Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-23 / 300. szám

t Jk © Képújság 1980. december 23. h A Pécsi Rádióban Sportfotók, 1980. Karácsony másnapján más_ félórás műsort közvetít a Pé­csi Rádió „Sportfotók 1980” címmel. A december 26-án, 17 órakor kezdődő adás kereté­ben Somogyvári Valéria és Kovács Imre összeállítását hallgathatják meg a sport iránit érdeklődők. A műsor bemutatja az 1980-as eszten­dő legsikeresebb Dél-dunán­túli sportolóit. A sok zenével fűszerezett év végi számvetésben me­gyénk élsportolói is szóhoz jutnak. Somogyvári Valéria riporter beszélgetett a felvé­tel során Szeks'zárdon, az olimpián járt Spartacus ke­rékpárosokkal, Halász László­val és öccsével, Zoltánnal. A riportíban- véleményt nyilvá­nít tanítványairól Schneider Konrad edző. Az adás másik Tolna megyei „blokkjában” a BEK ezüstérmes Tolnai Vö­rös Lobogó asztaliteniszezői vallanak az idei év emlékeze­tes mérkőzéseiről, hazai és külföldi szerepléseikről. A vezető edzőjük, Sábh Sándor is megvonja az esztendő mér. legét. Az ünnepek programjában érdemes lesz „beiktatni” a Sportfotók 1980 című műsort a Pécsi Rádió hullámhosszán. Sí- és szánkóverseny A szekszárdi városi sport- felügyelőség, valamint a KISZ városi bizottsága de­cember 27-én, szombaton sí- és szánkóversenyt rendez. Természetesen a versenyre úgy kerülhet csak sor, ha lesz megfelelő mennyiségű és mi­nőségű hó. Ebben az esetben három kategóriában verse­nyeznek, külön a kisdobosok, az úttörők és a felnőtték. A verseny színhelye a Kápolna tér környéke, az 1-es autóbusz végállomásánál. Kezdési idő­pont 9 óra. Mini kosárlabda Bonyhádon A Pécsi $1 nyerte a Botond kupát Mindenki másként csinál­ja. Itt van például az iskolá­sok szünideje. Lehet kezdeni a hőn áhított téli vakációt pihentető semittevéssel, de lehet felüdülést garantáló sportolással is. Valahogy úgy, amint tették ezt Bonyhádon a második alkalommal meg­rendezett leány mini kosár- labdatoma résztvevői. Szombattól hétfő délutánig tíz csapat, több mint száz 12—15 éves korosztályú ko­sárlabdázója vette bitorkába a bonyhádi tornacsarnokot, ök a szünidő első három napján két csoportban vetél­kedtek a házigazdák kupá­jáért. Reggeltől estig patto­gott a labda, hullottak a ko­sarak, s lelkes buzdításban sem szűkölködtek a fiatal já­tékosok. A körmérkőzéses „selejte­zők” eredményei: Bp. II. Rá­kóczi F. úti Iskola—Bony­hádi II. Iskola 12-59 (10-30), Csepel Sí—Szekszárdi Dózsa 31-29 (15-14), BSE— BEAC 38-31 (19-13), Székes- fehérvári Sí—Pécsi Sí 27-46 (14-28), Kecskeméti Sí—Bp. II. Rákóczi F. Isk. 42-18 (26-4), Szekszárdi Dózsa— ZTE 31-28 (20-14), BSE— Bonyhád II. sz. Isk. 36-31 (22-16), Csepel Sí—Székes- fehérvári Sí 30-25 (21-14), BEAC—Bp. II. Rákóczi F. Isk. 46-11 (28-3), Pécsi Sí— Szekszárdi Dózsa 50-12 (20-6), Bonyhád II. Isk.—Kecskemé­ti Sí 34-20 (14-11), Csepel Sí—ZTE 22-19 (18-8), BSE— Bp. II. Rákóczi F. Isk. 69-6 (33-2), Székesfehérvári Sí— Szekszárdi Dózsa 51-32 (29-13), BEAC—Kecskeméti Sí 46-20 (25-6), Pécsi SÍ­ZTE 64-15 (30-7), BEAC— Bonyhádi II. Isk. 45-41 (24-22), BSE—Kecskeméti Sí 60-12 (39-3), Pécsi Sí—Csepel Sí 57-17 (39-7), Székesfehér­vári Sí—ZTE 39-23 (20-12). Nagy izgalmak közepette rendezték meg a csoportok azonos helyezettjeinek egy­Ünnepélyes eredményhirdetés. A pécsiek csapatkapitánya átveszi a Botond-kupát. más elleni döntőit. A tét itt már a végső rangsor eldön­tése volt. A 9—10. helyért: ZTE—Bp. II. Rákóczi F. Isk. 46-13 (26-3). Nagy fölényben ját­szottak az egerszegiek. A 7—8. helyért: Szekszárdi Dózsa—Kecskeméti Sí 36-28 (16-7). Jól küzdöttek a lila­fehérek. Az 5—6. helyért: Székes- fehérvári Sí—Bonyhádi Il-es Iskola 36-22 (18-8). A na­gyobb rutin döntött. A 3—4. helyért: BEAC— Csepel Sí 33-26 (11-16). Szo­ros küzdelem, két ellentétes félidővel. Az 1—2. helyért: Pécsi Sí— BSE 51-12 (30-8). A sorozat terhelést is kitűnően bíró pé­csiek magabiztos teljesít­ménnyel nyertek. A torna legképzettebb já­tékosa különdíját Halász Ju­dit (Pécsi SI), a legtöbb pon­tot szerző játékos díját Ba­logh Judit (BEAC) kapta, aki 116 pontot szerzett. A ver­senybíróság a legsportszerűbb csapat díjával a ZTE (Nagy­kapornak! Sportkollégium) együttesét jutalmazták. Liptai István A hétfő délutáni ünnepé­lyes eredményhirdetés után Liptai István, az utánpótlás­válogatott edzője, az MKSZ ifjúsági bizottságának szak­mai vezetője így summázta véleményét: Támadásban a sötét mezes Pécsi Sí gárdája a BSE elle­ni döntő mérkőzésen — Elsősorban a bonyhá­diak kezdeményezőkészségét dicsérem. Remekül használ­ták fel az iskolai szünidő kí­nálta lehetőséget e nagysze­rű kupaküzdelemre. Külön öröm, hogy mindezt egy ilyen kosarasbázisra szervezték, mint a Botond SE, ahol a sportág népszerűségének fo­kozása érdekében mindent el­követnek. Erre második al­kalommal áldoztak, s ebben partnerek voltak a résztvevő csapatok is. Magam és a szö­vetség nevében javasolnám: jó lenne, ha azok a költségek, amelyek az NB I-es csapa­toknál maradványként szere­pelnek, a jövőben hasonló tornák rendezésére fordítód­nának. Kitűnő házigazdának bizonyultak a bonyhádiak. fekete—gottvald Fenyőkupa kispályás labdarúgótorna A szekszárdi városi KISZ- bizottság és a városgazdálko­dási vállalat KISZ-bizottsága közös rendezésében szomba­ton délután, a Zrínyi utcai tornacsarnokban került lebo­nyolításra a Fenyőkupa kis­pályás labdarúgótorna. Azok a csapatok kaptak meghívást, amelyeknél az 1979—80-as akcióévben kimagasló tö­megsportmunkát végeztek. Négy-négy női és férficsapat jogosult a részvételre, a nők mezőnye azonban az ÁCSI távolmaradása folytán három együttesre zsugorodott. En­nek ellenére nagy csata ala­kult ki a nők mezőnyében is. Erre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az első hely sorsát hétméteres rúgások döntötték el a Kórház javára. Eredmények: VGV—Nyom­da 2-0 Kórház—Nyomda 2-0, VGV—Kórház 1-1. Kétméte­resekkel 5-Ö-re a Kórház nyert. Végeredmény: 1. Kór­ház, 2. VGV, 3. Nyomda. A férfiaknál is kemény küz­delemben tisztázódtak a he­lyezések. Körbeverték egy­mást a csapatok, így az ötö­dik forduló előtt még három együttesnek azonos esélye volt a tornagyőzelemre. Eb­ben a körben aztán a VGV hiába győzte le 2-1-re a Nyomda csapatát, mégis a nyomdászok szerezték meg a végső győzelmet, s ezzel együtt a kupát is. Igaz mind­ez csak a jobb gólkülönbsé­güknek volt köszönhető. Eredmények: Nyomda—Vá­rosi Tanács 2-0, Óra-Ékszer— VGV 2-0, VGV—Városi Ta­nács 5-1, Nyomda—Óra-Ék­szer 3-0, VGV—Nyomda 2-1, Városi Tanácsi—Óra-Ékszer 2-1. Végeredmény: 1. Nyom­da, 2. VGV, 3. Óra-Ékszer, 4, Városi Tanács. A versenybíróság szavazata alapján nőknél a legjobb ka­pus címet Vaszari Jolán, míg a legjobb mezőnyjátékos cí­met Nyisztor Mária érdemel­te ki — mindketten a Kórház csapatának játékosai. A fér­fiaknál Kelemen Lajos (VGV) bizonyult a legjobb kapusnak, míg Horváth József szerezte meg a legjobb mezőnyjátékos tiszteletdíját. Horváth is a VGV együttesében szerepelt. A Nyomda csapatának kapusa előrevetődéssel hárít a Vá­rosi Tanács elleni mérkőzésen Van-e ma is Hallották? Egy tizennyolc éves fiatalember, éppen csak hogy leérettségizett, máris olyan állásit követéit magá­nak, amelyről komoly csa­ládapák is csak álmodozhat­tak. Annyi pénzt adjanak ne­ki — hajtogatta —, amennyi éppen 160 másik játékos ki- stafírozására (mez, nadrág, sportszár, futballcipő, -labda) lett volna elegendő. Azzal ér­velt, hogy a jövőjét kell biz­tosítania...) Az ifjú labdarúgót úgy hív­ták, hogy Sárosi György. Ép­pen ötven évvel ezelőtt fel­háborodottan .tárgyalta az or­szág : micsoda dolog, hogy egy ilyen ifjonc nyugdíjas állást, vagy ha ahhoz mégsem tud­ják hozzájuttatni, egziszten­ciája megalapozására tizenöt­ezer pengőt követel magának. És nem elégszik meg a leg­magasabb labdarúgó-fizetés­sel sdmT mondván, hogy a pénz a dicsőséggel együtt el­fogy és aztán mi lesz? És in­kább hónapokig nem játszott, amíg aztán a Ferencváros, amely éppen úgy nem tudott az akkori viszonyok között nyugdíjjal járó kinevezést szerezni, mint a még próbál­kozó és az ottani gépgyárra támaszkodó Diósgyőri VTK, a cívisváros szeméfénye, a deb­receni Bocskai, a hivatalno­kainak nyugdíjat biztosító főváros egyesülete, a BSE és az ugyancsak nyugdíjas állá­sokat biztosító községi válla­lat egyesülete, az Elektromos, megtalálta a megoldásit. Nem adott ugyan tizenötezer pen­gőt sem, de vállalta., hogy a fizetésén kívül biztosítja az ifjú és nagyszerű center szá­mára az egyetemi tanulmá­nyok folytatásának lehetősé­gét. így lett aztán Sárosiból, az ifjú botrányhősből a zöld­fehér .történelem hőse, az éle­tet komolyan vevő labdarúgó jelképe, Sárosi doktor. A Sárosi-ügy éppen ötven esztendővel ezelőtt kavarta fel a közvéleményt. Makacs­sága felháborodást keltett: mi az, hogy tizennyolc éves if­jonc a „jövőjét akarja bizto­sítani”? Mert szerinte első az élet. az egzisztencia, és csak azután jöhet a futball. Nem úgy, mint a Schlosser ... Mármint Schlosser Imre, a.ki addig mindenkinél több­ször, összesen hatvannyolcszor ölthet'te magára a címeres mezt. És alig három évvel az utolsó válogatottsága után nyomorgott. És így beszélt: „A futball tett tönkre. Abniatt mondtam le a fővárosnál vi­selt nyugdíjas álásomról. Iro- dafőtiszt voltam, ma segédhi­vatali igazgató lennék. Éle­tem egyetlen vágya, hogy visszakerülhessek az íróasz­talomhoz, amelyét otthagy­tam ... Miért szakítják ki a szegény, tapasztalatlan fia­talembereket megszokott élet_ körülményeik közül, miért nevelnek belőlük munkáltán gladiátorokat, akik csak ad­dig gladiátorok, ameddig a cirkusz rendezői nem talál­nak újabb, ruganyosabb iz- mú atlétákat. Nem tanulnak semmit, az élet hajótöröttjei­nek száma szaporodik velük, ha az arénának nem lesz töb­bé rájuk szüksége”. ötven év alatt persze, sok víz folyt le nemcsak a Du­nán, hanem az öltözők zuha­nyozóiban is. Tizenötezer — legalábbis forintban — nem olyan nagy pénz: esetleg ha­vonta is .megkeresheti egy mai „futballgladiátor”. Nyugdíjas állásokban pedig igazán nincs hiány: minden állás, munka nyugdíjjal; jár.. ;És elhelyez­kedni sem probléma. Még an­nak is van vállalatnál, hiva­tala, nyugdíjas állása — .^portmunkatársként”, ahogy a rendelet mondja —, akinek tulajdoniképpen az a munká­ja, hogy nincs munkája, csak edzése és mérkőzése. Jövője is van minden futballistának, ha csak nem züllik el, dehát az élet ilyen veszélyei ellen még azok sincsenek biztosít­va, akik életükben kettőt sem rúgtak iabdába. Az persze, hogy kinek milyen lesz a jö­vője, .más kérdés:. És úgy vé­lem, hogy ha már annyi, szó esik a magyar labdarúgás, s ami éttől elválaszthatatlan, a magyar labdarúgók helyzeté­ről, erről is beszélni kell. Még akkor is, ha erről a já­tékosok és a klübok közötti szerződések nem; beszélnek. Azokban csak ári; rögzítik, hogy mit kap a szerződés idő­szakában a játékos és mit vár tőle cserében a klub. Tömö­ren: az egyesület — megfele­lő teljesítmény esetén — ma­gas jövedelmet garantál. A játékos pedig kötelezi magát, hogy mindent a futballnak rendel alá. És bár némelyek közülük komolyan tanulnak (ez, ha nem is könnyen, de léhetsé- gesi), a nagy többség csak va­lahol a harmincadik életéve, vagy rosszabb esetben egy végzetes sérüléssel az ágyat nyomva eszlmél rá: amíg ő sokat keresett, mások még többet haladtak előre. Alapo­sán megtanultak egy szakmát, szilárd munkahelyük van. amire számíthatnak és ahol rájuk is számítanak. Ö pedig olyan lépéshátrányba került amit aligha sikerül behoznia. Anyagiakban pedig: amit fut­ballistaként keresett, azit ké­sőbb szépen ráfizeti. Esetleg a többszörösét is annak, amit korábban zsebrevágolt.t. Hogy vannak más példák? Vannak, de tulajdonképpen az egyre ritkább kivételt je­lentik. S hogy vannak, akik bort mérhetnek egy pincében sportpályafutásuk életfogytig tartó jutalmául, s a takarék­betétjük tovább h'ízik? Hát annyi borkimérés azért még- sincs, s különben is, vannak más tevékenységek is, amely- lyel egy életerős fiatalember a megélhetését biztosíthatná. Ráadásul és nem utolsósor­ban: a labdarúgónak mint sportolónak sem használ, ha csupán néhány napos elfog­laltsága van, a többi idejével nem tud mit csinálni. A sporttéljesítmények alapja, a kiegyensúlyozott élet. Ezt éppen az akadályozza meg, hogy a labdarúgó egész életét a füt bálinak rendeli alá. Amikor a sportstátúszokat újólag rendezték, az OTSH és az MLSZ elnöke külön-külön, de egybehangzóan tette hoz­zá: a tapasztalatok alapján készek a szükséges változta­tásokra. Olvasom a félévszázados la­pokat. Sárosi követel, mert a jövőjére gondol. Schlosser panaszkodik, mert ném gon­dolt a jövőjére. És közben a mán gondolkozom: miként lehet — mert kéül — a labda­rúgók, máskülönben munkára szülététit fiatal émberek, sportteljesítményét és jövőjét valóban együtt biztosító megoldást találni. P. I. A Városgazdálkodási Vállalat női együttese 1-0-ra nyert a Nyomda ellen

Next

/
Thumbnails
Contents