Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

í TOLNÁIN 6 "isHÉPCIJSÁG 1980. december 18. A megyei rangadó ntórezgései Szabó beadását Koroknai a hálóba fejelte. Szíjártó (5-ös mezben, háttal) egy ütemet késett... Még két napig szavazhatnak Sportbarátság A Dombóvári Spartacus NB I-es tekeszakosztálya a Start Bratislava vendégeként négy napot töltött Pozsony­ban. Az útról Topa Imre, a sportegyesület elnöke, a sport­küldöttség vezetője számolt be: — Már hároméves a kap­csolatunk a Start Bratislava együttesével, amely augusz­tus 12-én a négysávos auto­mata tekepályánk avatóján is részt vett. A négy nap alatt igen kellemesen éreztük ma­gunkat, megismerkedhettünk Pozsony nevezetességeivel, vendéglátóink gazdag prog­ramról gondoskodtak. Egyéb­ként az OKISZ szövetkezeti válogatottjaként utaztunk Po­zsonyba, ahol tornán vettünk részt. Rajtunk kívül a házi­gazdák, valamint a román Vointa Bucuresti szerepelt. Az első helyet a román együt­tes szerezte meg 5056 fás összteljesítménnyel, mi a má­sodik helyen végeztünk 4972 fával, a Start Bratislava 4930 fás összteljesítményt ért el. Együttesünkből először dob­tunk egyénenként kétszázat, ami az NB I-es felkészülésre is jól szolgált. A legeredmé­nyesebbek: Mándli János 867, Kollár Mihály 861 és Illés László 822 fás teljesítmény­nyel. A legjobb tárolónak a mi versenyzőnk, Mándli Já­nos bizonyult, 300 fával. Leg­jobb teliző a román Ion Ra­gideán lett 583 fával, a 2. he­lyen Kollár Mihály végzett 576 fás teljesítménnyel. A versenyre Pozsonyban, a fel­újított hatsávos automata pá­lyán került sor. — g — Tavasz a télben? Futball- berkekben kétségtelenül, hisz az ezüstvasárnapon a labda­rúgó NB II. tavaszi első for­dulóját rendezték. Kellemes napsütés, zöld gyepszőnyegű pálya fogadta Székszárdon a megyei rangadó két csapatát és a szurkolókat'. A város há­rom sporttelepének vala­mennyi pályamunkása, no meg a Dózsa SE serdülő és ifjúsági csapatainak játéko­sai serénykedtek a délelőtti órákban, hogy a játéktér va­lóban a tavaszt idézze. Di­cséretes munkálkodásuk jó­voltából ennél ideálisabb kö­rülményt aligha kívánhat já­tékos december közepén. Az öltözői folyosó hangula­ta az igazi rangadók kezdete előtti pillanatok feszült vib­rálására utalt. A dombóvári és a szekszárdi gárda vezető edzőjének utolsó tanácsai, taktikai utasításai nyomán külön-külön alakítgatták ma­gukban a játékosok az elkö­vetkező 90 perc koreográfiá­ját. Nem hallgatóztunik, ám nem nehéz következtetni az utasítások tartalmát tekint­ve. A DMSC öltözőjének „hallgatósága” az augusztusi bajnoki nyitányt elevenítette fel doppingszerül: egyszer már legyőzték a Dózsát, hát miért ne sikerülhetne ez is­mét? Néhány méterrel ar­rébb viszont éppen a 0-2 ke­serű emléke fokozta az el­szántságot, a visszavágás he­vületét.' Már a pályán melegített a két csapat, amikor egy-egy „villám-esélylatolgatásra” kértük Szűcs Istvánt, a DMSC ügyvezető elnökét és Teszler Vendelt, a Dózsa pályaedző­jét: Szűcs: „A szekszárdiak hazai környezetben esélye­sebbek. Egész héten sokat beszélgettünk játékosainkkal erről a találkozóról, így nyu­godtan mondhatom: nem ad­juk egykönnyen a két pon­tot”. Teszler: „Nekünk bizony győzni kéne, hogy felzárkóz­hassunk.” Harsant a sípszó, elkezdő­dött. Ettől kezdve minden döntés a huszonkét fiú lábá­ba tétetett. Negyedórás „ta- pogatódzás” után sebességet váltották a hazaiak. A DMSC védőinek sokadik szabályta­lansága nyomán vezetést sze­reztek a lila-fehérek. Hét perc múlva aztán Foki már másodszor kotorhatta ki há­lójából a pettyest. A lelátón néhány dombóvári szurkoló lemondóan intett: most már kész a válasz, minden eldőlt. Néhány másodperc múlva, Herbst egyéni akciója végén, a lövés pillanatában viszont újra fogalmaztak: vágy talán mégsem? Az egyetlen igazi nagy helyzetet Pólyák bra­vúrja tisztázta, így hát ma­rad a korábbi vélemény. A sportzsargonból ismert jelző, a „szinte hátára vette az egész pályát” — manapság kihalóban van. A dózsások apró termetű hátvédje, Sza­bó nagyszerű teljesítménye azonban újfent eszünkbe jut­tatta mindezt. Szerelt, ütkö­zött, támadást indított, har­cos erényeit a pálya minden részén kamatoztatta. A 39. percben pedig ... Ekkor ép­pen a jobbhátvéd poszton szerezte meg a labdát, majd nagy vágtába kezdve, az ol­dalvonal mentén kapura hú­zott. Cselre is futotta erejé­ből, majd kapu elé ívelt. Egé­szen pontosan Koroknai fe­jére, aki közelről a hálóba bólintotta a labdát. Ünnepel­ték a társak, meg a nézők is tapsoltak a 19 éves játékos­nak. A mezőny legjobbjának bizonyult focista sok borsot tört szülővárosának csapata orra alá. — Igen, a DVSE és a Spar­tacus kölyökcsapatáhan kezdtem. 1976-ban igazoltam a szekszárdi sportiskolába, majd egy év múlva a Dózsá­hoz. Tavaly játszottam első NB II-es meccsemet. Az idén sokáig sérült voltam. Szom­baton délután otthon voltam Dombóváron, de ki sem moz­dultam a lakásból. Minden idegszálammal a másnapi 90 percre készültem. Amikor az­tán az első közbelépésem si­kerrel járt, fokozódott önbi­zalmam. A harmadik gól elő­készítésének sikere után meg még inkább. Ügy érzem, erőn­létben és csapatjátékban egy­aránt felülmúltuk a dombó­vári együttest — mondta a fiatal hátvéd a mérkőzés után. A DMSC újonc az NB II- ben. Számúkra a Dózsa elle­ni találkozó is — reméljük — sok tapasztalattal szolgált. Ha majd az igazi tavaszi idényben is olyan bátran mernék játszani minden mér­kőzésen az elsőtől az utolsó percig, mint tették ezt Szek­szárdon a második félidőben, akkor változatlanul élhet a remény: kiharcolhatják a bentmaradást. — fekete — Minden eddiginél nagyobb számú szavazólapot kaptunk szerdáin reggel olvasóinktól. Ez érthető, hiszen december 20-án lejár a beküldési ha­táridő az év legjobb Tolna megyei sportolóinak megvá­lasztásában. Szavazólapot a mai számunkon kívül már csak pénteken közlünk, aztán összeszámláljuk azokat. A januári ünnepélyes ered­ményhirdetésre felajánlott tiszteletdíjak, ajándékok szá­mát viszont már most is ösz- szesíthetjük. Szerkesztősé­günk és a Lapkiadó Vállalat mellett a Bátaszéki SZVSE, a Dombóvári Spartacus, a Paksi SE, a Tamási MEDOSZ, a Teveli MEDOSZ, a Tolnai VL, a Szekszárdi Dózsa és a Szekszárdi Szövetkezeti Spar­tacus sportegyesületek, vala­mint a dombóvári Napsugár Áruház és a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet egy-egy tiszteletdíját kapják majd a legjobb sportolók. Ezúttal is közreadunk egy olvasói rangsort. Appelshof- fer János (Tolna, Marx Ká­roly u. 53.) így „voksolt”: Nők: 1. Balogh Ilona (Tolna), 2. Harsányi Mária (Sz. Dó­zsa), 3. Varga Rózisa (Sz. Dó­zsa). Férfiak: 1. Balogh Gyu­la (Sz. Dózsa), 2. Halász Lász­ló, 3. Halász Zoltán (mind­kettő Sz. Spartacus). Csapat: 1. Tolnai VL, 2. Szekszárdi Spartacus, 3. Szekszárdi Dó­zsa (kosárlabda). TOLNA MEGYE 1980. ÉVI LEGJOBB SPORTOLÓI Név Egyesület NŐK 1. 2. 3. FÉRFIAK 2. 3. CSAPAT 2. 3. Beküldő neve: Lakcíme: Beküldési határidő: 1980. december 20. Az idősebbek sportja Középiskolás kézilabda kupa A gyönki gimnázium csapata lett az első Meggyőződésünk, hogy szélsőséges példák emlegetésével fel lehet kelteni az érdeklődést bármi iránt... Ezúttal a sportolás elterjesztése érdekében folyamodunk ehhez a nem éppen eredeti módszerhez. Nem az a recept, hogy egy az egyben utánozni kell az alább ismertetett példát, de nem árt megszívlelni egy-két általánosítható igazságot a most következő történetből, amelynek főszereplője a so­rok, a monológ elolvastáig — maradjon titokban. „Jól emlékszem még: a negyvenes évek végén, az öt­venes évek elején történhe­tett... Nem voltam valami te­hetséges úszó, ráadásul akko­riban kezdett világszínvona­lúvá nőni a magyar úszó­sport, szóval semmi remé­nyem nem volt a kiugrásra... Abba is hagytam a verseny­zést és elfogadtam a felkí­nált állást: úszómester let­tem a cinkotai strandon. Azt már nem tudom pontosan, hogy 1950-ben, vagy 1951- ben dőlt el, hogy hosszútáv­úszó leszek. A lényeg: a ket­tő közül valamelyik évben nagyon hűvös nyár volt, alig akadt vendég a cinkotai me­dencék környékén... Ráér­tem... Üres óráimban, mivel másra nem kellett figyel­nem, tanulni sem jöttek a srácok, unalmamban úszkál­tam. Sok üres órám volt — sokat úsztam... Szabálytalan méretű volt a medence, fo­galmam sem volt, hogy na­ponta hány métert tempóz­tam a hűs habokban... Kezd­tem olyan kitartóan lapátol­ni a vizet a medencében, hogy órák alatt sem fárad­tam el. Ekkor gondoltam egy nagyot: beneveztem és el­indultam a Balaton-átúszó bajnokságon, 1952-ben. Kár lenne most, itt az eredmé­nyekkel, a helyezésekkel elő­hozakodni, de két dolog min­dig biztos volt: nem én vol­tam az első, de soha nem lettem utolsó sem... És ez így ment, majdnem mindig ha­sonló eredményekkel, hosszú esztendőkön, több mint ne­gyedszázadon keresztül: több mint tucatnyi Balaton-átúszó versenyen vettem részt. Szin­te megszokottá vált, hogy valamikor az év elején el­döntöttem: indulok, és attól kezdve, amikor csak tehet­tem, gyakoroltam a Császár­ban... Jó, tudom, hogy a fal­tól falig úszás nem azonos a balatoni, vagy a dunai edzé­sekkel, de nem tehettem más­képp: a Császár volt a mun­kahelyem és az ma is. Ott vagyok ugyanis úszómester... Szerénytelenség nélkül állít­hatom, hogy aki egyszer be­tette a lábát, az valószínűleg ismeri a becenevemet: Delta. Tudják, ez akkor ragadt rám, amikor még fiatal voltam: sokat tornáztam, erősítettem magam és tényleg délceg fia­talember voltam. Ma már... No, nem panaszkodom: las­san közelebb vagyok a hat­vanhoz, mint az ötvenhez és még mindig remek a kondí­cióm. De az idei volt az utol­só! Többet nem versenyzek a Balatonon! Augusztusban rendezték Füred és Siófok között a jubileumi álúszást, áz első verseny századik év­fordulójára. Engedélyt kap­tam az úszószövetségtől, hogy rajthoz állhassak, megígér­tem: úgy felkészülök, hogy négy és fél órán belül célba érek... Ezt kérték ugyanis a rendezők, mert nem akartak a díjkiosztóval a sötétedésig várni... Kis híján álltam a szavam: alig töltöttem négy óránál többet az elég hideg vízben, már közeledett a cél, amikor a kísérő csónakból jelezték: vihar közeledik, ab­ba kell hagyni az úszást. Nem tagadom: kicsit bántott a dolog, szerettem volna Sió­fokon partot érni, de egyál­talán nem vagyok elkesered­ve, jól ment az úszás... A jö­vő? Természetesen dolgozom tovább a Csasziban, amíg szükség van rám. Még sze­retnék néhány száz gyereket megtanítani úszni...” Udvari József, mert ez a „hivatalos” neve a népszerű Deltának, még nem aggas­tyán ugyan, de már igencsak benne van a korban. Példá­ja — hangsúlyozzuk: a szél­sőség példája, hiszen produk­ciói igencsak különlegesek voltak — mégis azt bizonyít­ja: nincs öreg ember, túl az ötvenen, a hatvanon is lehet, sőt kell rendszeresen spor­tolni... Szekszárdon, a Zrínyi utcai tornacsarnokban ke­rült sor a középiskolás kézilabdakupa fiúmérkő- zéseire. (A lányokét korábban megtartották.) öt iskola csa­pata (Sz. Palánk, Gyönk, Dombóvári Apáczai, 505. Székszárd, Bonyhádi Petőfi) vette fel a küzdelmet kör- mérkőzéses rendszerben. A várakozásnak megfelelően a gyönkiek és a bonyhádiak vívták a nagy harcot az első­ségért. Végül is egymás elle­ni mérkőzésük — amely egy­ben az utolsó, találkozó is volt — tisztázta a kérdést. Mivel a bonyhádiak döntet­lent értek el az 505. Szak­munkásképző ellen, a döntet­len a gyönkieknek kedvezett. A küzdelmes, színvonalas ta­lálkozón az utolsó percben még a bonyhádiak vezettek 13-12-re, de „eladták” a lab­dát, ami a rutintalanság számlájára is írható, és az el­lenfél egyenlíteni tudott. Ál­talában a többi mérkőzésre sem lehetett különösebb pa­nasz, a csapatok megfelelően felkészültek a tornára. Né­mileg meglepetésnek számít, hogy a minden évben jó já­tékerőt képviselő 505. Szak­munkásképző vereséget szen­vedett a palánkiaktól. Részletes eredmények: Gyönk—Palánk 17-11 (9-5). Ld.: Haraszti 6, Schaf 4, il­letve Szűcs, Kiss 3-3. 505. Szakmunkásképző- Dombóvári Apáczai 18-13 (5-8). Ld.: Rittlinger 7, Papp 6, illetve Kovács 6, Nagy 4. Gyönk—Apáczai 21-13 (9-8). Ld.: Haraszti 11, Schaf 4, il­letve Kovács 4, Nagy, Gás­pár 3-3. Bonyhádi Petőfi—Dombó­vári Apáczai 23-13 (11-9). Ld.: Sövényi 10, Koppány, Kontor 4-4, illetve Kovács 8. Bonyhádi Petőfi—505. Szak­munkásképző 16-16 (8-9). Ld.: Sövényi 6, Krähling 5, illetve Rittinger 6, Tillmann 4. Bonyhádi Petőfi—Szek­szárd-Palánk 15-6 (8-3). Ld.: Krähling 5, Koppány, Sövé­nyi 3-3, illetve Kiss, Papp 2-2. Gyönk—505. Szakmunkás­képző 16-15 (11-9). Ld.: Ha­raszti 6, Schaf 5, illetve Rit­tinger 9. Szekszárd-Palánk—505. sz. Szakmunkásképző 23-22 (11-12). Ld.: Kiss 9, Szabó 5, illetve Márkus 9, Rittinger 5. Dombóvári Apáczai—Szek­szárd-Palánk 21-17 (9-7). Ld.: Kovács 10, Nagy 6, illetve Kovács, Kiss 4-4, Szabó 3. Gyönk—Bonyhádi Petőfi 13-13 (4-3). Ld.: Haraszti 7, Schaf 3, illetve Koppány 5, Sövényi 4. A sportágban ilyen jelenet nem ritkaság. A Dombóvár- Palánk mérkőzésen, a földön dombóvári fiú.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents