Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

©^fepÜJSÄG 1980. november 23. Múltunkból — Ma, ha környezetszeny- nyezésrol hallunk, legin­kább a gyárak jutnak eszünkbe, a füst, a szenny­víz, kevésbé a természet­ben szemetelő emberek, de semmiképp sem a mező- gazdaság, ahol ettől füg­getlenül — évről évre újabb vegyszereket vet­nek be a már meglévők és többnyire veszélyesek mellett, hogy a kultúrnö­vények között ritkítsák a nem kívánatos gyomokat, gombákat, rovarokat... — Régebben föl sem me­rült a mezőgazdaságon belül a környezetszennyezés, hiszen természetes anyagokkal dol­goztak, szerves trágyával pó­tolták a tápanyagot. Az ipart lisimertük, mint kömyezet- szennyezőti, a laikusnak is szembeszökő a füst, a korom, a szennyvíz. A mezőgazda­ságban a szocialista átszerve­zés utáni években is hagyo­mányosnak nevezhető mód­szerékkel, eszközökkel dol­goztak. Csak az utóbbi tíz- tizenöt évben terjedt el szé­les körben a kemizáció. Ma már szinte minden kultúrát kezelnek valamilyen készít­ménnyel. Az ebből erédő ve­szély a környezetre potenciá­lis. A MÉM növényvédelmi főosztálya előretekintően már 1960-bán hozott intézkedése­ket, hogy az ágazatban fel­használt kemikáliák káros hatásaitól a környezetet meg­óvja. Kialakították azt az or­szágos hálózatot, mely a fel­ihasználást részben irányítja és ellenőrzi. Kidolgozták pél­dául a szénhidrogén-mentes prograímot, melyet nálunk haljtattak végre legelőször a világon; Ezzel azokat a lassan lebomdó, a szervezetben föl­halmozódó szereket vonták ki a forgalomból — például DDfT, arzén —, melyek meg­szüntetésével nagy veszélyt hárítottunk el. Párhuzamosan elrendelték, hogy a növény­védő szereket nagyüzemiek­ben csak felsőfokú végzettsé­gű szakember irányítása mel­lett, szakképzett dolgozók használhatnak. Ez rendkívül fontos volt, mert annak elle­nére, hogy ma az ágazatban felhasznált vegyszerek zöme egészségre káros, Veszélyes méreg, ez hozzáértő ember kezében ártalmatlan. Veszély- mentesen használhatók és a növények nagy termését csak alkallmazásukkal tudjuk biz­tosítani; — A nagyüzemekben te­hát szakemberek végzik, de az ország lakosságának a fele kiskertekben, ház körüli gazdaságokban sokféle vegyszert használ. Ez milyen veszélyt rejt magában? — A kistermelőknél, házi- kertekben a veszélyes mér­gek nem alkalmazhatók, nin­csenek forgalomban, tehát egyszerűen nem jutnak hozzá igazán veszélyes készítmé­nyekhez. Magyarán, áhol nincsenek biztosítva a szak­szerű felhasználás föltételei, ott nem tudják alkalmazni. Visizont, hogy ezek a kister­melők is el. legyenek látva korszerű, hatékony vegysze­rekkel, kevésbé veszélyes ké­szítményekből biztosítlják az ellátást. — Ha ritkán is, de előfor­dulnak balesetek.... — Korszerűsítették az óvó­rendszabályokat, szinte min­den szerhez adnak utasítást is. A növényvédő állomáso­kat, így a miénket is, a Tol­na megyeit, fölszerelték nö­vémyvédősizer-maradékót vizsgáló laboratóriumokkal. Ezek feladata, hogy a keze­lés után vizsgálják a növé­nyeket és megállapítsák a le­bomlás mértékét. Ez a kefmi- zálás kon. trolit ja. Ezek alap­ján azok a készítmények, s technológiai eljárások, me­lyek veszélyesek az élő kör­nyezetre, kiszűrhetők. — Az ön által igazgatott megyei állomás mellett van speciális feladattal megbízót állomás is. — Igen, az országban jó néhány van, megyénkben ilyen a fáoánkerti természet­es vadvédelmi állomás, ahol a vegyszerek vadakra gyako­rolt hatását vizsgálják. De van laboratórium, ahol a ke- mizálás hatását vizsgálják a Vízi élőlényeken és van Keszthelyen egy humántoxi­kológiai intézet is. Ezek biz­tosítják a kemizálás káros hatásainak tágabb körű ész­lelését, kiszűrését. — A vegyszerezés ellené­re, vagy éppen ezért nem­egyszer egyes gyomnövé­nyek igen elszaporodnak. Mi ennek az oka. — Részben a helytelen dó­zis miatt, részint miás okok­ból, egyes fajokon béliül re- zisztens alfajok jönnek létre, melyek a bevált gyomirtó szerre nem reagálnak. I — Ilyenkor jönnek az újabb készítmények... — Igen, ékkor indokolt újabb vegyszereket bevetni a védekezésbe, pontosabban más lehetőség a termesztés érdekében nincs. Előfordul, hogy a nem átgondolt vegy­szerezéssel a kártevő rovar mellett olyan élőlényeket is kiirtunk egy-egy területről, amelyek a nem kívánt rovar­nak természetes ellenségei, ezért csak ott kell alkalmaz­ni a kezeléseket, ahol feltét­lenül. szükséges. — Visszakanyarodva a növényvédelemre, régeb­ben a szőlőben csak bor­dói lét használtak három­négyszeri permetezéssel. Elégnek bizonyult. Ma a gazdák jó része öt-hatféle szert alkalmaz tíz-tizenkét esetben. Mi tette ezt szük­ségessé? — Először is ez a szőlő nem az a szőlő. Vagyis a ré­gebbi, esetenként ellenálló direkittermő fájták helyett újiak jöttek, A nemesítők a nagy termés, a korszerű mű- velhetőség érdekében le­mondtak a nagy ellenálló ké­pességről. Emellett a nagy adagú műtrágyák mintegy féld uzzaszt j ák a növények sejtjeit, és a lazább szövetek közé könnyebben beférkőz­nek a kórokozók. Előfordul, hogy újabb kártevők szapo­rodnak el, így az utóbbi idő­ben jelentős az atkásodás. Mindezek szükségessé teszik az évi tíz-tizenkét védekezést, optimális időzítéssel. Mind­amellett a bordói lét talán érdemtelenül feledtük el. Mert ellentétben néhány di­vatos szerrel, a- réztartalom szinte miegkeményíti a levél felső hámrétegét és megnehe­zíti a béhatoláist a szövetbe. Ezenkívül jól tapad és az eső sem mossa le könnyen, hosz- szú időre védelmet nyújt. Hátránya, ami miatt kiszorult a védekezésből, hogy elkészí­tése a mai szerekhez viszo­nyítva rendkívül időigényes. — Távol áll tőlem, hogy a kistermelők szellemi ké­pességeit leszóljam, de magam is tapasztaltam, hogy néhányuknál nehéz­I séget okoz a 0,2—0,3 szá­zalékos töménységnek megfelelő vegyszeradag megállapítása... — Tény, hogy a felhaszná­lás nem mindig szakszerű. Egyre kisebb számban, de előfordul, hogy. rosszul' álla­pítják meg a dózist esetleg olyan durva hiba is akad, hogy gombaölő szerrel pró­bálnak védekezni rovarok el­len. Ezért az állomásunk az önök újságjában rendszere­sen közöl növényvédelmi előrejelzést, melyben min­denki számára érthetően próbáljuk megfogalimazni a helyes védekezés módszereit. — A kiskertekből gyak­ran kerül piacra zöldség­gyümölcs. A helytelen vé­dekezés következményeit ilyenkor a vevő sínyli meg... — Minden kistermelőnek úgynevezett permetezési nap­lót kell vezetni, melyben fel­tünteti a védekezés fontosabb adatait. — A gyakorlatból tudom, hogy ez a rendelkezés nem mindenütt jut ér­vényre. Nemrég egy fel­vásárlóval beszéltem és ő azt mondta, örül, ha árut hoznak neki, nemhogy a permetezési napló iránt tudakozódjon. — Sajnos, ez valóban gya­kori, pedig a kisitertnelőnek és a felvásárlónak egyaránt érdeke lenne, hogy az átvé­telnél pontosan tudják az utolsó védekezés időpontját. A felvásárló szervekkel közös megállapodásunk van ennek betartására. Hogy a gyakor­lati végrehajtás milyen', arról én inkább nem nyilatkozom. Mindenesetre az ebből eredő — mondjuk úgy — balesetek ritkák. A KÖJÁL és az állo­másunk is esetenként szúró­próbaszerűen piaci vizsgála­tot tart és a megengedett szenmaradék fölötti meny- nyiséget tartalmazó árut el­kobozzuk. Ugyanígy megy a nagyüzemekben is. Nelmrég például egy kertészetben a a káposztában találtunk olyan mennyiségű szenmara- dékot, mely veszélyesnek minősült. — Ma általában elfogadott szemlélet, hogy harcolunk az úgynevezett triazin- származékok felhalmozó­dása ellen... — Tíz éve csodaszernek számított a kukoricában használatos vegyszerek beve­tése, mert a kultúrák teljesen gyommentesek voltak a ke­zelés hatására. Ezeknek a szereknek azonban a jó ha­tékonyság mellett van egy hátrányuk, nehezen bomla­nak le és az évek alatt a ta­lajban felhalmozódnak. Mi­vel csak a kukoricára hatás­talan a szer, más kultúra ném termelhető a kezelt táb­lán. Ezért a felhasználást és a dózist is szükséges csökken­teni, hiszen csak így tudnak ésszerű vetésváltást alkal­mazni. A szinte mértéktelen használat következtében azonban jelentkezett egy má­sik hatás is, megjelentek a gyomnövények rezisztens változatai, így például a fe- nyércirok vagy a disznóipanéj, melyek ellen csak a szer- kombinációk segítenek. Mivel részint megkötődnek, kevés mosódik lé ezekből a szerek­ből az altalajba, de a kör­nyezetvédelmi szempontok miaitt csak Sík területen al- kaiUmazhaiták ahol kizárt, hogy a talajvízzel mozogva, élővízbe jussanak. — Milyen környezetvédel­mi problémát jelent az elmúlt években elterjedt repülőgépes növényvéde­lem. — Kétségtelen tény, hogy ez a védekezési mód a ko­rábbiaknál veszélyesebb. A kiszórt szer két százaléka a levegőben marad és sodródik a légáramlatokkal. A véde­kezés módját a repülőgépek­nél rengeteg szabály rögzíti és itt fokozottan, fontos, hogy a technológiai előírásokat szigorúan betartsák, mert ép­pen' a gépek nagy teljesítmé­nye következtében egy hiba nagy károkat okozhat. Sze­rencsére évről évre csökken a károk mértéke. Emellett az ilyesfajta védekezésnél job­ban kell ügyelni arra, hogy a hasznos élő szervezeteket kí­méljék. Így például a méhe- ket. Az előforduló károk ta­nulsága az, hogy a méhészek és a felhasználók kölcsönösen nem tartották be a vonatko­zó rendelkezéseket. — A soha nem látott mé­retű műtrágyázás milyen hatással van környezetük­re? — A laikusnak a növény­védő szerek tűnnek veszé­lyesnek, de megítélésem sze­rint a helytelen műtrágya- felhásználás éppoly káros le­het. Napjainkban az eddigi nézethez viszonyítva egy for­dulópont következik be. Ed­dig egyértelműen azt a gaz­daságot tekintettük haté­konynak, áhol a legtöbb mű­trágyát használták fel, ahol leggyakoribb volt a vegysze­res védekezés. Általában ez volt a színvonal mércéje. — De közbejött az ener­gia drágulása... — Igen, ma energiatakaré­kosságról beszélünk és esze­rint kell cselekednünk is. Megszűnt a hatalmas tenmés- áblá'gok bűvölete. Természe­tesen az is számít, de ma már egyre inkább a nagy ered­mények mögé kell nézni. A fajlagos mutatókat vizsgálja mindenki. Nem azt tehát, hogy mennyit termeli, hanem, hogy mennyiért állít elő egy mázsa terményt. Hogy minél kevesebb kemikália felhasz­nálásával történjen a terme­lés, ez gazdaságossági kérdés. Ügy is lehetne mondani, hogy energiaárak ilyetén ala­kulása a növényvédelem mal­mára hájtjá a vizet. Meg­szűnőben a műtrágya feles­leges; nagy dózisú alfciallma- zásia okszerűbb a vegyszere­zés. Változik a szemlélet is, mert nemcsak a növényvédő szereket tekintjük egyetlen megoldásnak valamilyen kártévő leküzdésében, hanem összetetten vizsgálják az üzemek a kérdést. Figyelem­be kell venni már szinte el­feledett agrotechnikai, me­chanikai megoldásokat. Tehát olyan agrotechnikai, bioló­giai, fizikai; kémiai védeke­zés összhangját kell megte­remteni, amivel leggazdasá­gosabban, a legkisebb kör­nyezeti károsodást okozva biztosítjuk a növények védel­mét. ezen keresztül a terlmés- eredlmények fokozását. Kény­telenek vagyunk észrevenni azt a régi igazságot, hogy a helyes növénytáplálás is fon­tos része a védekezésnek, hi­szen a jó kondícióban Tévő, életerős növény jobban ellen­áll a kórokozóknak. Kevesebb szert használnak fel, kisebb a veszély természetes kör­nyezetünkre. — steiner — Nagy volt a riadalom és a megdöbbenés a magyar ural­kodó körökben, amikor ki­derült, hogy a Magyarorszá­gi Általános Munkáspárt csatlakozva a II. Internacio- nálé határozatához, úgy dön­tött, hogy a magyar munkás­ság is szervezetten megün- nepli 1890 május elsejét. A levéltári forrásók szépen ta­núskodnak arról, hogy az ál­lamgépezet addig tán soha nem látott erőket mozgósí­tott, helyezett készenlétbe, hogy szükség esetén erőszak­kal nyomja el a munkásmeg­mozdulást. Tolna megyében sem volt másképp. Amikor lezajlott az első májusi nagy tüntetés, s a me­gyében nem volt erőszakos cselekmény, a Tolnamegyei Közlöny vezércikket szentelt az eseménynek Munkásmoz­galmak címmel, örvendezik, hogy a munkások példás rendben vonultak az esemé­nyek színhelyére, s nem volt rendzavarás a gyűléseken, a szónoklatok is rendben meg­történtek. Üdvözli, hogy a rend és a csend őrei -vi­gyáztak a rendre, véleménye szerint ezek jelentős mérték­ben járultak hozzá a békés körülmények megtartásához. Ezt követően azonban a munkások részére címzi az alábbi mondani valóját: „Mindezek felemlítése di­cséretül szolgál hazánk mun­kásosztályainak. De ha meg­gondoljuk, hogy mennyi em­beri nyomort lehetne egyhí- teni, hány szenvedő mun­kástársuknak sorsát lehetne javítani azokon a rengeteg összegeken, melyekbe az egész művelt világ nemzetei­nek az 1980. évi május 1-ső napján a munkásmozgalom került? Megszámlálhatatlan azok száma, kik e hó első csütörtök napján nem dol­goztak, s így nagyon termé­szetesen munkabért sem kap­tak. Sok millió értékről van itt szó, mely kárba veszett, -6 ha hozzáadjuk azon nagy költekezést, melyet az álla­mok a rend fenntartására tenni kényszerültek, szem­kápráztató összegeket kap­nánk. Hát még az egyes iparágak mennyi kárt szen­vedtek. Nem érdemes, főleg 90 év távlatából vitázni a cikk szerzőjével. Csupán arra hív­juk fel a figyelmet, hogy a sajnálkozásnak igazán áz a csúcsa, amikor az elmaradt tőkés hasznot említi: „Hát még az egyes iparágak meny­nyi kárt szenvedtek”. Kilóg a lólába... A Tolnamegyei Közlöny a tőkés érdekekért emelt szót, a tőkések logikáját, gondolat­sorát fejtette ki, ennek adott hangot. A szerző arra számított, hogy május 1-i tüntetések után minden marad a régi­ben, a munkások visszamen­nek az üzemekbe és zokszó nélkül tűrik a kizsákmányo­lást. Ehelyett azonban mást tapasztalt. A többi között ezeket írta: „ .. . minden félő) sztrájk- mozgalmak híre hallható; és nemcsak hogy nem vesztenek intenzitásukból, hanem még egyre nagyobb méreteket öl­tenek. Magában a fővárosban a legkülönbözőbb szakmabeli munkások sztrájkolnak, vagy sztrájkolni készülnek. Pékek, szabók és gyári munkások azók, akik különösen elége­detlenek sorsukkal.” S mi a véleménye a mun­kások követeléseiről? Túl­zásnak tartja. Ezeket írta: „Mert amivel a munkások fellépnek, az mégis túlsá­gos követelés. Nyolcz órai munka, nyolcz órai szórako­zás, nyolcz órai pihenés! Ez most a munkások jelszava.” Lelkendezik, hogy 1890-ig Magyarországra még „nem fészkelődött” be a szocializ­mus, „épp ezért tanácsos a szocializmus veszélyes kitö­réseit be nem várni hanem ha ennek csak csírája is mu­tatkoznék, el kell pusztítani előrelátó bölcs intézkedések által, melyekben a törvény- hozás és az államhatalom őr­ködik a felett, hogy a mun­kásosztály sorsa javíttassák és a kétségbeeséstől meg­mentessenek.” Ha mindez megtörténik, akkor nem kell többé a munkásmozgalomtól félni, vélte a szerző. * A május elsejei esemé­nyekről mindössze egyetlen hír olvasható a Tolnamegyei Közlönyben.' Idézzük: „A munkások. A folyó évi május hó 1-ére kitűzött »■munkások napja« még csak csekély számú bányászokkal dolgozó „szászvári” szénbá­nya társaságot is — óvatos­sági intézkedések foganatba vételére indította, úgy hogy április 30-án este 16 csendőr jelent meg a községben, pedig oly kevéssé lehetett za­vargásoktól félni, hogy a munkások meglepettve kér­dezték: mit akar e sok csend­őr? S még is történt valami, a mi a helyzetet jellemzi; egy Steiner nevű izr. kereskedő­nél évek óta dolgozik egy napszámos házi szolgaként 50 krajcár napibér mellett; ez május 1-től fogva 1 forint 50 krajcár napi bért követelt gazdájától, mert »a császár ő felsége elrendelte, hogy május 1-től a munkások bére mindenütt háromszorosan fi­zetendő.«” * Talán soha sem volt úgy Madocsán, hogy valami ne foglalkoztatta volna az egész községet. Egyszer a földbirto­kossal kerültek szembe, más­kor a téli jeges árvíz okozott gondot, s volt, amikor a nyá­ri zöldár elől kellett menekí­teni az állatokat. A falu jegy­zője 1829-ben hosszú oldala­kon írta azokat a gondokat, amelyek a falu lakóit foglal­koztatták. Súlyos kérdésieket fogalmazott meg. Most ebből idézünk részletet: „ ... a Helység panaszol- kodván a felől, hogy birtoka­ik oly helyen adattak ki, a melyeket az árvíz el borít igen gyakran, ezt a Tek. Vár­megye is illendő tekintetbe vétetni valamely kár pótlást adatni kívánt a jobbágyok­nak. Azonban azt sem nyert a Helység (azaz nem kapta meg — a szerk.), mivel az állíttódott, hogy nem tsa'k a szántóföldekre vagy kaszálló rétekre, de még a legelőre sem szokott az árviz ki hatni. Mostan élő kegyes Földes Uraink ítéljék meg, lehet-é ennél igazságtalanabb állí­tás? Hiszen az elmúlt eszten­dőben, melly sókan nem ad­tak dézsmát sem őszi, sem tavaszi terméseikből, s vajon miért, mert ámbár szántottak és vetették azok is, mind őszit, mind tavaszit, de tsak edgy szálat sem arathattak az árvizek miatt. Lehet-e kí­nosabb sorsot csak képzelni is, mint amilyen sok lakos­társunké? Marháinkat ide­gen pusztákon kénytelenek legeltetni, sokszor az ár­víz miatt, — szorultságok kényszerítik, hogy akár mely nagy bért is ígérjenek, mert á Helységből ki sem mehető marhák szintén éhen vesznek el. Azonba a téli takarmánt sem szerezhetnek, mert rét­jeiket is' víz borítja. Kenye­rek sem terem, mert a kévék helyein halak úszkálnak, mi­ből szerezzen élést magának és marhájának? Miből fizes­se sokasodó adóiát? Holott az ötét szintén koldusságra jut­tató árvíznek azon edgy jó­téteménye használásából is ki van rekesztve, hogy hal fogás, halászás által sorsánn könnyítsen. Kegyes Földes Uraink atyai szívek elejibe fiúi bizodalom- mal terjesztjük e részben sajnos (azaz szomorú — a szerk.) ügyünket. Nem szívet vérző sérelem-e ez? Hogy a melly földektől királyi adót fizetünk, — a mi Mélt, Földes Urainknak mindenféle jobbá­gyi szolgálatokat teszünk— a melly földeket orczánk ve­rejtékével mívelünk — azo­kon elsepri minden remé­nyünket az Árvíz, Halak bi­zakodnak azokon, s azokhoz még csak nyúlni sem sza­bad minekünk? Hiszen maga a Teremtő rendelte ezt úgy, hogy a mely földek meg nem termik a kenyeret, ott hallal éljenek azoknak lakosai...” K. BALOG JÁNOS Dr. Nagy Elomörrel, a Növényvédő Altomé* igazgatójával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents