Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november 16. "nEPÜJSÄG 9 Szófiai mozaik Karavánszeráj bólintás Az ősz Szófiában is később köszöntött be, mint más években. Október elején még javában zöldelltek a kisebb erdőnek beillő patkok fái. Az aki koraősszel jár a bolgár fővárosban, a színek kaval- kádjából minden bizonnyal megőrzi a zöld színt. A város szívében az utakat, utcákat szegélyező fasorok, a megtervezett parkok képe vésődik emlékezetébe. Ha pedig, mondjuk, a 2-es, a 14-es vagy a 19-es villamosra száll és a város pereme felé veszi útját, élmény, hogy a sínek jóidéig valóságos erdőben futnak. * A szófiai villamosok nagyjából olyanok mint a pestiek. Legalább olyan tömöttek. Viszont valószínűleg ma már Szófiában sem akar minden gyerek kalauz lenni ha megnő, mert akinek nincs bérlete, ott is előre vásárolja meg jegyét, s ugyanúgy lyukaszthatja, mint Budapesten. Igaz, a szófiai jeggyel egyaránt utazhatunk villamoson, trolin vagy autóbuszon — a taksa egy. Kivétel persze van. Ha, mondjuk, a tapasztalatlan idegen a város fölé magasodó Vitosára igyekezvén, buszra száll és kilyukaszt egy hat sztotinkás, előre váltott bilétát, kiteszi magát az ellenőr zaklatásának. A távolságinak számító járaton ugyanis a forintos jegy helyett tizenhárom-tizennégy forintos (80 sztotinkás) jegy dukál. A buszon, ellenőrnél váltva, még a szívesen látott magyarországi vendégeknek is egy levába kerül. S el ne feledjük: egy leva = 17 forint. Ezért a pénzért aztán joga van rémüldözni a kanyargó szerpentineken. Egyik oldalon égigérő, a másikon mélybe vesző meredek sziklák, lombhullató és tűlevelű fákkal, rossz idő esetén ködnek látszó, gomolygó felhőkkel. Jó ízléssel tervezett és épített a tájba illő szállodák, üdülők tarkítják a képet. A bolgár. irodalom klasszikusáról, Ivan Vazovról elnevezett nemzeti színház Georgi Dimitrov mauzóleumánál dolmányban, tollas fö- vegben állnak díszőrséget a gárdisták. A mégoly röpke vitosai kirándulás is elfárasztja az amatőr hegymászót, de a városba visszatérve válogathat az éttermek, vendéglők között. Ha nem rest és hajlandó némi időt szentelni villamosozásra, buszozásra, vagy néhány levát a taxira, kellemes, hangulatos karaván- szerájban költheti el estebédjét. Például a Kosarite-ben. Nálunk a „tscharda” jelenti a romantikát, Bulgáriában a karavánszeráj. (Ne feledjük, arrafelé csak a múlt század utolsó harmadában ért véget a török megszállás!) A Kosa- rite tehát a karavánszerájt utánzó kerthelyiség, náddal, vesszőfonattal elkerített kis térségekkel, jókora, kőlapos udvarral és hatalmas kemencével. A kemence természetesen csak dísz. A speciális bolgár ételek elektromos konyhában készülnek. Onnan hozza ki a fogásokat a piros mellényes pincér. Amíg a vendég a frissen sültekre, kolbászokra, húspogácsákra, a paradicsomból, uborkából, hagymából és zöldpaprikából készített, juhtúróval meghintett bolgár salátára vár, élvezheti a népi zenékar játékát, a bolgárok érdekes, keleties méltósággal lejtett táncát. A szófiaiak nem csak néhány pohár bor után barátságosak és közvetlenek. De a beszélgetéseknél a kérdésekre, pontosabban a válaszokra ügyelni kell. Bulgáriában ugyanis a bólintás jelenti a nemet és fordítva: buzgóin •helyesel, aki a fejét csóválja. Fejcsóválás ide, bólintás oda, Szófiában könnyű eligazodni. Az odalátogató magyarok otthonosan mozoghatnak az egymilliós bolgár fővárosban. A látnivalók jórészt a város központjában vannak és a bolgárok szívesen látnak bennünket. GYVRICZA MIHÁLY Egy életforma alkonya Több mint három évszázada, a híres lengyel lovasság megszületése óta, amely az 1663-as bécsi csatában a törökök ellen vált híressé, Európa képzeletében a lengyel név — akárcsak a magyar — összenőtt a lóval. S bár a mai statisztikákból általában hiányzik a lovak rovata — helyébe a traktor került — ezer lakosra számítva Lengyelország még ma is a pompás állat egyik legjelentősebb tenyésztője. A lengyel mezőgazdaságban a mai napig a ló a legfőbb húzóerő, főleg azért, mert az elaprózott földeken a többség magánparaszt. Igaz, a lótartás manapság már nem túl kifizetődő. Egy ló ellátásához egymásfél hektár termése szükséges. Lengyelországban 2,2 millió ló van. Ha ezt a meny- nyiséget sikerülne egymillióra csökkenteni, az kb. négymillió tonna gabonamegtakarítást jelentene, vagyis csaknem az egész importét. A jövőben tehát már mi is mindinkább a gépekkel számolunk. Arra számítunk, hogy 1985-ben minden 25 hektárra jut majd egy vontató. Méghozzá 110—160 lóerős nehézgépektől 3,7 lóerős kisgépekig mindenféle. Ez nagyon fontos, mert a felaprózott területeken a lengyel gazdák a szövetkezés sajátos formáját, a közös gépparkot élőnyben részesítik. JERZY W. ROMAN Modell-család Pillantás 5202 kosárba Tanúvallomások, vagy hamis tanúzás? „A lidércnyomásból a napfényre törnek...” A csehszlovák statisztikai hivatal minden hónapban belekukkant 5202 család bevásárló kosarába. Miért ennyibe és mire kíváncsi? A furcsa szám onnan adódik, hogy 2148 munkáscsalád, 2053 alkalmazott és 1001 szövetkezeti paraszt családjának bevételét és kiadását kíséri figyelemmel. Úgy válogatták össze az 5202 családot, hogy képviselve legyen köztük Csehország és Szlovákia minden megyéje, nagy- és kisvárosa, községe, minden gazdasági ágazata, az összes elképzelhető képzettsége és persze a gyerméktelen család csakúgy, mint az öt-hat gyermekes nagycsalád. A modell-család kosara sokmindent elárul. A legutolsó összesített adatok szerint, a munkáscsaládoknál a bevétel havonta egy-egy családtagja 1647 korona, az alkalmazottaknál 1942 korona, a szövetkezeti parasztoknál 1549 korona. Igaz, ez utóbbiaknak természetbeni jövedelmük is van. És mennyi a kiadás? Az első tétel — tudjuk, magyar szemmel — kissé meglepő. Az adórendszer Csehszlovákiában más: a munkáscsalád összkiadásának körülbelül egyötödét az adók és az illetmények teszik ki. Minden százkoronásból 11,70 korona a jövedelmi adó. Igaz, e felett már senkinek sem kell fi-, zetnie sem betegsegélyezőt, sem nyugdíj biztosítást Az állami költségvetés minden táppénzt és szociális juttatást maga fedez. Viszont további 8,20 koronát ad ki a munkáscsalád a száz koronásból életbiztosításra, vagyon- és balesetbiztosításra, lakásszövetkezeti tagsági díjra, általában tagsági díjakra, hiteltörlesztésre. Ezek persze önkéntesék. A cseh, illetve a szlovák munkáscsaládban az élelmiszerre, italra és az éttermekre jut: az összkiadás 28,7 százaléka. Közelebbről: az így elköltött százkoronásból hét korona kerül a henteshez, 3,80. korona maradt az étteremben, vendéglőben, kocsmában, három további korona ment sörre vagy üdítőitalra, 2,30 zsírra, szalonnára, margarinra, 2,30 tejre, tejtermékre. Iparcikkre a munkáscsalád a jövedelem 28,3 százalékát adja ki. Pontosabban: minden százkoronásból tíz korona megy textíliára, cipőre, bőrárura, 4,70 háztartási cikkre. Ebből a zsebből mind több pénz kerül az autóra és a benzinre. A lakibérre, s ami velejár, a munkáscsalád kiadásainak 11,7 százaléka megy el. Egy kétszobás, központi fűtéses lakás átlagos bére havi 238 korona. ' Ugyanez, központi fűtés nélkül — 106 korona. ZDENEK M. VESELY Új üdülőkörzet a Szovjetunióban A Szovjetunió európai területének északnyugati részén terül el az erdei tavakról és faépítészeti remekművekről ismert Karéliák vidéke. A körzet népszerűség tekintetében már most vetekszik a híres kaukázusi és Krím-félszigeti üdülőhelyekkel, és várható, hogy már a közeli jövőben nagyobb számban keresik fel a nyári utazásokat kedvelő turisták. Az előrejelzések szerint 2000-re több mint kétmillió- an pihenhetnek majd a karé- liai szanatóriumokban, üdülőkben és turistaközpontokban, mintegy tízszeresére növekszik az utas- és jármű- forgalom. Ezek a prognózisok alapul szolgálnak a karéliai üdülő-, szanatóriumi- és tu- ristakörzet kialakításához. Színes épületek Szovjet építészek terveket dolgoztak ki arra, hogyan törjék meg a sarkvidéki városok lakótömbjeinek egyhangúságát. A házakat színes panelekkel vonják be, egyes épületeknél felül kék szín látható, majd szivárványsze- rűen válik pirossá a homlokzat alsó részén. A másik házon a barna szín fokozatosan pirossá, majd aranysárgává változik. Egy harmadiknál a zöld szín az uralkodó. Kambodzsa törvényes kormányát, a Népi Forradalmi Tanácsot eddig 31 ország ismerte el. Viszont bővül azoknak a köre, akik Heng Samrin kormányát hivatalosan ugyan még nem ismerik el, de már realitásnak tekintik. Realitásként veszik tudomásul a Népi Forradalmi Tanácsot a nemzetközi szervezetek — köztük az ENSZ segélyszervezetei, — amelyeknek népes szakértő csoportja működik Phnom Penhben. Az említett szervezetek közül különösen az ENSZ missziói és az UNICEF alakított ki korrekt kapcsolatot a Heng Samrin kormánnyal. A közelmúltban New Yorkban Kurt Waldheim főtitkár személyes különmeg- bízottja. Robert Jackson, kedvezően nyilatkozott a Pol Pót rezsim hatalmának szétzúzása óta elért eredményekről. Hangsúlyozta. hogy kambodzsai látogatása során a fővárosban és vidéken személyesen győződött meg a helyzet javulásáról. Elismerte továbbá. hogy a hivatalos kambodzsai kormány és az ENSZ misszió között jó az együttműködés. Ugyanígy nyilatkozik az elmúlt féléében Kambodzsában járt nyugati polgári úiságírók és megfigyelők többsége. Közülük is figyelmet érdemel egv amerikai közéleti személyiség, Theodore Hesburg véleménye, ő augusztusban bebarangolta Kambodzsát. Úti- élményeiről az International Herald Tribune-ban számolt be. Kifejtette, hogy személyesen akart meggyőződni arról, mit jelent az ötmillió kambodzsai számára a nemzetközi segélyszervezetek támogatása. A 'kritikusan szemlélődő Hesburg elismerően állapította meg, hogy a fél évvel korábbi helyzethez viszonyítva ma már van elegendő •rizs. A lakosság nem éhezik és a vetőmag elégnek tűnik ahhoz, hogy reményeket keltsen a jövőre. Az új tanévben egymillió gyermek vette kezébe a tankönyvet, bár többségüknek vagy újra kellett kezdeni mindent, vagy osztályt ismételni, mert Pol Pót alatt elfelejtettek úgyszólván mindent. Ugyancsak a Népi Forradalmi Tanács vezetésével elért fejlődést méltatta a londoni Observer egy közelmúltban megjelent cikke. A szerző két hetet töltött Kambodzsában népe a lidércnyomásból lassan feltör a napfényre”. A cikk érzékeltetve a Pol Pót rezsim pusztításainak még mindenütt látható fizikai nyomait és lelki hatását, azt hangsúlyozta: a kambodzsaiakat mindennél jobban érdekli a béke és az elpusztított élet helyreállítása. A kambodzsai népet segélyező brit szervezet, az Ox- fam vezetője, Bill Yates szerint a kambodzsaiak a legjelentősebb eredményt a nemzeti tudat kialakításában érték el. Számos nyugati utazó említi, hogy az embereket a szabadság érzése hatja át. Ez az érzés nemqsak a tegnapi elnyomás alóli felszabadulást jelenti, hanem a mozgás szabadságát az országban, a kereskedés szabadságát, a vallás szabadságát, a pihenés és a szórakozás szabadságát. Az életben maradt szakemberek, vissza iérve a városokba, munkát kapnak és önbizalommal telítve, készek és képesek a dolgukra. A mezőgazdasági munkára elegendően vannak. A márciusban kibocsátót! nemzeti banjegyét, a rielt, mindenütt elfogadják. — A napfényre jutás után 18 hónappal — írta az Observes — a kambodzsaiak többsége felszabadultan és jókedvűen él. A kritikusan szemlélődő nyugati polgári újságírók cikkei tanúvallomásokkal érnek fel. Kérdés, hogy kormányuk tagjai mikor olvassák el és veszik komolyan ezeket a riportokat — a hamistanú- zás helyett? Mikor ismerik fel és el, hogy Heng Samrin kormányát nem a vietnami csapatok tartják hatalmon? s. a. A monumentális Alekszandar Nevszki székesegyház Szófia a parkok városa
