Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-23 / 300. szám
a Képújság 1980. december 23. Moziban Tarkovszkij tükrében Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltő nyilvános orvosi kísérlet történt az egyik moszkvai színháztól kibérelt helyiségben: beszédhibában szenvedő páciensek egy cso_ portját hipnózis alá vetették. A kísérletvezető jelszavának eredményeként mindannyian visszanyerték beszédük folyékonyságát. Ez a híres kísérlet ihlette Tarkovszkij t, amikor megalkotta filmje, a Tükör dokumentalista bevezető képsorát. ,;Most leveszem rólad mozdulatlanságodat és beszélni fogsz. De hangosan és világosan. Szabadon és könnyen, anélkül, hogy félnél a hangodtól, a beszédedtől...” — mondja a doktornő és a fiú hangjával a film is megkezdődik. Tarkovszkij, a művész szól szabadon és könnyen életéről, tesz vallo_ mást belső világáról, a művészet és az élet kapcsolatáról. Az Iván gyermekkora, az Andrej Rulbjljov és a Solaris szerzője új filmjében is elsősorban az emberi belső mikrovilág felé* fordul. Sok önéletrajzi elemmel színesíti az általános tartalmat és mondandót hordozó filmje lazán szőtt cselekményét. Az érzéseknek, hangulatoknak néha nagyobb szerepük van a filmben, mint a konkrét cselekménynek, amelyet néhol még a gyakorlott mozinézőnek is nehéz követnie. Lírai reflexió ez a művész gyermekkora, annak drámai, társadalmi1, politikai eseményei, és a belső családi eseményei fölött. A cselekményt részben az akkori gyermek, részben a felnőtt alkotó ember szemszögéből nézi, idézi. A szülői ház színes képsorai — a kertek, a rétek, az erdőszélek, az idilli tájak bemutatásának képei — feled, hetetlenek, ugyaniakkor mintegy szétrombolják ezt az idillt, de mégis tovább viszik a témát a bevágott dokumen- tumlfelvételek. Ezek a spanyol polgárháborúban, vagy Berlin bevételénél készültek, vagy éppen kínai maoistákat ábrázolnak. De szerepel benne apja, az ismert orosz költő és műfordító, Airszenyev Andrejevics Tarkovszkij is, igaz csak verseivel, amit fia, a filmrendező olvas fel. A főhős anyját és feleségét ugyanaz a színésznő, Margita Tye- rehova játssza, a jelenből vett jelenetekben pedig a filmrendező édesanyja Maria Iva. novna. Azt hiszem, a fentiekből is kitűnik, bogy a film cselekményét nehéz összefoglalni, még követni is. Mint az „emberélet útjának feléről” viszszanéző ember tudatában'felvillanó képek sora, a cselekmény is lazán összefűzött epizódok egymásutánjából bontakozik ki. És, mint az igazi nagy müvek mind, a Tükör sem engedi, hogy félvállról nézzük. Megköveteli, hogy nézője teljes odaadással figyeljen rá, csak akkor mutatja meg önmagát, csak akkor csillantja elő igazi értékeit. TAMÁSI JANOS Kalocsa.győzött az Afrika műveltségi verseny döntőjében Hangversenykrónika „...igazi, karácsonyi ajándék...” A Moszkvai Kamarazenekar hangversenyéről Megérdemelte vajon Szek- szárd városa az 1980—81-es hangversenyévad során a Moszkvái Kamarazenekart? Hagyjuk nyitva a kérdést. (Persze, többnyire azokon csattan az ostor, akik a legkevésbé szolgálták rá, ezért mentesítsük is mindjárt azt a féliháznyi — háromnegyed- háznyi közönségét, aki vette Imaigának a fáradságot, szép ruhába öltözött s legyalogolt. Nein károsodott meg ... ‘Föltehetően a nevükben is kimondhatjuk, mégpedig a túlzásba esés különösebb félelme nélküli, hogy az „évtized hangversenyeként.” fog bevonulni ez a decemberi este a szekszárdi filharmóniai történetírásba. Kérelm, csak józan hétköznapi ésszel tessék meggondolni a több mint kétszázlmillió emberből kiválasztódott huszonkét muzsikus j -. Es milyen nehéz most a krónikáit írni. Mert mit is írjunk a meg írhatatlanról, hogyan is dadogjuk körül az eszményit, a tovább nem fokozható!, a tökéletest? S ne tessék rosszízű gyanúsít gat ásókba keveredni: nem azért, merít „moszkvai” ... Egyszerűen, mert olyan volt. iűgy mondják, I. Bezrodnij karnagy szerencsétlen baleset során vesztette el bal keze mutatóujjának első percét, ez az eselmény szakftotlta félbe hegedüművészi pályáját J Nem kell fatalistának lenni, hogy az ember higgyen a sors kárpótlásaiban, az élet kiegyensúlyozó medhanlzm-u- salibán (legfeljebb abbeli hite reménytelen^ hogy minden csupán a jóknak, tisztességeseknek jár.....)' Ha így igaz, akkor Igor Bezrodnij karnagy az érdemesek közé tartozik; zenekara » személyiségében nagyszerű „StradiVariust” kapott. S ezen a hihetetlenül plasztikus hangvételű — már említettük —, a tökéletességig, az idealizált nemességig egyszerű, lélegzetet az emberbe szorító „hangszeren” — őszintén kívánjuk neki — sokáig muzsikálhasson a világnak ... Műsoron három meglehetősen ismert bécsi klasszikus szimfónia szerepelt (Mozarttól és Haydn-tól)1, valamint Sosztákovics ennek az együttesnék: írott KamanasZimfó- niája. Ráadásokkal sem voltak szűkmarkúak.-Akik ott voltunk, úgy éreztük, ez az est volt az 1980. évünk igazi karácsonyi ajándéka, a fogalom mindén ismérvével' együtt. Nem kértük, tán meg sem szolgáltuk, mégis» úgy pottyant alá mint egy valóságos csoda. Közművelődési szakemberekként ugyanakkor elmondhatjuk (mégpedig eléggé széles kórusban), hogy még jó ideig nem kell munkanélküliségtől tartanunk. -. Van még mit „közművel- műnk” .... DOBAI TAMÄS Dunaföldváron, ahol a hajdani vásártér egyik házában töflltötte gyermekéveit Magyar László, a nagy magyar Afri- ka-toutatóy szombaton megrendezték a két éve tartó, középiskolások számára kiírt, Magyar Lászlóról elnevezett Afrika műveltségi verlseny döntőjét. Dunaiföldvár, Kalocsa, Szeged, Szombathely és Tamási legjobb csapatai között késő estig tartó szoros küzdelemben dőlt el a végeredmény a versenynek otthont adó nagyközségi pártbizottság termében, A dön- itőbeh a tízezer forint értékű — valóságos könyv,tár- nyi — könyvjutalommal és a dunaitóldvári nagyközségi tanács serlegével járó első helyet a kalocsai I. István király gimnázium csapata szerezte meg. Második a duna- földvári Magyar László gimnázium, harmadik a szegedi Radnóti Miklós gimnázium csapata szintén kisebb könyvtárra való könyvet nyert. Negyedik a tamási Béri Balogh Ádám gimnázium' csapata lett. Színházi esték Antológia A tízéves megyei művelődési központ kiállításon mutatja be tevékenységét, s a megnyitón Dobos Gyula igazgató impozáns számadatokkal illusztrálta az elmúlt évtized eredményeit. Évente 65—70 színházi előadást tartanak, eleven a hangversenyélet, s komoly eredményeket értek el a felnőttoktatás, munkásművelődés, az amatőr művészeti élet terén is. Innen indult el a felnőttoktatás új formája, mint „szekszárdi módszer”, s eddig csaknem négyezer felnőtt szerzett magánvizsgával a 8. osztályról bizonyítványt. Több módszertani kiadványuk jelent meg, tankönyvpótló jegyzeteket, feladatlapokat szemléltető anyagokat készítettek, sikerrel szerepelt az intézmény a Mindenki iskolája kísérletben, látogatottak a nyelvtanfolyamok, s jelentős hagyománymentő és -ápoló tevékenység is folyik a Babitsban. Még egyetlen adat: évente körülbelül félmillió látogató fordul meg az intézményben. A kiállítás hűen tükrözi az itt folyó munkát, talán egy kicsit zsúfolt is, de a rendezőknek nem volt szívük bármit is kihagyni, ami az elmúlt évtized sikereire emlékeztet. Fényképek, plakátok, díjak, kitüntetések, szakköri munkák bizonyságai az eredményes tevékenységnek, s van mit kiállítani, mert jelenleg 16 klub, 13 művészeti csoport, 9 szakkör, 4 baráti kör, 4 megyei hatókörű stúdió és 29 tanfolyami csoport működik a Babitsban. Sajnos, az ünnepinek tervezett gálaest csak részben tükrözte az intézmény művészeti tevékenységét, a legnagyobb hiányt a Liszt Ferenc pedagóguskórus távolmaradása jelentette. A műsor első felében a Szinkron és a Jazz-együt- tes szerepelt. Szakértők úgy vélik, a Szinkron felett eljárt az idő, amit csinálnak, „korszerűtlen”, az alkalmi hallgató legfeljebb annyit állapíthat meg, hogy a hangerő technikai, nem pedig művészeti kérdés. A Jazz-együttes nemcsak diszkrétebb, tagjai érzékelhetően képzett muzsikusok, akiknél a lelkesedés kifogástalan felkészültséggel párosul. Ez pedig akkor is nélkülözhetetlen alap, ha amatőrök csinálják. A német nemzetiségi kórus azzal együtt nagyon rokonszenves, hogy még a kezdeteknél tart, a Musica bábegyüttes viszont komoly művészi múltra tekint vissza. A Bartók Divertimentójára komponált Kádár Kata-ballada kidolgozottságával, elmélyült költészetével az est legszebb produkciója volt. A szekszárdi néptáncegyüttes nagy sikereire emlékeztetett, természetesen ezúttal is sikerrel. Fekete tűz Sárospataky István drámáját a pécsi színház előadásában láttuk, s ez immáron ötödik alkotása, ami színpadra került. A logika azt sejtetné, hogy közben mind nagyobb színpadi ismeretre tett szert, eszközei finomultak, drámájának felépítése biztosabb lett. Azonban nem így történt. A Fekete tűz olyan, mintha szerzője most kísérletezne először a színpaddal, s nem bízva saját erejében, szinte halmozza egymásra a drámai konfliktusokat. Minden van ebben a két felvonásban, ami sikerrel kecsegtet, hős olajmunkások, maradi pásztor, halálos szerelem, tömegverekedés, motorkerékpározás, tűzoltók felvonulása. Drámai konfliktus több is van a darabban, de ebben a megfogalmazásban egyiket sem hisszük el, a szerző ugyanis nem motiválja hősei cselekedeteit, de még a szituációk is esetlegesek, s csak ez magyarázza, hogy a robbanásveszély súlyos perceiben hosszú szerelmes vallomások hangzanak el, jóllehet az időpont ilyesmire felettébb alkalmatlan. A szerkesztetlenség magyarázza, hogy tulajdonképpen nem is drámáról van szó, hanem rövidebb, hosszabb jelenetek egymásutánjáról, amikor két jelenet között a szereplők bútorokat tologatnak, hogy valamiképp elhihetőbbé tegyék a helyszínt, ami "flirótorony, Szilasék hálószobája, az üzem irodája, munkásszállás egyszerre. Nem sikerült Sárospataky új darabja, s ezen a látványosnak szánt külsőségek sem változtatnak. Sík Ferenc érdemes művész tulajdonképpen a lehetetlennel viaskodik, ahogy színészei is, mert Csíkos Gábor, Dávid Kiss Ferenc, vagy Koszta Gabriella legjobb igyekezetéből sem sikerül összehozni igazi drámát, jó színházat. CSANYI L.ÄSZLÖ TV-NAPLÓ ... és van enyhítő körülmény Vasárnap este közel másfél óra állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy ne merüljünk bele különösebben az élet rejtelmeibe, s néhány, profi nevettetőhöz méltó poénelhelyezés jóvoltából okunk legyen a csöndes derűre. Enyhítő körülmény címmel láthattuk Tabi László legújabb vígjátékát, melynek kissé vontatottan, ha úgy tetszik, nem a klasszikus vígjátéki szabályoknak megfelelően exponálva induló eseménysora két színhelyen, a szép Szikoráné szállodai szobájában és a balatoni üdülőhely rendőrőrsén játszódik. Ügy is mondhatnám, kezdettől fogva happy end-del, mert ugyan miért állna ellent a körülrajongott szépasszony egy 18 éves ifjú szerelmi lángolásának és Szikora fogtechnikus ismeretében miért ne a bölcs megértés dominálna a hatóság intézkedésében? , Nem többről, erről szól az Enyítő körülmény, alig valami konfliktusba ágyazottan és ha egyáltalán nem izgultunk a képernyő előtt ülve, annak ez a magyarázata. A világirodalom meglehetősen gazdag a kikapós feleségek, férjek történeteinek feldolgozásában és egyik-másik szerző epébe mártott tollal pellengérezi — míg világ a világ — mindazon bűneinket, melyek szerelem ürügyén követhetőek el. Tabi azonban a rutinos szórakoztató eszköztárából semmi újat nem vett elő. Víg játékának nem túl eredeti ötlete rászorult volna pedig legalább arra, hogy a kamaszból alig-ifjú és a szerelemből a romantikát, az érzelmek lobogását hiányoló fiatalasszony mindkét részről nyomot hagyó kalandja kissé dinamikusabban peregjen előttünk. De nem pereg. Araszol. Az „őrült gyerek” előbb a végig premierplánban „szereplő” ágyba, majd a rendőrőrsre kerül tökrészegen és betöréssel gyanúsítva. Mert ugyan, mit tud csinálni egy kétségbeesett asszony, midőn hírét veszi, hogy nyomban megérkezik a férje, s lakosztályában ott van a gyors válás bánatára beko- nyakozott fiú, aki nem tud lemászni a második emeletről? Csak segítségért kiabálhat, azt a látszatot keltve, hogy betörőt fogott. Ezt mindenki el is hiszi. Egyedül a rokonszenves Sipos tizedes és atyai szívű parancsnoka nem. Nekik lesz igazuk. Kár, hogy ezt nem csak ők, a néző is tudta. Azt is, hogy Tibor életének első nagy szerelmi kalandja szívhez szóló búcsúval ér véget. A darab nem tartozik Tabi legjobb színpadi müvei közé. Lazán szőtt, a limonádéízektöl sem mentes. A vígjáték bemutatására mégis van „felmentő körülmény": év végén lazítunk már kicsikét — a szilveszterre készülve ... — óa — Rádió Beszélő regények A kritika funkciójáról'időtlen-idők óta folyik a vita, legelsősorban a kritikusok közt. A kritika feltételezi a befolyásolás szándékát, hiszen a puszta „odamondogatás- nak” sok értelme sincs, noha példa van rá épp elég. Addig azonban, míg egy 'könyv, színdarab vagy film bírálója legalább kecsegtetheti, magát azzal, hogy valaki odafigyel a szavába, a rádiókritikusnak erre édeskevés reménye van. A műsor már elhangzott, mire sorai megjelennek az ismétlés ritka, az előzetes figyelem- felkeltés lehetősége pedig még ritkább. Rádiójátékok műsorra kerülése előtti meg. hallgatására praxisunkban utoljára (és először) három esztendeje volt példa. Az sem egészen biztos, hogy a hivatásos rádiós szakemberek egymás kezéből tépik a működésükről megjelent írásos véleményeket. Noha erre van mód, hiszen a Rádió belső 'használatra időszakonként nyomtatott formában köz. kinnccsé (teszi a működéséről szóló beszámolókat, kritikákat, recenziókat. Marad tehát a lehetőség, hogy valaki irattan közölje mindazt, ami a rádió jóvoltából eszébe jut. Szerencsére (?) sokminden jut eszébe, hisz a rádióműsorok gazdagságának a televízió például a nyomába se léphet» Itt. van mindjárt a regényadaptációk témája! A közelmúltban Krúdy Gyula Magyar jakobinusok című műve hangzott el. Ezt követték Jósika Emlékiratai, most pedig éppen a Charles Dickens regényéből készült, Szép remények című folytatásos rádiójátékot sugározzák. Ha az ember őrizné a heti „RTV Újságokat”, csak vissza kellene lapozni és idézni lehetne még egy sor címet. Noha a könyvkiadás a rádió esetében nem lehet olyan szinkronban, mint azt szerencsére a tv-vel kapcsolatban többször produkálja (lásd: Sándor Mátyás a képernyőn és á. 28,— forintért 90 ezer példányban), az olvasmányélmény megszerzésére késztetés kétségtelen. Amikor ez nem történik meg, akkor a 'pótlás sem rossz. Végtére is, ha valaki képregény formájában jut a Láthatatlan ember „birtokába”, az nem kapott semmit. Aki hangjá- ték sorozatként hallgatja végig. az már sokkai többet, noha természetesen nem az ere. detivel egyértékűt. Sokszor azonban a modern emberhez közelebb állót. Jósika ugyan sokkal olvasmányosabb szerző annál, semmint amilyenné a kötelező olvasmányok börtöne a köztudatban silányítot. ta, de azért nem valószínű, hogy vizsgára készülő főiskolások mellett sokan tolonga- nának műveiért a könyvtárakban, Pedig emlékirataiban pompásan szellemes, ezenkívül hiteles is, tehát sok mai újságíró tanulhatna tőle. Charles Dickens főműveire az érdeklődés hiánya ugyannem vonatkozik (meddig?), de például a Szép remények szereplői aligha voltak idáig széles körökben ismertek. Knídyról is Szindbád él a köztudatban, nem történelmi munkái. Az ilyent és hasonló, minden bizonnyal a jövő év műsoraiban is 'bőségesen helyet kapó „beszélő”, vagy ha jobban tetszik ,.szóra bírt” regényekkel a rádió nagy és jó szolgálatot tesz minden hallgatójának. ORDAS IVAN Következő heti filmjegyzetünket a Haladék című, színes magyar filmről írjuk
