Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-11 / 264. szám

6 Képújság 1980. november 11. Fogadás November 9-én a dombó­vári Városi Tanács elnöke, Vidóczy László fogadást adott az N)B I-be jutott Dombó­vári Spartacus tekecsapata tiszteletére. A tanácselnök köszöntőjében méltatta a. szö­vetkezeti klub tekézőinek si­kerét, amely — mint mon­dotta — Dombóvár sporttör­ténetében egyedülálló. A szakosztályt, továbbá Hor­váth László edzőt, valamint Mándli János és ifj Hor­váth László I. osztályú ver­senyzőt a „Dombóvárért” emlékéremmel tüntette ki. Az ünnepi fogadás baráti beszélgetéssel ért véget. Tizenkilenc helyen A dombóvári városi és vá­roskörnyéki sportkörökben — szám szerint tizenkilenc he­lyen — december 13-án kez­dődnek a közgyűlések és feb­ruár 28-án fejeződnék be. Mindez időrendi sorrendben a következőképpen alakul: december 13: Döbrököz. Ja­nuár 16: Dombóvár Pátria, 19: Kurd, 21: K'aposszekcső, 23: Dombóvári FAVÉD, Dom­bóvári Kesztyű, Dombóvári Vasas, 26: Dombóvári MSC, 31: Szakos, Február 6: Dom­bóvári Spartacus, 7: Gyu'laj, 10: Dombóvári Kórház, 16: Attala, 20: Dombóvára VSE, Csibrák, 23: Dombóvári Tsz, 27: Dalmandi MEDOSZ, Ko- csola, 28: Na'k. Rijekában lesz a KEK-döntő A vízilabda KEK közép­döntőjének rijekai mérkőzé­séi után elkészítették a dön­tő 'sorsolását. Két város, Moszkva és Rijékía jelentke­zett a lebonyolításra, a szín­helyet sorsolással döntötték el, ez a jugoszlávoknak ked­vezett. A négyes fináléra no­vember 27—29. között kerül sor. A résztvevő csapatok: Bp. Honvéd, Alphen ('hol­land), OSZK VMF Moszkva és Primőrje (jugoszláv). Megkegyelmezett az Időjárás az autósoknak Nem csökkent a felsőnyéki verseny népszerűsége — Tegnap még a lemondás gondolatával foglalkoztunk, olyan reménytelennek lát­szott a helyzet. Aztán itt van. Ha minden jól megy, még a nap is kisüt — ezzel fogadott Szitkovics István, a felsőnyé­ki autós ügyességi verseny egyik szervezője. Igen, az egyik, mert sokan vannak — főleg a harminc felettiek -**, akik kiveszik ré­szüket a szervezésből és a helyszínen segédkeznek kora reggeltől estig. Azaz nem is estig, hanem hajnalig, mert Mennyit mutat az óra? Bal­ról Cseke István, középen Kiss Imre, jobbról Binder Pál az autós versenyt általában sportbál követi. És ez így volt november 7-én is. A jelekből ítélve a ver­senyzők is bizonytalanok voltak, kételkedtek abban, hogy sor kerül a vetélkedő­re. így aztán néhányan tíz­tizenöt perc késéssel érkez­tek. Addigra már tökéletesen előkészített pálya várta őket és csak a bemutató volt hátra. A versenyzőknek al­kalmuk nyílt végignézni a te­repet, közelebbről megismer­kedni a feladatokkal. A népes társaságot Cseke István, a verseny fő szervezője vezette. Miután végigjárták a pá­lyát, mely korábban a lab­darúgóké volt. (a csapat visz- szalépett) — kezdődött a kö­zönség tájékoztatása. — A versenyt szokott mó­don, két kategóriában ren­dezzük, az egyik 1000 köb­centi alatt, a másik felette. Két futam lesz, a második fu­tamban az indulási sorrend fordított. Az eredménynél a két futam közül a legjobb eredményt vesszük figye­lembe. Közben megérkezett Rei- mann László mozgóbüféjével. A tamási Kop-Ka ÁFÉSZ helybéli presszójának vezető­je Trabantjával költözött a verseny helyszínére, hogy meleg debrecenivel, szendvi­csekkel, cigaretttával, itallal és kávéval lássa el, aki éppen megéhezik, vagy inni kíván. A készülődést nagy megelé­gedéssel figyelte Vadász Ti­bor őrnagy, a KBT Tolna me­Az 1000 köbcenti alatti ka­tegória győztese Juhász József gyei veztője — aki mint mondotta — már sok jót hal­lott a felsőnyéki ügyességi versenyről és most eljött, hogy személyesen is megis­merkedjen a lelkes és hozzá­értő szervezőkkel. Wartburg­jával megérkezett Pelhős Ist­ván tsz-elnök is. Mint a hely­beliek elmondták, megértőén segíti, támogatja a sportot, így az ügyességi versenyt is. Mint néző, egyben mint szur­koló vett részt: a fia indult. Átnéztük a nevezettek lis­táját. Néhány érdekesség: ketten jöttek Budapestről, ketten Szekszárdiéi, ketten Pécsről, de akadt bonyhádi, őcsényi, komlói és paksi is. Mindez azt bizonyítja, hogy a korábbi vetélkedőkön elé­gedettek voltak a szervezés­sel, a versenybírósággal, egy­szóval jól érezték magukat és ismét rajthoz álltak. A próbafutamok után meg­kezdődtek a versenyek. Kiss Imre pedagógus, aki a hely­beli iskola sok tanulójával szerettette meg a kerékpár sportot, ezúttal is mint idő­mérő segédkezett Binder Pál társaságában. Cseke István indított, a két időmérő le­nyomta a stopperórát és meg­kezdődött a közel négy órán át tartó verseny. Néző is akadt szép számmal, az or­szágút melletti betonjárdáról nézték végig a helyenként rendkívül színvonalas és iz­galmas küzdelmet. A tsz sze­mélyszállító Roburjában, — kellemes melegben — Arany László vezette a jegyzőköny­vet. Az első futam után az élen lévő Németh Istvánnal be­szélgettünk, aki Bonyhádról érkezett. — Miért nem rendeznek Bonyhádon ügyességi ver­senyt, hiszen ott is oly sok híve van e technikai sport­nak? — Mert nincs aki szervez­ze. Tavaly volt egy ügyességi és egy terepverseny, az idén viszont nem. Ennek részben az az oka, hogy hosszabb ideig én is külföldön voltam. — Elképzelhető, hogy a mai versenyen felbuzdulva mégis lesz az idén Bonyhá­don ügyességi? — Igen. A közeli napokban hozzálátok a szervezéshez, el­sősorban a vasipari ktsz au­tójavító részlegének vezető­jével, Gergely Lajossal „szövetkezek” és. megrendez­zük. Mert érdeklődő lenne, az viszont nem akadály, hogy tél van, hisz utóvégre nemcsak nyáron autózunk, hanem télen is. Ilyenkor még nagyobb szükség van a nagy rutinra, a gyors cselekvésre, egyszóval lehet fejleszteni a képességeket. A közlekedésbiztonsági ta­nács tamifsi járási megbízott­ja Müller Gyula főtörzsőr­mester is serényen dolgozott. Aki az első futammal végzett, kapott egy tesztlapot és azt kellett kitöltenie. A főtörzs­őrmesternek akadt munká­ja, hisz huszonöt induló tesztlapját kellett értékelni. Mint utólag kiderült, voltak gyenge teljesímények, de akadt néhány egészen jó is. Még nem ért véget a második futam, de itt már elkészült az értékelés, a legtöbb talála­tot — a legjobb eredményt — Kövécs Vince (Kocsola) érte el, 2. Csonka Ernő (Komló), 3. Szitkovics Lajos (Felső­nyék.) Müller Gyula a KBT nevében vásárlási utal'vány- nyal jutalmazta a három au­tóst. Az 1000 köbcenti alatti kategóriában az első helyet a paksi Juhász József szerez­te meg, míg az ugyancsak paksi Juhász István, vala­mint a felsőnyéki Szitkovics Lajos újból startolt. Ebben a Kövécs Vince átveszi Mül­ler Gyula főtörzsőrmester­től a KBT tiszteletdíját, a vásárlási utalványt futamban végül a paksi Ju­hász István minimális kü­lönbséggel jobbnak bizonyult Szitkovics Lajosnál, így övé lett a második, míg a felső­nyéki fiúé a harmadik hely. Az 1000 köbcenti feletti ka­tegóriában Bachusz László (Szekszárdi lett az első. de újabb futamban kellett el­dönteni, hogy kié lesz a 2. illetve a 3. hely. Először a bonyhádi Németh István in­dult. Hibapont nélkül, 2 perc 16 másodperc alatt ment vé­gig a pályán Ladájával. Utána az őcsényi Dombi Fe­renc indult Daciájával. Ide­je egy másodperccel rosszabb volt mint Némethé, ráadásul egy bolyát is elmozdított. így tehát ő lett a harmadik. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés volt már csak hátra. Cseke István a legjobbak­nak kupákat, tiszteletdíjakat, okleveleket adott át, majd meginvitált mindenkit estére a sportbálra. Sorrendben ez volt a tizen-'' egyedik, az idén a harmadik ügyességi verseny Felsőnyé­ken, A rendezők ezúttal is jól vizsgáztak. A közlekedésbiz­tonsági tanács megyei vezető­jének Vadász Tibor őrnagy­nak ez volt tömören a véle­ménye: — Érdemes volt el­jönni, megismekedni ezekkel az ügyes, jó szervezőkészség­gel rendelkező sportemberek­kel. — Nyakas — Amatörök ős profik Porfelhőlovagok a nyeregben A napokban hozták nyilvá­nosságra, hogy jövőre Nizzá­ból, a francia Riviéra egyik ismert városából rajtol a Tour de Francé, a világ leg­nagyobb, legjelentősebb or­szágúti kerékpárosversenye. Ebben az esztendőben a Maj­na melletti Frankfurtban szálltak nyeregbe a porfelhők lovagjai, hogy elinduljanak a hagyományos cél, Párizs felé. A rajt évente változik a vá­rosok egymással versengenek a megtiszteltetésért. Mint ahogyan WaHmann, a frank­furti főpolgármester nyíltan megmondta, a kétéves ké­szülődés legalább kétmillió márkájúkba került, aminek fele a szervezők zsebébe ván­dorolt, de a nyugatnémet vá­ros még ilyen áldozatok árán is keresett az üzleten. A „Tour”, a francia kerék­páros körverseny a nemzet­közi sportélet egyik legna­gyobb, legjövedelmezőbb üz­leti vállalkozása. A kerékpár meghonosodását,1 elterjedését követő évtizedekben, 1903-ban írták ki első alkalommal. Így azután érthető, hogy manap­ság, a televíziós közvetítések jelenlegi népszerűségének időszakában június utolsó he­tétől július közepéig az ér­deklődés középpontjában áll, Franciaország egyik nagy „in­tézményének” tekintik. Évről évre csak a legkiválóbb más­félszáz, ma már hivatásos versenyző indulására van le­hetőség. A részvétel költsé­geit vállaló nagy autógyárak és márkák Renault, Puch, Peugeot, DAF együttesei épp­úgy rajtolnak, mint a külön­féle, nálunk kevésbé ismert gyárak — TÉKA, KELME, Miko-Mercier és a többiek — csapatai. Ezekben a csapa­tokban különleges törvények uralkodnak. Az egy-egy már­ka „istállójából” rajtoló tíz­tíz kerékpáros számára pon­tosan meghatározzák a fel­adatokat. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek „szent köteles­sége” a bajnokijelölt, az esé­lyes segítése, támogatása, út­jának egyen getése. Természe­tesen ezeknek a segítőknek is kiváló kerékpárosoknak kell lenniük, hiszen segíteni csak az tud, aki bírja a legjobbak iramát. Az iram, a megterhe­lés pedig félelmetes. A csu­pán két pihenőnappal könnyí­tett húszonkét szakasz távjá­nak végösszege megközelíti a négyezer kilométert — míg a Békeversenyen, a legnagyobb amatőr verseny résztvevőinek „alig” kétezer kilométert kell teljesíteni — s a profikra közben még három irdatlan meredek hegység, a Pireneu- sok, a Vogézek és az Alpok „megmászása” is vár. Ilyen hihetetlen erőkifejtést kívánó küzdelemben azután érthető, hogy szükség van a csapat­társak segítségére. Nem hiába mondogatják, hogy csak az lehet nagy versenyző, aki szenvedni is tud a nyereg­ben ... A kerékpárosok egyébként élő hirdetőoszlopként tapos­sák a pedált. Csapatbeli ho­vatartozásuktól függetlenül, de természetesen főnökeik en­gedélyével tucatnyi céget, ké­szítményt reklámoznak me­zeiken. Az öszetett verseny­ben vezető kerékpáros a hí­rek szerint naponként ötezer dollár jutalmat kap a sárga trikón viselt egyetlen felira­tért. S a Tour de Francé, ha minden kétséget kizáróan a legnagyobb kerékpáros viadal is — csak egyetlen esemény a zsúfolt versenynaptárban. Az amerikai földrészen is gyors ütemben terjedő kerék­páros lázról nem beszélve Európában is egymást érik a nagy viadalok. A legjobbak jelenleg már évente több, mint negyvenezer kilométert hagynak maguk mögött, s ennek nagyobbik felét ver­senyben teljesítik. A francia mellett az olasz és a svájci körverseny tartozik a legje­lentősebbek közé, míg télen a csarnokokban rendezett hat­napos viadalok a legnépsze­rűbbek. Hat napon és hat éj­szakán, azaz 144 órán át kell a nyeregben ülni a páros egyik résztvevőjének, amíg a másik a körpálya belsőjében elhelyezett alkalmi tábori ágyon úgy-ahogy kipihenheti magát. A nézők közben fúj­ják a szivarfüstöt, a szepa- rékban pezsgővel koccinta­nak, míg lent a teknöben nyomni kell a pedált. S a je­lenlegiek szerint nincs is olyan nagyobb nyugat-európai város, ahol ne rendeznének ilyen hatnapost. A pályaver­senyek hagyományaira, színes kavargására jellemző, hogy a két hábgrú közötti időszak száguldó riportere, Egon Er­win Kisch még egy ilyen Berlinben rendezett hatna­posról írta egyik leghíresebb beszámolóját. S ezek után ta­lán az is érthető, hogy a sportágak közül egyedül a kerékpározásban létezik két elismert nemzetközi szervezet Az UCI (Union Cycbliste In- temazionale) és a FIAC (Fe­deration Internazionale Ama­teur de Cyclisme) elnöke kö­zös az olasz Adriano Rodoni személyében, de a profik Genfben, az amatőrök pedig Rómában székelnek. A „Giro” és a „Tour”, az­az az olasz és a francia kör­verseny történetében pedig eddig még csak három kerék­páros győzött egy esztendő­ben, mégpedig az olasz Faus- to Coppi (1949 és 1952), a francia Jacques Anquetil (1954)’ és az utolérhetetlen belga Eddy Merckx (1970., 1972. és 1974.). „Ha nem jönnek új arcok, új igazi bajnokok öt év múl­va meghal a Tour” — mond­ták a szakértők, írták a lapok. A jövő idény azonban érde­kes változásokat ígér. A Giro szervezői ugyanis nyílttá kí­vánják tenni versenyüket, az­az szeretnék, ha amatőrök, a szocialista országok legjobb­jai is indulnának. A moszk­vai olimpia 4000 méteres egyéni üldözőversenyének há­rom érmese, a svájci bajnok Dill-Bundi, a második fran­cia Bondue és a harmadik, azóta több profi világrekor­dot hajtott dán Oersted pedig máris a hivatásosok között nyomja a pedált... VAD DEZSŐ Birkózás Zalaegerszegen tizenkét egyesület 162 versenyzője részvételével rendezték meg a Göcsej-kupa úttörő „A” és ,)B” kategóriás kötöttfogású birkózóversenyt. Az indulók között voltak a Dombóvári VSE fiataljai is, akik közül öten dobogós helyezést sze­rezték. A dombóváriak részletes eredményei. ,jA” kategória 45 kg: 1. Búzás Zoltán, ...1 Bárdos Antal. 35 kg: ...2. Bubori Antal. A „1B” kategó­riában kilenc DVSE-s birkó­zó szerepéit. 38 kg: ...4. Ba- kurecz Zoltán. 41 kg: 1. Ne­mes Mihály, .. .3. Visnyei At­tila. 58 kg: ...4. Balogh Já­nos. 68 kg: ...4. Kovács Ist­ván. +68 kg: ...3. Berta Zsolt. A Göcsej-kupa legtechni­kásabb versenyzője tisztelet- díját Bubori Antalnak ítélte a versenybíróság. Tolatás

Next

/
Thumbnails
Contents