Nagyobbrészt helyi szervezés kérdése. Mit panaszkodnánk? így is megélünk. — Egyenes, szemtől szembe szegezett kérdés: alkalmasint válasz nélkül hagyható. Mi tudná elsodorni Szekszárdról, a magas emberi-szakmai szintre emelt együttes mellől? Elmosolyodik, de nem jön zavarba. Az egyenes kérdés nyílegyenes választ kap: — Ha a viszonylagos, zavartalan fejlődést olyan gátló tényezők akadályoznák, amelyekkel szemben reménytelenné válnék a dolog... Hagyjanak nyugodtan dolgozni .. . Mosolyog. Mit kívánhatunk egyebet? Változatlan, töretlen munkabírást, s ami ehhez még elengedhetetlenül szükséges — egészséget... DOBAI TAMÄS (Fotó: Bács J.) Szakmunkástanulótalálkozó Megyei szintű szakmunkástanuló-találkozót rendezett tegnap, szerdán, 11 órakor a Tolna megyei KISZÖV. A szekszárdi Garay-szálló emeleti termében a különböző szakmák meghívottam, a megye öt szakmunkásképző intézetének igazgatóján és képviselőjén kívül részt vettek azok az oktatók és tanuló- felelősök, akik az oktatás terén a szakmunkásképző intézetekben egész évben jelentős eredményt értek el. Az ünnepségen ott voltak azok a szakmunkástanulók is, akik a tanév során kiemelkedő gyakorlati és elméleti munkát végeztek. Az üdvözlő szavak után Mezei Aurél, a Tolna megyei KISZÖV szakmunkásképzési főelőadója értékelte a képzésben elért éves eredményt, majd kiosztották a megyei tanműhely és a csoportos oktatás brigádversenyének díjait. Végül 40 szakmunkástanulót, 17 tanulófelelőst és oktatót jutalomban részesítettek. Mezei Aurél a képzés eredményét értékeli Karácsonyfadísz - házilagosan Vagy azt is írhatnánk: az én karácsonyfám lesz a legszebb! Sok-sok apró és nagy kéz szorgalmaskodik ezekben a napokban, hogy szép, gazdag karácsonyfája legyen minden családnak. Kékesi Adrienne szakadáti kisóvodás is nagy figyelemmel és kitartással ragasztgatja a színes papír- karikát, hogy majd arra a bizonyos legszebb fenyőfára akassza. czakó II családok cserearányai Megint túlléptük a keretet. Bltervezitük, hogy kinek menynyiért veszünk ajándékot: a gyerekeknek, a nagymamáknak, a testvéreknek és magunknak. A szeretet ünnepére készülve á „keret-ltúllépés” bűnébe estünk. Karácsonyra vásárolni jő, bár olykor idegeinkre megy a zsúfoltság, a tömeg és az, hogy éppen az nincs, amit keresünk — egyébként minden kapható. Nem mondhatom, hogy nálunk olcsóság van.. Megkérik az áru árát. Ami pedig olcsó, az hamar elfogyj Az árukínálat az idén bőséges volt. Karácsony előtt, azonban megnő a hiánycikkek szálma, mert az emberek többsége előre megfontolt szándékkal vásárol, s nem azt veszi meg, ami van. A kereskedelem pedig egyfolytában szabadkozik: képtelenség előre felmérni, hogy miből mennyire lesz szükség! El kell fogadni ezt az érvelést. Kormányunk nagy súlyt helyez a fogyasztói biztonságra — ezen beliül az ellátási és az árbiztonságra. Az ellátási biztonság fenntartásában sikerei nagyobbak, mint az árbíztonság fenntartásában-. Ebben a hónapban a fogyasztói árak színvonala mintegy öt százalékkal volt magasabb, mint az éllmúlt decemberben. Mi, vásárlók ezt képtelenek vagyunk kiszámítani — jobb, ha a Központi Statisztikai Hivatalra bízzuk a dolgot. Eléggé megzavart bennünket az elmúlt hónapokban a rengeteg árengedmény. Esetenként 30—40 százalékkal lehetett olcsóbban vásárolni. Évitizedek óta először fordult elő, hogy az ipar futott a kereskedelem után, az pedig a vevő után. Akinek volt pénze és szerencséje, az sok mindent olcsón meg tudott venni. Aki pedig „tervszerűen” vásárolt, az 'esetleg ráfizetett. VALAMIKOR !NEM ÍGY GONDOLTUK A jó áruellátásnak ára van.: Évek óta drágul az élet, egyre nehezebben túdúnk kijönni a pénzünkből. Az árak mozognak — rendszerint felfelé. Valamikor nem- így gondoltuk. Természetesnek vettük, hogy nő a munka termelékenysége, csökken az önköltség, s azt vártuk, hogy fokozatosan csökkennek az árak is. Nem egészen így történt. Évek óta csak drágul a termelés, nő az önköltség. Régebben az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a vállalatok úgynevezett általános költséget, amelyek az üzemek szociális ellátásával1, a hatalmas1 'adminisztrációval kapcsolatosak. Aztán meg az növelte az önköltségeit, hogy megnőttek a szocialista állam, szociális, kulturális, egészségügyi ellátó funkciói; növéinie kellett az adókat, az elvonásokat, ez pedig emelte az árakat. Az időközben jelentkező munkaerőhiány miatt gyorsítani kellett a gépesítésit ; elsősorban a nehéz és egészségre ártalmas fizikai munkát ‘kellett kiküszöbölni. A gépesítés az esetek többségében nem csökkentette, hanem növelte a .termelési költségeket. A vállalati nyereségérdekeltség olyan rendszere érvényesült, hogy a vállalatoknak évrőil évre növelni kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el, ha mindig .„új” és „új” termékkel jelentkeztek, amelynek árúba már az előzőnél magasabb nyereségét kalkulálhattak. Olykor az állam is belekényszerült hatósági áremelkedésekbe, mert ha az önköltség nő, a termelői ár emelkedik, akkor a fogyasztói árszínvonal csak úgy tartható, ha az állami költségvetés támogatást ad. Amikor már az állam úgy érezte, hogy a növekvő támogatási terheket nem .bírja, kénytelen volt emelni a fogyasztói árakat. Más oíka is volt erre. Sok területen a termelés bővítésének, a szolgáltatások féjlesztésónek, a háztáji tevékenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az alacsony ár. Ilyenkor az ellátási szempont az árstabilitási szempont fölé kerekedett: emeltük az árakat. Kimondtuk, hogy az a legdrágább, ami nincs. Végül: ne felejtsük el, hogy a világon mindenütt a mező- gazdasági és a bányászati tevékenységek terüilétén ki kellett terjeszteni a termelést a rosszabb felételék ellenére is. Az olajat; a földgázt, a búzát, a kukoricát, a húst olyan körülmények között is elő keli állítani, ahol a természeti, geológiai feltételek rosszak, az önköltség magas. A nyersanyagok és az energiahordozók féktelenül gyors áremelkedése nem kerülte el hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnövekedatt terhek jelentős részét kénytelen volt az állaim áthárítani a vállalatokra és a lakosságra. Valamikor nem így képzeltük.. „ AZ ÁTVÉSZELÉS NEHÉZ ÚTJA Körülbelül hét évvel ezelőtt megbolondult a világpiac,. Teljesen megváltoztak az árarányok, méghozzá a mi kárunkra. Az általunk kivitt termiékek ára lassabban nőtt, mint az általunk behozottaké, tehát, romlott a cserearány. Leértékelődött a rounkánk. Nemsokára a vállalatok, szövetkezetek számára Ss bekövetkezett a cserearányromllés: a költségek gyorsabban nőttek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül pedig eljutattunk oda, hogy a munkásember szálmára is romlani kezdtek a cserearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei. Arra törekszünk, hogy a magánháztartások „cserearányai” a VI. ötéves tervidőszakban ne romoljanak, az árszínvonal- emelkedést az ezzel azonos miértékű béremelkedés ellensúlyozza. Régen, ha az életszínvonal valamilyen okból lassan nőtt, azzal vigasztaltuk az embereket, hogy közben azért épülnek a kórházak, rendelőintézetek, óvodák, bölcsődék, iskolák, művelődési otthonok; nemcsak az a jövedelem; ami a borítékban van. Most inkább azzal érvelünk, hogy a családok többségének nő a vagyona; mind több családnak van automata mosógépe; színes televíziója, új lakása; épül a metró, nyílnak az új áruházak, üzletközpontok. Ez talán nem mihdienki számára meggyőző vigasz, de sok benne az igazság. Ha nelm nő egy család reáljövedelme — vásárlóerőben kifejezett pénzbevétele —, akkor is javulhatnak az életkörülményei.. Ha eddig félre tudott tenni havonta bizonyos összeget, ezután is spórolhat, így javulhat a lákás felszereltsége, a bútor-, ruhaállomány, tehát javulhat az élet- színvonal; Ma már egy nemzetgazdaság növekedését nem csak azzal mérik, hogy évente hány százalékkal nő a nemzeti jövedelem, hanem azzal is, hogy hány százalékkal nő a nemzeti vagyon. IGAZI VIGASZ Mali nehéz helyzetünkben igazi vigasz az, hogy hazánk népessége életszínvonalban, ellátottságban, szociális juttatáisok- b'an viszonylag jóll áll. Az is vigasz, hogy ma már hazánkban önhibáján kívül alig él valaki nyomorban,. Az állam viszont mindent elkövet azért, hogy az árszínvonal-emelkedés elviselhető legyen, ne veszélyeztesse a fogyasztói árbiztonságot. Stabil, erős, ellenállóképes népgazdaságunk, szorgalmas mun. kálsságunk és parasztságunk van. És annyi belső tartalékunk, amely — ha gyorsabban megmozdulna —, .talán elég is volna a világpiac káros hatásainak ellensúlyozására.. PIRITYI OTTÖ Pódiumon az együttes
