Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

©NÉPÚJSÁG 1980. novembec 20. Súlyemelés A Pécsen rendezett területi minősítő’versenyen számos jó eredmény született. Az ifjú­sági korcsoportban a Szek­szárdi Dózsa versenyzője Far­kas István középsúlyban, 120 kg-os szakítással, 140 kg-os lökéssel kiváló ered­ményt ért el. A felnőttek kö­zül dicséretet érdemel Tö­rök János, szintén szekszárdi versenyző, aki ólomsúlyban 285 kg-os összetettel alaposan megjavította az egyéni csú­csát. EREDMÉNYEK Úttörők: 36 kg: 1. Bodahe- lyi István (Sz. Dózsa), 40 kg: 1. Nagy Istvrgi (Sz. Dózsa), 2. Szabó Antal (Bátaszék). 48 kg: 1. Nyilasi Zsolt, 52 kg: Streicher János. 56 kg: Czári Gábor, 2. Topolszki László (mind Sz. Dózsa). 64 kg: 1. Bönde Zoltán (Bátaszék). Serdülők: 56 kg: 1. Bertus Gábor (Sz. Dózsa). 60 kg: 1. Nyerges Imre (Sz. Dózsa), 2. Rába Ferenc (Bonyhád). 64 kg: ... 3. Fiilamella József (Bonyhád), 4. Papp László (Bátaszék), 5. Gyuricza Attila (Sz. Dózsa), 6. Pesti István (Sz. Dózsa), 7. Bitter József (Fadd). 71 kg: 1. Berecz Csa­ba (Bátaszék), 2. Balogh Zsolt (Bonyhád). 75 kg: 1. Her­mann László (Bátaszék), 2. Tokai György (Bonyhád). 82,5 kg: 1. Tóth Ágoston (Báta­szék). 2. Verebi István (Báta­szék). Ifjúsági II. kategória: 60 kg: 1. Hudanek Zoltán (Fadd). 67,5 kg: 1. Hahn Csaba (Sz. Dózsa), 3. Benke Zoltán (Fadd), 4. Jámbor Zoltán (Fadd), 5. Mádi László (Sz. Dózsa). 82,5: 1. Farkas István (Sz. Dózsa). Ifjúsági I. kategória: 67,5 kg: 1. Kern Ferenc (Sz. Dó­zsa), ... 3. Mácsik Sándor (Fadd). 82,5 kg: 1. Tímár György (Sz. Dózsa). Felnőttek: 67,5 kg: 1. Ker­tész László (Fadd). 110 kg: 1. Török János (Sz. Dózsa). Török János (Sz. Dózsa) Hírek A bonyhádi 504-es szak­munkástanulók egy csoportja vasárnap a Nyugat-Mecsek- be tesz kirándulást. Dombó­váron át Abaligetig vo­nattal utaznak, majd on­nan kezdődik a gya­logtúra Petőcbánya. Kővágó­szőlős útvonalon át Cserkú- tig, onnan autóbusszal érnek vissza Pécsen át Bonyhádra. * Január 14-én kezdődik Pakson a városi férfi és női asztalitenisz csapatbajnokság. Nevezési határidő: november 30. Részletes felvilágosítást Peterdi István ad (Paks, Vá­rosi Tanács. Telefon: 11-834). Lényeges javulás a korábbi évekhez viszonyítva Villámlátogatás hét labdarúgópályán Tévéién minden rendben mosok, rendbe . teszek min­dent, aztán ég áldja, befejez­tem. A látottakból és hallottak­ból nem nehéz levonni a kö­vetkeztetést... Vasárnap reggel. A sporto­lást megkezdtem Zomba előtt, a tsz gépparkjának bejáratá­nál: rögtönzött autós ügyes­ségi verseny a felhordott sá­ron. Tevelen a labdarúgó- pályán már öt-hat fiatal — beöltözve — játszadozott. Ki­lenc óra volt. A serdülő­mérkőzés kezdete 10 óra. Kezdés előtt háromnegyed órával már együtt volt a te- veli csapat. Wéber László testnevelő is ott volt, sőt mint megtudtam, elsőnek érkezett. Wéber „bennszülött” teveli, már 5. osztályos korában meg­szerette a labdarúgást, de rövid időre, amíg Dombóvá­ron a Gőgös Gimnáziumban tanult, az atlétikához pártolt át. Utána ismét Tevelen ját­szott. Mint képesítés nélküli kezdte tanítói pályafutását, jelenleg testnevelő—földrajz­szakos, végzett a Pécsi Tanár­képző Főiskolán, levelező­ként. A mostani serdülőkkel második éve foglalkozik. A tsz terepjárója tűnt fel, a kormánynál Zwick Jakab. Meg sem várva kérdésünket, nevetve mondja: — Ma én vagyok.az ügye­letes. A tsz-nél és a sport­pályán is. — Minden vasárnap így van? — Igen. Benéztünk az öltözőkbe, mindkettőben kellemes me­leg. — Megjöttek a kisdorogiak, bár az óra még 9.25-öt muta­tott, néhány perccel később a játékvezető is befutott. A hivatalos időpont előtt negyedórával megkezdődött a Tevel—Kisdorog megyei ser­dülő labdarúgó-mérkőzés. — De jó lenne mindenütt ilyen tiszta, meleg öltözőkkel, lelkes sportvezetőkkel és lab­darúgókkal találkozni...! Nagymányokon is korábban kezdtek Nagymányokon az ered­ményjelző tábla azt mutat­ta, hogy a paksiak serdülő­csapata vezet 2-1-re. Az idő 10.15 volt. Megkérdeztem: — Negyedóra alatt három gól? — Na, nem egészen — vá­laszolta Guth András, a nagy- mányokiak edzője, mert itt voltak a mieink, időben meg­jöttek a paksiak és a játék­vezető is, így korábban kezd­tünk. Mindjárt vége az első félidőnek. így is történt. A szünetben Teleki István ta­nácselnökkel a nagymányo- kiak volt kitűnő játékosával beszélgettünk. — Ma jó időnk van, de két hete vagy 15 centiméteres hó lepte a pályát. A tamásiak meg rövid ujjú mezben jöt­tek. Na, mindegy, csak tart­son ki az idő, mert különben nem tudom hogyan játszanak a gyerekek december 7-én... Izmény: könnyű következtetni A következő úticél Izmény, majd Győré. Először Izmény- be látogattunk, bár ott’ nem volt ifjúsági mérkőzés, de a pályáról és az öltözőről nem nehéz levonni következteté­seket. Meglepett, milyen szép is­kolájuk van az izményiek- nek, de a körülöttük lévő há­zak is újak, gondozottak. A pályát kocsival nem le­het megközelíteni, így gyalog vágtam az útnak. Az egyik kukoricatábla széléről idő­sebb asszony — mint meg­tudtuk, Juhász Andrásné — szólított meg bennünket, kis­sé ijedten: — Csak nem a mérkőzésre jött, maga lesz a bíró? — Nem. Csak a pályát meg az öltözőt szeretném meg­nézni. — Jöjjön, mert én vagyok a szertáros, de elárulom, nem sokáig. Négy éven át csinál­tam, de most abbahagyom. Minden gyerek nekem paran­csol, velem szórakozik. Havi ötszáznyolcvankét forintot ka­pok, ezért mosnom is kell. De a téli hónapokra nem adják ám. Az első évre volt szerző­dés, most nincs. — Látom, a hálót már fel­rakta. — Fel bizony, még amikor kezdődött a bajnokság. Ma csak meszeltem. Hetenként kétszer van edzés, de előfor­dul, hogy csak ketten-hár- man jelennek meg. Csiszer Vilmos az edző, de már he­tek óta nem jár ki. Igaz, nem is kap érte egy fillért sem. Szép száraz a pályájuk — gondolom —, a legnagyobb eső után is lehet játszani, nincs azon sár. Megnézem az öltözőt is. — Ez a vendégek öltözője, de nem lehet fűteni. — Miért nem, hiszen ott az olajkályha? — Negyedik éve sírok, hogy csináltassák meg, de hiába Úgy kell beleönteni az olajat és meggyújtani, amikor az ég, utánatölteni. Én ezt nem , vállalom, nem akarok fel­robbanni. A hazai öltözőben az olaj­kályha némi meleget ad. A polcokon sorakoznak a cipők — hát bizony láttam már tisztábbat, gondozottabbat is. A mennyezetről egy dróton lóg alá a petróleumlámpa. — Azt mondják, ma lesz utoljára itthoni mérkőzés, az­tán vége. Nem tudom, de ha igaz, akkor még a héten ki­Györe: hideg öltözők Az egykor megyebajnok­ságban szereplő györei csa­pat öltözőjéhez 12 óra előtt húsz perccel érkeztünk. A kétyiek már ott voltak, de nem sokkal korábban érhet­tek oda, akkor mentek az öl­tözőbe. A játékvezető a der­mesztő hidegben hozzáfogott az átöltözéshez, majd ezt tet­ték a hazai és a vendégcsapat ifistái is. Azt talán mondani sem kell, hogy mindkét öl­tözőben legalább 5—6 fokkal hidegebb volt, mint kint. A györei labdarúgópálya viszont szépen gondozott, jó állapotban van. Egy ismerős­re is akadtunk, Kovács Já­nos személyében, aki öccsé­vel, Kovács Józseffel már három alkalommal vett részt a Népújság autós túráin. Mint elmondta, hosszú éveken át edzősködött az ifistáknál, de belefáradt. Tömören csak eny- nyit mondott: — Hát bizony, mehetnének jobban is itt a dolgok. A játékosok 11.50-kor meg­jelentek a pályán. Majos: a B. Pannóniánál rend van Majoson Lőrincz Antal, a Bonyhádi Pannónia lelkes sportvezetője, lapunk tudósí­tója szomorú hírrel fogádótt: — Sajnálatos sérülés tör­tént. A 20. percben az ozorai ifikapus kifutott és játékos­társával, a középhátvéddel összeütközött. Mindketten sú­lyosan megsérültek, le kel­lett cserélni őket. Néhány perc múlva' szünet következett. A játékvezetők kólát kaptak, a játékosok a ■ kellemesen meleg öltözőbe mentek néhány percre. A fel- nőttmérkőzés játékvezetője, Szabó István is ott volt, ké­szülődött a két újonccsapat találkozójára. Közben meg­kérdeztük Schrancz Istvánt, az ozorai felnőttcsapat edző­jét, írni várható, sikerül-e a bennmaradás? N Schrancz István (Ozora): Nem lesz könnyű... — Nagyon remélem, hogy igen. Tudom, nem lesz köny- n,yű, de mindent elkövetünk, hogy ne essünk ki — válaszolt a fiatal testnevelő. Kisdorog: jó szervezés, pontosság Kisdorogon a téglagyári pályáról jöttek az ifista játé­kosok. Tizenhárom óra lesz 10 perc múlva. Néhány perc­cel később a füves pályán — már vagy 6—8 ember — rakta fel a téglagyárból átho­zott hálókat, tűzték ki a zász­lókat. Mindössze tíz perc ké­sései megkezdődött a helyi rangadó. Igen, rangadó, mert a két község mindössze vagy három kilométerre van egy­mástól és nagy a rivalizálás. Tévéiről is átjöttek vagy öt- veraen gépkocsival, sőt más­honnan is érkeztek. Mindjárt néhány érdekességgel is meg* leplték: Stölkler bokáját a hét elején gipszbe kellett tenni, nem védhet, a helyét Boda Tibi foglalja el. A mindössze huszonkilenc éves Boda Tibor egy éve már abbahagyta az aktív játékot, de azóta kétszer kénytelen vol't beugrani — minden ed­zés nélkül —, mert szükség volt rá — és ő vállalta. Hamar megszerezték a te­véitek a vezetést, nagy votlt az öröm népes táborukban. Boda Tibor 15 év alatt min­den poszton játszott, vasár­nap kapus volt — Ne örüljetek, úgyis ki­kaptok — kiabálták a tevéit­eknek a hazai szurkolók. Ügy látszik, ismerik játé­kosaikat és tudják: bírják a nehéz, sáros talajt. A Kisdo­rog nyert 3-1-<re. A szomszéd község szurkolói kissé bána­tosan mentek haza, de vigasz­talták magukat, legalább jó mérkőzést láttak. Zomba: gyenge ellenfél Zombán már 4-0-ra vezetett a hazai csapat. Könnyű volt megállapítani, a nézők nem tolongtak, hogy lássák a Szed­res elleni mérkőzést. Néhá- nyan elégedetlenek is voltak. — Gyenge az ellenfél, ez minden csak nem játék. — Ha minden helyzetet ki­használnak a mieink, akár már 10-0-ra is vezethetnénk. Igen, a nézőszám erősen visszaesett Zombán és ami a Jegsajnálatosaibb, úgyszólván csak idős ember állta körül a pálya egy részét. Ök sem vol­tak többen mint nyolcvanén. * Néhány óra alatt hét helyen jártam, a benyomások vegye­sek, de lényegesen jobbak, mint néhány évvel korábban. — NY — Edzők és sportolók Edzők panaszkodnak ver­senyzőkre, versenyzők („azért ezt meg ne írd” titok pecsét­je alatt) mondanak elma­rasztaló véleményeket edzők­ről. Ritka eset, hogy mindkét fél elégedett a másikkal. Ál­talában a nagy sikerek boldog időszakában van egyetértés. De nagy sikerek mind ritkáb­ban születnék. SOKRÉTŰ RÁHATÁS Nem fogadhatjuk el vakon egyik fél állítását sem. A tö­kéletes sportember jellemzője kétségtelenül a törekvés az eredmények állandó javításá­ra. De napjainkban szocioló­gusok, pszichológusok és ma­guk áz igazán képzett edzők is feltárják a személyiséget formáló külső hatások sokré­tűségét. SZÉCHY ÉS HEGEDŰS Mélyebben az okok mögé nézve világosan látjuk, hogy érdekek és érdekviszonyok szövevénye a sportteljesít­mény is. Említsük csak Széchy Ta­más, a híres úszóedző példá­ját. Tisztán látta, hogy mennyi időre van szüksé­gük tanítványainak az általa helyesen felmért edzésadagok elvégzéséhez. Ám azt is fel­mérte, hgoy ennyi idő lekö­tése mellet tanítványai kép­telenek eleget tenni az is­kolai • követelményeknek. Mindenekelőtt ez a problémát oldotta meg. A II. Rákóczi Ferenc gimnáziummal kiala­kított, egymás érdekeit figye­lembe vevő kapcsolata felol­dotta a feszültséget. Hogy nem szemhunyást kért, ha­nem csupán a gyerekek el­foglaltságához való alkalmaz­kodást, bizonyítja, hogy leg­jobb tanítványai (Hargitay és Verrasztó is) egyetemre járnak és ott is megállják a helyüket. Nyújtott valamit, hogy kö­vetelhessen. S ebben követ­te őt a másik sikeredző, dr. Hegedűs Csaba is. Bármilyen, a szövetségi kapitányra nem is tartozó, személyi dologban keresik meg versenyzői, időt, fáradtságot nem kímélve igyekszik segíteni. Mert fel­ismerte, hogy a magánélet meg nem oldott problémáival küzdő versenyzője nem vé­gezhet tökéletes értékű ed­zésmunkát, nem tud úgy koncentrálni a versenyen. E két említett edző eseté­ben beigazolódott, hogy pon­tosan tudják, mit kell elvé­gezni, megtanulni a kima­gasló sikerhez. Sokan tudják még rajtuk kívül is, de nem mindenki. Márpedig ők is versenyzőket nevelnek és többségük nem csupán a ver­senyzők tényleges szabad ide­jét kívánja igénybe venni a felkészülésre és versenyzés­re. ŰJ KÖVETELMÉNYEK Nem mindenkiből lehet él­vonalbeli versenyzőt nevelni. Kutatni kell a tehetségeket. Vannak edzők, akik látogat­ják az iskolákat, ott vannak például még lakógyűléseken Is, és kínálják a gondos sportfoglalkozásokat. Mások kongóan üres termekben várják, hogy rájuk nyissanak. Akadnak gyűjtögetők, könyv­tárakban és tudós személyisé­gektől ismereteket szerzők, de akadnak szép számmal az ezeket megmosolygók. Az utóbbiak a gyakorlati tapasz­talatban bíznak. Amit ők csi­náltak. Nem mérik fel, hogy minden olimpiai ciklus, de minden év is újat követel. A sportoló viszont felméri, elégedetlenné válik a csak őt sürgető Száváktól. Csattan az edző serkentő szava, leg­többször eredménytelenül. Látszatra jogos szidalmak kö­vetkeznek. De csak látszatra. KASZÁS SÁNDOR A Teveli MEDOSZ serdülő labdarúgó-csapata. Jobbról: Wéber László testnevelő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents