Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
e Képújság 1980. november 30. Múltunkból — Úgy tudom, hogy Tolna megyében közel ezerötszáz önkéntes rendőr van. ön közülük az egyik. — Nem tudom, a megyében (hányán vagyunk, de mi itt Gerjenfoen- tizenheten szolgálunk. — Szolgálat az önkéntes rendőrség? — Talián még annál is több, úgy is mondhatom az én esetemet példának véve, hogy hivatás. Arra vállalkoztam, hogy a népet szolgálom, önként, áldozatot vállalva’ is. I — Milyen áldozattal jár az önkéntes rendőri szolgálat? — Nézze, ez plusz munka. Az ember dolgozik a hivatalban, a gyárban, az iskolában, a mezőn — s kap egy parancsot, s akkor megyünk. Amikor más nekiül a tévét nézni, megkeveri a kártyát, kezébe vesz egy könyvet, mi akkor indulunk szolgálatiba, vagy éppen, tanfolyamra, oktatásra. A család megérzi az ember távollétét-. De, amikor erre vállalkozunk, akkor fedlmér- íük a helyzetet : mennyi lesz az elfoglaltság, bírom-e a feladatot teljesíteni, alkalmas partner leszek-e másik önkéntes rendőrnek. — Hogyan lesz valakiből önkéntes rendőr? — Amikor az emberben megérlelődik az elhatározás, akkor elmegy a munkahelyire, ott beszél a pártszervezet vezetőségével, aztán szól a gazdasági főnökségen is, és a káemíbés elvtárs is érdeklődik az ember után és azután fölveszik. — ön mióta szolgálja így a népet? — Ebben az önkéntes rendőri minőségemben' huszonöt éve. De annak előtte is kapcsolatban voltam- a rendőrséggel, akkor olyan szakszolgálat féle szervezetben voltunk, nem is emlékszem már rá olyan pontosam 'De negyvenöt után odiaállitiam a néphata- iom mellé, és azóta hűségesen járok tanfolyamra, szolgálatba. Mi, itt Gerjen térségében áltáliában tizenöten-hu- szonketten voltunk, mindig olyan emberekből állt a csapatunk, akik a munkahelyen is példásan dolgoztak, családi életük normális voüifc, egyszóval tekintélyük volt s van a faluban. Az első időkben Kiss Ferenc hivatásos rendőr volt a parancsnokunk. Utána Boldizsár József, Kasza Sándor, Szabó Ferenc, most, 1977-től padiig Illés Sándor őrmester elvtárs a hivatásos rendőr, akiihez tartozunk. — Mivel foglalkoznak az önkéntes rendőrök, amikor járőröznek... — Mondhatom, hogy az élet minden 'területén ott vagyunk, mert közöttünk mindenféle munkahelyről' van egy-egy ember. így például, ha közúti ellenőrzésről van szó, megy a hivatásos jogosítvánnyal rendelkező eüvtársunk. Az italboltok, mulatságok ellenőrzése is feladatiunk. Ha hírt kapunk gyanús személyről — figyeljük a környéket, mikor bukkan fel nálunk és azonnal értesítjük az illetékeseket. Ellenőrizzük az állami gazdaság és a téesz éjjeliőreit. Megvizsgáljuk járőrözésünk során a magtárak zárhatóságát, az építkezéseken az anyagtárolást, a betakarítás idején, a szállítást, a vagyonvédelmet nézzük — szóval rengeteg a dolgunk. Tavaly .történt például, hogy bezör- götit hozzám este a termelőszövetkezet elnöke, s azt mondta: Dömötör ellvtárs, azonnal intézkedjen, gyanús émlberek mászkálnak a raktárak körül. Éjszaka volt, tudtam, hogy a két „gyanús személy”, két önkéntes rendőrünk, én osztotam be őket erre a szolgálatra. Amikor ezt, mondtam, az elnök megköny- nyebbült. Máskor meg kaptuk a hírt a lakosságtól, hogy két személygépkocsi állít meg a község határában, letáboroztak, kik lehetnek, biztos valamit akarnak. No, elmentünk, igazoltatás, s kiderült, hogy egyáltalán nem gyanús személyiekről van szó, hanem hosszú úton lévő turistáikról, akik megálltak pihenni. Házi Sándor önkéntes rendőr társam révész, töhét ő a Duna környékién nagyon ismerős. Mert a víz is hozzánk tartozik ilyenformán. — Milyen a szolgálati rendjük? — Minden önkéntes rendőr maga választhatja meg járőrtársát, és még a területet is. hogy hol akar szolgálatot teljesíteni. Az a lényeg, hogy területünkön mindennap láthassa a lakosság az önkéntes rendőröket,., Amikor elindul egy járőr, tludjuk, merre tart, mi a dolga, mert szolgálati irányítás van végeredményben, s naplózzuk ezeket az eseményeket. Ha szükséges, intézkedünk. 'Bár nagyon ritkán kerül erre sor. Hiszen éppen az a dolgunk, hogy megelőző munkát végezzünk. Ha sokat száguldoznak a fiatalok és veszélyeztetik motorozá- * sukkal' a lakosságot — a járdán például —, akkor akciót indítunk, és fél évig is csönd lesz utána. — Honnan kapják Önök• az ellenőrzést? — Elsősorban Illés elvtársiéi, aztán a városi-járása kapitányságról. Leginkább a távlati programunkat is ott kapjuk meg. Általában havonta van értekezletünk, amikoris megbeszéljük ez egyhónapos szolgálatellátás tapasztalatait is. Én, mint csoportvezető, külön értékelem az elvtársak miunkáját1. — Dömötör elvtárs, rend van Gerjen térségében? — Igen. Nálunk nagy bűneset nem fordult elő az utóbbi években. Intézkedni is alig-alig kell. Leginkább az orvhorgászok, -halászok ellen. Nem veszélyeztetett terület Gerjen. Ez annak az eredménye, hogy itt mindig jó volt a megelőző munka és a lakosságnak a kapcsolata a rendőrséggel is megfelelően kialakult. Úgyszintén a tanácsi szervekkel. Évente általában egy alkalommal számol be a káembés elvtárs a terület helyzetéről, benne az önkéntes rendőrök munkájáról is. Egy ilyen alkalommal került szóba, hogy a tapasztalt önkéntes rendőrök mellé fiatalokat osszunk be. Azóta egy „öreg”, meg egy fiatal jár együtt. Kaptunk más észrevételt is, egy-egy személlyel kapcsolatban. — Önkéntes rendőrről volt szó? — Igen. Emberek vagyunk. Egyik elvtársunknak megromlott a családi helyzete, és leszereltettük, mert elvesztette tekintélyét. Egy másik elvtárs, amikor eljött hazulról szolgálni, addig járta, ellenőrizte a kocsmákat, míg leittasodott. Azonnal intézkedtünk. De ez a két eset a huszonöt év alatt történt, tehát nem jellemző. Az inkább, hogy többen akarnak közénk állni. Újabban a fiatalok jönnek, a legutóbbi három évben hat 30 éven aluli elvtársat vettünk fel. Úgyhogy jó az arányunk, ha a statisztikát nézzük. Ám nálunk a munka eredménye a nyugodt falusi élet megteremtésében mérhető. — Milyen a kapcsolat a család és az önkéntes rendőri csoport között? — Jó. Meglehetősen jó. Hiszen a feleségek segítsége ■— megértése nélkül nem boldogulnánk. Az asszonyok tudják, hogy férjük mire vállalkozott, és amikor egy családi összejövetelt tartunk — többet kellene tartani — valóban családias a hangulat. — Klub, külön terem, vagy valami hasonló van az összejövetelek céljára? — Áltálában a művelődési ház-, szolgálati ügyben pedig a tanácsháza. Amikor elindulunk járőrbe, akkor elmegyünk a fcáemlbés elvtársihoz, megbeszéljük a dolgot. De van rá eset, .amikor nem kell belmenni, hadern az ember felteszi a kanszallagot, zsebébe az igazolványt és megkezdi a tevékenységet. Erre az önállóságra azért is szükség van, mert előfordulhat olyan helyzet, hogy az emíbernék szolgálatiba (kell helyeznie magát. Közúti baleset, tettenérés vagy más alkalommal. Ilyenkor határozottan kell intézkedni. Világos, érthető beszéd1, határozottság. Persze udvariasam. Rendkívül nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az oktatások alatt már megtanuljuk, különféle esetekben; hogyan viselkedjünk. — Huszonöt éve önkéntes rendőr. Munkahelye a Duna, hiszen halőr. Azaz arra vigyáz, hogy ne károsítsák meg a köztulajdont a vízben, a vízparton. Volt-e már afférja valakivel? —■ Nem. Sok ismerősöm van. Rengeteg emberrel találkozom munkám során és a szolgálatból kifolyólag is. Nem tudom, volna-e haragosam. Ügy gondolom-, hogy nincsen. Hiszen az emberek, akik ellen eljárásit kezdeményezünk, belátják, hogy hibát követtek el. Találkoztam olyan emberrel-. akivel szemben intézkedtem. Semmi különös nincs közöttünk: jó napot, jó napot. Ennyi az egész. — A beszélgetésünk elején azt kérdeztem öntől, hogy milyen áldozattal jár az önkéntes rendőri munka, most kiegészítem: mi a haszna? — Haszna? Elismerés van. A családban, látják, hogy amiire vállalkoztam, becsülettel teljesítem, haszon az, ha az embereik tisztelnék? Jó érzés inkább. Tudom, hogy az én munkám is benne vanab- Ihán, hogy Gerj>en lakossága nyugodt körülmények között él, nincsen garázda, tolvaj... Haszon Biz, hogy' sok embert megismerteik. | — Húsz éve csoportvezető. — Igen. Pontosan húsz éve. Több elismerést kaptam már. A Szolgálati Érdemérem ezülsit meg bronz fokozatát, más elvtársaám is kaptak ilyen, vagy más kitüntetést. Munkánkat elismerik így is. Meg úgy is, hogy néha a gazdasági vezetés jutalmat ad. — Úgy tudom, az önkéntes rendőrök nem viselnek fegyvert. — Nem. Erre nines szükség. — Köszönöm a beszélgetést. PÁLKOVACS JENŐ A Tolnamegyei Közlöny 1875. augusztus 4-i számában arról olvastatunk, hogy a községben rendőrök riasztották az egyik éjjel a lakosságot, mart tüzet észleltek. Nagy riadalom keletkezett, mert asztagokiban állt a gabona, s félő volt, hogy aiz egész évi termelés is a lángok martaléka lesz. A tüzet sikerült összefogás eredményeként eloltani. De mert ennél a háznál rövid idő alatt már harmadszor volt tűz, a lakosság arra ggyanakodoU, 'hogy a ház tulajdonosa gyújtogatott. „...a gyújtogatás gyanújába vett házigazdát a felbőszült néptömeg „tűzbe vele” kiáltás közt kutatván és az éppen üzleti dologban távol voltat sehol sem találván, feleségén akar.tá a rettenetes nép (az ítéletét) végrehajtani, de a jókor odaérkezett községi bírónak sikerült az asszonyt eltávolítani és a népet lecsillapítani...” Mint kiderült, a tulajdonos túlbiztosította házát, s így akart nagyobb összeg birtokába jutni. Duniaszentgyörgyön számtalan csibe-, lúd. és kacsalopás történt — írja a fenti számában a megyei lap. Megtudjuk a hírből, hogy a rendőrök tetten értek egy tolvajt, éppen akkor amikor csirkével megrakott zsákjával hazaérkezett. Tettlegességre került sor, két rendőr megsebesült, s a láp sejtetni engedi, hogy a tolvaj sem úszta meg szárazon. A lap nem tartja az esetét különlegesnek, de azt már mégis szóvá teszi, hogy a károsultak nem jelentkeztek. Ügy véli, azért, mteirt bűnözőhanda garázdálkodott a községben, s ha valaki kára miatt szót emel, a banda tagjai elbánnak vele. * A kákiasdiiak — úgy tűnik — szerettek perek útján kisebb, nagyobb vagyont szerezni. Egy kakasdi ember, hogy kisebb vagyonra szert tehessen, testvére bolttá n yil - váhítását kérte. Az ügyben háromszor hoztak ítéletet, oly hagy összeget kellett perköltség címén1 befizetnie, hogy nemcsak az örökség, amely a holtt'ányilvánítás után az illetőé lett, hanem Saját meglévő vagyonának egy része is ráment. * A következő hírt kommentár nélkül közöljük. „Egy szenvedélyes statisti- cus megolVaisá, hogy folyó évi (azaz 1875) augusztus 8-án, délután 6 órától este nfólezig hány részeg emiber fordult meg a belváros területién. (Szefcszárdról van szó — a szerk.) és összesen 118-at hozott ki. A:z utczák visszhangzottak az éktelen káromkodás, trágár szavak, kurjonga- tás, s egyéb le nem írható botrányos osdékvényék zajától. Egy részeg férfi utczahosszát kergeté' nejlét, s meg akarta ölnii, mert pénz lévén nála, az asszony meg utána ment, hogy el ne pocsékol ja. Az ilynemű jelenetek a lefolyt időkben örvendetesen kevefs- bedték, s városunk jó hírneve érdiekében felhívjuk bírá- ink figyelmét anníak mieggá't- lására.” * Hogyan is ismerték a főnökök ia holsszú ideje náluk alkalmazásiban állókat ? Egy példa erre is. 1875. augusztus 15-i számban olvashatjuk a következőkét: „Régi megyei szolga. Ben- cze Márton megyei szolga 50 év óta vtan a vármegyénél laltaaltoazva, s helyét minden körülmiényék közt rrfeg- állta. Daczára, hogy unokái is meglett emberek, még mindig katonás tartással d-élcze- gen ott áll ,a megye terem bejártaiénál. Az alispán elismerőleg foglalta bele a legutóbbi közgyűlésnek benyújtott jelentésébe, s a közgyűlés felkérte a főispán urat, hogy őt legfelsőbb kitüntetésre ajánlani szíveskedjék.” Az augusztus 25-1 számiban a szerkeszt őlség közölte a helyreigazító nyilatkozatot, mely szerint a munkában tisztességgel megőszült megyei szolgát nem Mártonnak, hanem Istvánnak hívták. * Miiként a fentebb közölt hírben a duwaisizentgyörgyiiek, a várdambialk. is összefogtak, hogy védjék vagyonukat. Ügy történt a dolog, hogy egy pál- f.ai és egy alsónyéki fiatalember összefogott, hogy Várdombon valamelyik istállóból marhát kötnék el. Az éjszaka beálltával betörték la'z egyik házba', s mert az istállóban csak libákat találtaíCa sar- ítésólokait akarták kifosztani. Ki is hajtották a hízót az utcára, de az állat nem akart menni. Nagy hangoskodás keletkezett belőle, amire a község lakói felébredtek. „...a falubeli nép álmából felriadva, a tolvajokat -megrohanta, s Gulyás Pétért any- nyi-ra összeverte, hogy életveszélyes sebekkel testén szállíttatott a szegzárdi kir. járásbíróság börtönébe. Ifjú Mátyás Lászlónak sikerült meguigrania, elfog at-ása iránt azonban megtételtett a kellő intézkedés”. * A duhajkod-ás, véres verekedés is gyakran szer-epeit a hírek között. Egyet ismertetünk ezek közül is: Október 3-.án Sióagárdon véres verekedés volt. Kilenc fiatalember verekedett össze. Sipos György könnyű, Sípos János súlyos sérüléseket szenvedett, s mint írták, felépülésére semmi remény. A hivatalos jelenítősiből idézett a hír, mely szerint: .^Agárdon a verekedés majdnem napirenden van; estve -a legények az utczákon össziecsopo-rtosuln-ak, az utezá- k-a't él-állják, s n-aigy dorongokkal -és szúró eszközökkel felfegyverkezve a békésien hazatérőket megtámadják és leverik; szóval nem biztos az ember élete”. Azt is megtudjuk, hogy a .tetteseket elfogták, s annak a kívánságnak adott hangot a lap, hogy úgy büntették meg őket, hogy egyszer, S mindenkorra menjen el a kedvük a bicskázástól. _ * 1876. június 9-én történt Szaks'zár-don, hogy egy öngyilkos őrmestert tem-ett-ek, aki református volt. A lap leírta az .eseményt a következő megjegyzéssel: „Nem hattlg-athajtuk el ez alkalommal említést tenni azon vallási fanatizmusról is, mely szerint a temetést rendezők .elfelejtvén elvinni a ref. .egyház szt. Mihály lovát, két más helyen is kértek aizt, de -tagadó választ nyertek, s így a gyászmienet —„hosiz,- sízabfo ideig a kórház él ott állva, s várakozva — megindult végre két otromba k-a-rón vívón .a vitézek őrmesterüket a temetőig, a városi nézőközönség közbotrányára! (Megjegyzendő, hogy a róm. kát. részről halott éppen nem volt). Szíves szeretettel kérjük aizofcalt, , akiket illet, az ily türelmetlen fanatizmusnak jövőr-ei szigorú betiltását”. K. BALOG JÁNOS Dömötör Ferenc önkéntes rendőrre!
