Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-28 / 279. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. november 28. PANORÁMA Közlemény a Német Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról Az MSZMP Központi Bi­zottságának Meghívására no­vember '26-—(27-én látogatást tett hazánkban Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke és Kari Heinz Schrö­der, a párt, elnökségének, ve­zetőségének és titkárságának tagja. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Herbert Miest és Kari Heinz SCbrödert. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást 'pártjuk tevékenysé­géről, véleménycserét folytat­tak a nemzetközi élettel, a kommunista és munkásmoz­galommá! összefüggű egyes időszerű kérdésekről. 'Az MSZMP képviselői meg­erősítették pártijuk szolidari­tását. az NSZK-beli kommu­nistáknak azzal a, küzdelmé­vel, amelyet' más haladó erők­kel együtt a demokratikus és szociális jogokért, a monopó­liumok hatalmának korlátozá­Tadeusz Grabski Budapesten Aiz MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására no­vember 27-én baráti látoga­tásit tett Budapestien Tadeusz Grabski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára. Találkozott Némleth Károllyal, a Közpon­ti Bizottság titkárával és Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárával, a Politikai Bi­zottság tagjaival. Az elvtársi légkörben a kölcsönös meg­értés és az interciiaeianialiista szolidaritás jegyében lefolyt megbeis'zéliésieken vélemény- estedét folytattak pártjaik, or­szágaik helyzetéről, kapcsola­tairól és a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről. A tárgyalásokon részt vett Be- recz János, a Központi Bizott­ság tagja, a külügyi osztály vezetője, és Tadeusz Pistrzak budapesti lengyel nagykövet. sáért, a jobboldali tendenciák eliten' folytatnak. Elítélték a fegyverkezés fo­kozására irányuló NATO-tö- rékvéséket. Támogatnak min­den olyan kezdeményezést, amely elősegíti a termonuk­leáris katasztrófa veszélyé­nek csökkentését, a katonai enyhülés és a leszerelés ügyét. Kedvezőnek minősítették, hogy ez enyhülés hívei akti­vizálták tevékenységüket, s azt, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű országok ve­zetői között megélénkült a párbeszéd.' Kifejezték. reményüket, hogy a madridi tanácskozás sikeres lesz, hozzájárul a Hel­sinkiben megkezdett út foly­tatásához, a .záróokmány t alá­író államok és népek javára. Fontosnak tartják, hogy a konstruktív együttműködés jegyében döntsenek a katonai enyhülés előmozdítását szol­gáló konferencia mielőbbi összehívásáról. A két. testvérpárt képvise­lői kinyilvánították szolidari­tásukat a lengyel kommunis­tákkal. Támogatják a Lengyef Egyesült Munkáspárt törek­vését; hogy vezetésével Len­gyelország munkásosztálya, a lengyel nép szocialista megj oldást találjon az ország je­lenét és jövőjét foglalkoztató kérdésekre. Egyetértettek abban, hogy változatlanul időszerű a kom­munista és munkáspártok in- t em aicionalästa sizolidarit ásá- nak ési együttműködésének erősítése, a 'közös célok va­lóra váltása érdekében. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a testvérpártok rendszeres két­es többoldalú eszmecseréjé­nek, az. új problémákra adan­dó válaszok keresésének, az együttműködés új', korszerű formái kialakításának. Ebben a szellemiben kívánják to­vábbfejleszteni a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Né­met Kommunista Pórt közöt­ti kapcsolatokat. BUDAPEST Albánia felszabadulásának és a népi forradalom győzel­mének 36. évfordulója alkal­mából Jani Polena, az Al­bán Szocialista Népköztársa­ság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadá­son részt vett Roska István külügyminiszter-helyettes, Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a gazdasági élet több képvi­selője. Jelen volt a budapes­ti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. VARSÓ Csütörtökön a lengyel fő­városban újabb tárgyaláso­kat kezdett a kormány a „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség képviselőivel. A reggeli órákban — a megfe­lelő biztosítékok ellenében — ideiglenesen szabadlábra he­lyezték azt a két személyt —- Jan Narozniakot és Piotr Sapelót —, akiket néhány nappal ezelőtt államtitkok megsértésének alapos gyanú­jával vettek őrizetbe. MADRID A madridi találkozó csü­törtök délelőtti zárt teljes ülésén, amelyen a magyar küldöttség vezetője elnökölt, a napirend harmadik pontjá­nak megfelelően megkezdte a (helsinki értekezleten részt nem vett) földközi-tenger- menti országok képviselői hozzászólásainak meghallga­tását. A délelőtti vitában ezen országok közül elsőnek Meir Rosenne, az izraeli kormány képviselője szólalt fel. EGER Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára csütör­tökön Heves megyébe láto­gatott. Felkereste a VILATI egri gyárát, ahol megtekin­tette a gyártóüzemeket és az új termékeket. Ezután Ma­róthy László az egri párt­székházban a Heves megyei KISZ-bizottság tagjaival, va­lamint a járási és a városi KISZ-bizottságok titkáraival találkozott. A népgazdasági tervről tárgyalt a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldaliról.) A Minisztertanács a VI. öt­éves lakásfejlesztési tervvel kapcsolatosan több intézfce- • désf fogadott el. Egyes lakás­építést formáknál bővítette a lakosságinak adható állami kedvezményeket, kedvezőbbé tette a településfejlesztési koncepciók érvényesülését se­gítő pénzügyi feltételeket. A lakáséi osztással és -gaz­dálkodással kapcsolatos jog­szabályok egyes előírásainak módosításával 1981. január 1- tői anyagilag is jobban ösz­tönzik a lakások cseréjét, az ésszerűbb lakásgazdálkodásit. Az új rendelkezések segítik az otthonházak létesítését, a nyugdíjasok és a fiatal háza-' sok lakáshoz jutását.. 1981. július 1-től emelkednek a la­káslhasználátbavételi díjak, il­letve a lakásépítési hozzájá­rulás összege; a szociálpoliti­kai kedvezményeket arányo­san növekvő összegben az ar­ra . jogosultaik. — az eddigi gyakorlat szerint — továbbra is megkapják. A Minisztertanács azokra az állami tulajdonban lévő tel­kekre is kiterjesztette a tartós használatba adás 1977-ben létrehozott intézményét, ame­lyekre hagyományos családi házak épülhetnek. Az 1981. január 1-én életbe lépő ren­delkezés a magántulajdonban lévő telkek értékesítéséit nem érinti.' Az új döntések növelik a tanácsok hatáskörét, és előír­ják, hogy korszerűsítsék la­kásügyi rendelteteit, illetve a laikásigénylések nyilvántartá­sát. (MTI). Földrengés és politika Folynak a mentési munkálatok az olaszországi földrengés körzetében. Nagy teljesítményű markológép takarítja el a romokat Nápoly külvárosában. Csütörtök esti kommentárunk. A Dél-Olaszországban csaknem négyezer áldozatot köve­telt földrengés hullámai elérték Rómát is. Nemcsak a való­ságban — a vasárnap esti földlökéseket egész Itáliában észlel­ték —, hanem jelképesen is. Előbb az avellinói prefektust vál­tották le — ez a funkció a végrehajtó hatalmat testesíti meg az olasz közigazgatásban —, majd csütörtökre virradó éjjel benyújtotta lemondását Virgilio Rognoni belügyminiszter. Igaz, Forlani kormányfő nem fogadta el a lemondást, de az ügy bizonyosan nem marad ennyiben. Rómában úgy vélik: a kormány felelősségének kérdéséi előbb-utóbb fel kell vetni, annál is inkább, mert maga Sand­ro Pertini köztársasági elnök intézett drámai hangú beszédet az olaszokhoz arról a nemtörődömségről, huzavonáról és fe­lelőtlenségről, amit a katasztrófa színhelyén tapasztalt. Te­levíziós beszéde valósággal megdöbbentette a közvéleményt. Többek között elmondta, hogy a katasztrófa után két nappal sok helyre még nem érkezett meg a segítség. Ha a mentő­alakulatok idejében jönnek, még nagyon sok embert élve ki lehetett volna szabadítani a romok alól. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára és Bettino Craxi, a szocialisták főtitkára hevesen bírálta a hatóságok fogyatékos szervezését. Jellemző egyébként az olasz közállapotokra, hogy az elemi csapások esetében követendő eljárásról, a segítség megszervezéséről 1970-ben törvényt alkottak, ennek végrehaj­tási utasítását azonban azóta sem dolgozták ki. Amaldo For­lani négypárti koalícióját ősz óta a nagyszabású, 2000 milliárd lírás olajpanama körüli vita szinte teljesen megfosztja cse­lekvési lehetőségétől. A törvényhozásban egyelőre azt fir­tatják, Forlani — aki az adócsalások éveiben hadügyminisz­terként hozzájárult a botrány kulcsemberének számító Giu- dice tábornok kinevezéséhez a pénzügyőrség élére — vajon tudott-e a titkosszolgálat által állítólag felderített bűnügyről vagy sem? Azt még nem lehet tudni, hogy az olajbotrány milyen mértékben járul hozzá a kormány iránti bizalmatlanság el­mélyítéséhez. Az azonban bizonyos, hogy az amúgyis sokat vitatott gazdasági kormányprogram a katasztrófa miatt át­dolgozásra szorul. Első lépésként 1200 milliárd lírát (körül­belül 1,3 milliárd dollárt) utaltak ki a károsultak megsegíté­sére, de nyilvánvaló, hogy a tényleges kár ezt az összeget sok­szorosan meghaladja. A földrengés — láthatjuk — már a politika szféráiban is szeizmikus mozgást idézett elő. Netán a Palazzo Chigit, a mi­niszterelnökség palotáját is fenyegeti. GYAPAY DÉNES Befejeződött az ammani csúcs ümbabwe Belső erőpróba előtt Mugabe kormányfő (jobbra) és Nkomo belügyminiszter egy sajtókonferencián Gyötrelme®, hosszé/ harc előzte meg Zimbabwe függet­lenségiéit, s úgy tűnik, a bel­politikai konszolidáció sem könnyű az Afrika déli részén fekvő országiban. A jövő épí­tésiének feladatai egyelőre el- válasathlatiatlianul összefonód­nak a múlt örökségével, az évekig dúló háború következ­ményeivel. VESZÉLYES SZEMBENÁLLÁS E nehéz időszak gondjait tovább súlyosbítja, hogy a nemzeti felszabadító moz­galomban annakidején külön- külön szervezetben, de mégis vállvetve harcoló két erő a függetlenség kikiáltása óta sem vol't képes megszilárdí­tani együttműködését. Sőt, a Mugabe kormányfő és a Niko- mo belügyminiszter irányítá­sa alatt állló pártok szemben - állása jó néhányszor fegyve­res összeütközéshez vezetett. Nemrég az ország második legnagyobb városában, Bula- wayófoan csaptak ösisze Mu­gabe és Nkomo hív-ei. A mér­leg: 55 halott, számos sebe­sült. Az események színhe­lye nem véletlen, Bulawayo ugyanis a Nkomo-ipánt’hátor­szágát biztosító .egymilliós ma- tabéle törzs legfontosabb bá­zisa, így ázután — h>iáíb.a tesz sorozatos nyilatkozatokat Mu­gabe a koalíciós együttműkö­dés szükségességéről — a pántja által itt rendezett nagygyűléseket a helyiek zö­me provokációnak tekinti Nkomo ellen. Különösen azért, mert az említett rendezvé­nyek nem sokkal előzték meg ‘ aiz országos helyhatósági vá­lasztásit. A TEKERE-ÜGY Az országot és a nemzet­közi közvéleményt foglalkoz­tató másik belpolitikai ese­mény egy bűnügyhöz kapcso­lódik: halálos ítélet fenyege­ti Edgair Tekerét, a Mugabe- párt főtitkárát, a kormány munkaerő-gazdálkodási és -tervezési miniszterét. A poli­tikust azzal vádolják, hogy testőreivel együtt augusztus 4-.én meggyilkolt egy fehér fairmert a főváros, Salisbury közelében. Az eddigi tanúval­lomások és a bizonyítékok alapján a miniszternek nincs sok esélye a felmentésre, ta­lán ezért is kísérelte meg, hogy mások besározása árán szabaduljon ki, vagy leg­alább elkerülje a bitót. Te­kére ugyanis azt állította a bíróság .előtt, hogy a „tiszto­gató akció” tervét ismertette Mugabe miniisztnelnökikel és Nkomo belügyminiszterrel, s jóllehet Mugabe „nem biztat­ta őt, de nem is ellenezte” az akciót. Hifiéit persze aligha adnak a bírák ennek a verziónak, Téfcere vádaskodása mégis al­kalmas arra, hogy a bizal­matlanság újabb magvait hintse el. Ha ugyanis T ék erét felmentenék, .akkor a már csupán kétszázezres fehér la­kosság kétségbe vonja majd, hogy jogállamban él, s alig­hanem tovább nő az országot elhagyók száma. (Jelenleg ha­vonta ezerötszáz európai szár­mazású zimbabwei vándorol ki.) Ha viszont a vád beiga­zolódik, akkor a radikális fe­keték úgy értelmezhetik az ítéletet, mint a neves gerilla- vezérnek, a fölszabadító küz­delem hősének, Mugabe har­costársának -meghurcolását. Nem szorul magyarázatra, hogy az utóbbi esetiben a kormányfő viszonylag mérsé­kelt politikáját támadó, pár­ton belüli ellenzéknek lesz niagyobb a hangja. BIZTATÓ LÉPÉSEK A belső ellentétek kiélező­dése sem képes azonban el­fedni Afrifca legfiatalabb füg­getlen államának eredménye­it. Máris javultak a nép élet­feltételei. Folyamatosan tele­pítik vissza a háború mene­kültjeit, megkezdődött a ter­mőföld szétosztása a parasz­tok között. Szervezik a terme­lőszövetkezetieket; ezt a kor­mányzat munkaeszközök, ve­tőmag és műtrágya biztosítá­sával ösztönzi. Törvényt hagy­ták jóvá aiz ipari és a keres, kedtelmii, illetve mezőgázda- sági dolgozók minimális béré­ről. S bár a zimbabwei gaz­daságban döntő szerepet ját­szó magáinsizlektor államosítá­sára ,a jelenlegi helyzetben nem gondolhatnak, minden­képp előrélépést jelent, hogy valamennyi üzemben mun. kásbiziottlságok alakulnak, amelyek beleszólási jogot kapnak a vállalati döntések­be. A kezdeti lépéseik biztatók — a vezetés koncepciózus szemléletéről tanúskodnak. A további eredményekhez azon­ban mindenekelőtt rendre, nyugatomra, a belíső széthú­zás megszüntetésére lenne szüksíég. . KÜRTI GABOR Husszein jordániai uralko­dó élesen Szíria-eHenes záró­beszédével fejeződött be csü­törtökön a tizenegyedik, ezút­tal csonkává vált arab csúcs- értekezlet. Név említése nélkül ugyan, de mindenki szálmára nyil­vánvaló módon a csonka csúcs házigazdája, Husszein Szíria számlájára írta a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet. és Libanon távolmara­dását, valamint azt, amit ő „az (Irán ellen háborúzó) Irak hátába mártott tőrnek” neve­zett. Az iraki—iráni háborúval kapcsolatban Husszein tétele­sen megfogalmazta a konzer­vatív arab állámcsoport arab-nacionalista álláspontját. Esizérint „arab állammal szemben egyetlen másik arab ország sem támogathat nem arab államot”. A hasemita uralkodó egyúttal sajnálkozott afölött, hogy „egy arab kéz tőrt márt” annak az Iraknak a hátába, amely „jogainak, területe és vizei fölötti szu­verenitásának visszaszerzésé­ért harcol”. Szíria és az ammani csú­csot bójkottáló országok köz- tudtaiásúlag pozitívan ítélik meg az iráni forradalmat. Kézzelfogható eredmény a jelek szerint egy van — az is kevesebb a vártnál: Szaúd- Arábia, Kuvait, Irak, Katar és az 'emírségek évi 500 millió, t íz évre öszesen 5 milliard dol­lárt ajánlottak meg a szegé­nyebb arab országok gazda­sági és szociális színvonalá­nak emelésére. A vád alá helyezett egykori miniszter, Tekere

Next

/
Thumbnails
Contents