Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
1980. november 19. ^PÜJSÄG 5 Bátaszéki vázkerámia gyár Sok-e a tízszázalékos selejt? A kérdés, amely a címben szerepei, nem szónoki, hanem kézziel fogható. A bá- taszékd vázkerárnia gyáriban sok a selejt. Ugyan nem olyan mérvű, mint évekkel ezelőtt volt, mégis sok. Beszélni kelil róla, hiszen ha az első osztályú áru értékét 1-nek veszem, akkor a második osztályúért 0,9, a harmadikért 0 7, és a negyedikért 0,3 rész jut az első osztályú értékéből. S legyen bármely osztályba sorolva az áru, ugyanannyi gépi és kézi munkát, szállítást és energiafelhasználást igényel, mint a legjobb minőség. Az utóbbi években szívós munka folyik Bátaszéken azért, hogy a selejtet, az osztályos árut csökkentsék. Mintegy ötszázalékos „faragás” máris mérhető, hiszen tizenöt-tizenhat százalékos is volt a selejt, ma körülbelül az országos átlagnál tartanak, azaz a tíz százalék alatti érték már úgy-ahogy elfogadott az ilyen üreges árut készítő gyárak gyakorlatéban. Mi a selejt keletkezésének oka? Annyira sok összetevője van, hogy egy írás kerete kicsi ahhoz, hogy valamennyi tényezőt részletesen megvizsgáljuk. Mindenekelőtt az agyag milyenségéből induljunk ki. Amikor a gyárat e területre építették, „megkutatták” a dombot, és a biztató eredmények után engedélyezték a korszerű gyár telepítését. Ám, A kemence üzemelésének ellenőrzése, a beállított értékek szerinti üzemeltetés is része a minőség- javító erőfeszítéseknek manapság olyan „lencsék” akadnak a bányaművelés során, amelyet elkerülni .lehetetlen, s ezek szennyezettsége, lamint elvegyül a jó helyről bányászott agyaggal, máris olyan probléma, amely a minőséget rontja. Hiába a nagy teljesítményű és alapos munkát végző őrlők-keverők rendszere, amikor az agyagban lévő apró szilárd anyagokat, még apróbbra őrli. S köztudott, hogy a löszbaba néven ismert kőféleség kiégetés után, ha víz éri, „felrobban”, azaz lyuk, repedés keletkezik a blokktéglában. Az égetés során is előfordul hibá. A kemencében lévő áru a tolópadon valamiképpen megcsúszik, összeomlik a szép rakat, és mivel a vázkerámia igen törékeny, sok rakat törötten jön ki. A gyártó gépsornál nemigen fordul elő selejt, tulajdonképpen ez a végelszámolásnál nem is igen mérhető. Inkább a szállítás, a gyáron belüli anyagmozgatás okoz sok selejtet. A géprendszer alkalmazása az örökké változó agyaghoz nem megoldható. Ugyanis olyan váratlanul érkezik a bányából egy-egy órára való agyag, hogy azért a gépen szájnyílást változtatni, módosítani a nyomáserőt, a gép üzemét, nem lehet, hiszen a sok gépállás ugyancsak vészesen terheli a termelési költségeket. A gyárban ajánlatos volna termékváltást csinálni, olyan terméket meghagyni, amely gyártásához jó a bánya agyaga. A válaszfaltéglákat és más, vékonyabb árut a téglaipar más gyáraiban kellene ■gyártani, iilet/ve onnan — Görcsöny, Mohácsi, örbottyán stb. — Bátaszékre hozni. De ha ilyen profiltisztítást csinálna a vállalat, akkor újabb probléma vetődne fel: a falazóanyagot a felhasználási helyre igen nagy távolságból kellene szállítani. Ez a rakodógép szedi le a kemencéből kitolt kocsikról a téglát. A tenyérhez hasonló fogópofák törik azt a téglát, amelyik „kilóg a sorból”. A gyár géptermének egy része Nagy teljesítményű keveró-előkészító gépek a szennyezett agyagból nem tudnak jó minőségűt kiadni Feltétlenül minőségjavító cselekedet volna, ha ^kiemelnék” a gépsorból a Derantömi rakodógépet. Ez a gép szedi le a kemencéből kijövő kocsikról a blokktéglákat. Olyan módon fogja meg a gép két tenyórszerű karja a téglarakást, -amint kézzel rakodunk, az ember két tenyere közé vesz négy téglát, és a szorítással, tehát összenyomva emeljük. így dolgozik a gép is. De amikor egy- egy fogást csinál, hatalmas és erős karjával, ropog az egész rakat. Törik a tégla, mert hiába rakják a kocsira szabályosan, a kemencében való előrehaladás-mozgás miatt mindig megcsúszik. Az így ferdén álló, egy-egy téglával kijjebb lógó rakatok kerülnek az egyébként nagy teljesítményű gép elé — amely egyébként keményebb áru rakodására nagyon megfelelő: A gyárból az áru legnagyobb részét a Volán szállítja el. Egységcsomagokat raknak raklapra és erre erősítve teszik a tárolótérre, daruval, és onnan fel a kocsira. Tehát itt is válogatják, kétszer emelik, és törik a tégla, a leggondosabb munka mellett is. Jelentős selejt „keletkezik” akkor is, ha a vevő maga válogatja ki a téglát. Hiszen aki egy-két ezer blokkot vesz, s azt darabonként rakja föl, de még véletlenül sem olyant, amelyiknek csempe a sarka, repedés van rajta. Az évszakok is meglehetősen nagy hatással vannak a selejt alakulására. Az első és a negyedik negyedév a legrosszabb. Hiába van a gyárnak óriási itárolóraktára, az agyag pihentetése során sem veszít nedvességéből. Ezekben a kritikus hónapokban nem tudják a nyersanyag vizezését állandósítani. Hiszen el kellene venni vizet, nem úgy, mint nyáron, amikor adagolni lehet a présgépeknél a vizet, s a kívánt nedvességűre beállítani a megkevert masszát. Hiába korszerű tehát a gyár, a téglaipar még mindig időjárásérzékeny. A bátaszéki gyárban elkezdték a porotron nevű falazóanyag gyártását is. A műanyag szemcsékkel kevert agyagból készített áru már nem olyan érzékeny a föntebb említett hatásokra. Ebből kifolyólag a tégla minősége is jobb. A jövőben is jó eredménynek fogadhatjuk el, ha a selejt kilenc százalék 'köriül alakul. Ugyahis a gyárat kiszolgáló bánya megcsúszott, az agyag keverése és kitermelése bonyolultabbá vált, s nem lehet még úgy sem kikerülni la szennyezet részeket, mint az omlás előtt. A gyárban a brigádok értekezletén, munkásgyűléseken több alkalommal beszéltek a minőség javításának fontosságáról. Értek el eredményt, de amint ebből az írásból is kiderül, igen sok még a selejt. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Czakó Sándor TOJÁSTERMELÉS — GAZDASÁGOSAN A korszerű tojástermelés különbözik a hagyományostól. Ez utóbbi az udvaron való tyúktartás't, a főként kukoricával való takarmányozást, kettős hasznosítású — se igazán jól tojó, se valóban jó hústermelő — fajták tartását jelenti, s azt, hogy csak a kedvező tavaszi hónapokban ■tojnak az állatok, az év nagyobb részében azonban — bár sok takarmányt fogyasztanak — nem. Ma nem ilyen ■tojástermelésre van szükség. A könnyű súlyú, s ezért kevesebb takarmányt fogyasztó, hófehér vagy barna ■tojást adó hibridek tartása az előnyösebb. Ezek 250—270 tojást adnak évente, napi tápfogyasztásuk nem haladja meg a 13—14 dekát, nem igénylik a szabad teret. Szűk kifutóban, istállóban vagy ketrecekben is tarthatók. Ilyen — intenzív tojástermelésre kitenyésztett — hibridből kétféle kapható manapság: a barna tojást tojó Tetra SL és a fehér tojást adó Shawer. Szexált — ivarilag különválogatott — jércéi napos korban és tojástermelésre előkészítetten — 18 hetesen — rendelhetők meg a fogyasztási szövetkezeten keresztül. Egyes termelőknek nem értékesítenek a tenyésztő gazdaságok. A nevelésre és tojástermeltetésre vonatkozó szakmai tanácsokat a tenyésztők adják, de azok — sok egyéb, a tyúktartásra vonatkozó tudnivalóval együtt a mindenütt kapható szak- könyvekben: a Baromfi a ház körül és az 1000 kérdés 1000 válasz a ház körüli állattartásról című könyvben is megtalálhatók. A tojástermeléssel foglalkozók számára jó ismeretforrás a Kistenyésztők Lapja is. A korszerű, gazdaságos tojástermelés erősen különbözik a régimóditól, hozzáértést igényel. Csak az előírt takarmányozással, a programozott világítással várható kielégítő tojáshozam. Az sem mindegy, hogy értékesítésre alkalmas, tiszta, avagy csak mosás után használható, piszkos tojást gyűjt-e össze a tyúktartó. Olyan „apróságra” is gondolnia kell: mikor vásárolja meg a tojóállománynak való csibét. Ha a tojásokat jó áron kívánja értékesíteni, akkor a februári, márciusi csirkével lesz szerencséje, mert azok nyár végén — júliusban — kezdik el á termelést, s akkor már nem tojnak a hagyományos módon tartott tyúkok, megkezdődik a tojáshiány. Ezért is különbözteti meg a tojáshiányos időben értékesített tojások árát a baromfiipar is. A korszerű tojástermelés feltételei kialakultak az elmúlt egy-másfél évtizedben. Vásárolhatók a legjobb hibridek, beszerezhetők a napos kortól a tojástermelés végéig szükséges különböző keveréktakarmányok, a vas- és kertészeti boltokban árulják az etetővályúkat, itatókat, gyártanak nálunk csibenevelő- és tojóketreceket is. A csibék neveléséhez szükséges infra- lámpák is kaphatók. A hozzáértéssel végzett munka a tyúkok körül, hasznot hoz a tyúktartóknak, ezért vállalkoznak sokan a tojástermelésre, vagy éppenséggel már évtizede folytatják. Gonda Irén BORKEZELÉS! ELJÁRÁSOK Megtörténhet olyan eset, hogy bár hibátlanul kezeltük a bort, mégis javításra szorul. Ilyen feladatok lehetnek: savcsökkentés, savszaporítás, a szesztartalom növelése, cukortartalom pótlása és növelése, színtelenítés, szagtalanítás, borfrissítés. Savcsökkentés. A magyar bortörvények a bor savtompítását csakis kalcium-karbonáttal (CaCO) engedélyezik. Az eljárás lényege az, hogy az oldható borkősavból oldhatatlan borkősavas mész keletkezik, mely kicsapódik — s ezáltal a savtartalom csökken. Végrehajtását mindig próba-savtompítással kezdjük. Egységnyi mennyiségű borhoz érzékszervi vagy kémiai úton megállapított mennyiségű CaCo3-at adjunk. A már helyesen megállapított mennyiségnél — először kevés borban keverjük el a kalcium-karbonátot és folytonos kevergetés mellett adagoljuk a javítandó borhoz. A hordót teljesen feltölteni nem szabad. Az üledékről a bort 4—6 hét múlva kell lefejteni. Bortörvényeink a savtartalom növelését csakis a borok háziasításával engedélyezik. A szesztartalom általában a bor értékmérője. Szintén a bortörvény előírásai határozzák meg, hogy mely esetekben indokolt, illetve engedélyezett a szesztartalom pótlása, esetleg növelése. Csakis hibátlan, íz- és szagmentes borpárlat, vagy kivételesen finomszesz használható fél erre a célra. A szín- és ízhibák általában a gondatlanul végzett kezelésből adódnak. Ilyen borok javítására a növényi szenek alkalmasak: a hárs£a-fű- részpor, lencseszalma, dióhéj. Hatásukat tekintve a szénkészítmények lehetnek színtelenünk és szagtalanítók. A választott készítményt 50—300 g/hl mennyiségben kell számítani. Mivel a szénkészítmények szivacsos szerkezetűek, az anyagrészecskéket megkötik, vagyis adszorbeál- ják. Így képesek megkötni a bor felületén levő gázokat, illat- és zamatanyagokat. Ezek a szerek, ha már telítődtek, hatásukat vesztik. A szénkészítmények használata előtt okvetlenül tegyünk kis meny- nyiséggel próbát. Színező anyagként a zöldes szín javításához szaflórt, a sárgás színhez pedig karamellt használjunk. A szaflór a vadsáfrány virágának főzete. 15— 20 százalékos finomszesz hozzáadásával tartósítható. Az aktív szenet alaposan a borhoz kell keverni és négyöt nap múlva leszűrni. A szín- és illatjavítás szűrőlapokkal is végezhető. A bort folyékony szénsavval kezelve üdébbé és frissebbé tehetjük. A borba juttatott CO-mennyiség általában 0,8—2,5 g/1, legoptimálisabb az 1,5 g/1 arány. A folyékony széndioxidot acélpalackban hozzák forgalomba. Erre az eljárásra azonban a kis szőlőterülettel, illetve kevés borral rendelkezőknek nincs szükségük. Kalocsay Klári Nagy figyelemmel dolgoznak a szalag mellett a munkásnők
