Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

e népújság 1980. november 27. Labdarúgóősz *80 Ni ér kőzésről - mérkőzésre November 29-én és 30-án Ikerül sor Szekszárdon a Zrí­nyi utcai tornacsarnokban a középiskolás kézilabda-kupa leány döntőire. Szombaton 8 órától 14 óráig, vasárnap 8- tól 16,15-ig tartanak a mérkő­zések. * Két közgyűlésnek megvál­tozott a terveztt időpontja a tamási járásban. Szakályban november 29-e helyett január 23-án, míg Regölyben decem­ber 14-e helyett január 22-én kerül sor a közgyűlésekre. * November 30-án, vasárnap 9 órakor kezdődik Szekszár­don a djaorthivatal tanácster­mében Tolna megye férfi és női csapat-, valamint egyéni villám sakkbajnoksága. * Megkezdődött Tamásiban a kézilabda-kupa mérik őzésso- rozat. Az első forduló ered­ményei: Nők: Ozora—Gim­názium III. 16-12 (9-5). Ld.: Dékány 14, illetve Vajk, Uszinger, Árvái 3-3. Gimná­zium I.—Dombóvár Unió 21-7 (10-3). Ld.: Németh 9, Szili 5, illetve Inhoffné 5. Férfiak: Gimnázium II—Ozora 16-13 (3-0). Ld.: Bordás 8, illetve Várnai 4. Dombóvári Unió— Tejüzem 32-15 (15-8). Ld.: Csordás, Vilhelm, Savanyú 5-5, illetve Pruck I-, Pruck II. 3-3. Iregszemcse—Volán 30-16 (13-5). Ld.: Papp 10, il­letve Hajdics 6, Benes 4. A szombati program 15 órakor: Dombóvári Unió—Ozora (női), 15,40: Dombóvári Unió —Ozora (férfi), 16,30: Orion— Simontornya (férfi), 17,20: Szakmunkás—VEGYÉP- SZER (férfi). * December 1-én, hétfőn 18 órakor kezdődik Dombóvá­ron a sakk- és a tekeemlék­verseny. A sakkozók a Hotel Dombóvár kistermében, míg a tekézők a Spartacus teke­pályáján versenyeznék. * A szekszárdi városi kosár­labda munkahelyi olimpián a bajnokság állása. Nők: 1. TOTÉV 6, 2 . 4. sz. Alt Isk. 6, 3. Főiskola 5, 4. Spartacus 5, 5. Kórház 5, 6. T. m. ÁHV 3, 7. T. m. Tanács 3, 8. ÁCSI 8 ponttal. Férfiak: 1. Szakály ktsz 6, 2. Kórház 6, 3. Dózsa 5, 4. T. m. ÁHV 4, 5. .Fém­ipari 3, 6. BHG 3, 7. TÁÉV 3, 8. T. m. Tanács 2, 9. TO­TÉV KISZ 2, 10. Tengelic 2 ponttal. * ' A megyei kézilabda-szövet­ség december 6-án 13 órakor tartja soron következő elnök­ségi ülését a megyei sporthi­vatal helyiségében. Ezt kö­vetően 15 órától kerül sor az évadzáró ligaértekezletre, ahol díjakat, érmeket, okleve­leket adnak át a helyezet­teknek, illetve a legjobb gól­dobóknak. * Befejeződött Dombóváron a városi kispályás . labdarúgó­bajnokság a II. csoportban. Végeredmény: 1, Laktanya 36, 2. Unió I. 33, 3. Vetőmag 29, 4. KIPSZER 22, 5. Unió Építők 21, 6. Kórház II. 20, 7. Fatelítő 14, 8. TOTÉV II. 14, 9. Fűtőház II. 12, 10. ÁFÉSZ 10, 11. Pátria II. 7 . ponttal. * Haris Ferenc szakfelügyelő, a Magyar Kosárlabda Szö­vetség elnökségének tagja lá­togatást tett Szekszárdon. Megbeszélést folytatott a sportág helyzetéről, a megyei kosárlabda-szövetség vezetői­vel. GYŐZELEM TIZENÖT HÉT UTÄN Amikor Barna játékvezető hármas sípszava a Dombó­vár—Fűzfő mérkőzés végét jelezte, Herbei vezető edző és Bancsi pályaedző egymás nyakába borulva örült a 2-0-ás győzelemnek. Hasonló kedves jelenetre — még ki­mondani is furcsa — utoljá­ra augusztus 3-án, az NB II nyitányán került sor a DMSC berkeiben. A tizenöt hetes nyeretlenségi sorozat megtört, ám az előzmények... Történt pedig, hogy a Fűzfő elleni felkészülés során a dombóváriak 19-es játékos­keretének több mint felét „elkapta” az influenzajár­vány. így aztán hétközben jócskán akadt dolga az or­vosnak, aki injekciókkal pró­bálta talpra állítani a szívó- sabbakat. A maródiak listá­ján Nagy, Herbst, Biczó és Szijártó maradt. Egy nappal a találkozó előtt, á szombat délelőtti edzés végén a DMSC vezető edzője nem tudott csapatot hirdetni. Biztos, ami biztos alapon, valamennyi épkézláb játékost az öltözőbe rendelt vasár­nap. Csak a kezdés előtt tisz­tázódott, hogy kik vállalják a játékot. A szurkolók mind­ebből vajmi keveset tudtak, s amikor a hangszórón ke­resztül tudomást szereztek csapatuk összeállításáról, ugyancsak meglepődtek. A mérkőzés 75. percében pedig már nemcsak a fejüket ingat­ták rosszallóan, hanem egyi- kük-másikuk kifakadt. Egy­szerűen nem értették, hogy miért kell lecserélni a jól játszó Tóthbagit. Nos, mivel a baj nem jár egyedül, a kényszerűség szülte összeál­lítás után Tóthbagi is kidőlt a sorból. Nem, őt nem az influenzás járvány magas lá­za parancsolta le a pályáról, hanem a lábujjának törése. Nem játszott kiemelkedően a DMSC, ez a felsorolt gátló körülményeket tekintve ért­hető is. A döntő, hogy győ­zött, ráadásul rivális együt­tes ellen. NÉGYEN A 4-0-AS SIKERRŐL Legyünk formabontók, az edzők és játékosok nyilatko­zatai után adjuk át a szót visszapillantásunkban a szur­kolóknak is. A Szekszárdi Dózsa—Ajkai Alumínium ta­lálkozó 90 percét értékeljék hát a nézők. Balogh István, a város­gazdálkodási vállalat műsza­ki ellenőre: — Olyan szipor­kázó játékkal rukkolt ki a Dózsa, amire nehezen tud­nám megmondani, mikor volt utoljára példa. Talán úgy öt éve, amikor még Szentes, Pusztai, Freppán, meg á töb­biek is itt játszottak. Úgy ér­zem, ezen a vasárnap dél­utánon alighanem jó néhány' NB I-es csapatot is kétváll- ra fektetett volna nagyszerű teljesítményével a lila-fehér gárda. A fiataloké a jövő, Dienes példája is ezt bizo­nyítja, aki magabiztos játék- szervezőnek bizonyult. Bertold József, a vendég­látóipari vállalat áruforgalmi csoportvezetője: — Őszintén meglepett a Dózsa szellemes játéka, hosszú ideje nem sok örömet szereztek nekünk, szurkolóknak. Ha tartósítani tudnák ezt a formát, úgy is­mét benépesülne a foghíjas lelátó és buzdításban sem lenne hiány. Ha szabad rang­sorolni, akkor nekem Korok­nál középcsatár és Dienes középpályás teljesítménye tetszett leginkább. Tudom, a kibicnek semmi sem drága, ezért, ha rajtam múlott vol­A Dunaszentgyörgy színei­ben játszó Somodi Béla több hetes sérülése ellené­re is csapata eddigi leg­eredményesebb gólszerző­jének bizonyult. Vasárnap Tamásiban lőtte a kilence­diket. na, akkor nem bontottam volna meg kettős cserével a védelmet. Rapkai Zoltán, az Állami Biztosító biztosítási szerve­zője: — Olyan volt ez a 90 perc, mint sivatagi vándor­nak az oázis. Ha a fiúk ér­tékesítik valamennyi helyze­tüket, akár kétszámjegyű győzelmet is arathattak vol­na. Lauer kimagaslott a me­zőnyből, de Dienes is döntő érdemeket szerzett. Vastaps­ra készültünk, amikor a ket­tős csere megtörte nemcsak a Dózsa lendületét, hanem a mi tapsunk erejét is. Joó László, a MÉSZÖV fő­revizora: — Régen láttam ilyen tudatosan, lelkesen ját­szó szekszárdi csapatot. Ez­úttal egyszerre több kitűnő egyéni teljesítmény is akadt. Közülük nekem elsősorban az ifista Dienes rutinos, érett játéka tetszett leginkább. Ha megőrzi a Dózsa gárdája a vasárnapi lelkesedését, aka­rati tényezőit, úgy ismét öröm lesz mérkőzésre járni Szekszárdon. ÜJONCAVATÄS bonyhAdon Odor László még a lesze­relése előtt aláírta az átiga­zolási lapot a Bonyhádi Va­sashoz. Nos, elérkezett a le­szerelés, a Paksi SE volt csatára rendszeresen látogat­ta a Vasas edzéseit, sőt, a hétközi edzőmérkőzésen már játszott is a bonyhádi csa­patban. A közönség vasár­nap várta az újoncavatást, Odor bemutatkozását a Fadd elleni bajnoki mérkőzésen. Mint kiderült, hiábavalónak tűnt a szurkolók óhaja. /A kiszemelt labdarúgó menet­közben meggondolta magát, és anyaegyesületéhez, a Kis- dorogi MEDOSZ-hoz igazolt. Az újoncavatásra mégis sor került Bonyhádon, igaz más szereposztásban. Horvai Zol­tán a nyáron a Szekszárdi Dózsából került a Vasashoz, de Mucska mellett eddig csak a cserepadot koptatta. Most, miután az első számú kapuvédő bokáját begipszel­ték, a negyedik osztályos gimnazista Horvai védte a kaput. Sikeresen mutatko­zott be, a Fadd elleni 3-0-ás hazai győzelemben döntő ér­demeket szerzett a debütáló portás. S még valamit, csak úgy kommentár nélkül: sor­rendben tizedik győzelmét aratta a Vasas legénysége. HA EGY ÜZLET ELINDUL... A megyebajnokság 14. fordulójának egyik meglepe­tését a tamásiak hazai pá­lyán elszenvedett 2-0-ás ve­resége jelentette. Sándor László másodedző, Csik Gyu­la segítője nemcsak a Duna­szentgyörgy elleni 90 perc eseményeit foglalta össze nyi­latkozatában. — Az a mondás jut eszem­be, amit egészen más érte­lemben használnak gyakor­ta: ha egy üzlet elindul... A kívülálló csak az eredmény ténye alapján minősít egy- egy csapatot. A krónikák is csak ezt őrzik meg: Tamá­si—Dunaszentgyörgy 0-2. Azt például legfeljebb szurko­lóink tudják, hogy balszeren- csécs sérüléssorozat üldözi csapatunkat. A Paks elleni MNK-mérkőzésen kezdődött, amikor Agócs Sándor súlyos térdsérülést szenvedett. Az­tán jött Agócs János közúti balesete, amikor lábát törte. A keddi edzésen Hirt boka­ficammal, Fekete pedig saj­nálatos véletlen folytán boka­törés következtében vált harcképtelenné. Négy stan­dardjátékos hiányát pedig nálunk jobb csapatok is megérzik. Tartalékosán lép­tünk pályára a szentgyör- gyiek ellen. Jól jön számunk­ra a közelgő téli pihenő, csa­patunk leszálló ágba került. A két mérkőzésre szóló pá­lyabetiltás után a korábban oly sokszor megdicsért, lel­kes közönségünk egy része már kezd elpártolni tőlünk. Mondhatni, temetni kezdi az együttest, pedig hát tovább­ra sem a kiesés elkerüléséért, hanem a magasabb osztály­ba jutásért harcolunk teljes eséllyel. A szurkolók pálfor- dulását bizonyítandó, leg­utóbb már „kikezdték” a já­tékosokat és a vezetőket egy­aránt. Biztosra veszem, egy sikeres tavaszi rajttal feled­tetni fogjuk velük a mostani gyengébb formát — mondta Sándor László. „HOL VAN MAR A TAVALYI HÖ?” Kozma József, a Teveli MEDOSZ vezető edzője sem repes örömében csapata őszi vergődése láttán. Egy éve ilyenkor... No, de hallgassuk meg a szakvezetőt. — Nem szeretem különö­sebben a nosztalgiázást, most mégis a múltat idézem. A legutóbbi bronzérem olyan önelégültséget eredményezett játékosaink zöménél, ami je­lenleg tartós hullámvölgy­ben csúcsosodik ki. Rend- szertelen az edzéslátogatás, akarati tényezők is hátrál- tatjták a jobb munkát. Olyan eredményeket érünk el mos­tanság, amilyen az edzés­munka. Merő tévedés vasár­naponként sikert óhajtani ott, ahol hétközben nem tesznek meg mindent annak érdeké­ben. Itt van példának a Paks elleni legutóbbi találkozó. Az első 45 percben a listavezető egyetlen épkézláb támadása szabadrúgást eredményezett, amiből Bencsik a „kígyótér­ről” is gólt ért el a felálló sorfalunk és Sass kapus mel­lett. Mi támadgattunk, me­zőnyben egyenrangú ellen­félnek bizonyultunk, de a gólokat a vendégek rúgták a folytatásban is. Szünet után Bányai edzőkollégám már éppen Pesti lecserélését fon­tolgatta, amikor megrázta magát a csatár és három át­adásból lőtt két gólt, egyet meg előkészített. Rutingyő­zelmet arattak ellenünk a vendégek. Mi pedig... Szóval ott tartunk, hogy a 11-est sem tudjuk értékesíteni. Há­rom játékost — Barabást. Kerekest, Szentest — jelöl­tem ki a bajnokság kezde­tén a büntetők végrehajtásá­ra. Erre vasárnap a labdát Éppel a rúgáshoz készülődő Barabás elől csúnyán kapu fölé vágta. Egy éve ilyenkor 20 ponttal harmadikak vol­tunk, most meg tizenkettő­vel a 10. helyen állunk. No, de hol van már a tavalyi hó? — kesergett a vezető edző. . — fekete — (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Aki a pálfai általános is­kola nevelői szobájába kíván bemenni, akarva akaratlanul szembe találja magát a folyo­só végén egy fallal, telistele oklevéllel. A fürkésző, min­denre kíváncsi szem hamar felfedheti azt is, hogy ezek­nek nagy részét a lövész­szakkör kapta különböző szintű versenyeken elért eredményeiért. Septe István tanár az elért szép eredmények egyik része­se. Ott jártamkor vele be­szélgettem. — A pálfai lövész-úttörők­nek hírük, nevük van. Verse­nyeken sikernek számít el­csípni előlük, egy-egy jó he­lyezést. — Jó is ez, meg nem is. Jó azért, mert évek óta hozzák a gyerekek az eredményt, s természetessé vált, hogy csak előkelő, jó helyezéssel térhe­tünk haza egy-egy verseny­ről. Rossz azért, mert elle­nünk is folyik a harc?—min­ket is le akarnak győzni, nemcsak az akadályokat. — Már 1966-ban is volt or­szágos versenyen pálfai úttö­rő. Az utóbbi évtizedben a járási és megyei yHV és Honvéd-kupa lövészverse­nyen is sokszor elhozták a pálmát. Gyene Ilona orszá­gos II. helyezést is elért. A pálfai úttörők hogyan tud­nak ilyen nagyszerűen helyt­állni ezeken a honvédelmi ve­télkedőkön? Külön adottság­gal, ráermettséggel rendel­keznek? — Nem hiszem. A felnőtt vezetőnek a kiválasztásában és a felkészítésében van dön­tő szerepe. Nálunk nincs „ki­fogott eredmény”. Tudjuk, hogy hosszas gyakorlás, terv­szerű, tudatos felkészítés hoz­hat csak eredményt. Igen ke­mény kézben tartom tanítvá­nyaimat. Érzik, tudják, hogy a fegyver nem játék. — A több mint egy évtized alatt kifejtett munkáját az MHSZ kitüntetéssel is elis­merte már korábban. Most mégis úgy látom, hogy nagy igyekezetében, energikus szakkörvezetésében mintha alább hagyott volna a sok­szor utánozhatatlan tempó. Mi az oka ennek? — Bennem is keresendő az ok, de más tényezőkben is. Fáradtnak érzem magam, az egészségemmel sem dicseked­hetek. Aztán úgy látom, hogy veszített vonzerejéből egy-egy verseny. Korábban külsősé­gekben mutatósabbak, emlé­kezetesebbek voltak. Jobb szervezéssel, nagyobb oda­figyeléssel bonyolították le ezeket a vetélkedőket. Egyre jobban ellaposodnak, s nem keltik fel a versenyzőkben azt a csodálatos érzést, hogy milyen jó a dobogó legmaga­sabb fokára feljutni. Hétköz­napivá süllyesztjük a rendez­vényeket. Nem „körítünk” úgy, hogy mély érzések, nyo­mok keletkezzenek a ver­senyzőkben. Igazán nem ke­rülne sokba ünnepélyes eredményhirdetést tartani, és jobban, precízebben lefolytat­ni a versenyeket. A példák sokaságával él­hetnék annak bizonyítására, hogy ahol akad egy fanatikus vezető, ott kiváló vándortá­borozó, kulturális, sport-, lövész-, tűzoltó- és egyéb eredmények születnék. Nem önmaguktól! A legtöbbször átlagon felüli munka eredmé­nyeként A sok-sok tapaszta­latot szerző, hagyományte­remtő emberek észrevételei­re érdemes átlagon felüli fi­gyelmet fordítani. Az ügy, s a cél érdekében! NAGYFALUSI ALBERT A jövő labdarúgói A Kisdorogi MEDOSZ-nál hagyománya van a következe­tes, tervszerű, jó nevelőmunkának. Ennek bizonyítéka; Kisdorogról sok neves, jól képzett labdarúgó került a ma­gyar labdarúgás élvonalába, illetve középmezőnyébe. A kisdorogi úttörőcsapat tagjai közül néhányan sok tehet­séget árulnak el magukról. Asztalitenisz Tolnán rendezte a szek­szárdi városi asztalitenisz szövetség a III. osztályú fel­nőtt minősítő versenyt. A versenyszámok első nyolc helyezettje szerezhetett minő­sítő pontokat. A programban férfi és női versenyszámok egyaránt szerepeltek, de mint a helyszínen megtudtuk — nagyon kevés női versenyző nevezett, így eltekintettek a nők szereplésétől, összesen hét egyesület nevezett. A küz­delmek végig kieséses rend­szerben folytak. Először a fér­fi párosok álltak asztalhoz, melyben 18 pár indult. Meg- leptésnek számított Heronyá- nyi—Pelczel korai búcsúja, a Fekete—Steinbach II. duótól szenvedtek vereséget. A töb­bi mérkőzés a várakozásnak megfelelően alakult. Végered­mény: 1. Kocsis—Kizakísz (Szekszárdi Szöv.), 2. Fekete —Steinbach II. (Dunaföld- vár), 3. Szunyogh—Teleki (Nagymányok) és dr. Iván— Iván (Dombóvár). Férfi egyesben 36 innduló volt. Az esélyes versenyzők kerültek egymással szembe a végelszámolásnál. Már a dön­tőbe jutásért rendezett mér­kőzéseken is szoros küzdelem alakult ki, melyben az egyik ágról Heronyányi (Szekszár­di Szöv.), míg a másikról Szunyogh (Nagymányok) ke­rült ki győztesen. A döntő a két ellentétes stílusban ját­szó versenyző színvonalas csatáját hozta. A végig kez­deményező Heronyányi sze­rezte meg a győzelmet, a má­sodik Szunyogh (Nagymá- nydk) lett, a 3. helyen Pelczer (Tolna) valamint Borsai (Nagykónyi) osztozott. Átlagon felül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents